Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-11 / 287. szám

I V . f Mácsonyairtó Ahol és tranzisztor Dobó István, az egri hős idejében, mindenki számára közérthető kifejezés volt a „dákos”, „csatacsép”, „sereg­bontó”, „gyilokjáró”. A „sza­kállaskor! egyetlen valamire­való végvári vitéz sem állszőr- zetet, hanem egy fémkampó­val ellátott puskafélét értett, mely diónyi vasmagot köpött az ellenségre. Az „orgona” éppúgy lehetett virág, mint a várkapu elzárására szolgáló vasrudak összessége, de hang­szer aligha, mert az ez idő tájt még csak nagyon kevés helyen volt ismeretes. Közelebb is mehetünk azon­ban a történelemben, annak érzékeltetésére, hogy a nyelv szüntelenül változik, veszít szókincséből, de ugyanakkor újabb szavakkal gyarapítja is azt. A ma már polgárjogot nyert „munkaegység”, „kom­bájn”, „esztéká” három évti­zeddel ezelőtt még semmit sem jelentett, mára viszónt elenyé­szett, vagy tűnőben van a „cserkészet”, „főszolgabíró”, „ispán” és még sok más ér­telme, sőt emléke is. A decsi általános iskolaigaz­gatójának és tantestületének segítségével kísérletet tettünk arra, hogy fogható módon mérjük a nyelv változásait a legfiatalabb korosztály köré­ben. Arra voltunk kíváncsiak, hogy egy-egy szó mögött mi­lyen tartalom rejlik az általá­nos iskolások gondolkodásá­ban. Ugyanakkor azonban arra szintúgy, hogy mennyire képesek meghatározásokat fo­galmazni, közérthetően kife­jezni a mindennapi életben unos-untalan használt, új sza­vak értelmét? Decsre azért esett a válasz­tásunk, mert a Sárköz főváro­sa nagy hagyományú mező- gazdasági vidék, ahol remélni lehetett, hogy a szülők, nagy­szülők jóvoltából még több él a régi mindennapi élet ki­fejezéseiből. A beszámolónk címében em­lített „mácsonyairtó” és „tran­zisztor” ezt az ellentétpárt kí­vánja érzékeltetni. A VIII/B. és a VII/C. osztályosoknak — összesen hatvanhat gyereknek — osztottunk ki előre legépelt cédulákat, mindenkinek mást, így kívánva a minimumra szűkíteni az iskolai „puskázás” lehetőségét. Minden egyes cé­dulán két szó szerepelt. Vala­mennyit terjedelmi okokból sem idézhetjük, az alábbiakat csak a módszer érzékelteté­séül: Olaszország a barbárok ke­zében: ezt dokumentálja a milánói királyi palotában ren­dezett kiállítás. amelyen fény­képfelvételek ezrei mutatják be a kultúrjavak és műkin­csek, a tudományos és művé­szi emlékek megsemmisítését az utolsó évtizedben. Az Ab- ruszok nemzeti parkját poli­tikusok rokonaik és pártjogőlt- jaik számára parcellázták jel. Az olasz tengerpart, a „virá­gok Riviérája” a beton Rivié­rájává alakult át. Riminit fel­hőkarcolók éktelenítik el, a költőktől annyiszor megéne­Népújság 7 1969. december 11. ocsú turizmus ártány tőke tinó olimpia rokka szórófej gereben atomcsapás csépfa Orion emse kamat hasló TMK járomszög tranzisztor ösztöke háztáji nyújtó tinizser Szerepelt még mácsonyairtó, boglya, talyiga-vánkos, hidro- globus, ENSZ, szent és sok egyéb szó, melyek egy része — főleg a mezőgazdasági szak- kifejezésekre gondolunk — a mai városi embernek feltehe­tően már édes-keveset mond. A decsi tantestület jóvoltából „alanyokként” két olyan osz­tály tanulóit kaptuk a fentiek­ben, akik ugyanazon falu is­kolájába járnak ugyan, még­sem azonos környezetből szár­maznak. A hetedikesek több­sége kollégista, ők javarészt a környező tanyák és puszták világában vannak otthon. A fiúk és lányok aránya majd­nem azonos volt, harmincket­tő és harmincnégy tanulóval. A válaszokat meglehetős részletességgel összegeztük, százalékos arányban táblázato­kon rögzítettük, ezek közlése azonban nem lehet egy napi­lap feladata. Az alábbiakban csak az eredmények summá- zását adjuk. Első megállapításunk az volt, — ami egyben a decsi tantes­tület dicsőségére is válik —, hogy a falusi iskolások meg­lepően jól fogalmaznak. Még a rossz meghatározások között is akadt olyan, mely viszonylag fejlett íráskészségről tanúsko­dott. Példák; „Turizmus: amikor nagyon sok turista jön be külföldről, és megy is ki, más néven ide­gen forgalom.” „Tőke: 1. más néven pénz, a kapitalista országokban van­nak tőkések, akiknek sok pén­zük van. 2. A szőlő föld feletti részét nevezik tökének. Ebből ágaznak ki a szárak.” Akadt némi humorérzékre valló is: kelt nápolyi öböl feldúlt vi­dék benyomását kelti. Szicíliá­ban csak a görög templomok lábánál áll meg a betonhullám. Rómára már nem Michelan­gelo kupolája, hanem a túl­méretezett Hilton hotel nyom­ja rá bélyegét. A Velencét végpusztulással fenyegető árvíz elhárítására nem tudták előteremteni egy- milliárd lírát. Tálán ennél is vigasztalanabb képet mutat­nak a Pompéjiről készült fel­vételek. A hatalmas áldozatok árán kiásott antik városokat menthetetlenül elnyeli a gaz, jeléül, hogy a nemtörődömség, a hozzá nem értés és az eró­zió kártétele nem csekélyebb az egykorj, természeti kataszt­rófákénál. „Wurlitzer: verkli, régen az utcákat járták és avval muzsi­káltak. Modern verkli.” „Háztáji: A tsz-ek a tsz-ta- goknak úgynevezett háztáji földet adnak, amit ő tulajdo­nának tekinthet. Azt termel rajta, amit akar.” összességében az első kér­déscsoportra, mely a közel­múlt mezőgazdasági életének hatvanhat kifejezését tartal­mazta, majdnem hatvan szá­zalékban jó, vagy megközelí­tően jó meghatározásokat kap­tunk. A mai élet új kifejezé­seinél ez az arány megközelí­tette a hetvenöt százalékot. A tanyáról jöttek, csekély arány­ban ugyan, de vezettek a régi élet kifejezéseire adott vála­szok terén, de majdnem tizen­négy százalékos arányban le­maradtak az újnál. A lányok jobb arányban adtak megha­tározásokat a múltról, a fiúk a jelenről. Az ilyesfajta kérdezősködés sejthető módon örömet oko­zott a tanulók körében. Bárki visszaemlékezhet gyermekko­rára, az iskoláséletben nem mindennapi szenzációt jelent az a pillanat amikor számtan, vagy nyelvóra elején bejön az igazgató és két idegen bácsi jelenlétében közli, hogy „Gye­rekek! Most tíz-tizenöt percig nem tanulunk, hanem ját­szunk!” E „játék” szereplőit mi név szerint természetesen nem ismertük, nem is volt szükségünk nevekre. A tan­testület tagjai azonban sok válasz szerzőit felismerték kézírásukról. így akadtak meglepetések is, mint példá­ul amikor a tehenész gyerme­ke értetlenül állt a „laktáció” szóval szemben. A nagv fo­nó-szövő múltú Sárközben tö­kéletesen rossz meghatározást kaptunk a „gerebenre”. Az idők változata mérhető azon, hogy a „küllőt” meghatározó­nak véletlenül sem jutott eszé­be a kocsi kereke, hanem csak a kerékpáré. A tévé vitatha­tatlan hatására vall, hogy az „Orion” se rádió, se tv-márka képzetét nem ébresztette, ha­nem egy űrhajóét. Hasonló­képpen a „teenager”, amelyről e sorok íróinak egyike is csak itt tudta meg, hogy pattanás elleni kenőcs formájában szin­tén létezik. A régi kifejezések közül egyáltalán nem kaptunk vá­laszt a következőkre: gácsér, sőre, ocsu, jerke acat- böködő, mácsonya-irtó, <30 év­vel ezelőtt épp a legfiatalab­bak fő kenyérkereső eszköze) melence, talyiga-vánkos, pap­kéve, tézsla, sárkéve. járom­szög, kacor, Az újak közül: * reaktor, MSZBT, izotóp, mik- rolánc, hibrid, ENSZ, kemizá- lás, járadékos. Akadtak teljesen gyermeke­sek is, mint például a hidro- giobusra az, hogy „szép, göm­bölyű és fényes”, és enyhén külsőségesek, bár derűsek: „szent: ma is vannak olyan asszonyok a templomban, akik nagyon szentesek”. Nem cse­kély önállóságra vallott az, akinek aligha volt sejtelme a tervszerű megelőző karbantar­tásról, de nyomban alkotott a TMK betűkre egy rimelő fo­galmat: „Termelő Mezőgazda- sági Közösség”. Az előzőkben bemutatott eredményeink szemelvények. Úgy véljük azonban, hogy ér- zékeltetői nemcsak a nyelv, hanem a falusi fiatalság vál­tozásainak is. BOGNÁR ISTVÁN­OK DAS IVÁN Az olasz kultúra pusztulása a kenyér készül A Sütőipari Vállalat szekszárdi laboratóriumában a feldol­gozásra kerülő liszt savfokát vizsgálja Nagy Erzsébet. Az eredmény után kerülhet csak sor a kovász beállítására, mely befolyásolja a kenyér ízét. A pékműhelyben nyújtott két műszakban folyamatos a ter­melés. Bartók Lajos csoportvezető a gépi dagasztást. a tész­ta minőségét ellenőrzi. Szabó Márton kemencés végzi a tészta gőzkemencébe veté­sót, majd a jó illatú kenyér kiszedését. Foto: Tóth Iván

Next

/
Oldalképek
Tartalom