Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
/\ (i^c fctíu-cxá: P á r i Két pár ló, három pár szamár Mi a magyarázata annak, hogy valamikor olyan sok szamarat tenyésztettek ebben a faluban? — kérdeztük Bíró Ferenc községi vb-titkártól. Az előzményekről tudni kell, hogy a felszabadulás előtt sza- maras községként tartotta nyilván a köztudat Párit, mert ebből a jámbor állatfajtából bőségesen akadt benne. A dolog érdekessége, hogy a szamár a Kárpát-medencében sohasem volt annyira elterjedve, hogy kiemelkedett volna a háztáji állatok sorából. Mint mondjuk, egyes balkáni vidékeken. Egyes balkáni nagyvarosokban is tömegesen tenyésztenek és használnak igavonásra szamarat — napjainkban. Magyarországon még az ilyen község is ritkaságnak számított. Nos, Pári e ritkaságok közé tartozott abban a környezetben, amelyik egyébként lótenyésztéséről volt híres, Regöly, Tamási stb. E vidék még tájfajtát is adott az országnak, Pariban pedig altalános volt a szamárfogat. _ Nem tudni, hogy Párinak e jellegzetessége miből eredt. Annyi bizonyos, hogy itt emberemlékezet óta mm- den házban tartottak nehány szamarat. Tehát ^ nem is egyet... Ez volt a fő igavonó állat Minden valószínűség szerint azért kedvelte meg a szamarat a falu nepe, mert igénytelen, szívós állat, s ide az kellett A meredek hegyoldalakon a ló csak tönkrement. Itt takarmány is gyérebben termett, mint másutt, s a szamár beérte silány takarmánnyal, legelővel is. Kiengedték a félkopár hegyol- dalba, s neki az is megfelelt, ott is jóllakott. Ahogyan gyarapodott a falu lakossága anyagiakban, szaporodott a ló is. A tehetősebb gazdak lovat is tartottak, de inkább csak parádézásra, vásári üzletelésre használták^ a földet ők is szamárral műveltek. A falu katolikus plébánosának, Szabados Antalnak — egyébként nemrégiben halt meg annak idején, amikor még gazdálkodott is, két pár lo és három pár szamár állt az istállójában. A fél—M után a szarvasmarha kezdett elterjedni igavonásra, de csak lassan apadt a szamarallo- mánv. 1951-ben meg mindig 36 igásszamár volt ebben akis községben. __ Egyes vidékek emberei a szamarat meghízáalják, és saját fogyasztásra levágják. Disznó helyett. Páriban is dívott a szamárhúsfogyasztas? _ Nem. E faluban kizárólag mint igásállatot becsülték. Mindössze egy emberről tudunk, aki egyszer szamarat vágott __ Manapság tenyésztenek-e m ég szamarat a faluban? _ Érdekes, hogy újabban ismét kezd elterjedni. Halljuk, hogy ez is vett, az is. Ez azzal függ össze, hogy a háztáji munkát mindenki könnyen el tudja látni szamárfogattal, ugyanakkor a takarmányozása nem költséges. A háztájiban viszonylag kevés fogatmunka akad, e célra semmiképpen sem érné meg lovat tartani, a tfflmir viszont gazdaságos. Régmúlt idők Pári a régi községek közé tartozik. A korabeli adatok szerint a tatárjárás idején teljesen elpusztult, később újra benépesült, de a törökdúlás ismét megpecsételte a község sorsát. 1720. és 1733. közt az Eszterházyak németországi telepeseket irányítottak Pariba. A telepesek gyalog jöttek Németországból, s egy részük annyira kimerült, hogy holtan roskadt össze. 1742-ben már 230 lélek — 43 család — volt a faluban. 1789-ben S3 házat számlálnak össze, pár évvel később azonban elemi csapás éri a falut: a villám 1793-ban felgyújtja, s a házak egyharmada leég. A német telepesek mint favágók érkeztek. Ezen a részen nagy erdőség terült el, s ennek az irtásával bízták meg őket. Az irtásterüle- teken földműveléshez kezdtek, de a fő foglal- hozás továbbra is az erdei munka maradt. Főként az álattenyésztés fejlődött, később pedig a szőlő- és szilvatermesztési kultúra. A pári szilva híre messze vidékre eljutott- a piacokon, vásárokon keresztül. A termés nagy részét aszalt állapotban hozták forgalomba. E faluban a mostoha természeti viszonyok miatt aránylag kis számban fejlődtek ki nagy parasztgazdaságok. A legtöbb gazda alig rendelkezett 3—4 hold földecské- vel, s a megélhetés lényeges .forrása is az erdei munka maradt. Nagy nehezen kifejlődött néhány olyan kisipar, ami közvetlenül feltétele volt a falu mindennapi életének: kötélverés, klumpagyártás stb. Az építkezéshez szükséges téglát, cserepet majd minden gazda saját maga égette. Iskolája az Eötvösiéle népoktatási törvény után indult számot- tevő fejlődésnek. Villanyt és bekötő utat 1947-ben kapott a falu. ________ N égy csoportban is — Néhány évvel ezelőtt már írtunk arról, hogy a pári általános iskolában megszervezték a német nyelv oktatását. £bban az időben sokan jártak nésmetórákra. s nem is csak a németajkú szülők gyermekei. Most mi a helyzet? Baka István igazgató: — Iskolánkban ma is folyik német nyelvoktatás. Az igényeknek megfelelően négy csoportban is. Persze, a létszám egyikben sem nagy. de- hát az iskola is kicsi. To vábbra is mutatkozik érdeklődés a német nyelv iránt mert hát a falu lakosainak egy része német nemzetiségű, s mi pedig az alkotmányban biztosított jogoknak megfelelően igyekszünk kielégíteni az ilyen igényeket. Nincs nemzetiségi problémánk „Ha megittuk“ Pápszi József községi vb- elnök: — Meglehetősen régóta élek, dolgozom e faluban, mint tanácselnök. Az egyik legnagyobb változásnak azt tartom, hogy megszűntek azok a problémáink, amelyeket nemzetiségi eredetre lehetne visszavezetni. Nagyon jól megfér egymás mellett az őslakos német és telepes nem német. Ha valakinek valamilyen panasza van, az sosem nemzetiségi, hanem társadalmi, személyi jellegű. Nem is tudnám megmondani, hogy mikor kellett olyan üggyel foglalkoznunk, amely hátterében származási jelleg lett volna. A mi falunkban szemlátomást egységesül még a viselet, a ruházkodás is. Az idősebb őslakosok ugyan még ma is a jellegzetes sváb szokásoknak megfelelően öltözködnek, s az idősebb telepeseknél is megfigyelhető eredeti vonás. A fiatal és középkorú páriák azonban a modern divatot követik, s ebben válnak egységessé. — A tsz-ben együtt dolgozik őslakos és telepes. Nyoma sincs az olyan tendenciának, hogy bárki is csak a saját rétegbelijével akarna együtt dolgozni. A tsz-ben mindenki természetesnek tartja, hogy az emberek aszerint mérettetnek, ahogyan dolgoznak. Egységesül a falunk abban is, hogy valamikor a vagyongyűjtés állt a mindennapi élet középpontjában, ma pedig a jó életre való törekvés. Hogy egyebet ne mondjak, alig több a falu lakóinak száma ezernél, mégis 240 televíziót, s 40 személyautót tartunk nyilván. — Az anyanyelvét tartja-e az őslakos németség? — Az idősebbek, ök nemcsak tudnak még németül, hanem maguk közt németül is beszélnek, de már nem mindig. A fiatalok, ha meg is értik a németet, csak kivételes esetekben beszélik. Például akkor, ha olyan külföldi vendég érkezik, aki nem tud magyarul. A fiatalok nagy része már meg sem tanul tökéletesen németül, pedig még iskolai keretek közt is biztosítottunk lehetőséget a német nyelv oktatására. — Német nyelvű könyveket, újságokat olvasnak-e Páriban? — Újságot nemigen. Könyvet is keveset. A községi könyvtárból például el kellett szállítani a német nyelvű könyveket, mert senki sem vitte haza olvasni. A német nyelvű kalendáriumra még akad minden évben előfizető, de egyre kevesebb. Minden varasnak megvan a maga vonzási körzete. A nem város, de centrális járási székhelyek viszonylatában ugyanez a helyzet alakult ki. Pári például Tamási közvetlen vonzóhatásában él, mint valami bolygó. Ez a kapcsolat azonban nem nagyon régi keletű. A felszabadulás előtt például — a hivataloson kívül — legfeljebb a vásárokra szorítkozott a két község kapcsolata, annál is inkább, mert páriban németajkúak laktak, Tamási pedig színtiszta magyar község volt. Módi János, a járási párt- bizottság osztályvezetője: — Pári hétköznapi élete szervesen hozzákapcsolódott Tamásihoz. Ezt leginkább a vasútállomáson lehet lemérni: minden reggel tömeg várja a Tamási felé induló vonatot. Ma már ott tartunk, hogy n~.jd minden családbíl dolgozik valaki Tamásiban, vagy legalábbis odajár a gyerek iskolába. Én is Páriban lakom, de Tamási b<m Or. Szaiff István, a tamási járási tanács vb-elnöke: — Nagyon régóta járok ebbe a faluba, csakúgy mint a többibe. Meg sem tudnám mondani, hányszor fordultam meg benne hivatalból, miért is számoltam volna évtizeden keresztül. Egy pári utam azonban emlékezetes lesz, amíg dolgozom, oda járok át mindennap. Mindössze néhány kilométer a távolság, pár perc az utazási idő, s mintha Pári Tamási munkásszállásává válna. Persze, ez a kapcsolat csak azokra értendő, akik nincsenek a tsz-ben. Aki teheti, elöbb-utóbb épít is magának házat Tamásiban, vagy vásárol. Tamási elég jelentősen szaporodik Pári jóvoltából is. Deutscher Kalender — 1970 A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének kiadásában megjelentetett 1970- es kalendáriumban a páriák is szerepelnek. A magyarországi németség életéről szóló képösszeállításban az egyik foto a pári iskolásokat mutatja a siklósi vár előtt Képaláírás: „A pári általános iskola ötödik és hatodik osztályos tanulói kiránduláson, a siklósi várnál”. élek. Vállalnom. keleti a be rúgást. A tsz-szervezés napjaiban történt. Jártunk agitálni házról házra. Én egy fiatal tanítónővel látogattam a gazdákat. Az egyiknél már-már ott tartottunk, hogy aláírja. Az elsők között mondott igent, így tehát különös jelentősége volt az aláírásának. De kikötötte, hogy csak járási vezetőnek. Írja alá, ezért nekünk kellett az aláírás végett is felkeresni. A reggeli órákban mentünk hozzá, az illető gazda, már nem emlékszem a nevére, éppen reggelizett, s az asztalon ott állt a )ó nagy bütykös. — Aláírom — mondta —, de csak akkor, ha. ezt az üveg bort megittuk. Mit tehettem egyebet, ittam én is, hogy mielőbb fogyjon az üveg. Pedig a hátam közepére sem kívántam a bort, most már nyugodtan elmondhatom ezt is, mert a „bátyám” nyilván nem sértődik meg Amikor az utolsó kortyot is kiittuk az üvegből, odatettem, eléje a belépési nyilatkozatot meg a tollat: — Tessék, bátyám. A gazda kezébe vette a tollat, írni kezdte a nevét. Az első betű után azonban megtorpant, abbahagyta, letette az ■ írószerszámot: — A tanító néni nem ivott egy kortyot sem, helyette maga fog inni. Megiszunk még egy üveggel, elvégre arra való az a bor, hogy megigyuk... Amikor a második üveg is kiürült, aláírta — így van ez rendjén — mondta elégedetten. PARI UTCARÉSZLET Tamási közelében R«d» Fecenc
