Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282. szám

Á front két oldalán „A német elszakadó mozdulatok lélektani csodái“ VUL „Elszakadó mozdulatok” — ez a kifejezés Sztálingrád óta polgárjogot nyert, állandóan ismétlődő kifejezésként vonult be a német hadijelentésekbe. A Wermacht eme hadászati megoldását 1944 végére meg­ismerte egész Európa. Miután a hitlerista hadsereget egymás után érték a súlyos vereségek a keleti és a nyugati fronto­kon, a német népnek és a hit­leristák elnyomása alatt élő többi népnek meg kellett ma­gyarázni, hogy amit vereség­nek látnak, az nem más, mint „elszakadó hadművelet”, az „arcvonal kiigazítása”. És, ha már látszólag min­den érv kifogyott, akkor még ott volt magyarázatként a „lélektani” hatás. És, a szá­nalmasan gyenge érvelésből is kitűnik, kiérződik a végső két­ségbeesés, a végső vereség egyre fenyegetőbben közeledő árnyéka. „A német elszakadó mozdu­latok lélektani csodái” címmel 1944. december 5-én így ír a nyilas összetartás: „Nem voltak nehezebb órái a német katonának, mint ami­kor elszakadó mozdulatokkal közeledett országa határához. Hol fogunk megállni? Né­hány hét alatt egész Francia- országon keresztül csak visz- szavonult a szürke hadsereg.., ... Az áldozatok legfelső fo­kán elérték, hogy a fanatikus győzelmi akarás a legmaga- sab fokra emelkedett. És ezen a fanatizmuson egyszer el kell vérezni Európa ellenségeinek.” Ám, az orosz, az angol, az amerikai katonákban még fa- natikusabb volt a győzelmi akarás... ' Hol volt már ekkor a Pá­rizsba, Varsóba, Prágába dia­dalmasan bevonuló szürke hadsereg? A korábbi évek diadalmámorából 1944 végére nem maradt más, mint a min­den maradék erőt, minden végső tartalékot összeszedő, kétségbeesett viaskodás, csak azért, hogy meghosszabbítsák a harmadik birodalom agóniá­ját. Akkor, amikor már romhal­mazzá változtatták egész Eu­rópát, akkor a náci fenevad­nak még volt elég ereje ahhoz, hogy — utolsó, esztelen ki­szolgálóik, a nyilasok segítsé­gével — még feláldozzák a magyar népet, az országot. Az­óta százszor és ezerszer volt alkalmunk végiggondolni: ak­kor, amikor már minden el­veszett, amikor a fasizmus a végóráit élte, a hitleristák­nak és nyilas cinkosaiknak minden óra, minden nap aján­dék volt az élettől. Hát igyekeztek is kihasznál­ni ezt az ajándékot. És minél jobban szorul kö­rülöttük a hurok, annál han­gosabban üvöltöztek a végső győzelemről. „A Duna és a Balaton kö­zött valamennyi fontosabb ál­lás német kézben van.” — je­lenti az Interinf, majd részle­tesen közli: „A Duna és a Balaton kö­zött az itt harcba vetett moz­gékony német kötelékek hét­főn erős szovjet támadó osz­lopokkal szemben, elhárítás­ban és ellentámadásban vala­mennyi fontos harcállásukat megtartották. Siófok helységét ki kellett üríteni. A helység­től észak-keletre vonuló új • biztosító 1 vonalban a szovjet ismételt erős támadásait a vé­delem szétverte.” Az Interinf december 7-i jelentése: „Bár Siófok községet a Ba­laton délkeleti szögleténél az éjszaka folyamán túlerőben » levő páncélos alakulatoknál jl szemben feladták, innen két kilométernyire északkeletre minden újabb áttörési kísérle­tet sikerült felfogni. Ettől a szakasztól keletre német pán­célos erők és honvédcsapatok a Sió csatornán keresztül elő­rehaladt szovjet kötelékeket széthasogatták és maradvá­nyaikat visszavetették dél felé.” A Német Távirati Iroda je­lentéséből: „A Dráva és a Duna közti csatatéren a harcok kifejlődé­se szemmelláthatóan még nem fejezdődött be. Míg a bolse­visták balszámyán (a Mar­cali—Dráva közti szakaszon, Szerk.) helyi jellegű előretö­résekre szorítkoznak, össze­vont páncélos és gépesített kö­telékeikkel főként a Balaton irányában és a Duna mentén nyomultak előre, egészen Du- naföldvár térségéig. Azt a páncélos élt, amely Tamásin keresztül egészen a Balaton délkeleti csücskéig tört előre, szétvertük ...” A hadihelyzet ismertetése mellett a lapok visszatérnek arra a „történelmi kézfógás”- ra, amely a vezéri főhadiszál­láson Hitler és Szálasi között lezajlott. „A Führer a legjobb egész­ségnek örvend..., eréllyel tart­ja kipróbált kezében Német­ország katonai és politikai sor­sát, és tartani fogja mindad­dig, amíg a győzelem a miénk lesz”. De a végső győzelemig is rá kell ijeszteni a népre, a meg­gyötört, fasisztáktól és nyila­soktól rettegésben tartott nép­re. A szovjet katonák által el­követett „rémtettek” úgy lát­szik, nem érték el a kívánt ha­tást, új érvekre van tehát szük­ség, és ebben ■— úgy látszik —, kimeríthetetlen a nyilasok tár­háza. ,,,„í£ojhozok a megszállt terü­jéléken”. />;-< . „ Megbízható jelentések sze­rint Békés, Csanád, Bihar, Hajdú megyékben falunként Sorozatunkkal Tolna megye felszabadulásihoz kapcso­lódó és eddig még nem ismert dokumentumokról akar­tunk bemutatót adni. A történelmi tényékhez hűtlenek len­nénk, ha a szovjet hadsereg felszabadító harcait csak egy­oldalúan mutatnánk be. Ugyanis januárban és márciusban a Balaton és a Velencei-tó körzetében elkeseredett táma­dást indított a német hadsereg azzal a céllal, hogy Simon- tomyán, Szekszárdon keresztül kijusson a Duna körzeté­be. A támadások ugyan időszakosan tért nyertek, Slmon- tornya a harcok során háromszor cserélt gazdát, de még­sem tudták feltartóztatni a szovjet hadsereg megsemmisítő csapásait. £s ugyancsak a történelmi hűség kedvéért a márci­usi harcokra még visszatérünk. „kolchozokat” alakítanak a vö­rös politikai megbízottak és megszüntették a kisbirtokos tulajdonjogát”. Huszonöt év távlatából is szánalmasan bárgyú érvelés. De ha még ez sem elég a végső győzelembe vetett hit táplálásához, akkor még egyéb érv is van: „Csak az itthoni rémhírter­jesztők fújják fel nagynak a szovjet haderőt”. „A mi katonáink felszerelé­se, fegyverzete és ruházata messze felülmúlja a bolsevis­tákét”. Mit lehet mondani ilyen ér­velésre? Vitéz Kovács Gyula vezér­őrnagy, a Donnál megsemmi­sült 2. magyar hadsereg vezér­kari főnöke már akkor, 1943. elején beismerte, hogy a szov­jet hadsereg felszerelése, fegy­verzete magasan felette állt a magyar hadseregénél. Hogy a nyilasok mit felej­tettek alig két év alatt...? Nó, és a lélektani hadvise­léshez tartozott a magyar fegyverek dicsőítése. A magyar hadsereg még hadba fogható egységeinek, a Németországba hurcolt leventék ezreinek hely­zetét meg kellett magyarázni. „Teljesen kiképzett és új­szerű fegyverekkel felszerelt hadsereg felszabadító hadjára­tát készítik elő ,a honvédség németországi "kiképző táborai­ban . _ _ i'ßj ,‘,A nemzetvezető elhatároz­ta, hogy a fiatal generáció harckész egységeit... német- országi kiképző táborokba kül­di, ahol magyar parancsnok­ság alatt, magyar tisztek veze­tésével készül fel a további, nagy feladatokra”. Ennek a kiképzésnek az égi­sze alatt terelték Németország­ba a magyar leventék ezren,, tízezreit És ismét még egy címet idé­zünk az összetartásból, amely azért érdekes számunkra, meft Szekszárdon utcát neveztek e> az egyik mártírról. Az összetartás egyik fő címere „Kötéláltali halálra ítélték Kiss János altábornagyot ér: társait, hűtlenség vádja miatt”«. A Bajcsy-Zsilinszky Endre» által vezetett ellenállási moz­galom katonai szervezőit vé­gezte ki a nyilas rendszer. En­nek az ellenállási mozgalom­nak számos, politikai irányú csoportosulása volt, de egyben* megegyeztek: fegyveresed szembeszállni a fasizmussal, *. nyilas terrorral. Ezekben a napokban kiald- kult a Kelet-Európát átszelő, nagy arcvonal, amelyen a S, és a 3. ukrán front különöse?* nagy harcokat vívott Decem­ber közepére a keleti front Lengyelország egyharmadán,, Csehszlovákia keleti, Magyar- ország nyugati részén húzódott és magába ölelte Jugoszlávia területét is. I., A Tolna megyét eliogiaJó 4. gárdáhadsereg foglalta el ké­sőbb, 1945. áprilisában Bécsdfc is és vett részt a fasiszta hadi- sereg végső megsemmisítésé; ben. ? A dunaújvárosi Bartók Béla művelődési házban november végén, a zenei hónap keretében köszöntöt­ték a magyar kórusmozga­lom nagy mesterét: Bár­dos Lajost. A paksi járási művelő­dési központ kis kamara­kórusa <8 gimn. leány) Blazsek Károly Frigyes igazgató vezetésével részt vett a kórushangverse­nyen. Felemelő érzés volt hallani a több mint ICO fő­ből álló, dr. Münnicb Fe­renc Gimnázium kamara­kórusát és vegyeskarát. Nekünk, énekkarosoknak élményt jelentett személye­sen látni Bárdos Lajost, aki műsorfüzeteinket dedi­kálta. Felejthetetlen művé­szi élmény volt hallani Liszt—Bárdos: Munkahim- nuszát, melyet a. Dunaúj­városi Vegyeskár adott elő. Köszönjük az estet, az élményt, a tapasztalatot. Jó munkával, tanulással, a magyar népdal szereteté- vel és tolmácsolásával há­láljuk meg az ajándékot. Resch Klára gimn. tanuló, Paks A FELSZABADULÁSI FÁKLYÁT TOVÁBB VITTÉK A kétyi tanács a község felszabadulásának ünnepén a helyi Hazafias Népfront­tal közösen összevont ülést tartott, ahol a népfront el­nöke Domokos Ferenc tar­tott ünnepi beszédet. A fel­ső tagozatú általános is­kolások, Túrái József ve- vezetésével szavalatoknál, valamint mozgalmi és ka­tonadalokkal színesítették az ünnepséget. Az úttörő- csapat december 1-én a Zombáról érkezett fáklyát tovább vitte Felsőnána községbe, Tompái Béla Kéty EGY ELNEVEZÉS MARGÓJÁRA A Népújságban olvastuk a leendő áruház elnevezé­sét tartalmazó döntést, mely szerint az áruházat „Korzó”-nak fogják nevez­ni. Őszintén meg kell mondanom, bármennyire igyekezett is a bíráló bi­zottság megindokolni eljá­rását, nem értek egyet az­zal. Először is azért, mert ez idegenből — latinból — átvett szó. Feltételezem, hogy a beküldött nevék közt akadt volna más, ere­deti magyar szó is. mely a pályázatban megjelölt szempontoknak is megfelelt volna. Emlékezetből, tenát nem szó szerint idézem a felhívást. — Olyan egysza- vú elnevezés legyen, mely Szekszárd város, vagy kör­nyéke földrajzi, történelmi, vagy néprajzi jellegét tük­rözi. „Korzó”. Szerény vé­leményem szerint sem Szekszárd, sem környéke a felsorolt szempontokból vett jellegét nem tükrözi, még csak nem is sejteti, a legkisebb mértékben sem. Korzója a világ minden vá­rosának van és lehet, s nem kell több hozzá, mint csak az, hogy így nevez­zék, illetve annak Tartsák. (f—e) NEM ÉRDEMES PÉNZT TALÁLNI November 15-én ’Szek­szárd felől — Bátaszékig közlekedő 15 óra 30-kor ér­kező személyvonat vizsgá­latát végeztem először kí­vül, majd utána belül, ,A kocsik belsejében, haladva megpillantok a háló'cso­magtartón 'egy kis barna színű használt aktatáskát. Kalapácsommal lehúzom mérgelődve, hogy már új­ból nemtörődöm gazdája ittbagyta. Mikor kibontom, két pénzes borítékot látnak meg szemeim. Nézem kí­vülről, belülről. Mikor a sok százas elém tárult, egy kissé meglepődtem. Körül­néztem és gondoltam ma­gamban, létezik ez, van olyan akinek, nem hiány­zik ez? „Gyönyörködésem” után vittem leadni, gondolva, majd valakit megörvendez­tetek vele. Mikor átadom, leszámolva a sok pirosha­sút, értesítették a Deosen lakó tulajdonosát, hogy megvan a pénze, jöjjön ér­te. Vártam 19 óráig, de nem jött a pénzért. Nem jön — üzente — mert el van foglalva. (Nem volt, ott­hon a kocsija.) Teltek, múltak a napok, a későbbi érdeklődésemre mondták meg: — Igen, már elvitte. — Kérdeztem, meg volt minden forintig? Vá­lasz: — Biztos. — Gondol­tam magamban, nagy sze­rencsém volt, hogy a ta­lált 5519 forint helyett nem a dupláját követelték. Kérem az ilyen felületes tulajdonosokat, ha meg nem is köszönik, de leg-- alább nyugtassák meg a táskát megtaláló érzelmeit, hogy „csak” annyi pént volt benne* Molnár *§zseM MÁV-kocsi vizsgáló Bátaszék, áliasná* ÜJ POSTAÉPÜLET A7 ÉVFORDULÓRA Lápafőn a művelődési házban Lápafő és Várong község lakói közösen tar­tották a felszabadulási em­lékünnepet, a 25. évfordu­ló alkalmával. A szépszámú közönség előtt a Hazafias Népfront elnöke tartott ünnepi beszédet. Kisdobo­sok és KISZ-tagok szaval­tak. A náki úttörők Lápa- főre hozták a stafétabo­tot, a lápafőiek pedig a várongi pajtásoknak adták át. Az ünnepély Qlnuretí téssel zárult. Lápafő község lakóinak régi kívánsága teljesült ezen a napon. A posta szép új helyiségbe költözik. A postaigazgatóság által vá­sárolt korszerű postaház közvetlen a művelődési ott­hon szomszédságában fek­szik. A követelményeknek megfelelően átalakították. A hivatali részen kívül vá­róhelyiség, csomagraktá­ra is van a postának. Sütő Sánclomé Lápafő

Next

/
Oldalképek
Tartalom