Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
Szemelvények FÓKUSZ kwiöidi iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinii újságokból k Kik a fontos emberek most a Fehér Házban A mostani szakaszban a kormányzat legfontosabb emberei, akikre az elnök hallgat, a következők: Dániel P. Moynihan 42 éves „liberális” demokrata, a városi ügyek tanácsadója. Jelenleg az elnök mellé nevezték ki tanácsadónak. Ezt a tisztséget előzőleg az elnök egyik legfontosabb munkatársa, a 65 éves Arthur F. Burnsnek tartották fenn, aki rangidős közgazdász és „konzervatív’ republikánus. Dr. Bums ianuár végén elhagyja a Fehér Házat és a Federal Reserve System kormányzói testületének elnöke lesz. Bryce N. Harlow, az 53 éves oklahomai „konzervatív »‘ republikánus lesz az elnök másik magas rangú tanácsosa. Harlow előzőleg az elnök és a kongresszus összekötője volt, s az Eisenhower kormány idején is ugyanezt a pozíciót töltötte be. John D. Ehrlichman — 44 éves — újonnan kreált pozícióba lép, a belügyek felelőse lesz az elnök mellett. Megszűnik korábbi tisztsége, amelyet a Fehér Ház tanácsosaként töltött be. Henry A. Kissinger, 46 éves, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, és a Fehér Házban Ehrlichman ellenpárja: külpolitikával, katonai ügyekkel és a külföldi hírszerző szolgálattal foglalkozik. Mielőtt e kormány szolgálatába állt, Kissinger nem ismerte jól Nixont. Előzőleg Nelson A. Rockefeller New York-i kormányzó külpolitikai tanácsadója volt és a Harvard Egyetemen a honvédelmi kérdések kutatását irányította. H. R. Haldéman az elnök tanácsadója és a Fehér Ház személyi állományának adminisztratív vezetője. Elsősorban a belső igazgatásért s a személyzeti ügyelőért felelős. Mint 'mondják, ő a „vezérkari főnökség ritkára’ . Bennfentesek azt állítják róla, hogy a politikai irányításban nem tűnik ki. De Haldemann őrzi az elnök ajtaját, osztja be az elnök idejét, s megrostálja az elnöknek szóló feljegyzéseket. 6 a kormányhivatalnokoknak szóló elnöki utasítások diszpécsere és a nagyközönséggel folytatott kapcsolatok mindennapos ügyeinek felelőse. John N. Mitchell igazságügy-miniszter — 56 éves — van állítólag a legbizalmasabb kapcsolatban N}xonnal. A Fehér Ház egyik bennfentese hangsúlyozta: .Mitchell kiváló személyiség. Az elnöknek szüksége van olyan emberre, akiben teljes a diszkréció, akinek kitűnő ítélőképessége van és történetesen, ugyanúgy látja a dolgokat, mint az elnök. Mitchell ez az ember.’ (U. S. NEWS AND WORLD REPORTi Óriási bürokratizmus Súlyosan nehezedik az Egyesült .Államok jóléti rendszerére a közigazgatási apparátus • bürokratizmusának útvesztője. Egy újságíró — később Pulitzer dijat kapott — hivatásbeli kíváncsiságból három hónapig dolgozott, mint szociális segélyező. Arról számolt be. hogy 26 különféle űrlapot kellett kitöltetnie, mielőtt kiállíthatta volna első csekkjét. Rendkívül bonj’olultan alakult egy idős házaspár esete, akik más lakásba költöztek és annak lakbére 8.80 dollárral magasabb volt az előbbinél. A költözködés 22 különböző űrlapot. 4 csekket, 4 borítékot és 4 bélyeget igényelt. — New Jersey államban egy időben 58 különféle havi járadék létezett gyermekek, és 61 felnőttek számára. Egy 14 éves fiú a rendelkezések értelmében 4 dollárig terjedő cipőigénnyel léphet fel, — az egyik családban a 14 éves fiú lába olyan nagy volt. hogy férficipőre volt szüksége, amelyre 6 dollárt engedélyeztek, de — ahogyan az illetékes tisztviselő elmondta — hivatalosan megoldhatatlan probléma volt kihalászni a hiányzó két dollárt a bürokratizmus sűrűjéből. Sajnálatos továbbá, hogy több mint 2 dollárba került két, nem rendelkezésszerű, dollárt felszabadítani. Los Angelesben a havi járandóság összegének minden változása 10 dollár költséget okoz; ezt természetesen a költségvetésből kell fedezni. Évente félmillió ilyen változtatást eszközölnek! 1967-ben Illinois állam jóléti költségvetésének 20 százaléka ráment a bürokratikus apparátusra: 477 millió dollárból 89 millió. Nemzeti síkon a „Fortuna' becslése szerint ez 10 százalékot tesz ki. Az Egyesült Államok jóléti hivatalaiban Parkinson kormányoz. Sokan azt mondják, olcsóbb megteremteni a garantált évi jövedelemnek rendszerét, mint eltűrni a nehézkes és mindig korrupció-gyanús jóléti bürokrácia további mesterkedéseit. Sokan a magasabb rangú tisztviselők közül évente 20 000 dollár fizetést kapnak — többet mint egy egyetemi tanár. Némi joggal beszélnek a jóléti establishmentről. 1969. májusában a szociális és segélyezési hivatalok 1500 küldötte ülésezett a New York-i Hilton-szálló nagy báltermében. Ismeretes egy eset, amikor egy alkalmatlansága miatt elbocsátott segélyezési tisztviselő (évi fizetése 20 000 dollár) kénytelen volt támogatásért folyamodni, mert semmi mást nem tanult. (FRANKFURTER HEFTE) A nemzetközi csendőr vallomása A világ népeinek áradó forradalmi hulláma ellenére, s az amerikai népnek az Egyesült Államok vietnami agressziója elleni dühös tiltakozása közepette Richard Nixon, aki nehézségekkel áll szemben otthon és külföldön egyaránt, november 3-án televíziós beszédet mondott. Beszédét előzőleg három héten keresztül mint „rendkívül fontosat ’ reklámozták, pedig valójában nem volt más, mint az agresszor elcsépelt érvelése, és semmi újat nem tartalmaz. Még a New York Times, az. amerikai monopoltőke szócsöve is beismerte, hogy az úgynevezett „béketerv • a valóságban „a háború folytatását szolgáló formula." Hogy elrejtse valódi szándékait, Nixon a békéről szónokolt, pedig beszéde a legvilágosabban megmutatta: nem kívánja a háború végét, ellenkezőleg, annak folytatására törekszik: nem kívánja az összes csapatok kivonását — ellenkezőleg, az a célja, hogy azok állandóan Vietnamban maradjanak. Az amerikai ■ elnök beszéde megmutatta: nem „keresi a békét’ — ellenkezőleg, arra törekszik, hogy tovább mészárolja a vietnami népet. Egyszóval: Nixon televíziós beszéde nem „békeazózaV volt, hanem a háborús, agresz- rziv politika ostoba folytatásának kinyilvánítása, egy nemzetközi csendőr beismerése. Az elmúlt néhány hónap során Nixon megállás nélkül arról szónokolt: az amerikai imperializmus készen áll arra, hogy „kivonja csapatait” Dél-Vletnam- ból. Tépjük azonban le ezt a leplet, s nézzük meg, milyen piszkos trükkök rejlenek mögötte. (ZSENM1N Z3IPAO) Ai „Új" Washington régi politikája Roland Evans és Robert Novak újságírók rámutatnak, hogy az elnök egyre gyakrabban ugyanúgy beszél Vietnamról, ahogy azelőtt Johnson beszélt. Közismert az is, hogy Nixon legfontosabb tanácsadója, Laird amerikai hadügyminiszter úgy véli, hogy a vietnami háború nem tárgyalások útján fog befejeződni, hanem az „ellenfél kimerülése ’ következtében. S most nagyon §ok amerikai ezt mondja: „A John- son-kormány háborúja a Nixon-kormány háborújává lett”. Washington folytatja az ország militarizálásának irányvonalát. A köztársasági párti kormány nem változtatta meg az óriási katonai költségvetést, amely meghaladja a 78 millió dollárt, i»6C-ban a hadipari szerződések értéke még növekedett Is az előző évhez képest és elérte a 42,3 milliárd dollárt Noha a kormány azt hirdette, hogy a konfrontáció korszaka után most a tárgyalások korszaka következik, első legfontosabb döntésé a Safeguard rakétaelháritó rendszer létrehozására vonatkozóan új lendületet adott a fegyverkezési versenynek. A közvélemény ezt a döntést és a többi fegyver- fejiesztesl programot is széles körben kifogásolja és a kongresszusoan la egyre fokozottabban ellenzik. (A Safeguard-program tervezetét a szenátus csak két szavazattöbbséggel fogadu el.) Washington, noha a „feszültség csökkentését” célzó törekvéséről beszélt, úgy döntött, hogy meghosszabbítja a azoclallsu országokkal folytatott kereskedelem korlátozására vonatkozó törvény hatályát. Ezt a kongresszus jobboldali köztársasági párti és ultra- reakciós demokratapárti tagjainak, s úgyszintén a katonai vezetőknek sürgetés ere tette, a ellentétes a kongresszus sok ugjának és sz üzleti köröknek véleményevei De ez még korántsem minden. <ZA BUBEZSOM) As ,,információ» robbanás99 megfékezése „Információ—ember—gép* ez az egyik legnagyobb probléma, amellyel az emberiség a XX. század derekán szembetalálta magát. Sokszor hallhatjuk manapság, hogy a tanulás egyre nehezebbé válik. A tudomány tartalmának terjedelme most 40 —50 év alatt csaknem megkétszereződik, a tudományos-technikai információ terjedelme pedig 10—15 év alatt. Az emberiség a XX. század végén kétszer annyit fog tudni, mint most. Ebből arra a következtetésre jutnak, hogy a főiskolai egyetemi hallgató ismeretei terjedelmének is szükségképpen növekednie kell. Ez viszont a tanítás időtartamának meghosszabbítását követeli meg. S ha ez így folytatódik, akkor az egyetemet, főiskolát nemsokára csak ősz aggastyánok végezhetik el. A mai tudományban két, pontosan kirajzolódó tendenciát figyelhetünk meg. Egyrészt azt, hogy A TUDOMÁNYOK DIFFERENCIALÓDNAK, és ezzel egyidejűleg egyre szőkébb körűvé válik a tudósok szakosodása, másrészt azt, hogy mind újabb és újabb tudományos ágak keletkeznek a különböző tudományok határ- területén, ami széles profilú szakembereket igényel. Egyesek a tudományok differenciálódását és a tudósok egyre szűkebb körű szakosoNépújság 12 1969. december ”, dását majdnem a tudomány végső határának tekintik. George Thompson, híres angol tudós-fizikus, például, „Előrelátott jövendő” c. könyvében a következőket írja; „Teljesen elkerülhetetlen hogy ismereteink gyarapodásának arányában ne csökkenjen ismereteinknek az a hányada, amelyet egy ember el képes sajátítani. Ez, legkevesebb, két nem kívánatos következményt von maga (után. Mivel egy szakterületen az embernek rendkívül sokat kell tudnia, abba a nagy kísértésbe eshet, hogy lehetőleg minél kevesebbet tanuljon meg abból, amire munkájában közvetlenül nincs szüksége. így egyoldalú lesz elképzelése arról a világról, amelyben él... A másik nem kívánatos következmény. .. a szakosodás sokkal későbbi időszakában jelentkezik. Sok tudományos és technikai vívmány úgy jön létre, hogy eszméjét, és technikai eljárását egész más területen alkalmazzák, mint amilyenen eredetileg tervezik. A hasonló lehetőség realizálása azonban egyre nehezebben megszerezhető sokoldalú tudást igényel. Nincs kizárva, hogy ez a körülmény határt szab a tudomány fejlődésének. . Ez a kilátás bizony elég sötét, de szerencsére, megalapozatlan. Volt idő, amikor az osztás műveletét elvégezni tudó embert már nagy tudósnak tartották. Ma, mint ismeretes, az osztást az általános iskolák alsó osztályaiban tanítják. És ez csak azért lehetséges, mert a matematikusok megtalálták az egyszerű, a gyermek számára érthető módszereket. És így van ez mindenben. A tudomány fejlődésével a világ képe nem lesz bonyolultabb. hanem még egyszerűbb. És ha jól meggondoljuk, akkor rájövünk, hogy ennek így is kelj lennie. Hiszen a természet nem lesz bonyolultabb azáltal, hogy a tudomány feltárja titkait. És mi- nél jobban megértjük törvényeit, annál egyszerűbbé válik a természeti jelenségek leírása. Ahol pedig még nem tárták fel a természet törvényeit, ott HIPOTÉZISEK ÉS ELMÉLETEK uralkodnak, azoknak a tényeknek a sokasága, amelyek látszólag alig függnek össze egymással. Ebben az összevisszaságban csakugyan nehéz eligazodni. Hasonló helyzetben volt a kémia azelőtt, mielőtt Mengyelejev felfedezte a periodikus rendszert. Az akkori idők kémiaszakos diákjainak a szó szoros értelmében megfájdult a fejük attól, hogy oly rengeteget kellett tanulniuk minden egyes elemről Mengyelejevnek ahhoz, hogy feltárja periodikus rendszerét. hihetetlenül sok információ« anyagot kellett feldolgoznia. Ma már a periodikus rendszer a kvantummechanikából következik, és a tankönyv mindössze egy paragrafusban foglalja össze. Mint látjuk, a tudomány alapjait rendkívül tömören és egyszerűen lehet ismertetni. Ha összehasonlítjuk a tíz évvel ezelőtti atomfizikai tankönyveket a maiakkal, akkor az az egyszerűsítés rendkívül szembetűnővé válik. A tudományok alapjait tehát röviden és egyszerűen ösz- sze lehet foglalni. De a nagy képzettségű szakember nem érheti be az alapokkal, neki lehetőleg minél közelebb kell kerülnie a mai tudomány élvonalához. És itt már valóban túl sok az információ. Mindent nem lehet elsajátítani, szűk szakterületű szakembert pedig nem érdemes kiképezni, mert idővel maga a szakma is fölöslegessé válhat. Az új technika és technológia fölöslegessé teszi a szűk szakterületű mérnököt, mert 5—6 éven belül már képtelen LÉPÉST TARTANI AZ ÉLETTEL. és mindent újonnan meg kell tanulnia. Éppen ezért a jövő mérnökének kutatóvá kell válnia. És itt elérkeztünk annak a Kérdésnek a megválaszolásához, mire kell tanítani a főiskolai hallgatókat. Először is, a tudományok alapjaira, — erre mindenkit meg lehet tanítani egy egész élet- ne szólóan, — másodszor, az ismeretek megszerzésének es értékelésének módszerére, vagyis arra, hogy egészíthetik ki ismeretek megszerzésének és értékelésének módszerére, vagyis arra, hogyan egészíthetik ki ismereteiket önállóan, hogyan tanulhatnak folyamatosan. A főiskolai végzősöknek helyesen kell értelmezniük a tudomány és technika általános fejlődését, a tudományostechnikai haladás mozgató erőit és törvényszerűségeit, meg kell tanulniuk a tudományos általánosítást, nem pedig egyszerűen bemagolni az ismeretanyagot. Egyetemeink hallgatói a tanulás folyamán a kjtatóinté- zetek laboratóriumaiban dolgoznak. Miután a főiskolában megkapták a szilárd alapot a tudományok alapjaiból és egyidejűleg „főztek” is a mai tudomány konyhájában, a továbbiakban önállóan folytatják útjukat a tudományosműszaki információ viharos tengerén. A főiskola elvégzése után, természetesen nem találnak. kész recepteket az élet valamennyi esetére, erre nem is lehet őket megtanítani, de meg fogják találni a helyes utat minden konkrét helyzetben. SZ. BELJAJLßV
