Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
Két nap múlva hajnalban ugyanitt kellett visszaérkeznie Tövisnek a szovjet parancsnokság válaszával. Minden részletet előre megbeszéltek. Bodolai osztja be az őrséget, ő jön ellenőrizni, s ő kíséri át az összekötőt Szitás lakására, onnan Szitás vezeti mindkettőjüket tovább a helyre, ahol már végleges formában, órára-percre rögzítik a szovjetekkel összehangolt teendőket. s Két nap múlva Tövis menetrendszerűen jött át a sen- kiföldjén. Még sötét volt, ilyenkor a leghosszabbak az éjszakák. Az utolsó száz métert kúszva tette meg, óvatosan fülelve, fürkészve. Kis termete ellenére nagyon erős volt, könnyedén és biztonságosan haladt a gazzal benőtt, egyenetlen talajon. Sok börtönt megjárt, tapasztalt, bátor ember volt, két front között átkelni azonban neki is gyöt- relmesen nehéz munkát jelentett. Fellélegzett, amikor a nyárfa világos kérge mellett az őrmester ismerős sziluettjét észrevette. — Bodolai? — Igen. Tövis felállt, mielőtt bármit is mondhatott, vagy tehetett volna, táboricsendőrök vetették rá magukat és összekötözték. * Bodolait egy „jó embere” árulta el Gulácsy hadnagynak, közvetlenül Tövis távozása után. Gulácsynak már hónapokkal korábban fülébe jutottak az őrmester elejtett megjegyzései a németekről. Gyanút fogott, s egyik tizedesét megbízta, férkőzzön Bodolai bizalmába. Ez a “vad, fanatikus fiú, akit csak egyetlen vágy fűtött; kitüntetést és előléptetést szerezni, ez a mintaszolga, alá hadnagya parancsára a szüleit is levágta volna — ez volt őrségen, amikor Bodolai átvitte Tövist az arcvonalon. Az őrmester kemény, igazságszerető, és önérzetes ember volt, nem élt vissza hatalmával, rangjával. Látta a németeket a fronton kegyetlen- kedni s látta Magyarországon is rabolni, fosztogatni. Volt benne felelősségtudat is, menteni a hazát, ezt a kicsiny, meggyötört országot, menteni az embereit is a céltalan vérontástól, s már nehezen bírta felgyülemlett, sűrű dühét a németek s a nyilasok ellen, ezért állt az ellenállás oldalára. Keménységét, önérzetét a táboricsendőrök szétverték, összetörték. Jókedvű, hetyke fiúk voltak, cicázó kakastol- laikkal, agyusztált mundérjaikban, szemükben ott izzóit a derűs, alattomos kegyetlenség, amikor megnyugtatták Gulácsyt: — Majd mi megtanítjuk az őrmester urat... Semmit sem kérdeztek tőle, nem is hagyták beszélni. Bevezetőül úgy kipofozták, hogy orrán-száján jött a vér, feje földagadt, nem is hallott már rendesen. Utána levetkőztették és puskavesszővel, derékszíjakkal rojtosra verték rajta a bőrt, volt aki a fülét célozta, volt, aki a heréjét. Amikor ájulásából magához jött, megparancsolták, öltözzön föl, a zászlós úr kihallgatja. Egy gombbal eltévesztette zubbonyát, puskatussal gyomorszájon vágták, máját, veséjét összerugdalták. A csendőr zászlós elé már egy emberroncs tántorgott fel a lépcsőkön, aki véresre harapott, bedagadt nyelvével alig tudott néhány szót kinyögni. — Kik voltak a társaid? Az őrmester magára mutatott: — Én ... egyedül... — No, akkor még puhítsátok... Agyon ne verjétek! Hosszú éveken át vasmarokkal idomított vérebek voltak ezek a csendőrök, tapasztalt ukrajnai partizánvadászok. Estére kicsavarták Bodoliból a szót: — Szitás .. . Utána még hörögve kinyögte : — Szabadka... tizenhét... Szitást egész nap verték, kínozták, nem vallott. Beesteledett, az idő sürgetett, hajnalra kellett visszaérkeznie Tövisnek. Előhozták Szitás feleségét, akit férjével együtt tartóztattak le. Cigarettával égették a mellét, az asszony üvöltött: — A házat... ahol a kisemberrel találkoztok... Ezen a napon reggel Ács Kristófné kenyérért állt sorba. Szitásék szomszédasszonya szömyülködött: — ... Az asszonyt is elvitték, meg a férjét, a szegény Szitást... — Melyik Szitást?... — A kőműves Szitás fiát, a Győzőt. Ácsné mindjárt újságolta a férjének, de Magdus is hallotta. A lány azonnal rohant Kollárhoz, a bizottság tagjait riasztotta, mindenki meneküljön, Magda pedig futott Hámosék rejtekére, a Petőfi tér melletti kis utcába. A ház, a pince tökéletesen üres volt, nem talált ott senkit. ^Majd összesett a rémülettől : ezeket elvitték. Újra vissza Kollárhoz. Ott már tudta, hogy Bordás Franci közben felfedezte Szidás lebukását. Ment hozzájuk, észrevette, hogy a házat figyelik, s azonnal riasztotta a csoportot. Tövisből semmit sem tudtak kiszedni. (Folytatjuk.) 7000 alatt egy másodperc késés A hosszúság, a súly és egyéb mértékegységek etalonjai közül legpontosabban az idő egysége, a másodperc mérhető. Szükség is van e pontosságra, hiszen a hétköznapi élet, a termelés, a szállítás, a közlekedés, a csillagászat, az űrhajózás, mind-mind az időközök egyre pontosabb mérését igénylik. A Szovjetunióban mindenféle időmérés az állami idő- és frekvencia-etalonhoz igazodik. Az etalont az Országos Műszaki Fizikai és Rádiótechnikai Mérésügyi Kutatóintézetben készítették és őrzik. A másodperc pontos reprodukálását kvantumgenerátorok segítségével oldották meg, amelyek a hidrogénatomok által kisugárzott, rendkívül stabil elektromágneses rezgéseket hasznosítják. Az etalon-óra mechanizmusának „szívét” állandóan működő kvarc-rezonátorOk képezik. A rezonátorok naponta 5 tízmilliomod 'másodperc pontosságot biztosítanak. Ezek szerint a pontatlanság 7000 év alatt éri el az egy másodpercet. A képen a nagy pontosságú etalon-óra látható. * « * « < « « 4 4 4 4 4 4 4 t 4 4 4 4 I i ♦ 4 4 LANDRU, Egy rendőrnyomozó emlékiratai 26 26. Ugyanazon a napon, amikor tehát Guillin-né holtteste valószínűleg még a Vernouillet-i villa egyik szobájában feküdt, Landru beállított a Havre téren ugyanabba a bankba, amelyben annak idején Cuchet-né és Laborde-Line-né értékpapírjait eladta. Most is Cuchet néven azt a megbízást adta a bankárnak, hogy adjon el két községi kölcsönkötvényt. Mind a két kötvény Guillin-né tulajdona volt, mind a két kötvény szelvényeit kevéssel azelőtt maga Guillin-né váltotta be. Egy harmadik megállapítás is megerősítette azt a feltevést, hogy Landru augusztus 2-án ölte meg Guillin-nét. Ugyanis Landru augusztus 4-én végleg elhagyta a Vernouillet-i villát, amelyben négy gyilkosságot követett el. A fuvarozó, aki a villából elszállította Laborde-Line-né bútorait, kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy emlékezete szerint a villában nem volt nőszemély. Landru személyesen felügyelt a bútorok elszállítására. Teljesen nyugodt volt, mindenre kiterjedt a figyelme. Az egyik fia is vele volt. LANDRU, A SZÉLHÁMOS A Guillin eset, amely olyan pazar bőséggel szolgáltatta az adatokat bűnöző-rendszeréről és szerelmi életéről, egyéb meglepetéseket is tartogatott számomra. A nyomozás útján hirtelen szembe találtam magamat Landru-vel, a szélhámossal. Rendkívüli ügyességgel és vakmerőséggel követte el szélhámosságait. Valóban még nem volt alkalmam tökéletesebb technikát tanulmányozni, mint amilyet Landru alkalmazott, hogy megkaparintsa a meggyilkolt özvegynek a Francia Bankban letétbe helyezett értékpapírjait. Guillin-né meggyilkolása után Landru sürgősen hátat fordított a Vemouillet-i idillikus tájnak. A meggyilkolt özvegy két értékapírját, két kölcsönkötvényét minden nehézség nélkül pénzzé tette. Ezután elsősorban arra összpontosította minden ravaszságát, hogy elszállíttassa áldozatának a Crozatier utcai lakásban maradt bútorait. Tisztában volt azzal, hogy ebben a tekintetben semmiféle veszély nem fenyegeti. Amikor kiköltözött a Vemouillet-i villából, nem hagyta hátra új lakáscímét. A Crozatier utcai házban sem tudta senki, hogy már Párizsban lakik. De az az elszámolási differencia, amely Guillin-né és a háztulajdonos között még fennállott, némileg bonyolulttá tette a helyzetet. Az ügy tisztázása előtt nem merte elszállítani a bútort. Ezért hozzálátott, hogy a differenciát elsimítsa. Érintkezésbe lépett egy emberrel, aki különféle ügyletek közvetítésével foglalkozott. Ezzel az emberrel való találkozásait pontosan feljegyezte zsebkönyvébe, végül, október 11-én a következőket írta a noteszbe: békebíróság, két órakor. Landru személyesen megjelent a békebírósági tárgyaláson, s elérte azt, hogy négyhavi hátralékos házbér lefizetése ellenében a háztulajdonos elfogadta a lakásfelmondást, amelyet Guillin-né még távozása előtt aláírt. Nemsokára bútorszállító kocsi állt meg a ház előtt és Guillin-né bútorai egymás után a kocsira kerültek. A csodálkozó házmestemőnek elmondta, hogy őnagvsága nagyon jól érzi magát a villában, de ő azért jött egyedül a bútorokért, mert meg akarta kímélni ettől a felesleges fáradságtól. Guillin-né bútorait egy Etex utcai kocsiszínbe szállíttatta. A kocsiszín címét megtaláltam a noteszében. A bútor egy hónapig maradt ott, Landru-nek nem volt túlságosan sürgős az értékesítés. Áldozata értékpapírjainak és ékszereinek eladása elegendő pénzhez juttatta, s még azt is lehetővé tette, hogy kissé bőkezűbb legyen gyermekeihez. Október '25-én bejegyezte noteszébe, hogy Mária nevű leányának 10,50 frankot, Charles nevű fiának pedig három tételben összesen 12 frankot adott. Ez egyszer Landru nem a szokásos számjegyekkel jelölte meg gyermekeit, hanem leírta igazi nevüket — de gyorsírással. GYANÜS BANKÜGYLETEK . Landru azonban nemcsak a gyorsíráshoz értett, hanem a legbonyolultabb bankügyletekben is kitünően eligazodott. Erről alkalmam volt meggyőződni annak a különösen nehéz vizsgálatnak a során, amellyel bebizonyítottam, hogy a tömeggyilkos megkaparintotta Guillin- né egész vagyonát, sőt fondorlatos módon, azokat az értékpapírokat is megszerezte, amelyeket a meggyilkolt nő, halála előtt, egy nagy hitelintézetben letétbe helyezett. Mivel több tanú vallomása szerint az „eltűnt” özvegynek több értékpapírja volt bankletétben, aránylag könnyű volt kideríteni, hogy kötvényeit a Francia Bankban tartotta. (Folytatjuk) : ♦ •444444444444444444444444444444444444444444
