Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
A fogyasztási szövetkezetek megújhodása A kormány egy évvel ezelőtt meghatározta azokat a legfontosabb elveket, amelyek a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek jogi helyzetét rendezik. Ennek alapján a szövetkezetek országos szövetségének, valamint megyei szövetségeinek korábbi irányító és felügyeleti tevékenysége — a gazdasági reformnak és a korszerű szövetkezetpolitikai elveknek megfelelően — a szövetkezetek tevékenységét hatékonyabban elősegítő érdekképviseleti és mozgalmi tevékenységgé alakult át. A szövetkezetek most szinte megújhodnak, az önálló, vállalatszerű gazdálkodás útjára lépnek, s demokratikus ön- kormányzat alapján működve, beilleszkednek az állami felügyelet általános rendszerébe, mentesülve szövetkezeti szerveknek való alárendeltségétől. A szövetkezetek szövetségeire vonatkozó rendelkezések nyomán megszűnt a szövetségek irányító, igazgatási jellege. A szövetségek — kötelező erejű utasítások helyett — érdekképviseleti feladatkörükben felhívásokat és ajánlásokat adhatnak a szövetkezeteknek. Ezeket a szövetkezetek illetékes testületi szervei kötelesek megtárgyalni, de elfogadásukról belátásuk és érdekeik szerint dönthetnek. A szövetségek korábbi felügyeleti jogait mostantól kezdve az állam gyakorolja, az ezzel kapcsolatos oneratív munkát az illetékes járási, városi, városi kerületi tanács végrehajtó bizottságai látják el. A szövetkezetek ennek szellemében megalkották új alapszabályaikat, az elmúlt év végéig ezek állami jóváhagyása is megtörtént. A tanácsok — mint a felügyelet helyi megtestesítői — ezekben a napokban teszik meg első intézkedéseiket; azok tartalmi és formai megoldásainak jelentőségét aligha kell bizonygatni. S bármennyire is alapos muhka előzte meg az új jogkör bevezetését; a társadalom, a szövetkezet és az egyes tagok érdekei közötti összhang ellenőrzése sokoldalú munkát, kölcsönös megértést követel, ugyanakkor néhány vitát is kiválthat a kezdeti időben. A tanácsok állami felügyeletének lényege mindenekelőtt, hogy a felügyeletet gyakorló végrehajtó, bizottság jogosult, illetve köteles ellenőrizni a szövetkezetek jogszabály és alapszabály szerinti működését. Ezt indokolja elsősorban, hogy az érvényben lévő jogszabályok több olyan kötelezettséget írnak elő, amelyeknek megtartása minden i-ö vetkezetnek kötelező. De kötelezettséget ró a kormány- határozat azokra az igazgatási és gazdasági szervekre is, amelyek kapcsolatban állnak, vagy kerülnek a szövetkezetekkel. Ténykedésük nem sértheti a szövetkezetek önállóságát, vállalatszerű működését. azon jogukat, hogy gazdálkodásukat, belső működésüket érintő kérdésekben saját felelősséeükré és kockázatukra sajátmaguk határozhassanak. Ezek ellenőrzésére kaoott felhatalmazást az állami felügyeleti jogkört gyakorló végrehajtó bizottság. A másik fontos terület a szövetkezet alapszabályában rögzített tagsági jogok érvényesülésének vizsgálata. Hint például: érvényesül-e a szövetkezeti demokrácia; biztosítottak-e ehhez a feltételeit; megvalósul-e a szövetkezeti tagság döntésben való részvétele? Az állami felügyelet azonban nem azonos a korábban meghonosodott gyámkodással, a szövetkezetek operatív irányításával. Erre kizárólag a szövetkezet törvényesen megválasztott vezetősége illetékes, mely beszámolási kötelezettséggel tartozik a szövetkezet legfőbb szervének, a közgyűlésnek. A végrehajtó bizottság tehet megállapításokat a szövetkezet tevékenységéről, adhat javaslatokat az esetleges észlelt hiányosságok megszüntetésére, de határozatot csak akkor hozhat, ha a szövetkezet tevékenysége, működése sérti az érvényes jogszabályt, vagy az alapszabályt. Az ágazati politika érvényesítéséért természetesen a végrehajtó bizottság felelős, így esetenként előfordulhat, hogy a szövetkezet vezető szervei az állami felügyeletet ellátó végrehajtó bizottság testületi ülésén számoljanak be a szövetkezet tevékenységéről. A végrehajtó bizottság mint testület azonban konkrétan nem vizsgálja a szövetkezet jogszabályszerű működését. az ilyen ellenőrzést a végrehajtó bizottság szakigazgatási szervei végzik. A törvényességi felügyelet gyakorlására a tanácsok a termelőszövetkezetekben meghonosodott módszert alkalmazzák. Ennek egyik módja, hogy az állami szervek részt vesznek a fogyasztási, értékesítő szövetkezetek testületi ülésein, a meghívásukat jogszabály teszi' kötelezővé. Általános gyakorlat az is, hogy a felügyeletet ellátó tanácsok tételesen vizsgálják az alapszabályban rögzített szövetkezetpolitikai alapelvek és egyéb előírások megtartását. Nem vizsgálhatják azonban a tanácsok az állami felügyelet jogán sem a szövetkezetek gazdálkodását. Még az esetleges beszámoltatást végző testület sem hozhat határozatot a szövetkezet gazdálkodását illetően, legfeljebb javaslatot tehet bizonyos módosítósokra, ami viszont akkor válik kötelező érvényűvé, ha azt a szövetkezet saját fóruma, vezetősége vagy közgyűlése elfogad ía és határozatra emeli. Ez altból az elvből ered, hogy a szövetkezetekre csak állami jogszabály, vagv saját maga határozata róhat kötelezettséget; s kifejezi a korszerű szövetkezetpolitika a1 énéivé t : a szövetkezet gazdája minden tekintetben a tagság. Lényegében az állami felügyelet új formája is ezt szolgálja: a társadalom, a szövetkezet és a tagok érdekeinek ö^-ezhangolására hivatott, a törvényes rendeletek és a szövetkezetnek t’kai alapelvek megtartását biztosítja. Tóth Gábor A . konlialiiis.i borok régen nagyon keresettek voltaic. Ezt a régi hírnevet hivatott feleleveníteni az idén alakult „Pannonhalmai" Szőlő- és Borgazdaság Termelőszövetkezet közös vállalkozása. 210 holdon telepítettek szőlő*, ennek feldolgozására, palackozására, tárolására pedig az ország legmodernebb feldolgozó kombinátját helyezték üzembe. A közös vállalkozás keretén beiül a híres bakonyaljai b?g i . csők feldolgozására konzervüzemet létesítettek. Az új vállalkozás mintegy 60 millió forint értékben létesített beruházásai révín 1910-ben mintegy 66 millió forint össz- termelési értéket produkál. Képünkön:' a pannonhalmaiak közös vállalkozásban épült bőrfeldolgozó kombinátja. (MTI foto — Hadas János felv.) Beszéljünk a harisnyáról p’érfiak, nők magatartása egycsapásra megválto- zik, ha erről az átkosnak, idegesítőnek és nem tudom én még minek elkeresztelt ruházati cikkről van szó. A férfiak rendszerint azért lesznek idegesek a harisnya nevének hallatán, mert sokallják a „harisnya pénzt”, a nők azért, mert miatta 16 éves koruktól 60, esetleg hatvanegynéhány éves korukig megannyi mérget nyelnek. Nem tudok harisnyáról, amely jókor ment volna tönkre, nem hallottam még a széles fogyasztóközönség soraiból megközelítően elégedett hangot sem. íme a bizonyság: — Igaz, hogy többször került sor nálunk 1949, a nylonharisnya megjelenése óta ármódosításra. Ha arra gondolok, hogy akkoriban 195 forintba került belőle egy pár, akkor látszólag nincs igazam. Most olcsóbb, de... nem versenyezhet annak tartósságával! Tehát jóval drágább, mert több kell belőle. Gyakran választék sincs hiába akar vásárolni az ember szembiztosat. Egyébként nem mindig biztos a szembiztos sem... — Hogy mondjak valamit a harisnyáról? Még jó ideig nélkülözhetetlen les?, de már eddig vásárolnom kellett hét párat. Tessék beszorozni 34-gyel. Minden részvétem azoké, akik még nyáron is harisnyát viselnek. Két lányom van. Viccesen hangzik, de valósággal „eszik” a harisnyákat. Mi a kifogásom? Rossz minőségűek a gyártmányaink, de nem jobbak az importból származók sem. Talán mert külföldről az olcsót vesz- szük, hogy kifizetődő legyen mind az importáló cégnek, mind a kereskedelemnek a hazai értékesítés. — Nem tudom már, hol olvastam, hogy nálunk a finomharisnya-gyártás össztermelésének jelentős termékhányada exportra készül. Ahogy észrevettem, az ipar minden számottevő ágazatában ismeretes ez a jelenség. A harisnyagyártásban ne lenne? Azt is hallottam, vagy olvastam, hogy sok külföldi alapanyagot használunk és azért kell exportálnunk. Úgynevezett finom-harisnyanadrágot kapni nálunk kivételes szerencse. Ritka, mint az ötös találat. — Egyszer alkalmam volt beszélgetni egy szakemberrel. Azon vitatkoztunk, hogy a harisnya mással nem helyettesíthető népruházati cikk lett, a nylon- harisnya 1949-es megjelenése óta. Akkor még indokolt volt a magas forgalmi adó. Luxuscikknek számított a nylonharisnya. De most? Kár, hogy nem tudom számokkal dokumentálni, hogy ma is indokolatlanul magas a harisnya forgalmi adója. És mit mond a kereskedelmi szakember? — Nem panaszkodhatunk az áruellátásra. Eltekintve az átmeneti zökkenőktől, elláttuk a fogyasztókat. Igaz, néha nem tudtunk elég szembiztos harisnyát biztosítani, majd hiány mutatkozott az átkötött harisnyákban, amit egy időszakban senki sem keresett már. Igen, a harisnyanadrág úgyszólván megjelenése óta hiánycikk. Az' én megítélésem szerint minőségileg és mennyiségileg megfelelő az áruellátás harisnyában... C ájnálom, hogy a magabiztos kereskedelmi szak^ embert nem tudtam szembesíteni a fogyasztókkal, akiknek mind a mennyiséget, mind pedig a minőséget illetően más a véleményük. Hozzáteszem: megszenvedett, megmérgelődött véleményük. Hölgyeim, nyugalom! Harisnyaügyben, még számos, évekig biztosított számunkra a mindennapi mérgelő- dés lehetősége. Ugyanis (a Budapesti Harisnyagyár igazgatójának nyilatkozatából idézek): — „A jelenlegi kapacitás nem tudja kielégíteni a belföldi szükségletet”. A gyár az idén már hazai alapanyagokat dolgoz föl. Kapacitásbővítésről nem esett eddig szó. Marad az import. Marad a tülekedés, az „eszi, nem eszi, nem kap mást” megoldás vásárlásaink alkalmával. De reménykedjünk, hátha ránk tekintenek az istenek és legalább a forgalmi adó csökken, hiszen egyszer csak fölfedezik az illetékesek, hogy a harisnya nem luxuscikk. Ha olcsóbb lenne a harisnya, talán nem fájlalnánk ply hevesen, hogy minőségileg alig elfogadható! A nylon és tartósság egykor azonos fogalma régóta nem azonos. Egyébként bárki óriási tétű fogadósokat köthet arra, hogy mire nálunk Dunát, Siót lehet majd rekeszteni például a finom-harisnyanadrágból, addigra nem lesz divatcikk. Láttunk már ilyen csodát, bár — valószínű, mindannyian lemondanánk ilyen csodalátásokról. Megyénk asszonyai és lányai egyébként 1969-ben közel 250 ezer pár harisnyát vásároltak. Százezer párat csak a Népbolt Vállalat szakboltjaiban. A többit az ÁFÉSZ boltjaiban és magán-kiskereskedelemben. Jó lenne valami reménykeltővel zárni a harisnyaügyben folytatott eszmefuttatást, de kockázatmentesebb, ha nem tesszük. A jelek szerint, hazai harisnyagyártásunk kivételes helyzetet élvez: tevékenységét alig befolyásolja a hazai piac igényeinek mozgása... Pedig félő, hogy a „kapacitáshiányból” nem lesz népruházati cikk. __ ii __
