Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-06 / 283. szám
Máté Jánosi Tolna megye gazdasági, szociális és kulturális-Sokan vannak, akik becsületüket, a személyüket övező tiszteletet nem különleges tettekkel érdemelték ki, hanem mindennapi munkájukkal, s magatartásuk egyértelműségével. Nincs két vagy több afcuk. Úgy beszélnek, ahogyan élnek, úgy élnek, ahogyan hitük, meggyőződésük diktálja. Nincs „hivatalos” meg „magán ’ álláspontjuk, véleményük, s odahaza vagy barátok előtt sem viselkednek, beszélnek másként, mint a munkahelyen, a nagyobb nyilvánosság előtt. Egyetlen, igazi arcukat mutatják mindenkinek. Sok az ilyen egyszerű közkatonája a társadalomnak; • akik egész életükkel vállan^k .hitükről, meggyőző- ciéSÜkről, elkötelezettségükről, arról, hogy: kommunisták! Az eézme bű katonájának lenni önként vállalt kötelezettség. S mert az, önszántunkból magunkra vett több, nem ismerhet megkülönböztetést. Olyasféle — elvtelen — rangsort: munkahelyen, gyűléseken eleget teszek a párttagsággal járó kötelezettségeknek, ám mint magánember, mint a család, a baráti kör egyik tagja már nem. Jogos, mert természetes a kérdés: kommun ista-e az, aki hitét, meggyőződését éppen legszűkebb környezetében, legközelebbi hozzátartozói előtt nem képviseli? Hiszen valamilyen módon minden család politizál! Akár a televízióban látottakat, az újságban olvasottakat, vagy a munkahelyen történteket, vitatják, akár a másoktól hallottakat adják tovább, így vagy úgy állást foglalnak. S éppen annak állásfoglalása maradna el, akinek ez maga vállalta kötelessége? köpenyt teszi le magáról, s nélkülük érkezik haza? Sajnos, akad példa arra, hogy a párt tagjai szűkebb környezetükben az eszme rossz katonáinak bizonyulnak Nem is az olyan, kirívó esetekre gondolunk, amikor maga a párttag támaszt ellenérzést másokban viselkedésével, hanem a legtöbbször homályban maradó esetekre, eseményekre. A gyerek naív nyugatimádatára, s annak megnyilatkozásaira. A feleség túlzó általánosításaira, mert történetesen sok vesződéssel járt egy-egy hivatalos ügy elintézése. A nagymama vagy a nagypapa válasz ’ nélkül hagyott „bezzeg a mi időnkben” kezdetű, s a múltat nagyonis megszépítő véleményére. Mindarra, ami a családon belül napról napra szóba kerül, beszédtéma, s ami igényelné az okos. tapintatos közbeavatkozást, a türelmes vitát, a szilárd ellenkezést, az érvek felsorakoztatását. Arra bíztatnák. hogy a pártszervezetek régi, s rosszemlékű módszereket elevenítsenek fel? Ne tiszteljék a magánéletet? A két véglet, a magánéletbe való megengedhetetlen beavatkozás, valamint a teljes figyelmen kívül hagyás között azért van még néhány, elérhető, betartható állomás. Vajon igazságtalanságként hatna, ha számon kérnék a pártostól, mégpedig a taggyűlés nyilvánossága előtt, hogy miként kerülhetett fia a galeribe, s randalírozhatott hónapokon át? Vajon a magánéletbe való alaptalan beavatkozás lenne-e. az. ha megkérdeznék, miért éppen egy párttag felesége az egyik legszorgalmasabb lemplomDa- járó? í> egyáltalán: miért lenne bármiféle rossz mellékíze annak, ha az azonos elvet vallók közössége nem hunyna szemet tagjai „kapun kívüli”, otthoni ténykedése felett sem? Eszmei szilárdság s következetesség mellett persze nagy tapintat, pedagógiai érzék is kell ahhoz, hogy egy-egy közösség e feladatának is megfeleljen. Sokat tehetnek a legkisebb kommunista közösségek, a pártcsoportok ennek érdekében. Könnyebben esik itt az őszinte szó, hiszen egymást jól ismerő emberek vannak együtt, 6 ha nem takarnak, hallgatnak el semmit a többiek előtt, a tanács, a segítség, az útbaigazító szó is hamar megszülethet Helyes és szükséges cselekedet, ha időről időre a pártszervezet vezetősége napirendre tűzi a kérdést, s taggyűlésen is beszélnek róla. Ha kell, konkrét esetek alapján, ha elegendő az is, akkor csupán elvi, eszmei síkon, a kommunisták írott és Íratlan feladataként. Apró, de hasznos lehetőségek sora kínálkozik segítőként. A brigádok családtagokkal együtt tartott összejövetelei éppúgy, mint az üzem pszichológusának e témába vágó előadása. Mindehhez azonban elsősorban az kell. hogy e"véltalán rátere'őd'ék a figyelem a párt noli ♦lkai munka e területére, hogv a közvetlen környezetű'--, a családok se maradjanak ki a kommunisták mindennapi tevékenységének hatósugarából. M. O. Katolikus és protestáns papok békegyűlése Egyik-másik helyen nagyon ritkán beszélgetnek arról a pártszervezetekben, hogy a kommunistának odahaza, a családon belül is vannak pártfeladatai, politikai teendői. Hiszen miként teremthetne más úton erkölcsi alapot ahhoz, hogy munkahelyén vitatkozzon, neveljen, mint az „első lépcsővel”, a családon belüli politikai tevékenyseggel? S igaz a kérdés fordítottja is. Vajon hisznek-e meggyőződése, világnézete szilárdságában, őszinteségében hozzátartozói, ha azt látják, tapasztalják, hogy mint munkaDecember 4-én, csütörtökön megyénk katolikus és protestáns papsága, valamint a szabad egyházak prédikátorai nagy számban gyülekeztek a Hazafias Népfront megyei székházában, hogy meghallgassák Darvasi Istvánnak, a Magyar Hírlap főszerkesztőjének, r. magyar és világ-bé’.ceíanács tagjának beszámolóját. Darvasi István előadásában részletesen foglalkozott a moszkvai tárgyalással, a vietnami helyzettel, párizsi tárgyalásokkal. Cabot-Lodge lemondásának körülményeivel, Izrael és az arab államok közötti nyugtalan állapottal, nyugat-németországi szociáldemokrata előretöréssel, végül az európai biztonsági értekezlet összehívásával. A jelenlévő egyházi személyek nagy érdeklődéssel hallgatták az előadást, sok hozzászólás hangzott el, melynek során az El-Fatah mozgalom lényegéről, az arab államok és a Szuezi-csatorna helyzetéről, valaríiint a szovjet—kínai tárgyalásokról kértek részletesebb ismertetőt. A legtöbb hozzászóló lelkész a világbéke megőrzésének fontosságátemelte ki, mely minden jó szándékú embernek állandó kötelessége, de különös hangsúlyt kap ez most az egyházak részéről karácsonynak, a szeretet és békesség ünnepének közeledtével — mondották. A lelkes hangulatú gyűlésen felszólalt Dörnyei István szekszárdi apátplébános is, valamint a protestáns felekezetek esperesei. A nagy érdeklődést kiváltó gyűlésen még sokkal többen vettek volna részt, azonban a nehéz útviszonyok miatt felső Tolna megyéből megjelenni nem tudtak. A Selyemipari Vállalat tói- gyárigyrégéii-k Lonre.iciuüze- me kendőt, sálat és díszzseükendőket gyárt havi százezres tételekben. foto: Tóth Iván fejlődése a felszabadulástól «apja V. A megye szocialista kiskereskedelmének fejlődése az elmúlt időszakban nem volt zökkenőmentes és az egyes szektorok közötti rendkívüli aránytalanság jellemezte. Ez egyrészt a két szektor merev területi elhatárolásának, másrészt a rendelkezésükre álló fejlesztési és korszerűsítési erőforrások . különbözőségének a következménye volt. Míg a^öldhaü vessző vetkezetek elsősorban . szervezeti, sajátos.- ságuk, 'a rendeikézésükre ál-f ló anyagi er&orraéok fpljstá».* a legkisebb -községekben is' városi szintet elérő, vagy meg-,.. haladó, korszerű egységeket hoztak létre, addig a tanácsi kiskereskedelem működési területén — a kereskedelmileg legértékesebb településeken — a hálózat lényegében változatlan maradt. A két tanácsi vállalat (Népbolt. Vendéglátó Vállalat) évenként közel 20 millió forint nyereséget ért el, de alig állt rendelkezésükre pénzforrás hálózatuk bővítésére, korszerűsítésére. Ennek következtében a megye legfontosabb kereskedelmi központjában a hálózat helyzete fokozatosan romlott, sőt Szek- szárdon ’* az már kritikussá is vált. Az 1988-as év kedvező változásokat hozott a megye- székhely kereskedelmi életében, hiszen néhány komoly jelentőséggel bíró egység — Otthon Áruház, Kispipa vendéglő, Bizományi Áruház, stb. — kezdte meg működését és a megvalósítás konkrét előkészítésének stádiumában van a tíz éve húzódó szekszárdi iparcikkáruház építésének kérdése is. A megye kiskereskedelme az elmúlt időszakban egyre' növekvő forgalmat bonyolított le, s 1969-ben már — az 1954. évi 848 millió forinttal szemben — megközelíti a 2500 millió forintot. Az 1954—1988 közötti időszakban a forgalomnövekedés évi átlagos üteme nyolc százalék volt. Ezen belül gyorsabb ütemben emelkedett a szövetkezeti kereskedelem forgalma, s ennek következtében a megye össz- forgjalmán belüli súlya fokozatosan nőtt ' Amíg 1954 és 1968 közötti években a tanácsi kereskedelem összforgal- mon belüli aránya 35 százalékról 26 százalékra csökkent, addig a szövetkezeti kereskedelem részesedése 55 százalékról 59 százalékra nőtt. A kereskedelmi' feladatok • növekedése, valamint a kereskedelmi hálózat kulturáltságának fejlesztése maga után vonta a kereskedelemben foglalkoztatottak létszámának növelését. A megye forgalmának 85 százalékát lebonyolító tanácsi és szövetkezeti kereskedelem hálózati dolgozóinak száma 1957. és 1968. között több mint 1000 fővel — kizárólag női munkaerő foglalkoztatásából eredően — emelkedett Ennek következtében a kiskereskedelemben foglalkoztatott, nők aránya az I960, évi 50 százalékról 1968- ig 63 százalékra nőtt. A KOMMUNÁLIS ELLÁTÁS FEJLŐDÉSE A kommunális ellátás leg-’ fontosabb területei a lakás- helyzet, a lakosság vízzel, villannyal, gázzal való ellátottsága. A felszabadulás óta eltelj, 'időszakban e területek többsége ugyancsak 'jelentősed v- ■fejlő-' dött a ,i megyében, ■ ■ ■ Ami a / megye nyaif ?,illeti: ; íolífo fmegyé a felszabadulás : előtt a közepes laksűrűségű,' -de a lakások minőségét és felszereltségét tekintve a kedvezőtlen' ellátott- ságú megyék közé tartozott. A megye lakásállományának mintegy 46 százaléka egyszobás volt. s ezekben élt a megye lakosságának több mint egyharmada. Az épületállomány. 43 százaléka még az 1900-as évek előtt épült, míg országosan ez az . arány 28 százalékot tett ki. Az épületek több, mint háromnegyed része vályog, vagy sárfalazatú volt és 45 százaléka még' szilárd alapozással sem rendelkezett. A lakások felszereltsége is — a villannyal való ellátottság kivételével — jóval kedvezőtlenebb volt az országos átlagnál. A megyte lakásviszonyai — a múlt rendszertől örökölt rossz lakáskörülmények, a» háborús évek eseményei és az azzal kapcsolatos gazdasági nehézségek következtében — a felszabadulást követő években tovább romlottak. Jelentősebb számú — a lakásellá- tottság helyzetét javító — építkezésekről ugyanis csali 1960. óta beszélhetünk a megyében. Ezt támasztja alá az is. hogy amíg 1949—1960. közötti években a megye lakásállománya mindössze 0,8 százalékkal nőtt. addig országosan 11,8, a szomszédos Fejér megyében 24,5, Baranyában 10,5. Somogybán pedig 6,4 százalékos növekedés következett be. 1960. , óta megyénkben is meggyorsult a lakásépítkezés üteme, ez azonban nem pótolta az azt megelőző évtized elmaradásait. 1953—1959. között 4498 lakást építeftekj a megyében — melyből tekintélyes hányadot képviseltek az 1956. évi árvíz után újjáépített lakások — 1965—1968, -években pedig 10 164 új lakást adtak át rendeltetésének. Ez utóbbiakból azonban csak 7324 szolgálta a megye lakás- állományának növekedését, míg a többi az elavultság és településrendezés folytán szanált lakásokat pótolta, Ä "megye községeiben a tiszta ‘fakassza porulat az épített laikusoknak 67. Szekszárd városában pedig 89 százalékát tette ki. A megyében folyó lakás- építkezés e meggyorsult üteme azonban még mindig nem érte el- az országos vidéki átlagnövekedést. 1961—1967. között például az 1000 lakosra jutó épített lakások év; átlagos száma a megyében 4,3, az országos vidéki átlag pedig 5,7 volt. (Folytatjuk.)
