Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Történelmi évtized írta: dr. Romany Pál, az MSZMP KB. Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetője Indul a népszámlálás! A KSH Tolna megyei Igazgatóságának kérése a megye lakosaihoz Adriiként azt lapunkban is már többször jeleztük és falragaszok...tudatják á lakossággal, az 1969. december 3Í.-i állapot szerint megkezdődik a népszámlálás. Az új esztendő első két hetében tartó nagy munka összeíró biztosok tömegét foglalkoztatja a megyében, akik azonban nem láthatják eb feladatukat a lakosság segítsége nélkül. Mai és következő számai nkban röviden ismertetjük a, népszámlálással kapcsolatos legfontosabb tennivalókat. KIT KELL ÖSSZEÍRNI? ‘ jiff ától nem egy, hanem XTX két új számot kell megszoknunk a keltezés írásakor: 18 /0-et írunk, az 1960-as évek végére értünk. Bizonyos azonban, hogy sokszor, sokféle összefüggésben emlegetik majd ezeket az 1960-as éveket politikusok és közgáz^- dászok, történészek, vagy éppen iskolások, egyszóval mindazok, akik a magyar nép alkotásainak számbavételével valamilyen módon foglalkoznak. A szó igazi értelmében mondhatjuk, hogy eseményekben gazdag évek voltak. Erre az évtizedre esik a mezőgazdaság termelési viszonyainak forradalmi átalakulása, amit az évtized legnagyobb hazai változásának tekinthettünk. A történelem, különösen pedig az agrártörténelem krónikásai folyamatosan összegezik, értékelik a magyar falu e nagy évtizedét. Elvégezte és bizonyára újból és újból elvégzi ezt egy-egy paraszt család is. S az élet rendje már olyan, hogy nem mindig esik pontosan egybe a különböző alapokon végzett értékelés. A társadalmi haladás nagy folyamatát ezer és ezer kis patakocska táplálja és egymással egyesülve határozzák meg annak jellegét. A hasonlatnál maradva: a szövetkezeti mező- gazdaság nagy folyója élő valóság lett jóllehet változik, alakul új medret is vág magának. ( Kevesen hittek 10 évvel ezelőtt abban, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás ennyi idő alatt ilyen fokra jut. Nem is volt könnyű. Közöttünk vannak — bár sajnálatosan fogyó számban — azok, akik 30—25 évvel ezelőtt a mező- gazdaság új útján az első lépéseket megtették, s azok is, akik az 1960-as évek kezdetén elhatározott csatlakozásukkal általánossá tették Magyarországon a szocialista mezőgazdaságot. Tanuk és résztvevők egyaránt meggyőződéssel állíthatják, hogy nemcsak a mezőgazdaság átalakulását jelentő nagy elhatározást foglalják magukban az 1960-as évek, hanem az azt követő nagy változásokat is. Még felsorolni is nehéz ezeket, hiszen számos társadalom-politikai. gazdasági és szervezeti változásról van sző. amelyek mind-mind ennek az elmúló évtizedeknek a leltárába tartoznak. Az 1960-as évek elején ** még olcsó viccek visz- szatérő témája volt például a közös és a háztáji termelés eltérő színvonalának különbsége. Való igaz, hogy akkoriban a gondozott és a kevésbé gondozott kukoricatáblákat aszerint is meg lehetett különböztetni, hogy háztáji, avagy közös művelésű-e. Az évtized végére viszont elértük, hogy a közös, nagyüzemi termésátlagok elhagyták a régi módon elért kisüzemi hozamokat. Mezőgazdaságunk fejlődése nem volt látványos. Az 1960- as évek első felében elmaradt a mezőgazdaság teljesítménye a terv céljaitól, a jelenlegi ötéves terv feladatait pedig már meghaladja a teljesítmény. A szövetkezetek alakulásának befejezése — 1961 — óta ezideig a mező- gazdaság termelése csaknem 30 százalékkal növekedett, azaz évi átlagban közel 3 százalékkal. A termelés növekedésének évi üteme azonban a második ötéves tervidőszakban — 1961—1985 között — csak 1,8 százalék volt. Az 1960-as évek második felében ennél kétszer nagyobb lett az évi növekedés üteme, jóval meghaladva az évi 3 százalékos emelkedést. Soha nem látott terméshozamokat takarítottak oe az utóbbi években száriióíöldjeinkről, meggyorsult néhány állattenyésztési ugazat tejiodése is így térém- tó'döit meg a feltétele annak, hogy a szövetkezetek társadalompolitikai problémái is megváltozzanak, a szövetkezetek tekintélyt szerezzenek a faluban is. az országban is. IV oha vannak ma is ala-‘-’ csony jövedelmű szövetkezeti gazdaságok, mégsem lehet ügyeimen' kivál nagyni, hogy országos átlagban az egy munkanapra jutó jövedelem ez alatt az idő alatt megkétszereződött. A közös munkában töltött egy (10 órás) munkanapra jutó jövedelem 1961-ben 43 Ft volt, 1968-ban pedig 82 Ft. A jövedelmek növekedését a termelés emelkedése alapozta meg, de jelentős szerepük volt azoknak az intézkedéseknek is, amelyek a magasabb termelői árakat. a jöbb gazdaságpolitikai feltételeket jelentették. A korábbi években felhalmozódott hitel-terhek egy részét az állam elengedte a szövetkezeteknél, s mindezeken felül a társadalmi ellátás (családi pótlék, betegségi biztosítás stb.) színvonala is emelkedett. A szövetkezeti gazdaságok pedig azon voltak, hogy tagságuk számára több munkát, folyamatosabb foglalkoztatottságot, s mindezeken keresztül rendszeresebb pénzbevételt tudjanak biztosítani. Az említetteknél is jelentő“- sebb az a változás amit emberségben, gondolkodásban, új ismeretekben bozot ez az évtized. A szövetkezeti mezőgazdaság megnyitotta az utat a legjobb emberi tulajdonságok érvényesítéséhez, a tehetség, a tudás eredményeinek kibontakozásához. Megkezdődött az a folyamat, amelynek révén a mezőgazdasági munka is olyanná válik, amit könnyebben, korszerű • eszközökkel, vagyis emberhez méltóbban lehet elvégezni. Mindennek alapját a párt hosszú évek óta következetesen alkalmazott agrárpolitikája teremtette meg. A párt IX- kongresszusán, 1966-ban hozott határozatok újabb lendületet adtak a korábbi években már helyesnek bizonyult elvek megvalósításának. A népgazdaság irányításának új rendszerében a mezőgazdasági szövetkezetek jól - beilleszkedtek, önállóságuk megnövekedett, szövetségi rendszerük kiépült. Az 1970-es éveket tehát jó feltételek között kezdik a mezőgazdaság dolgozói. Igaz, ma már kevesebbén dolgoznak a mezőgazdaságban, mint amikor a szövetkezetek megalakultak. A mezőgazdasági foglalkozásúak száma 1961 óta több mint 250 ezerrel — 17 %-kal — csökkent. Az első években tapasztalt túl gyors csőkké nés ma már megváltozott, új tagokat is fogadnak a szövetkezetek. Mégis az lesz a jellemző, hogy a technikai haladásnak megfelelően tovább csökken a következő években a mezőgazdaságban dolgozók száma. Ezzel egyidejűleg viszont növekszik azoknak a száma, akik gépgyárakban, vegyipari üzemekben és más munkahelyeken a mezőgazdaság számára dolgoznak. így azután a mezőgazdaság további teljesítménye mindinkább összefonódik n\ás népgazdasági ágak munkájával. Nem kétséges,. hogy, .mezőgazdaságunk új fejlődési szakaszba lép a következő években. A jövő építését azonban a mindennapi munka készíti elő. Számolni kell azzal is, hogy a 6G-as évekről- is áthúzódik jó néhány feladat a jövőre, s az elért eredményeket sem könnyű megtartani. Az 1970 évi ten,- 1%-os növekedéssel számol a mező- gazdasági termelésben. Az 1969. évi kimagasló növény- termelési eredményeket iámerve ez egyáltalán nem lebecsülendő feladat. Az állat tenyésztés fejlesztésének követelményei még ennél is nagyobbak. Tulajdonképpen a korszerű nagyüzemi ál’attártó telepek kiépítéséről van szó. Ez pedig sok befektetést kivánó hosszan tartó, folyamat. Nem véletlenül hangsúlyozta legutóbbi ülésén a Központi Bizottság a nem nagyüzemi, háztáji gazdaságokban lévő termelési lehetőségek jobb hasznosításának fontosságát. A nagyüzemi árutermelés nem nélkülözheti az élelmiszeripari, feldolgozó tevékenység további növelését. És még sorolhatnánk a termelési jellegű feladatokat. \T alamennyi feladat'meg- * oldásához megteremthetők a szükséges feltételek. És nemcsak a teremelési feladatokhoz. Vannak teendőink — s ez alól alig van kivétel — a szövetkezeti élet fejlesztésében, az emberekről való gondoskodásban, általában a falu haladásának elősegítésében is. Számos szövetkezeti közösségben-' a lehetségesnél is kevesebbét törődnek a szövetkezetekét létrehozó alapítókkal, az idős. alacsony járadékot élvező szövetkezeti parasztokkal. Más helyen a fiatalokkal való foglalkozást, szakembeme- velést, az utánpótlás . feladatait hanyagolják el. Az elmúlt évek alatt megtett út országosan — a gazdaságok százaiban pedig különösen — jól tanúsíthatja, hogy mire képes a szövetkezeti parasztság, milyen haladást tud elérni á mi mezőr gazdaságunk. Nem kétséges, hogy a következő években többre lesz lehetőség, ' ha a tapasztalatokat mindenütt jól hasznosítják és közös erővel, a szükséges felelősséggel látnak hozzá azokhoz a feladatokhoz, amelyeknek elvégzésétől saját boldogulásuk és az ország előrehaladása is nagy mértékben függ. A számláló biztosoknak össze kell írni mindazokat a szeműiveket, akik az összeírás eszmei időpontjában (19G9. I. 1-én 00 órakor) az adott lakosban tartózkodtak, továbbá a lakásba állandóan, ideiglenesen bejelentkezett személyeket függetlenül attól, hogy az eszmei időpontban 9 lakásban tartózkodtak-e vagy sem. Ebbő! következően össze kel! írni azokat a- személyeket is, akik rövidebb vagy hosszabb ideig látogatás, munkavégzés, kór- háj?,i ápolás, tanulás miatt voltak távol. Pl. ha valaki a lakás állandó bejelentett lakója, de az eszmei időpontban üdül, kórházi ápolásban részesül, rokoni látogatáson tartózkodik (NDK-ban, vagy más országban) minden esetben — a jelenléttől függetlenül — a lakásban össze kell írni. Ugyanígy össze kell írni a lakás ideiglenesen bejelentett lakóit is, akik pl. albérlők az eszmei időpontban máshol tartózkodtak. Az elmondottak alapján összeírásra kerülnek a büntetésüket töltő személyek is. Miután az összeírás teljeskörűségének biztosítása érdekében a kettős (állandó és ideiglenes) lakóhellyel rendelkező, valamint az állandó lakóhelyüktől különböző okok miatt távollevő személyek két esetben is számbavételre kerülnek célszerű, hogy azok akik előreláthatólag az összeíráskor nem fognak az állandó, vagy. ideiglenes lakhelyükön, tartózkodni a születési, iskolázottsági, munkahelyükre, munkáltatójukra. gyermekeikre, házasságkötésükre vonatkozó adataikat a lakásban maradottakkal közöljék. Ezzel a számláló biztosok munkáját, valamint az adatok egyeztetését igen nagy mértékben segítik, illetve megköny- nyítik. Ifjú szakmunkások találkozója A megye szövetkezeti iparában már hagyomány, hogy évente megrendezik a legkiválóbb fiatal szakmunkások találkozóját, azokat hívják össze és jutalmazzák meg, ' akik — mint szakmunkás-tanulók — a legjobb eredményeket érték eh Most a szekszárdi Garay-szálló nagytermében rendezték meg a találkozót, melyen részt vettek többek közt a szakmunkásképző intézetek vezetői és több szakokató is. Mezei Aurél, a 1 KISZÖV szakmunkásképzési ügyintézője elemezte az elmúlt évi munkát. Elmondta többek közt, hogy a szövetkezetek tanulóképzése az utóbbi időben gyorsan fejlődött, ma már egy színvonalon van a MÜM-rendszerű tanulóképzéssel. A szövetkezetek tanulólétszáma az ezer fő felett van, az 1970—71-es tanévre 622 fiatal felvételét irányozták elő. Ez évben • háromszázan ■ tettek szakmunkásvizsgát Gyerő András KISZÖV-elnök köszöntötte ezután a fiatal szakmunkásokat. Elmondta többek közt, a szövetkeze tekben egyre erősödik az a felismerés, hogy a szakmunkásnevelés szinte létfeltétele a jó munkának. Egyre több helyen teremtik meg a korszerű szakmai oktatás feltételeit. Felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy nem elegendő az a tudás, amit a tanulóidő alatt megszereztek és amiből eredményesen vizsgáztak, azt állandóan tovább kell fejleszteni. Befejezésül a szövetkezetek perspektíváiról, a fiatal szakmunkásak jövőbeni lehetőségeiről beszélt, majd jutalmakat, díszokleveleket adott át több ifjú szakmunkásnak, szakoktatónak, a tanulóképzésben jó eredményt elért szövet- kezéieknek. Négyen a találkozó résztvevői közül.
