Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-03 / 2. szám
Zászlót bontottak Akik örülnek a hónak ■BT“ •1**“'•*-^ Heten, voltak -:á Magyar Kommunista Párt dombován szervezetének alapító tagjai. Közel 25 éve annak, hogy a Nyugatra menekült vasúti ío- mérnök üresen hagyott hazában, a Szepesi utca 5. számú épületben megalakították . a Magyar Kommunista Pari dombóvári szervezetét. A naptár a nagy elhatározás időpontjában 1945. február 18-at mutatott. Sajátos érdekessége a jelentős eseménynek, hogy az alapítókon és az ÚJ születésénél bábáskodó szovjet őrnagyon kívül meghívottként ott volt a gyűlésen a község akkori MWvzóie és a dombován járás* főbírája is. A zászlót bontó kommunisták első taggyü lésükön ismertették, hogy mit akar a Magyar Kommunista Párt KORAI AKCIÓEGYSÉG, A MEGALAKULÁS ELŐTT — Az előzményekhez tartozik hogy Dombóváron már a felszabadulás előtt működött egy eszperantó nyelvet tanuló csoport, amely terjesztette az illegális sajtótermékeket. így aztán az alapítók egy részének már volt bizonyos tájékozottsága a kommunista eszmékről. Idős Porubszky Ernő nevével mér az 1919-es dokumentumokban is találkoztunk. Porubszky elvtárs, a szervezett vasúti munkás volt a lelke, egyik kezdeményezője a kommunista párt helyi sorvezető megalakításának — tájékoztat Simon Károly elvtárs. a dombóvári községi pártbizottság titkára.-1 Mit tudnak az első lépésekről Simon elvtárs? __ Dombóváron korábban a lakult meg a Szociáldemokrata Párt, mint a Kommunista párt helyi szervezete. Közvetett úton és személyes beszélgetésekből bizonyított, hogy a kommunisták már a szervezeti megalakítás előtt is tevékenykedtek a községben. (Ezt igazolják a hét alapító tag közül ma élő három elvtárssal történt beszélgetéseink is.) Itt vannak a ránk maradt Írásos dokumentumok. A községi titkár előkeresi az SZDP-ben pontosan vezetett, kézírásos jegyzőkönyvek köte- gét. Az 1945 január 16-án tartott szociáldemokrata taggy illésen a következők hangzottak el: „Indítványozza a Kommunista Párt, hogy a Dombóvár- ra nyugatról visszatért egyének lakásigényével né foglalkozzunk, ejtsük el kérésüket..”. A gyűjtemény következő oldalán ez olvasható: „Kéri tőlünk a Kommunista Párt, hogy közösen álljunk ki Kiss János járási főjegyző mellett”. (Az új főjegyző személyében arról a Kiss Jánosról van szó, aki a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban harcolt az intervenciósok ellen, ma megbecsült veterán.). — Kommunista Pártról beszéltek a szociáldemokrata taggyűlésen, így számoltak az önmagukat kommunistáknak valló elvtársainkkal. Létezték tehát, munkálkodtak a dombóvári kommunisták, ha formailag még nem iá alakították meg pártszervezetüket. Ezekből a jegyzőkönyvekből az is kitűnik, hogy j^RptitiaáUak, és az előbbi dolgokban kiko vácsolták az egyetértést. Ezek a kezdeti jelei annak, hogy Dombóváron a kommunisták már a párt megalakulása előtt is képesek voltak az együttműködésre, a gyakorlatban megvalósították a két munkáspárt között a korai akcióegységet — kommentál- ja Simon Károly elvtárs. A megalakulás fő kezdeményezői idős Porubszky Ernő vasúti munkás, Rácz Szabó István vajmester, (őt választották meg a pártszervezet első titkárává) Kovács István kisiparos, Tobak Ferenc kárpitossegéd, Samu Lajos péksegéd voltak. A február 18-1 első taggyűlésen úgy döntöttek, hogy bejelentik a községben a Kommunista Párt megalakulását, és ezzel együtt tagtoborzást indítanak, , Pél esztendő elteltével már négv- százra növekedett a taglétszám. A hét alapító közül időközben négy elvtárs elhalálozott, Kovács István Siófokon nyugdíjasként él, Samu Lajos és Tobak Ferenc elvtársak Dombóváron megtalálhatók. „CSINÁLTUK, ____ a mit tenni kelletv Élénken és szívesen emlékszik Tobak elvtárs az alakuló taggyűlés résztvevőire, az általuk nagyra becsült, patró- nusra, Csudinov őrnagyra, és a régi rendet képviselő Hidasi Antal főbíróra, Horányi Lajos főjegyzőre. — Az öreg Porubszky Ernő először üdvözölte a szovjet őrnagyot, majd így fólytattá: „Régóta vártam ezt a szép napot, amely minden munkásnak, minden kommunistának ünnepet jelent.” Ez a beszéd biztosan nem tetszett az uraknak, nekem viszont máig emlékezetes maradt. Tudtuk-e mire vállalkozunk? Mi akkor már tudtuk. Politikai szempontból Kovács elvtárs volt köztünk a legokosabb, még az orvos is eljárt hozzá, mai szóval élve, szemináriumra. Mindenki megértette, amikor elmondta sorjában, hogy mit tervez a kommunista párt. Felosztjuk a. zsellérek között az Esztcrhéay herceg 35 ezer holdját. Mert annyi volt neki. Megteremti a párt az új társadalomban a népjólétet, a munkásembér becsületét. — emlékezik fobak Ferenc. _ Mihez .’'fogtak, hogyan kezdték? Lelkesedtek, de kelésen voltaid’ * ' — Eljutottunk . mi mégis mindenhova, megtudta valósítani Dombóváron a, Kommunista Párt azt,' amit akart. Csináltuk, amit tenni kelett. Hozzáláttunk a belső ügyekhez, az élet megindításához, és mindenben, s* égvilágon mindenben segítettek a felszabadítók. Beindítottuk a termelést . á konzervgyárban. (Ott került elő az elrejtett 40 mázsa búza és 14 mázsa enyv.) Munkához láttak a sajtüzemben, a téglagyárakban. A vetéshez hetekre megkapták az emberek a szovjet városparancsnokság segítségével a tüskepusztai lóápoló-iskola jószágait. A párt tulajdona lett a dombóvári mozi, Pécsre mentünk filmekért. A bevétel 15 százalékát kapták azok az idős kisiparosok, akik annak idején megépítették a mozit, s addigra kiöregedtek a munkából. A Bagó-féle nyilas nyomda pincéjében 300 kiló papírt találtunk, volt nyersanyag. Saját plakátokat nyomattunk, itt készült a Dómból vár és Vidéke című hetilap is. A párt a nemzeti bizottságba két tagját delegálta. Én ott tudtam meg igazán, mit jelent a párt elvei alapján viaskodni az értetlen emberekkel, a lakosság érdekében. Ott voltunk az igazoló bizottságban, bár a főbűnösök nem kerültek elénk, mert ők nyugaton maradtak. Jártunk vidékre és üzemekbe, toboroztuk mindenütt a tagokat. a szimpatizánsokkal kezdtük — sorolja a nagy időkben rájuk hárult sokféle elfoglaltságot a zászlóvivők egyike. Csinálták, amit tenni kellett. Erős hittel, fáradhatatlanul. Somi Benjáminná fii;;?? :f i ’ . | lí % l'isf! Sajjplll m C:¥ <:>>> Közéletünk Az új esztendő első közéleti eseményei: pénteken délelőtt ülést tartott a Paksi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az első vb-ülésen megtárgyalták a járás általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinek ipari tevékenységét, értékelték a lakosság érdekében kifejtett szolgáltató tevékenységet. A vb tagjai ezután tájékozódtak a járásban élő csökkent munkaképességű emberek helyzetéről. A, járási gyermekvédelmi felügyelő számolt be a járásban elhelyezett állami gondozott gyermekek életéről, helyzetéről a Szekszárdi Járási Tanács pénteken délelőtt megtartott ülésén, majd a börtönből szabadultak utógondozásának tapasztalatairól tárgyaltak. Ahol nem tapsoltak a nyereségnek | A minap Népújság 3 részt vettem a paksi fmsz küldöttgyűlésén, amelyen az új alapszabályról és az egész évi munka tapasztalatairól volt szó. A beszámolót és a hozzászólásokat végighallgatva, nagyon érdekes dologra jöttem rá. A beszámolót tartó Sebestyén Zsigmond elnök közölte azt iß, hogy a szövetkezet idei nyeresége három és fél millió forinton felül van. A száraz adatközlés után pedig nagyon gyorsan más témára tért át. Semmi ömlengés, semmi melldöngetés, mint ahogyan azt megszokta az ember a régi gyűléseken. A felszólalók pedig egyszerűen nem is említették a nyereséget se így. se úgy Egyáltalában nem tankoltak neki, szemmel láthatóan nem lelkesítette őket különösebben. Az sem, hogy ez az fmsz évek óta kiválóan gazdálkodott, s több alkalommal elnyerte a „Kiváló" címet. Ennek kapcsán sem lelkendezett senki sem. De annál többet beszéltek a mindennapi gondokrol. s elemezték, mit s hogyan lehetne és kellene jobbá tenni. Az eled pillanatokban arra gondoltam, hogy talán valami miatt közönyössé vált a tag-' súg, ám szó sincs erről. Egy- uerűea az történt, bogy nagyon rugalmasa# alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, és a tagság—fmsz viszony minden eddiginél reáA jövedelmező gazdálkodás mindenütt alapvető cél. Ez a feltétele, hogy egy szerv egyáltalában a felszínen maradhasson. de mindenféle fejlesztésnek is. A paksi fmsz-nél — csakúgy mint a többinél — speciális helyzet adódott. Igái, hogy az év végi vásárlási visz- sza térítés alapja is a nyereség, de a tagságnak, nem ez a ‘a érdeke, hanem az, hogy a szövetkezet egész évben pontosan, jól kielégítse a vásárlási, szolgáltatási és egyéb jellegű igényeit. Nem mindegy, hogy visszatérítésként 200 vagy 5CŰ forintot káp-e a tag. de ennél sokkal jelentősebb, hogy egész évben meg tudja-e vásárolni — és milyen áron! — az fmez-boltban mindazt, amire szüksége van. Önmagukat ámították volna, ha a több milliós nyereségről, kitüntetésekről beszélnek a reális helyzet elemzése helyett. I Valaki felvetette, hogv *------- nagyobb gondot k ell fordítani a periférikus helyeken lévő boltokra, mert azok közelében is sok tag, vásárló lakik, s nincs arra lehetőség. hogy minden apró- oaepro áruért elgyalogoljanak a kilométerekre lévő. modern áruházba. Nagyon jogos ez az Igény. Azt is elmondták, hogy több boltos még mindig nem alkalmazkodik rugalmasan a körülményekhez. Példaként említették, hogy kakaót csak 1 kilogrammos csomagban árusítottak, dehát mit tegyen az a kispénzű ember, aki negyed kilót tud csak megvásárolni. A karácsonyt megelőző napokban a paksi körzetben is zavarok mutatkoztak az ellátásban: egyes cikkek korán kifogytak, s akadt olyan karácsonyi áru, ami másfél órával a zárás előtt érkezett a boltba. Sajnos me- gyeszerte tapasztalhattunk hasonló jelenséget. A szállítók mindenütt rendkívüli hóakadályokra hivatkoztak. A tagokat,’“ vásárlókat azonban nem vigasztalja meg ez a magyarázat. Úgy vélik, hogy lia rendkívüli körülmények adódnak, akor rendkívüli intézkedéseket kell tenni, de mindenképpen biztosítani kell az ellátás. Egyes boltosokat azért is bíráltak, mert az árurendelésnél nem veszik figyelembe a tagok véleményét, márpedig azt illene tudomásul venni, hogy az alkalmazott van a tágért, nem pedig fordítva. I Problémák is felszínre >- -.................. kerültek. S zinte kizárólag ilyenekkel foglalkoztak, mert semmiképpen sem akarják, hogy az eredmények megelégedettséget váltsanak ki. A vezetőség és tagság azonos véleményen van abban, hogy a nyereség önmagában nem minden, s inkább a még meglévő hiányos- -'gok felszámolásával kell foglalkozni, márpedig ez jó jel. B F.
