Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-24 / 20. szám
Boszorkánytánc két prémium körül Könyvelni tudni kell — Hamis közgyűlési jegyzőkönyv Épülő üvegváros A budapesti Rozmaring Tsz-ben év végére elkészül a 45 ezer négyzetméter üvegfelületű melegházkombinát. A kombinát rendelkezik majd hűtőházzal, ahol állandóan a megfelelő hőmérsékleten tartják a leszedett virágokat. \ Pesth’degkúton épülő komplexum mellé szociális létesítmények és szolgálati lakások is épülnek. Képünkön: a már beüvegezett növényházakban szerelik a fűtőberendezéseket. (MTI foto — Fehérváry Ferenc felv.í A modern „varázspor46 A dunaföldvári Cunagyön- gye Tsz 1967 elején a tervtárgyaló közgyűlésen bizonytalanul megfogalmazott prémium- feltételeket szabott Bese Sándor elnök, Bogdán József fő- agronómus, Sparas Zoltán főkönyvelő és további nyolc személy részére. A feltételek lényege: ha négy mutatóból kettőt teljesítenek, jár a prémium. A tsz 1968. évi február 20-án megtartott zárszámadó közgyűlésének jegyzőkönyvében ez olvasható: „A közgyűlés egyhangúlag, ellenszavazat nélkül elfogadja az 1967. évi zárszámadási beszámolóban ismertetett jövedelmezőségi és eredményességi javadalmazás felosztását.” Ugyanerről a napról keltezve még három okmány ismeretes. Az egyiken a főkönyvelő utal kr az elnök részére 21 000 forint prémiumot; a másik kettőn pedig az elnök a főkönyvelőnek és a főagronómusnak ösz- szesen 48 000 forintot. Mindhármuk részére különféle termények kiutalása is megtörtént, — a többi nyolc ember munkájának anyagi elismeréséről nincs szó. A közgyűlési jegyzőkönyvnek van egy szépséghibája, nevezetesen az. hogy hamis. Ezt a sajnálatos tényt az elnök és az ellenőrző bizottság elnöke állapítja meg abban, a beadványban, amelyből több szerv kapott egy-egy példányt, közöttük a Tolna megyei Főügyészség, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Beszélgetésünk alkalmával megerősítette Bese Sándor, hogy zár- számadási beszámolójában nem foglalkozott a prémiumüggyel. Elmondta azt is, hogy a jegyzőkönyv-hitelesítők egyike helyett más írta oda a gazda nevét. lik azzá, ha tudjuk, hogy Bese Sándor nem vette fel a maga prémiumát. Figyelemre méltó megállapításokat tartalmaz az a szak- vélemény, amelyet a tsz felkérésére készített vizsgálata alapján Mácsik László közgazdász. „A növénytermelés hozamkartonjain négy növény esetében a lekönyvelt hozammennyiséget nem a tervezett, hanem magasabb egységáron kerültek lekönyvelésre,” — olvasható ebben. A tervezett elszámoló ár a rozs esetében 220 forint volt, a lekönyvelt elszámoló ár 240 forint. A takarmánybúzánál ez az arány 200/260 forint; a burgonyánál 90/120—150 forint; a cukorrépánál 42/45 forint. Ide kívánkozik egy idézet a tsz már említett beadványából; „A belső ellenőrzés során olyan adatokat tártak fel, amelyekből alaposan arra lehet következtetni, hogy 'tsz-ünk 1967. évi zárszámadásába meg nem felelő, vagyis a valósággal nem egyező adatok kerültek. „Ebből arra következtet az ellenőrző bizottság elnöke, bogy a prémiumfeltételek nem teljesültek, tehát a pérmiumfize- tés teljesen jogtalan volt. Való igaz, hogy a felsorolt növények lekönyvelt elszámolási ára a valóságnak meg nem felelő szép színben csillogtatja a zár- számadási mérleget. Könyvelni tudni kell; tehát azt is tudni kellett volna, mi a módja a tervezett és a tényleges ár közötti — a bevétel szempontjából kétségtelenül örvendetes — különbözet lekönyvelésének. A könyvelés helyességét illetően szöges ellentétben áll Bese Sándor és Sparas Zoltán véleménye. Az elnök így nyilatkozott: „A szakértői vélemény ismeretében ma már meggyőződésem hogy mérleg- hamisítás történt.” Sparas Zoltán álláspontja: „Előírásosan könyveltem, nem hamisítottam meg a mérleget” Szükséges a pénügyi közgazdász szakvéleményéből még egy passzust idézni: „Az úgynevezett prémiumösszeget Bogdán József, Sparas Zoltán is felvette; ezen összeg magasabb. mint az eredményességi javadalmazás címén megállapítható összeg. Végső soron a közgyűlés jogosult e kérdésben dönteni; javaslom ezt az ügyet közgyűlési határozattal végérvényesen lerendezni.” Bár a bizonyossággal határos, hogy a rövidesen esedékes zárszámadó közgyűlés után nem történik az 1968. évihez hasonló otromba törvénysértés, — véleményünk szerint az ügy lezárása, vagyis a prémium körül járt boszorkánytánc befejezése mégsem a közgyűlés feladata. Többek között azért nem, mivel a termelőszövetkezet e legfelsőbb szerve nem büntető bíróság s így nem illetékes állást foglalni abban a nagyon fontos kérdésben, hogy történt-e bűncselekmény, vagy sem, s éppígy nem jogosult a törvényben meghatározott büntetés kiszabására sem. Bese Sándor elnök úgy mondotta, hogy ha a megyei főügyészséghez benyújtott beadványa formailag nem is büntető feljelentés, tartalmát annak tekinti. Valóban, sok mindent kell alaposan. tisztázni ebben a prémiuműgyben. A Paksi Járási Ügyészség,..,-—, a megyei főügyészség intenciója alapján -—, elrendelte a nyomozást A fejlemények ismertetésére visszatérünk. BORVÄRÖ ZOLTÁN Méltán lehetne korunk „varázsporának” nevezni azt a különleges fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező anyagot, amit az aktív timföldek népes családjaként tart számon a szak- irodalom. Ez a titokzatos fehér por nem más, mint alumínium- oxid, leszármazottja a kohósításra gyártott közönséges timföldnek. Az aktivizált változat tulajdonságai azonban merőbén mások, valóban modern varázslatként alakítja át a szerves és szervetlen anyagok fizikai, kémiai jellemzőit, hovatovább az élet minden területén nélkülözhetetlenné válik. Az aktív timföldek egyik fajtája például permetezőiébe keverve a szőlő legnagyobb ellenségét, a peronoszpórát pusztítja el. Egy másik fájta rendkívül nedvszívó képességével a különféle gőzök, gázok víztartalmának megkötésére alkalmas, de ugyanúgy használható víztisztító, cukoroldat-derítő, vagy akár korróziógátló anyagként is. E népes timföldcsalád egy-egy tagja mind nagyobb szerepet kap a gyógyszeriparban, illetve magában a gyógyászatban. Ezek az aktív timföldek például a sebfelületen, mintegy foglyul ejtik a baktériumokat, meggátolják a kórokozók szaporodását, s bomlásztó anyagcseréjüket. Megint egy másik fajta timföld vérzés- csillapító hatása mellett leköti a felesleges gyomorsavat, biztosítja a gyomornedvek biológiai egyensúlyát. E sokarcú anyag között olyan is akad, amelynek keménysége a gyémántéval vetekszik, így a csiszoló-, a híradás- technikai ipar nélkülözhetetlen segédanyaga. Hazánkban az Almásfüzitői Timföldgyárban egy külön üzemrészben labörátóriu mi tisztaságú környezetben állítják elő az aktív timföldféléket. Egyelőre kis mennyiségben készítik a „varázsport”. Újabb és újabb fajták előállítási technológiáját dolgozzák ki, a majdani nagyüzemi gyártás előfutáraként folyik itt a munka. őszintén meg kell vallania e sorok írójának, hogy vizsgálódása alapján nem találta meg a végső okot, amitől teljes bizonysággal állíthatná, hogy annak alapján tagadta meg a tsz a prémium kifizetését a szövetkezettől akkor már megvált főkönyvelőnek és főagronómusnak. Tény, hogy megtagadta; s tény, hogy a két volt vezető előbb a bíróságon próbált érvényt szerezni igényének, s hogy végül a Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság fejezte be az ügyet. A TMDB az elnök aláírta okmányok alapján a követelés megfizetésére kötelezte a tsz-t. A végrehajtás megtörtént. Csupán a teljesség kedvéért említjük meg, mivel védekezett az alperes tsz a bíróság előtt: azzal, hogy az évente félmillió forintos állami dotációt élvező tsz-nek nincs fedezete arra, hogy az alkalmazottaknak is, a tagoknak is kifizesse a prémiumot. Arra vonatkozóan, hogy miért adta ki az okmányokat a távozóban lévő vezetőknek az elnök, Bese Sándor két magyarázatot adott. Az egyik szerint téves a dátumozás, — a papírokat szerinte már a közgyűlés előtt magkapta Bogdán és Sparas; a másik szerint a zárszámadás idején szokásos izgalmak közepette nem is nézte, mit ír alá. Nézetünk szerint egyik magyarázat sem elfogadható, s még úgy sem váAz építészeti kiállítás margójára (Egy fűtő bácsi füstölgése) Lehet, hogy e sorok helye abban a könyvben volna, amely a múzeum kiállítási termének asztalán fekszik. Bár gyakran járok múzeumba, nem tanultam meg rögtönzött vélemények írását. Szerénytelenség lenne, hisz nem vagyok műértő. Ami mégis írásra késztet, az T. E.-nek, a kiállított anyag ismertetőjéhez fűzött néhány szava; tényként és panaszként szögezte le: az építészethez mindenki ért. Tudniillik hozzáértés és egyéb megalapozottság nélkül véleményt mond, beleavatkozik stb. — mondotta. Szerinte ez nagyban hozzájárul az építészet lebecsüléséhez, a hivatott szakemberek tekintélyének megtépázásához. Mélységesen osztom T. E. fájdalmát, annál inkább, mert magam is tapasztaltam, éreztem lenézést, lebecsülést saját munkám, sőt személyem iránt. Azonban felmerül bennem a gondolat, ezek után az építészeti kiállítás igényli-e a látogatók véleményét az építés egészéről, vagy csupán szemkápráztató látványt akar nyújtani a laikus közönségnek, minden „avatatlan” véleménytől elzárkózottan. Soraimmal annak a jobb megértéshez vezető útnak egyengetéséhez kívánok hozzájárulni, amely az annyira óhajtott összhangot akarja elérni építtető, tervező, kivitelező, üzemeltető és a sor végén még következő emberek számára, akik az egyes létesítményekben töltik életük nagy részét. Minden elismerésemmel adózom a kiállításon, látható építmények létrehozóinak és a kiállítás megrendezőinek éppúgy. Híve vagyok a jó térhatású, modern építészetnek, az esztétikai igények kielégítésére törekvésnek, a modern építőanyagok előnybe hozásának: üvegpalotáknak is a maguk helyén. Ne vegye zokon tőlem mégsem a szakavatott építész, ha a túlzott üvegalkalmazást helyenként nem pártolom. (Például a szekszárdi Mártírok terén levő 50 lakásos bérház szabad folyosójának csapóajtaját, amely hétről hétre a vihar áldozata.) A modernség ne menjen a rendeltetés szerinti követelmény rovására, Az egyes esetekben amúgy sem időálló esztétikai f' -ondolásért ne rövidítsük meg a fútés- szakilag előírt !:,.ménymagasságot. (Mint például a borkombinát portájánál levő, munkásszállásnak épült, jelenlegi irodaépületnél. Azóta utólagos aláfúvó berendezés, majd kémény told ozás hirdeti a légüres térben mozgó tervezés tarthatatlanságát.) Összhangot a környezettel, még a széljárással is! A belső funkcionális (munkafolyamatokhoz igazodó) szempontok sem kapnak megfelelő megvalósítást sok új épületben. Talán az érdekeltek tervegyeztetési mulasztása eredményeként? A környezet előzetes megismerésének hiányárg, enged következtetni nem egy újabban létesült alkotás. Nem mondok, újat, ha az alagsorokban gyakran kellemetlenkedő csapadék- és egyéb vizeket említem. Ezzel szemben szabad legyen állítanom a régebben (talajfúrási vizsgálat nélkül) épült, elég komoly épületek alagsoraiban kevésbé, vagy egyáltalán nincs vízkár. A tetőszerkezetek sorozatos beomlásáról talán ne beszéljünk. A felsorolt néhány negatívumot nem kívánom (de sajnos tudnám) folytatni újabb és újabb felsorolásokkal. Csupán azt akarom bizonyítani, hogy ezek sokakat érintő tények és nem kell nagyítóval keresni az építészet „lejáratásának” hozzá nem értő alapkő-lerakóit. Igen sokszor a létesítmények bizonyítanak létrehozóik ellen, és a dilettáns kritikusok akaratlan kénytelenek látni, sőt szenvedő alanyként viselni azokat a hátrányokat, amelyekbe (. .. kinek a hibájából?) sodródnak. Ha lekicsinylésről beszélhetünk, vajon nem azok kerülnek óhatatlanul sokszor szinte embertelen munkakörülmények közé, akiknek megkérdezésétől, meghallgatásától hermetikusan elzárkózik az egész építési apparátus? Tartom ilyen elbagatellizált szempontnak az egyes létesítmények fűtésmegoldásait. Köztudott, hogy világítás, vízellátás még csak megvan, de a fűtés csak kevés helyen megfelelő. Senki sem hiheti komolyan, hogy például Szekszárd legtöbb kazán- háza ok nélkül átjáróház. Sokszor elhangzik, hogy „legalább egy műszakon át mutatná be gyakorlatban az illető tervező, hogyan fűt”, amikor annyi helyet sem rajzolt a kazánajtó elé, ahol a tűztisztító vassal elférne az ember. Az üzemeltető (gondnok) pedig azt mondja: „maga a fűtő, kec- mec nincs, teljesítsen, vagy... megkaphatja a könyvét”. Szólni is kár, melegre szükség van! Sok száz embert érint e kérdés. Ezért egy lapáttal most én is teszek a tűzre. T. A.
