Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-05 / 282. szám
Á front két oldalán „A német elszakadó mozdulatok lélektani csodái“ VUL „Elszakadó mozdulatok” — ez a kifejezés Sztálingrád óta polgárjogot nyert, állandóan ismétlődő kifejezésként vonult be a német hadijelentésekbe. A Wermacht eme hadászati megoldását 1944 végére megismerte egész Európa. Miután a hitlerista hadsereget egymás után érték a súlyos vereségek a keleti és a nyugati frontokon, a német népnek és a hitleristák elnyomása alatt élő többi népnek meg kellett magyarázni, hogy amit vereségnek látnak, az nem más, mint „elszakadó hadművelet”, az „arcvonal kiigazítása”. És, ha már látszólag minden érv kifogyott, akkor még ott volt magyarázatként a „lélektani” hatás. És, a szánalmasan gyenge érvelésből is kitűnik, kiérződik a végső kétségbeesés, a végső vereség egyre fenyegetőbben közeledő árnyéka. „A német elszakadó mozdulatok lélektani csodái” címmel 1944. december 5-én így ír a nyilas összetartás: „Nem voltak nehezebb órái a német katonának, mint amikor elszakadó mozdulatokkal közeledett országa határához. Hol fogunk megállni? Néhány hét alatt egész Francia- országon keresztül csak visz- szavonult a szürke hadsereg.., ... Az áldozatok legfelső fokán elérték, hogy a fanatikus győzelmi akarás a legmaga- sab fokra emelkedett. És ezen a fanatizmuson egyszer el kell vérezni Európa ellenségeinek.” Ám, az orosz, az angol, az amerikai katonákban még fa- natikusabb volt a győzelmi akarás... ' Hol volt már ekkor a Párizsba, Varsóba, Prágába diadalmasan bevonuló szürke hadsereg? A korábbi évek diadalmámorából 1944 végére nem maradt más, mint a minden maradék erőt, minden végső tartalékot összeszedő, kétségbeesett viaskodás, csak azért, hogy meghosszabbítsák a harmadik birodalom agóniáját. Akkor, amikor már romhalmazzá változtatták egész Európát, akkor a náci fenevadnak még volt elég ereje ahhoz, hogy — utolsó, esztelen kiszolgálóik, a nyilasok segítségével — még feláldozzák a magyar népet, az országot. Azóta százszor és ezerszer volt alkalmunk végiggondolni: akkor, amikor már minden elveszett, amikor a fasizmus a végóráit élte, a hitleristáknak és nyilas cinkosaiknak minden óra, minden nap ajándék volt az élettől. Hát igyekeztek is kihasználni ezt az ajándékot. És minél jobban szorul körülöttük a hurok, annál hangosabban üvöltöztek a végső győzelemről. „A Duna és a Balaton között valamennyi fontosabb állás német kézben van.” — jelenti az Interinf, majd részletesen közli: „A Duna és a Balaton között az itt harcba vetett mozgékony német kötelékek hétfőn erős szovjet támadó oszlopokkal szemben, elhárításban és ellentámadásban valamennyi fontos harcállásukat megtartották. Siófok helységét ki kellett üríteni. A helységtől észak-keletre vonuló új • biztosító 1 vonalban a szovjet ismételt erős támadásait a védelem szétverte.” Az Interinf december 7-i jelentése: „Bár Siófok községet a Balaton délkeleti szögleténél az éjszaka folyamán túlerőben » levő páncélos alakulatoknál jl szemben feladták, innen két kilométernyire északkeletre minden újabb áttörési kísérletet sikerült felfogni. Ettől a szakasztól keletre német páncélos erők és honvédcsapatok a Sió csatornán keresztül előrehaladt szovjet kötelékeket széthasogatták és maradványaikat visszavetették dél felé.” A Német Távirati Iroda jelentéséből: „A Dráva és a Duna közti csatatéren a harcok kifejlődése szemmelláthatóan még nem fejezdődött be. Míg a bolsevisták balszámyán (a Marcali—Dráva közti szakaszon, Szerk.) helyi jellegű előretörésekre szorítkoznak, összevont páncélos és gépesített kötelékeikkel főként a Balaton irányában és a Duna mentén nyomultak előre, egészen Du- naföldvár térségéig. Azt a páncélos élt, amely Tamásin keresztül egészen a Balaton délkeleti csücskéig tört előre, szétvertük ...” A hadihelyzet ismertetése mellett a lapok visszatérnek arra a „történelmi kézfógás”- ra, amely a vezéri főhadiszálláson Hitler és Szálasi között lezajlott. „A Führer a legjobb egészségnek örvend..., eréllyel tartja kipróbált kezében Németország katonai és politikai sorsát, és tartani fogja mindaddig, amíg a győzelem a miénk lesz”. De a végső győzelemig is rá kell ijeszteni a népre, a meggyötört, fasisztáktól és nyilasoktól rettegésben tartott népre. A szovjet katonák által elkövetett „rémtettek” úgy látszik, nem érték el a kívánt hatást, új érvekre van tehát szükség, és ebben ■— úgy látszik —, kimeríthetetlen a nyilasok tárháza. ,,,„í£ojhozok a megszállt terüjéléken”. />;-< . „ Megbízható jelentések szerint Békés, Csanád, Bihar, Hajdú megyékben falunként Sorozatunkkal Tolna megye felszabadulásihoz kapcsolódó és eddig még nem ismert dokumentumokról akartunk bemutatót adni. A történelmi tényékhez hűtlenek lennénk, ha a szovjet hadsereg felszabadító harcait csak egyoldalúan mutatnánk be. Ugyanis januárban és márciusban a Balaton és a Velencei-tó körzetében elkeseredett támadást indított a német hadsereg azzal a céllal, hogy Simon- tomyán, Szekszárdon keresztül kijusson a Duna körzetébe. A támadások ugyan időszakosan tért nyertek, Slmon- tornya a harcok során háromszor cserélt gazdát, de mégsem tudták feltartóztatni a szovjet hadsereg megsemmisítő csapásait. £s ugyancsak a történelmi hűség kedvéért a márciusi harcokra még visszatérünk. „kolchozokat” alakítanak a vörös politikai megbízottak és megszüntették a kisbirtokos tulajdonjogát”. Huszonöt év távlatából is szánalmasan bárgyú érvelés. De ha még ez sem elég a végső győzelembe vetett hit táplálásához, akkor még egyéb érv is van: „Csak az itthoni rémhírterjesztők fújják fel nagynak a szovjet haderőt”. „A mi katonáink felszerelése, fegyverzete és ruházata messze felülmúlja a bolsevistákét”. Mit lehet mondani ilyen érvelésre? Vitéz Kovács Gyula vezérőrnagy, a Donnál megsemmisült 2. magyar hadsereg vezérkari főnöke már akkor, 1943. elején beismerte, hogy a szovjet hadsereg felszerelése, fegyverzete magasan felette állt a magyar hadseregénél. Hogy a nyilasok mit felejtettek alig két év alatt...? Nó, és a lélektani hadviseléshez tartozott a magyar fegyverek dicsőítése. A magyar hadsereg még hadba fogható egységeinek, a Németországba hurcolt leventék ezreinek helyzetét meg kellett magyarázni. „Teljesen kiképzett és újszerű fegyverekkel felszerelt hadsereg felszabadító hadjáratát készítik elő ,a honvédség németországi "kiképző táboraiban . _ _ i'ßj ,‘,A nemzetvezető elhatározta, hogy a fiatal generáció harckész egységeit... német- országi kiképző táborokba küldi, ahol magyar parancsnokság alatt, magyar tisztek vezetésével készül fel a további, nagy feladatokra”. Ennek a kiképzésnek az égisze alatt terelték Németországba a magyar leventék ezren,, tízezreit És ismét még egy címet idézünk az összetartásból, amely azért érdekes számunkra, meft Szekszárdon utcát neveztek e> az egyik mártírról. Az összetartás egyik fő címere „Kötéláltali halálra ítélték Kiss János altábornagyot ér: társait, hűtlenség vádja miatt”«. A Bajcsy-Zsilinszky Endre» által vezetett ellenállási mozgalom katonai szervezőit végezte ki a nyilas rendszer. Ennek az ellenállási mozgalomnak számos, politikai irányú csoportosulása volt, de egyben* megegyeztek: fegyveresed szembeszállni a fasizmussal, *. nyilas terrorral. Ezekben a napokban kiald- kult a Kelet-Európát átszelő, nagy arcvonal, amelyen a S, és a 3. ukrán front különöse?* nagy harcokat vívott December közepére a keleti front Lengyelország egyharmadán,, Csehszlovákia keleti, Magyar- ország nyugati részén húzódott és magába ölelte Jugoszlávia területét is. I., A Tolna megyét eliogiaJó 4. gárdáhadsereg foglalta el később, 1945. áprilisában Bécsdfc is és vett részt a fasiszta hadi- sereg végső megsemmisítésé; ben. ? A dunaújvárosi Bartók Béla művelődési házban november végén, a zenei hónap keretében köszöntötték a magyar kórusmozgalom nagy mesterét: Bárdos Lajost. A paksi járási művelődési központ kis kamarakórusa <8 gimn. leány) Blazsek Károly Frigyes igazgató vezetésével részt vett a kórushangversenyen. Felemelő érzés volt hallani a több mint ICO főből álló, dr. Münnicb Ferenc Gimnázium kamarakórusát és vegyeskarát. Nekünk, énekkarosoknak élményt jelentett személyesen látni Bárdos Lajost, aki műsorfüzeteinket dedikálta. Felejthetetlen művészi élmény volt hallani Liszt—Bárdos: Munkahim- nuszát, melyet a. Dunaújvárosi Vegyeskár adott elő. Köszönjük az estet, az élményt, a tapasztalatot. Jó munkával, tanulással, a magyar népdal szereteté- vel és tolmácsolásával háláljuk meg az ajándékot. Resch Klára gimn. tanuló, Paks A FELSZABADULÁSI FÁKLYÁT TOVÁBB VITTÉK A kétyi tanács a község felszabadulásának ünnepén a helyi Hazafias Népfronttal közösen összevont ülést tartott, ahol a népfront elnöke Domokos Ferenc tartott ünnepi beszédet. A felső tagozatú általános iskolások, Túrái József ve- vezetésével szavalatoknál, valamint mozgalmi és katonadalokkal színesítették az ünnepséget. Az úttörő- csapat december 1-én a Zombáról érkezett fáklyát tovább vitte Felsőnána községbe, Tompái Béla Kéty EGY ELNEVEZÉS MARGÓJÁRA A Népújságban olvastuk a leendő áruház elnevezését tartalmazó döntést, mely szerint az áruházat „Korzó”-nak fogják nevezni. Őszintén meg kell mondanom, bármennyire igyekezett is a bíráló bizottság megindokolni eljárását, nem értek egyet azzal. Először is azért, mert ez idegenből — latinból — átvett szó. Feltételezem, hogy a beküldött nevék közt akadt volna más, eredeti magyar szó is. mely a pályázatban megjelölt szempontoknak is megfelelt volna. Emlékezetből, tenát nem szó szerint idézem a felhívást. — Olyan egysza- vú elnevezés legyen, mely Szekszárd város, vagy környéke földrajzi, történelmi, vagy néprajzi jellegét tükrözi. „Korzó”. Szerény véleményem szerint sem Szekszárd, sem környéke a felsorolt szempontokból vett jellegét nem tükrözi, még csak nem is sejteti, a legkisebb mértékben sem. Korzója a világ minden városának van és lehet, s nem kell több hozzá, mint csak az, hogy így nevezzék, illetve annak Tartsák. (f—e) NEM ÉRDEMES PÉNZT TALÁLNI November 15-én ’Szekszárd felől — Bátaszékig közlekedő 15 óra 30-kor érkező személyvonat vizsgálatát végeztem először kívül, majd utána belül, ,A kocsik belsejében, haladva megpillantok a háló'csomagtartón 'egy kis barna színű használt aktatáskát. Kalapácsommal lehúzom mérgelődve, hogy már újból nemtörődöm gazdája ittbagyta. Mikor kibontom, két pénzes borítékot látnak meg szemeim. Nézem kívülről, belülről. Mikor a sok százas elém tárult, egy kissé meglepődtem. Körülnéztem és gondoltam magamban, létezik ez, van olyan akinek, nem hiányzik ez? „Gyönyörködésem” után vittem leadni, gondolva, majd valakit megörvendeztetek vele. Mikor átadom, leszámolva a sok piroshasút, értesítették a Deosen lakó tulajdonosát, hogy megvan a pénze, jöjjön érte. Vártam 19 óráig, de nem jött a pénzért. Nem jön — üzente — mert el van foglalva. (Nem volt, otthon a kocsija.) Teltek, múltak a napok, a későbbi érdeklődésemre mondták meg: — Igen, már elvitte. — Kérdeztem, meg volt minden forintig? Válasz: — Biztos. — Gondoltam magamban, nagy szerencsém volt, hogy a talált 5519 forint helyett nem a dupláját követelték. Kérem az ilyen felületes tulajdonosokat, ha meg nem is köszönik, de leg-- alább nyugtassák meg a táskát megtaláló érzelmeit, hogy „csak” annyi pént volt benne* Molnár *§zseM MÁV-kocsi vizsgáló Bátaszék, áliasná* ÜJ POSTAÉPÜLET A7 ÉVFORDULÓRA Lápafőn a művelődési házban Lápafő és Várong község lakói közösen tartották a felszabadulási emlékünnepet, a 25. évforduló alkalmával. A szépszámú közönség előtt a Hazafias Népfront elnöke tartott ünnepi beszédet. Kisdobosok és KISZ-tagok szavaltak. A náki úttörők Lápa- főre hozták a stafétabotot, a lápafőiek pedig a várongi pajtásoknak adták át. Az ünnepély Qlnuretí téssel zárult. Lápafő község lakóinak régi kívánsága teljesült ezen a napon. A posta szép új helyiségbe költözik. A postaigazgatóság által vásárolt korszerű postaház közvetlen a művelődési otthon szomszédságában fekszik. A követelményeknek megfelelően átalakították. A hivatali részen kívül váróhelyiség, csomagraktára is van a postának. Sütő Sánclomé Lápafő
