Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
Számok a család körül A karácsony az emberek milliói számára elsősorban családi ünnep, — a születéssel és a halállal legközvetlenebbül egymáshoz kötött közösségek összetartozásának kifejezője. A társadalom alapsejtjeiről; a családokról közlünk néhány tényt ezúttal; némi túlzással talán azt is mondhatjuk, arról tudósítanak az adatok: hány magyar családban gyújtották meg karácsony estéjén a fenyőfa gyertyáit, s kik veszik körül az együvétartozás érzésével az erdők gyantaillatú követeit. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy az ország családi-háztartási viszonyairól átfogóan és viszonylag a legfrissebben, a január 1-én esedékes népszámlálás tavalyi főpróbája: az úgynevezett mikrocenzus adatai tudósítanak. Az adatgyűjtés során 200 000 személyt írtak össze, s ebből — a hibahatárok megjelölésével —, országos tényekre is következtetni lehet. A Statisztikai Hivatal vizsgálatának jelképes pillanatában: 1960. január 1-én 10 236 000 lakosa volt az országnak, — ebből 9 392 000-ren éltek, 2 953 000 családban, — tehát hazánkban erős megközelítéssel, átlag 3 személyből áll egy család —, ezenkívül 88 000 személy élt részcsaládokban, 458 000 személy élt egyedül, és mintegy háromszázezren különböző intézetekben éltek. Végeredményben a legutóbbi, 1963. évi mikrocenzus adataihoz képest a családok száma 4 százalékkal, az egyedülállóké pedig 3 százalékkal emelkedett. Ezek tehát azok a számszerű körvonalak, amelyek az ország mondhatnánk családi állapotát mindenekelőtt jellemzik. A következő, érdekes vizsgálódási ponthoz, amit jelképesen úgy határozhatunk meg, hogy átlag hányán állnak egy-egy karácsonyfa körül, — hogy tehát mekkorák a családok —, a választ némileg előbb kell kezdenünk. Közismert, hogy az évtized első felében a természetes szaporodás folyamatosan csökkent, s az 11965. évi 2,4 ezrelékes aránnyal a mélypontra jutott, azóta viszont az ismert intézkedések, például a gyermekgondozási segély hatására is, fokozatos emlekedés figyelhető meg. Végeredményben ezzel a demográfiai háttérrel is összefügg az a sajátos irányú változás, hogy a családok száma 1963. és 1968. között kétszer olyan arányban nőtt, mint a családokéban élők száma, következésképp : az átlagos családnagyság mind jobban csökkent. Érdekesen és szemléletesen jelzi ezt az a tény, hogy — száz családra számítva — 1960-tól évenként átlag egy fővel csökkent a családnagyság. Villantsuk rá a demográfia reflektorfényét azokra is, akik talán egyedül vannak ezen az ünnepen, — a teljes képhez ez is hozzátartozik. Miközben a házasságban élők száma öt esztendő alatt 4 százalékkal nőtt (és 1963. január elsején pontosan 5 361 000-ren éltek házasságban), gyorsan emelkedett az elváltak száma is: öt év alatt 32 százalékkal, s ez 1968-ban 54 százalékkal haladta meg az 1960. évi szintet. (Jegyezzük meg: csak arányokról van szó, végeredményben azonban az elváltak népességi aránya 2 százalékról mindössze 3 százalékra nőtt), S az ünnepről szólva a magányról is említést tettünk, nem feledkezhetünk meg az öregekről sem. A vizsgált öt évben, 1963. és 1968. között, az átlagos életkor meghosszabbodása révén tovább tartott a társadalom öregedési folyamata: miközben a gyermekkorúnk száma 8 százalékkal csökkent, az öregkorúaké (60 évesek, vagy idősebbek) 12 százalékkal nőtt. Különösen gyorsan emelkedett — 22 százalékkal — a 70—74 évesek aránya. És erőteljesen (26 százalékkal) csökkent, az első világháború okozta születésmór - séklődéssel összefüggésben, az 50—54 évesek évjárata. A családok e hozzávetőleges népességi körvonalrajza után természetesen fontos vázolnunk a társadalmi változásokat, a foglalkozási átrétegező- dés mozgását is. Figyelmet érdemel mindenek előtt, hogy a keresők családonkénti száma átlag négy százalékkal emelkedett, s 1968-ban száz családra átlag 178 kereső jutott, héttel több, mint 1963-ban (rr,i- köeaben a száz kereső családtagra jutó eltartottak száma 90-ről 78-ra mérséklődött). Jelentősen módosult a családok társadalmi-gazdasági szerkezete is. öt év alatt a mezőgazdasági fizikai dolgozók családjainak aránya számottevően csökkent, a nem mezőgazdasági fizikai dolgozóké, a szellemi foglalkozásúaké és a nyugdíjasoké pedig gyorsan nőtt. Jellemző, hogy amíg 1960-ban az ország családfői közül minden harmadik a mezőgazdaságban dolgozott, 1968-ban már csak minden ötödik! A nyugdíjas családfők száma megkétszereződött, s részesedésük az ország családszámában 8-ról 18 százalékra emelkedett. Nem pillantottunk be ezúttal a számok kalauzolásával a családok belső életébe, hiszen nyilvánvalóan külön téma a válasz arra a legfontosabb kérdésire: hogyan élnek a családok, miként változtak életviszonyaik az utóbbi esztendőkben. S ha részletes képet nem rajzolunk is erről, csupán egyetlen nézőpontból villantjuk fel a változásokat, ezúttal is a bevezetőben említett mlkroepizus adataira támaszkodva. Azt is áttekintették a vizsgálódás során: milyen mértékben terjedték el a háztartásokban a tartós fogyasztási cikkek, a mindennapi életet könnyítő, a korszerű életforma irányzatait erősítő gépek, berendezések. A számok bizonysága szerint a háztartások több mint négyötödében van rádió, átlag 38 százalékában működik televízió, s minden 27. háztartásban van magnetofon. Csz- szesen ezer háztartásra 495 mosógép, 119 centrifuga, 223 porszívó és 155 hűtőszekrény jut Érdemes azt is hozzátenni, hogy 1968-ban ezer háztartásra átlag 40 gépkocsi jutott. Sok — kevés? — ne vizsgáljuk ezúttal, hiszen a válasz attól függ, honnan nézzük: az igények oldaláról természetesen kevés, az évtizedek első esztendeinek ellátottsági színvonalához képest viszont nyilvánvaló a gyors fejlődés. TÁBORT ANDRÁS M ilyen idő volt!? „Magas légnyomás”. így a meteorológus jelentette 25 évvel ezelőtt, az utolsó háborús karácsonyon. Az idő: magas légnyomású, kemény, száraz, hideg idő volt, fényes, a nyitott égbolt fölött élesen sütött a nap. A hideg téli nap, a fehér fény hogyan tükrözte ezt a karácsonyt? Pesten másképp — ahogy akkor már az ösz- szevont fasiszta újságok a helyzetet, a helyszínt jelentették: „Belső vonal, hadműveleti tartalék terepe” — s másképp Délen, Keleten, ahol már felszabadult az ország. Hogyan tükrözték a hideg fényt, ezt az utolsó karácsonyt a megsárgult lapok, feljegyzések, sorok? Emberi sorsokról, életekről beszélnek a hajdani újságlapok, jelentések, vagy csak az egyszerű étlapok. Róluk és bennük az egész korszak tükörképével a múlt üzen a ma emberének. A Magyar Tartalékos Tisztek Lapja első oldalán „Beregffy Károly magy. kir. vezérezredes, honvédelmi miniszter és egyben a honvédség vezérkari főnöke” felhívását közli a tartalékos tisztikarhoz. „Rátok számítok” — szólt Beregffy felhívása. Az összevont lapok — három lap címe is egymás fölött, mert már kevés a nyomda, a papír — Ribbentrop-pal bíztat: „Amilyen biztos, hogy a Föld a Nap körül forog, olyan biztos Németország győzelme”. A totális mozgósítás miniszterének — Kovarcz Emilnek — közellátással megbízott nyilas megbízottja bejelenti: „Minden eszközt igénybe akarok venni, amelyik a hiányzó bőrt pótolja. Rendelkezésre állnak kitűnő fáink és az abból készült papucsok és az utászcsizmaszerű lábbelik, azok, amelyek révén a megoldást keresem és meg is fogom találni.” Hogy megtalálta-e a megbízott fő testvér a megoldást, nem tudni, de egy ígéretének teljesítését nyugtázták a krónikások. „A közellátás beváltotta ígéretét és karácsonyra minden magyar személy külön cukorpótlót kapott a már beváltott 10 deka cukor mellé”. Hogy lehet ebből karácsonyra sütni? A Hotel Cellértben mindenesetre tudtak. Karácsony előtt a „Magyar Kir. Gyorshadtest Parancsnokság” rendezett itt díszebédet. Mert, hogy hazajöttek (Pestre) a frontról (Üllő határából) „felváltotta a nemzet őket a hősi helytállásukból”. A díszebéd — jól jegyezzük meg — a parancsnokság ebédje volt. Lemásolom a cinizmus szörnyű dokumentumaként a kinyomtatott díszebéd rajzos ételsorát. (A rajzos étlapot a Gellért-szál- ló későbbi vezetője találta meg.) „Steppel húsleves, belevagdalt partizánnal. Előétel: Donye- ci halmajonéz. Libasült híradó módra, bekerítve ala Kijev, Tomakovszkai salátával. Tészta: Tejszínkrém Panjatinói módra, befagyasztva. Fekete. Ital: sör, fehér bor”. Karácsony előtti számadás, „öngyilkos lett Budapesten e hónapban — még csak 23-a volt — 156 fő. ötvenhárom férfi, százhárom nő.” Csak a bejelentett, a városházán „elfogadott” öngyilkosok számáról van szó. „A Szentestén a főváros nyugodt, az utcák rendje biztosítva van”. Felkutattam egy akkor szolgálatot tevő köz- rendőrt: A 83 éves Dóri Istvánt. Milyen volt 24-én a szolgálata? i— Háromszor 24 óra volt előtte a szolgálat, egy 24 óra pihenő. De akkor is ügyeletre rendeltek ki, rézcsákóba a Szent László téri templom elé. „Milyen esemény volt?” — Boschán bor- kereskedő kocsisa, Balázs Miska hangosan kurjongatott és káromkodott. Ekkor pedig szabályrendeletet hoztak isten káromlása ellen. Fel kellett írnom. Apróhirdetések a laDokból: „Bakancs 45-ös békebeli, alig használt eladó. Mérleg u. 12.” Keretes hirdetés: ..Leszármazások kutatása ügyében forduljon Heroldika nemességi irodához. Gróf Károlyi u. 14.” Szegeden, a Dél-Magyarország karácsonyi száma — vasárnap van. szikrázó, tiszta fénvben fürdik Szeged — első oldalon nagy betűkkel közli: „megalakult az ideiglenes nemzeti kormány.” A külpolitikái rovat, legújabb híre: „új. nagyarányú offenz'va indul a Balaton és a Duna '-özött”. Egy MMváa: Fs’Mvju.k a vizsgázott "utballbíróknt bo0'' vasárn-m f. hó 24-én délelőtt 1 órakor a DLASZ volt Szent Ignác utcai helyiségében szíveskedjenek megjelenni. Szegedi Központi Sportbizottság”, Már az IBUSZ is hirdet. „Az IBUSZ menet- jegyiroda közli: Szeged—Kiskunfélegyháza é* Szeged—Makó—Maroshidig közlekedő személy - vonatokra jegyek ismét válthatók”. Egy keretes hirdetés: „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván kedves vevőinek ifjú Sebők János pékmester”. Egy másik: „A pénzét valorizálni akarja, jegyezzen városi búzakölcsönt!” Az eljegyzési és házassági hírek rovata egy- egy regénykezdetet jelentenek. Eljegyzés: Ku- rucz Irénke és dr. Sós József jegyesek. Minden külön értesítés helyett. Pálfy Máriát eljegyezte Molnár István műszaki tisztviselő. Házasság: Kennedy Margit és dr. Mecsér József ügyész december 23-án házasságot kötöttek. Minden külön értesítés helyett A karácsonyi szám legtöbb helyét az Üzenetek rovata ‘ tölti meg. (Nem azonos ez a későbbi „Ki tud róla”? szomorú rovattal). Tehát: másoljunk ki néhányat ezekből az apró, de az élet újrakezdését biztosan jelző üzenetekből. „Várpalota. Akadémikus század. Vitsay Tiborról hírt vár édesanyja és húga. Szentgyörgy u. 4. Hírt kérjük továbbadni”. „Szegedről üzenem Kalocsára, Szőlő utca 2. alá, Molnár Lomonkcs- nénak, levelét megkaptam, a lakás miatt azonnal jöjjön. Csókolja Ila. Hattyú u. 5li.” .„Szegedről Úszódra, ifj. Jármai Bélának. Szüleid itthonmaradtak. Várnak vissza.” „Tóth László, a Magyar Sakkvilág szerkesztője és dr. Lindner László nagymester ezúttal közlik a sakk barátaival, hogy Kecskeméten maradtak családjukkal együtt, s üdvözlik a szegedi sakkozókat”. A hidetésrovat Különfélé-jéből: „Kokszért cukrot adok. Zákány u. 54.” „Búza, ároa és paprikaföld öthalom dűlőben felében kiadó. Paprika u. 36.” „Száraz kenyérből, süteményből szép morzsát csinálok, vagy megvásárolom. Vadász u. 3.” És már nyílnak a kasszák is.. . Ez is egy hirdetés: „Bombatámadáskor megsérült Wertheim- kassza kinyitására keresünk vállalkozót. Kálmán u. 10”. Bizonyára találtak. Vajon érdemes volt vesződniük a kassza kinyitásával? Ez talán már soha nem derül k; de az igazat megvallva nem is fontos. K. Gy.
