Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

„Fordítsátok fegyvereteket az elnyomók ellen...“ A nyereségrészesedésről röviden 2. A jövedelmek differenciálása TV éhány nappal azután, hogy Debrecenben ösz- szeült a felszabadult ország ideiglenes nemzetgyűlése már az első nyilatkozatában fi­gyelmeztető szavakkal fordult a katonákhoz: „Nincs más pa­rancs számotokra, mint a nemzet parancsa. Az ideigle­nes nemzetgyűlés a nemzet nevében parancsolja: Fordít­sátok fegyvereteket a német elnyomók ellen, támogassá­tok a felszabadító Vörös Had­sereget, csatlakozzatok a ma­gyar szabadságharchoz, a szerveződő új nemzeti had­erőhöz. •’ 1944 december végén a mi­nisztertanács hadat üzent a fasiszta Németországnak. Ah­hoz azonban, hogy ez a had­üzenet tettekben is megvaló­suljon arra volt szükség, hogy a negyed évszázadon át fasiszta szellemben nevelt hadsereg helyébe új fegyve­res erő jöjjön létre, olyan, amely azonosulni tud és akar a nép érdekeivel. Az első kezdeményező lépést a két munkáspárt tette meg, ami­kor huszonöt évvel ezelőtt 1945 január harmincadikén együttesen tett javaslatot új­típusú hadsereg megszervezé­sére. „A Honvédség, Néphadse­reg” hangzott a nyilatkozat, Népszerű kötelességnek te­szek eleget ezekben a per­cekben, amikor e szerény kis ünnepség keretében a munka­társak, a barátok, a megyei párt- és tanácsi vezetők köré­ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a megbí­zásából átadom Bárd Flórián elvtársnak nyugdíjba Vonulá­sa alkalmából a felszabdulás óta végzett negyedszázados szorgalmas, becsületes munká­jáért a Munka Érdemrend ezüst fokozata kormánykitün­tetést — mondta Szabópál An­tal, a megyei tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke tegnap reggel azon a bensőséges han­gulatú ünnepségen, amelynek színhelye a kis tanácsterem volt. — Bárd Flórián negyven­éves közszolgálatban töltött munka után kezdi meg a nyugdíjas éveket, s a megér­demelt pihenést. Első munka­helye a bátászék-lajvérpusztai iskola volt. A felszabadulás után tagja lett a Nemzeti Bi­zottságnak, részt vett a föld­osztás munkájában. Munkatár­sai és Bátaszék néne tisztelték és becsülték, bíztak benne. Szorgalmának, emberséges köz­vetlenségének köszönhette, hoev eev ciklus ideiére or- gzágpvűiési képviselőnek vá­lasztották. — 1948-ban újabb nehéz fel­adatot kapott. A koalíciós pártok Szekszárd város pol­gármesteri teendőivel bízták meg. Olyan tennivalók hárul­tak rá többek között, mint a város ellátásának megszerve­zése, a vendéglátóipar állami tulajdonba vétele. Közben folyt a harc a pártok között, s a Kisgazdapárt jobb- és bal­szárnya között is. Bárd Fló­rián a Kisgazdapárt balszár­nyának egyik vezetője volt. — 1950-ben a tanácsok meg­alakulásakor került a Tolna megyei Tanács VB. művelődés- ügyi osztályára tanulmányi felügyelőnek. Erejét nem kí­mélve, fáradhatatlanul dolgo­zott az általános iskolák fej­lesztéséért. Oroszlánrészt vál­lalt az általános iskolai kollé­— amelyet a nemzet akarata hív életre, hogy létéért, be­csületétért, szabadságáért és függetlenségéért újra kezdje harcát, s biztosítsa a nemzet helyét Európa szabadságsze­rető népei között, s vívja ki az összes szabadságszerető népek megbecsülését. A kommunisták az ideig­^ lenes nemzetgyűlés­ben, súlyos történelmi ta­pasztalatokra támaszkodva, kezdettől fogva síkra szálltak a szabadságharcos, magyar fegyveres erők mielőbbi meg­szervezéséért. Révai József ar­ról beszélt, hogy a párt fenn­tartás nélkül támogat egy olyan tisztikart, amely Dam­janich, Aulich, Nagy Sándor és Pölten berg, Klapka és Perczel hagyományainak szel­lemében születik újjá. Az ideiglenes nemzeti kor­mány felhívására a hadi- fogolytáborokban katonák ez­rei jelentkeztek a fasizmus elleni harcra, mind többen tisztek is. A Szovjetunió kor­mányának intézkedésére a harcra jelentkezett magyar hadifoglyokat szabadoknak nyilvánították. A huszonöt évvel ezelőtt Buda felszabadí­tásáért vívott harcokban mint­egy kétezer magyar katona vett részt a Budai önkéntes Ezred zászlai alatt. giumok szervezésében, s azok eredményes működtetésében. A személyi kultusz évei őt is érzékenyen érintették. Ennek ellenére az ellenforradalom alatt nem játszotta a sértő­döttet, hanem bátran helyt­állt. — Ezután, mint a megyei művelődésügyi osztály vezető- nelyettese — néha kinevezet- lenül is — mint osztályvezető dolgozik, fáradhatatlanul a megye közoktatásának fejlesz­tésében. Párttag lesz. mozgai mi munkát végez, s nagy gon­dot fordít a saját maga és mások marxista—leninista képzésére. — Olyan embernek ismer­tük meg, aki nagy igyekezettel, korát meghazudtoló energiá­val, frissességgel, bátor önálló állásfoglalással, kezdeménve- zően, igényesen, az új iránt való érdeklődéssel, közvetlen­ségével, példamutatóan végez­te munkáját, amelyről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni. Szabópál Antal a munkatár­sak nevében mondott köszöne­tét munkájáért, s a kormánv- kitüntetés mellé még a Taná­csi Munkáért elnevezésű me- pvei kitüntetés ezüst fokoza­tát is átadta. A megyei párt­A hadsereg tervszerű lét­rehozásához az első lé­pést a vezető szervek meg­alakítása jelentette. A fegy­verszüneti szerződés megkö­tése és a Honvédelmi Minisz­térium létrejötte után került . sor az új hadsereg toborozá- ' sóra. Debrecenben, majd Bu­dapesten, aztán Egerben Sal­gótarjánban tartottak nagy­gyűléseket, amelyeken min­denekelőtt az új hadsereg toborzása került napirendre. Miskolcon a toborzás kez­detén kétezerhétszáz. Borsod­ban ötezerötszáz-huszan jelent­keztek. A főváros egyik ke­rületében huszonegyezren. Az ország felszabadult községei és városai, a munkába kez­dő üzemek anyagi segítséget, é’el met, gyógyszert, felszere­lést, járműveket ajánlottak fel az új hadsereg számára. Az ország felszabadulását követően még évek teltek el, — mint egész társadalmunk életében, úgy az újjászerve­zett hadsereg soraiban is — míg megteremtődtek mai néphadseregünk működésé nek, helytállásának politikai és szervezeti feltételei. bizottság nevében István Jó­zsef osztályvezető kívánt az ünnepeltnek békés nyugdíjas éveket. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának t’nöksége ülést tartott Szekszárdon a városi művelődési házban. El­ső napirendként a helyiipar­ban folyó bérgazdálkodás ta­pasztalatait tárgyalták meg. Horváth Géza, a MEDCSZ MB titkára „Jelentés a dol­gozók által felvetett észrevé­telek, javaslatok intézésének tapasztalatairól, a MEDOSZ megyebizottságához tartozó üzemekben” címmel terjesz­tette elő beszámolóját. E na­pirendhez kapcsolódóan élénk vita alakult ki a szakszerve­zeti és üzemi demokrácia to­vábbi kiszélesítéséről és egy­behangolásáról. Végül Schrottner Károly, az SZMT vezető titkára tá­jékoztatta a jelenlévőket a két elnökségi ülés között végzett munkáról. A legfelsőbb szakszervezeti és pártfórumokon állásfoglalás történt a kategorizálási rend­szer megváltoztatása mellett, ugyanakkor azt is kimondták, hogy a jövedelmeknek a gaz­dasági eredmények, az egyéni teljesítmények, a felelősség alapján történő differenciálá­sa, a helyes módszer. A ja­vak megtermelésében való részvétel ma már mindenütt mérhető. A szocialista társada­lom elosztási módszere csak a munka szerinti elosztás lehet, tehát a javakat, illetve a több­léttermeléssel végzett munka mennyisége és minősége ará­nyában kell felosztani. A munkabért nem lehet egyenlően elosztani, bár min­denkinek enni, ruházkodni, lakni, stb. kell. Az egyenlő bérelosztás az egyéni teljesít­ményeket csökkentené, nem ösztönözné a dolgozókat a több és jobb munkára, nem vállalnák a nehezebb munkát, nem képeznék magukat, hisz ebben az esetben mindenki egyforma bért kapna. De ez nem jelenti azt, hogy a szo­cializmusban az emberek nem egyenlőek. Az egyenlőség min­denekelőtt abban nyilvánul meg, hogy mindenkit a mun­kával mérnek. A kategorizálási viták ide­jén sem volt különösebb vita azon, hogy az emberek között különbséget kell tenni. A baj az volt, hogy túlságosan egy alkalommal jelentkeztek a kü­lönbségek, amelyek más évek­ben szinte alig voltak észre­vehetők. Vita volt arról, hogy mennyivel kell többet keres­ni egy mérnöknek, mint egy szakmunkásnak, vagy mint egy segédmunkásnak, de a vitát nem lehetett eldönteni, hisz százalékban nem lehet ki­fejezni, hogy egyik, másik, vagy harmadik munkája menyj nyivel ér többet és ezért mennyivel kell többet keres­nie. Az egyenletesebb jövedelem- elosztás a felszabadulás utáni években érthető volt, hisz ak­kor még nagy tömegeknek alapvető megélhetési gondjai voltak. Az ötvenes évektől be­következett az életszínvonal Kiemelkedően eredményes munkájuk elismeréseként a mezőgazdasági és élelmezés­A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége január 28-án ülést tartott Szekszárdon. Az ülésen jelen volt Nyéki Jó­zsef, a Hazafias Népfront Országos Központjának mun­katársa, és Balogh István a "árt megyei bizottságának munkatársa. Az ülésen értékelték a nép­frontvezetők háromnapos de c~mberi tanácskozását A to • vábbiakban az 1970-es év el­ső félévi munkatervét beszél­ték meg. A háromnapos tanácskozá son felvetődött, hogy a nép­frontmozgalomba nagyobb erővel szükséges a fiatalok bevonása. Ezért az elnökség a fiatalokkal való foglalkozás kibővítését munkatervébe vet te. gyorsabb ütemű növekedése, előtérbe kerültek a minőségi követelmények, a műszaki fej­lesztés, a tudományos kutató­munka, a megnövekedett fo­gyasztói igények. Tehát igé­nyesebb munkát kellett min­denütt végezni. Az embereket érdekeltebbé kellett tenni a megváltozott célok érdekében. Fokozni kellett az anyagi ér­dekeltséget, nagyobb követel­ményeket kellett állítani a mű­vezetőkkel szemben, holott e kategóriáknak a fizetése szinte azonos volt a szakmunkásoké­val. A művezetők visszamen­tek fizikai munkásnak, mert ott jobban megtalálták a szá­mításukat. A fokozottabb differenciálás szükségessége azonban nem­csak az irányító és az irányí­tottak közötti nagyobb meg­különböztetésre szorítkozik, hanem ezeken a kategóriákon belül is. Sajnos, az elmúlt év­ben, a nyereségrészesedés fel­osztásakor ilyen jelenségeket nem figyelhettünk meg. A ke­resetek kiegyenlítődési folya­mata hovatovább azzal a ve­széllyel járt, hogy a segédmun­ka, tehát a kevésbé kvalifi­kált tevékenység díjazása meg­haladta a nagy tudást, hozzá­értést igénylő munkákét. A munkabér, a nyereségrészese­dési alap, az anyagi érdekelt­ség fokozása, az anyagi ösz­tönzés eszköze. A végzett mun­kától független felosztási mód­szer politikailag is, gazdasági­lag is súlyos károkat okoz, an­nak ellenére, hogy egyesek­nek ez hasznára lehet. Ha nem becsüljük meg anyagilag ará­nyosan azokat, akik a legjob­ban dolgoznak, akkor egy idő után már ők sem igyekeznek kiemelkedő teljesítményt nyúj­tani. A magasabb szaktudás, a több tanulás, ha nincs kel­lő mértékben elismerve anya­gilag, ha nem a kiváló dolgo­zónak, a kiváló brigád tagjai­nak van a legmagasabb jöve­delme, akkor nemes célkitűzé­seinket lassabban, nehezebben érhetjük el. Tehát a népgaz­daság érdeke a dolgozó egyéni érdeke az a jogos politikai és gazdasági törekvés, hogy a jö­vedelmeket fokozottabban dif­ferenciálják. ügyi miniszter a Mezőgazda­ság Kiváló Dolgozója címmel tüntette ki Oszetszky Györ­gyöt, dr. Fehér Jánost, dr. Tóth Gyulát, dr. Agócs Józse­fet, dr. Gelencsér Ferencet, dr. Selmeczy Ivánt, dr. Tanczer Dezsőt, a Tolna megyei Ál­lategészségügyi Állomás kör­állatorvosait. HAJÓVEZETÖKET NAGYHAJOVEZETOI JOGOSÍTVÁN NYAL felveszünk Kavicsbánya, Gyékényes. Telefon: Gyékényes 216. (259) 1970. január ü*. V. F. Békés nyugdíjas éveket! A Munka Érdemrend ezüst fokozatát vette át Bárd Flórián Bárd Flórián frissen kapott kitüntetéseit nézegetik a fiatal munkatársak. Közéletünk Állatorvosok kitüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom