Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám

Régi rendelet,

Hol szerit az öntözőcső ?

Miért nem tudja az igényt kielégíteni Szekszárd?

A szekszárdi mezőgazdasági gépjavító vállalatot országszerte úgy ismerik, mint az egyetlen öntözőcsőgyárat. Valóban, a vállalatra hárul a mezőgazdaság ez irányú igényeinek kielégítése. Az igazsághoz viszont az tartozik, hogy nem kizárólagosan egyedül a szekszárdi vállalatra, hanem azokra a vállalatokra, gyárakra is, amelyek az alapanyagot, illetve az úgynevezett félkész gyártmányokat szállítják. A kritika ostora mégis elsősorban a szekszárdiakon csattan.

Az elmúlt héten az AGRO- TRÖSZT sajtótájékoztatóján hangzott el, hogy a vállalat a megrendelt csőmennyiség 80 százalékának gyártását vállalta, emiatt esetleg nem tudják kielégíteni a jelentkező igényeket.

Miután a bírálat úgymond országos nyilvánosság előtt hangzott el, illő megadni a válaszadás jogát az érintettnek is. Zsigovics Ferencnek, a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatójának feltettük a kérdést:

— Mi az oka annak, hogy

az igényeket nem tudják teljesen kielégíteni?

— Valóban igaz, hogy az AGROTRÖSZT által megrendelt csőmennyiségből csak nyolcvan százaléknak megfelelő tétel gyártására vállalkoztunk. A megrendelés 179 ezer, összesen 1 070 000 folyóméter csőre szólt, de egyelőre csak nyolcszázezer folyóméter gyártására vagyunk képesek. Meglévő kapacitásunk jelenleg ennyire képes. A másik, a nyomosabb ok viszont az, hogy á megrendelés teljesítéséhez nem kapjuk meg, a szükséges alapanyagot. Az idei öntözőcsőgyártáshoz 650 tonna temperöntvényre lenne szükségünk, de csak 400 tonnát tud szállítani a soproni öntödei vállalat. Ez a tétel még az általunk visszaigazolt mennyiség előállításához sem elegendői Nem túlságosan ildomos a „labdát továbbdobni” a kooperációs partnernek, de kénytelen vagyok elmondani, hogy a 400 vagonos szállításra is csak szóbeli ígéret van eddig. Július' óta, havonként ismétlődj, levélbeni sürgetésre sem kaptunk mind ez ideig, január 20-ig határozott, írásban adott, választ. Nem hiszem, hogy lenne az országban vállalat, amely szóbeli ígéretre alapozhatná évi termelésének túlnyomó részét^

— Nem mentegetőzésként

mondom, de már tavaly is nagyon sok időt kellett fordítanunk a Sopronból kapott alkatrészek utólagos megmunkálására. .........

A

z igazgató megállapításairól már korábban is meggyőződtünk. A legegyszerűbb öntési technológiát igénylő alkatrészekről a laikus is: láthatta, hogy jogos a sok minőségi kifogás; Homokrárakódá- sók, fél-, égycentís öntési’ ráhagyások, repedések találhatók a kapcsolóöntériyekeh, a vásárló viszont a szekszárdiaktól követéli meg a kifogástalan minőséget.

— Az elmondottak ellenére mégis, milyen feltételek mellett tudná szállítani a vállalat az AGROTRÖSZT által kért csőmennyiséget?

— Abban az esetben, ha Sopron szállítaná az általunk kért mennyiséget, de akkor is csak a második félévben. Azi elsőben semmiképpen sem tudunk többet termelni. Meg kell említenem, hogy az alapanyagot, a lemezt szállító partnerrel, Dunaújvárossal szemben az utóbbi időben nincs1 semmiféle , kifogásunk. A kértp mennyiséget mindig pontosan szállítja.

A szekszárdiak helyzetét nehezíti az öntözőcső iránti kereslet nagy fokú ingadozása.

1964-ben 135 000 csövet kellett gyártani, 1967-ben csak 37 ezret, viszont az idén a kereskedelem igénye 179 000. Hasonló a helyzet a szórófejjel is. Az 1964-es 40 ezres igény 1967- ben nyolcezerre csökkent, majd az idei ismét 40 ezer fölé emelkedett.

— Olyan kritikus megjegyzések is hangzottak el, hogy a jelenleg gyártott acél öntözőcső már nem korszerű, nehezen mozgatható. Foglalkozik-e a vállalat ilyen irányú korszerűsítéssel?

— Igen. Vállalatunk termelésfejlesztési osztálya a Mezőgépfejlesztési Intézettel és a Budapesti Műszaki Egyetemmel együttműködve dolgozik a korszerűbb megoldásokon. Miután több millió folyóméter acélcső van használatban, foglalkozunk ezek gördítési, vontatási lehetőségeinek kidolgozásával, illetve az ezekhez szükséges technikai eszközök előállításával. Gyakorlati tapasztalataink szerint ma már nem elég a két szórófejtípus

sem. Megítélésünk szerint hétnyolc változatra van szükség. 1969-ben összehasonlító vizsgálatokat végeztünk hazai és külföldi szórófejekkel, ezeknek eredményeként alakítjuk majd ki a különböző teljesítményű szórófejeket. Számolunk már azzal is, hogy új igényként jelentkezik a szőlők, gyümölcsösök öntözése. Csupán annyit árulok el, hogy folytatunk egyéb kísérleteket; de ezekről vállalatunk érdekében nem beszélek bővebben. Nem akarjuk előre irij^szapj lapjainkat, hiszen könkürren__, .... , OSrJl J»Urv;

— Ugyancsak a gépjavító vállalatot érinti az a megállapítás is, hogy az AGROTRÖSZT keveset kap a hazai tervezésű rotációs kaszákból is. Mikorra, és milyen javulás várható?

— A múlt év tavaszán kezdtünk a rotációs fűkasza gyártásával foglalkozni. Elkészült egy harmincdarabos nullszéria, amelyet az ország különböző vidékein próbáltunk ki, a Nyírségtől Szombathelyig. Ezek a gépek kaszáltak réti szénát, lucernát, még kukoricaszárat is. Jelentkezett néhány konstrukciós hiba, amelyet a kísérleti intézettel közösen igyekeztünk kijavítani. A fűkaszából az idén, az első félévben százdarabos kis sörozatot gyártunk. Amennyiben a mezőgazdaság igényli, a második félévben már nagyobb mennyiséget is tudunk gyártani. Megjegyzem, jő két év kell, amíg egy-egy új mezőgazdasági gépet nagyobb sorozatban lehet gyártani. Mi még csak az első évnél tartunk, de ha reális piaci igény jelentkezik, gyorsabb ütemű gyártásra kell kapcsolnunk. Dolgozunk már a rotációs kasza 'kiegészítő gépe, a szársértő előállításán, illetve az ösz- szekapcsolás megoldásán, miután azt a traktorok vonóereje is lehetővé teszi.

— A csőgyártásra visszatérve, egyáltalán nem nyugtat meg bennünket az, hogy jelenleg monopolhelyzetben vagyunk. Á korszerűsítés talán még jobban nyugtalanít bennünket, mint a fogyasztókat, a mezőgazdasági üzemeket — mondotta Zsigovics Ferenc igazgató.

BL

hogy fiatalkorúakat, azaz IS óven aluliakat vendéglátó helyeken szeszes itallal nem szolgálhatnak ki De a rendeletet többnyire nem tartották be. Az illetékes hatóságok pedig — ez is az igazsághoz tartozik — nem sokat törődtek «* rendelkezés betartásával.

Ennek lett a következménye, hogy a szórakozóhelyeket éjszakai órákban valósággal gyermekek uralták. Es persze rendszeriin nem citromlé mellett üldögéltek, táncoltak, hanem szeszes italokat kortyolgattak. Szánalmas látványt, közfelháborodást jelentet egy-egy ilyen lerészegedett gyermek, csak éppen az nem igen akadt, aki ez ellen tett volna határozott lépéseket Most végre akció indult e tűrhetetlen helyzet felszámolására.

A B.M- és kereskedelmi szervek illetékesei megyeszerte ellenőrzéseket végeztek a fiatalkorúak kiszolgálási tilalmának betartása érdekében. Az ellenőrzések során könnyen lehetett regisztrálni az. egyáltalában nem kedvező összképet. Megbírságoltak egy csomó vendéglátóipart dolgozót, akik fiatalkorúak részére szeszes italt szolgáltak feL Különösen a szekszárdi Garay-presszóban és tán cosban kellett sok bírságot kiszabni ilyen címen, de Paks orv Dombóváron is akadt rendelet- szegő pincér

Nem arról van szó, mintha a felnöttkorú részegek valami szívderítő látványt jelentenének, K csak a fiatalkorúakkal lenne baj.. A fiatalkorúak önfegyelme, hely- zetmegitélö képessége, élettapasztalata többnyire meglehetősen, mérséklet. Ebbői következik, hogy számukra különösen nagy veszélyt jelent az italozás. De amikor helyesléssel vesszük a hatóságok intézkedését a fiatalok védelmében, egyben javasoljuk, hogy az egyéb, vendéglátóiparra vonatkozó rendelkezéseket is tartassák be határozottabban. Például azt, amely szerint ittas vendéget kiszolgálná nem lehet. Mert ezzel kapcsolatban is szánalmasak a tapasztalatok

A bosszú távú népgazdasági tervezési bizottságok munkájából

Foglalkoztatás, jövedelem és életszínvonal Magyarországon 1985-ig

Tudományos feltételezések, elgondolások az életkörülmények alakulásáról

IL

Magyarország esetében 15—20 év

távlatában nem reális cél a gazdaságilag legfej letteb országok utolérése, de lényeges cél a ma fennálló különbségek fokozatos és viszonylagos csökkentése. Ehhez azonban — ezt ismételten hangsúlyozni szükséges — a hatékonyság növelésével meg kell gyorsítani gazdasági előrehaladásunkat, gyarapodásunkat A hatékonyság szélesebb, átfogóbb fogalom, mint a termelékenység, azt a követelményt fejezi ki: a felhasználható eszközök — beruházott tőke, fizikai és szellemi energia stb. — tartósan s a legnagyobb hozammal vegyenek részt a termelésben, a nemzeti jövedelem előállításában.

Mi hosszabb idő óta nemzeti jövedelmünknek körülbelül 75 százalékát fogyasztjuk el, és körülbelül 25 százalékát fordítjuk felhalmozásra. Megfe- lelőek-e ezek az arányok? — erről régóta vitáznak gazdaságpolitikusok, tervezők. A hipotézisek abból indultak ki, hogy a feltételezett nemzeti jövedelemből a felhalmozás és a fogyasztás aránya a jelenlegihez képest nem változik lényegesen 1971—1985 között. Feltételezve tehát, hogy országunkban a nemzeti jövedelem növekedése — a hatékonyság alapján — a következő

15—20 évben eléri az évi 5—6 százalékot — 1985-ig a lakosság reáljövedelme is évi 5—6 százalékkal emelkedhet. így a fogyasztásra fordítható lakossági jövedelem — mivel évenkénti, tehát kamatos kamat szerinti növekedésről van szó — 110—140 százalékkal múlja majd felül 1985-ben az 1970- re várható színvonalat.

Közelítve ezzel a fejlettebb tőkés országok nívójához, kétségtelen, hogy az életviszonyok alakulásában hasonlóságok is lesznek. Társadalmunk magasabb fokú humanizmusa azonban mindenkor többet kell, hogy nyújtson az embereknek, mint a tőkés viszonyok. E tekintetben az életszínvonalpolitika különösen fontos alapelve, hogy a jövőben is fenntartsuk a munkaképes népesség foglalkoztatási egyensúlyát; az összhangot a munkát keresők és a munkalehetőségek között; a fel- emelkedés lehetőségét az egyéni képességek és teljesítmények alapján. El kell érni továbbá a megfelelő lakásviszonyok kialakítását; az iskoláztatás és a kultúráiig nívó tartós javítását; az egészségügyi ellátás fejlesztését, s az utóbbiak alapvető ingyenességét — e fontos szocialista vívmányt — továbbra is fenntartva.

Látható: a lakossági jövedelem szerkezetéről, összetételéről js szó. van itt, vagyis a munkáéit kapott pénzbeni jövedelmekről és a különböző társadalmi juttatásokról. .E juttatások tót legfőbb tényezője: a társadalmi hozzájárulás a még munkaképtelen gyerekek és a már munkaképtelen öregek eltartásához (családi pótlék, gyermekgondozási segély, nyugdíj, sfcb.). Hogyan alakulhat ez a jövőben? Hosszabb távlatban számolva: a „régi” nyugdíjak rendezésével és a nyugdíjak reálértékének a fenntartásával 1985-re az átlagos nyugdíj a jelenleginek mintegy két és félszeresére növekedhet. Ami a családi pótlékot illeti: ez ma a gyerekek mai átlagos felnevelési költségének mintegy 25 százalékát fedezi. Feltételezhető, hogy 1985-ig a társadalom az akkori nevelési költségeknek mintegy felét fedezi majd a családi pótlékkal: az összege ez esetben a mainak négyszeresére emelkedne.

Az utóbbi 20 évben egyébként ná- . lünk a természetbeni és pénzbeni társadalmi juttatások gyorsabban nőttek, mint a munka utáni, pénzjövedelmek. Hogyan tervezzük a jövőre? A távlati hipotézisek kívánatosnak tartják: a jövőben a lakosság munkából származó pénzbenj (személyed rendelkezésű) jövedelmei gyorsabban növekedjenek, mint eddig. Az anyagi ösztönzés biztosítson differenciált kereseti lehetőségeket. De ezt ne elsősorban a munkabeosztás. hanem a végzett munka

társadalmi hasznossága határozza meg. Az ilyen jövedelempolitika természetesen növeli a kereseti különbségekéi* Ugyanakkor a pénzbeli társadalmi juttatások (családi pótlék, nyugdíj) növelése jórészt kiegyenlíti azoknak a családoknak a hátrányait, ahol a keresők és eltartottak aránya miatt jelenleg az; átlagosnál alacsonyabb az egy családtagra jutó jövedelem.

A hipotézisek természetesen jóval részletesebben, bonyolult összefüggések elemzésével vizsgálják az Itt tárgyalt kérdéseket Ismertetik emellett a feltételezéseket például a fogyasztás szerkezetének módosításáról; a fogyasztói árak alakításának lehetséges és kívánatos alapedveiről; részletezik az óvoda-, az iskolahálózat, az oktatás, valamint az egészségügy, a kereskedelem, a kommunális ellátás fejlesztésének követelményeit, módozatait. Nehéz lenne teljes részletességgel ismertetni a tanulmány gazdag tényanyagát, érveléseit. Egyetlen probléma — a lakásellátás — néhány részletét azonban még kiemeljük.

A lakásigények kielégítésénél szükségesnek és lehetségesnek látszik, hogy 1985-ig minden arra igényt tartó család (beJeértve a család-töredékeket és az egyedülállókat) önálló lakáshoz juthasson. Ezt a szükségletet a feltételezések szerint 1985-ben 4 millió laltás kielégítheti. Ehhez 1970. és 1985. között ■mintegy 1,2—1,4 millió új lakást kell építeni. A lakások átlagos szobaszáma 1985-ig elérheti a két szobát, majd a század végére a 2,6—2,8 szobát; alapterületük a jelenlegi 60-ról 65—70 négyzetméterre, a századfordulóra pedig 80—90 négyzetméterre emelkedhet Az új lakások természetes tartozékának kell tekinteni a teljes komfortot Mivel a városba áramlás növekedik többségüket többszintes épületekben fi városokban kívánatos megépíteni.

Sz. Sí-