Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
;vi3hl V eieaio. Pécs, Leen- - ps z»üíjiy9 VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK^ EPUJI j A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA j XX. évfolyam, 1. szám ARA: 1,20 FORINT Csütörtök, 1970. január 1. rj Az új esztendőre írta: Danas József 1970! Űj évtized kezdődik. Ismét egy új évtized, — tele előttünk sorakozó, megfejthetetlen kérdőjelekkel. Mit hoz, mit rejteget? Csak a legelső éve is már...? Az ember tudja, hogy hiába kérdez, mert a kérdőjeleket csak az idő válaszolhatja meg, — de kérdez mégis. Ez, úgy látszik, az emberi természethez tartozik, s talán jó is ez. A jövőt az kutatja, aki hisz benne, akar valamit, tervei vannak, s hiszi, hogy az élet nem elrendelt végzet, hanem formálható, alakítható. Ma egyik legdivatosabb tudomány — legalábbis nyugaton —, a „futurológia”; a tudományos igényű jövőkutatás. Nem tudnám eldönteni, hogy csakugyan tudomány-e, vagy az lesz, s lehet-e, mert nem ismerem eléggé módszereit. De azt tudom, hogy nem nyugati találmány; — a szocialista társadalmak már régen „tervezik a jövőt”, — s persze kutatják is —, a szocialista tervgazdálkodás formájában. A jövőt kutatni és megtervezni, szolidan, biztonságosan csak a múlt, s a jelen alapos ismeretével lehet, — és csak ott, ahol a társadalmi, gazdasági élet mozgásának anarchiáját leküzdötték. S még ott sem lehet előre mindent kiszámítani. — ott is fenyeget a tévedés lehetősége, az előre láthatatlan tényezők közbeavatkozása. Ezt a magunk életéből is tudjuk. Mi ezzel a tanulsággal nézünk az új évtized elé. 1970 a mi számunkra nemcsak egy új évtized kezdete. Ebben az esztendőben ünnepeljük hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulóját, az új Magyarország felépítésének kezdetét. Nagy ünnep ez, hiszen 25 évvel ezelőtt népünk történelmének. — hiába elkoptatott a szó, mégis igaz! — új, dicsőséges szakasza kezdődött. Dicsőséges? Igen, az! Tudjuk, hogy ez a 25 év nemcsak a sikerek, a győzelmek negyed- százada volt. Történtek itt hibák, bűnök, tragédiák is, — s ezek tanulságairól, éppen a jövő érdekében, a jó jövő tervezése érdekében, soha nem szabad megfeledkeznünk. De, ha ünneplésünk nemcsak emlékezés, hanem egyben összegezés is lesz, — márpedig ünnepelni csak így helyes, — akkor a végső eredmény, az „egyenleg” feltétlenül pozitív. Nem egy ilyen rövid cikk feladata elkészíteni ezt az egyenleget. Nem is férne keretei közé. Ám arra emlékeztetni, hogy mi volt itt 25 évvel ezelőtt, talán mégsem felesleges. Félig romba dőlt ország, ostromlott főváros, éhség és pusztulás. Egy másik 25 év — a Horthy-fasizmus negyed- századának — iszonyú csődtömege. Debrecenben már megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány, — de hányán hittek akkor a kommunisták pártjának „jövő-kutató” jelszavában: „Lesz magyar újjászületés 1”. Pedig lett. Mégpedig úgy, hogy nem a régi, félfeudális Magyarországot restauráltuk, — hanem egy új társadalmat teremtettünk. Leraktuk a szocialista Magyarország alapjait. Nem könnyen. Nem áldozatok nélkül. Néha még felesleges áldozatokat is róttunk önmagunkra, — vagy rótt népünkre egy eltorzult, hibás politika. Ám az ország épülete áll, — s már ahhoz is jócskán hozzákezdtünlc, hogy belül jól lakhatóvá tegyük. Nem hiszem, hogy szükséges lenne részletezni e történelmi jelentőségű folyamat minden szakaszát: a Szovjetunió felszabadító harcait, a földosztást, az újjáépítést, a koalíciós küzdelmeket, a kapitalista kizsákmányolás megszüntetését, az új paraszti életforma kialakítását, a néphatalom megteremtését, s megvédését, — a gazdasági élet hatalmas arányú fejlődését, a kulturális forradalom eredményeit. Mindez már történelem. Kitűzött, megszenvedett, s megteremtett történelem. Megszűnt a vízumkényszer a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között \ A Magyar Népköztársaság és a Fin®' Köztársaság között a vízumkényszer megszüntetése tárgyában Budapesten 19(19. október 1-én aláírt egyezmény csütörtökön lép talál .vUa- Az egyezménynek megfelelően 1970 január l-től ér-- , ón.vés űtiokinány birtokában vízum nélkül utazhatnak a iiiagjar állampolgárok a Finn Köztársaságba, illetve a finn ..liívmiM’lgárók a Magyar Népköztársaság területére. (MTI!. Ám az emlékezés is, az ösz- szegezés is csak akkor tud a jövőnek szólni, ha konstruktív, alkotó elégedetlenség is munkál benne. Amit elvégeztünk: elvégeztük — legyünk rá büszkék. Én soha nem tudtam, ma sem tudok egyetérteni azzal, a némely körökben ma divatos „deheroizáló” szemlélettel, amely múltunkban, az elmúlt 25 évben is, főleg azt igyekszik „fölfedezni”, ami hiba volt, rossz volt. Az alkotó elégedetlenségre azonban szükségünk van, — főleg a jövő szempontjából. A legutóbbi népfrontkongresszuson ezt így fogalmaztam meg: „nekünk a magunk ellenzékének is kell lennünk”. Részben azért, mert negyedszázad nagy idő ugyan, — de a történelem minden rossz örökségét ennyi idő alatt még nem sikerülhetett felszámolni. S az élet különben is: élet; folyó történelem, — a megszüntetett ^Uentnt^nfláso.k helyeit újakat teremi Azokkal is szembe kell néznünk. Hiába nagyok elért gazdasági eredményeink. — új módszereket kell alkalmaznunk, hogy a termelés gyorsabban emelkedjék. Ezt követeli tőlünk a nemzetközi verseny, de az is, hogy népünk élet- színvonala gyorsabban nőjön. Széles néprétegek élnek még nehezen, s az ország egyes területei között, — még túlságosan nagy a különbség. A gazdasági reform. — már eddig is kiderült —, a gyorsabb előrehaladás jó segítője lesz, — de ez az új mechanizmus se érvényesül magától, mechanikusan. A gazdasági életnek a szocializmusban is megvannak a maga sajátos törvényei, — ám csupán a gazdasági ösztönzők, ha elsődlegesek is, önmagukban nem elegendők. Kell mögéjük a közösség érdekeivel törődni képes, szocialista emberi tudat. S ennek az ' erősítése, éppen ma, holnap, hallatlanul fontos dolog: a széles értelemben vett kulturális forradalom további kibontakoztatása talán még fontosabb, mint valaha, A történelmet megismételni nem lehet. A tömeglelkesedésnek azt a széles sodrását, ami a felszabadulás utáni éveket jellemezte, helyettesíteni kell az egész közélet „új mechanizmusával”, — a szocialista demokrácia állandó szélesítésével. Közhely, hogy a jövő az ifjúságban érik. — de ez a közhely ma nálunk hallatlanul nagy feladatokat rejt. A mai fiatalságnak nincsenek olyan történelmi élményei, amelyek a mi nemzedékünknek 25 évvel ezelőtt szárnyakat adtak; — új, reális, eszményeket kell a számukra adnunk! Ez is a jövő tervezése. Nos hát: e néhány vázlatos példából is látható talán, hogy milyen felelősséggel kell néznünk az új évtized, az új negyedszázad elé!--- - X. BOLDOQ ÜJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK!
