Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
FÓKUSZ íiiHtmiiiiimiiiiiiii Szemelvények külföldi újságokból Elmaradt a nagykövet kinevezése Egyszerűen őrültség, hogy az Egyesült Államodnak nincs nagykövete Svédországban, azért, mert nem tetszik nekünk Stockholm és Észak-Vietnam kapcsolata. Az amerikai nagykövet megbízatása januárban lejárt és semmi jel sem mutat arra, hogy a ..haragszomrád” hamarosan véget érne. Olaf Palme a meglepően fiatalos űj miniszter- elnök szerint ez „nem praktikus" megoldás. A miniszterelnök kijelentette: „Ha Washington valóban meg akarja magyarázni tévedéseinket, akkor küldenie kell valakit, aki' felvilágosít bennünket ezekről. Még Palme szociáldemokrata rendszerének ellenzői is visszhangozzák gúnyos kijelentését, mely szerint az ..Egyesült Államok azért hívta vissza nagykövetét. mert kormányunkkal nem rokonszenvez — végül is Görögországban, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Spanyolországban és Bulgáriában is vannak követei, pedig ezeknek az országoknak Dolitikáját sem csodálja feltétel nélkül Washington." Nem volt bölcs dolog Washington készéről, hogy azt a benyomást keltette — és mindenekelőtt a lé-* nyegében baráti Svédországban, hogy csak az általunk kedvelt országokba küldünk követet. Éppen e zavaros megközelítési mód miatt nem ismertük el Pekinget egy emberöltővel ezelőtt és 17 éve ugyanez idegeníteti el bennünket Moszkvától. Sokkal logiku- sabb érv lenne, hogy ott, azokban a fővárosokban kell nagykövetet tartanunk, ahol nehézségeink van- . nak. (INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE) Északi zsarolás ’ A Fehér Ház végre nyilvánosságra hozta Nelson Rockefeller jelentését a latin-amerikai helyzetről. Figyelemre méltó, hógy a jelentés ilyen javaslatokat tartalmaz: növelni kell a Rio Grande-tói délre fekvő országoknak nyújtott katonai „segítséget", s meg kell szilárdítani a katonai diktatórikus rendszereket, — az amerikai iperializmus pozícióinak támaszait a nyugati féltekén. Az Egyesült Államok imperializmusa Latin-Ame- rikában „szembeszáll minden olyan lépéssel, amely a gazdasági és a tényleges politikai függetlenség elérésére irányul." Ezeket a szavakat, amelyeket a kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán elfogadott dokumentumból idéztünk, szemléltetően alátámasztja a nyugati félteke orszA- gaiban az utóbbi időben kibontakozott események menete. Az Egyesült Államok már régen hitbizomá- nyává, olcsó nyersanyagokat és hatalmas profitot biztosító forrása változtatta a latin-amerikai kontinenst. Ezért amikor Latin-Amerikában valaki megpróbálja kétségbe vonni az Egyesült Államok jogát a vezetéshez; azonnal működésbe hozzák a zsarolás, a fenyegetések és a szankciók egész arzenálját. Ez történt Peru esetében is, amikor válaszul a katonai kormányzat hazafias akcióira, a Potomac partjáról a gazdasági szankciókkal való fenyegetőzés valóságos Niagaráját zúdították az országra. Hasonlóan kezeli az Egyesült Államok a bolíviai eseményeket is. Az amerikai lapok úira emlegetni kezdték a „Hickenlooper-féle módosítást", amelynek értelmében az Egyesült Államok minden olyan országtól megvonhatja a gazdasági „segítséget", amely amerikai tulajdont sajátít ki. Többek köz öt a hírhedt „Gulf Oil" igazgatója is erre szólította fel a közelmúltban az amerikai kormányt. Washington azonban tekintettel a perui kormány haladó akciói mellett Latin-Amerikában kibontakozott szolidaritási mozgalomra, kénytelen manőverezéshez folyamodni, uj köntösbe öltöztetni a fenyegetések hírhedt politikáját. Az Egyesült Államok nem szánja rá magát, hogy nyíltan beavatkozzék a latinamerikai országok ügyeibe, ezért a belső reakció megmozdulásainak kiprovokálására, olyan diverziós tervek kiagyalására és megvalósítására teszi a tétet, amelyeknek az a céljuk, hogy dezorganizálják a gazdaságokat, viszályt szítsanak, pánikot és bizonytalanságot keltsenek a demokratikus erők soraiban. (IZVESZTYIJA) Baljós időjárás Dél-Amerikában „A légkör nem is lehetne rosszabb. Ki az Ördög akarna ide jönni, amikor fokozódik az állami b3- avatkozás, itt vannak a világon a legmagasabb adók és mindössze 9 millió főt számláló piac kínálkozik? ’ Történetesen egy Sant.iagóban élő amerikai bankár tette fel ezt a kétségbeesett kérdést. Különböző formákban és hely* változatokban az amerikai üzletemberek azonban Dél-Amerika-szerte ezt kérdezik. Az amerikai tőkések a határtól délre azt tapasztalják, hogy ők maguk és vállalataik e félteke nacionalizmusa új sortüzének célpontjai. A külföldi beruházásokat szabályozó rendeletek állandóan változnak és az amerikai tőkeberuházások szempontjából csaknem kivétel nélkül nem kívánatos irányt vesznek. Az amerikai vállalatok általában azzal reagálnak e súlyosbodó körülményekre, hogy elszalajtiák az egyébként vonzónak tűnő bemházási lehetőségeket, megvárják vajon végül is, világossá válnak-e a játékszabályok, s érdemes-e lefolytatni a játszmát. Egyelőre azonban az amerikai magántőke, amely érzékeny a gazdasági és politikai bizonytalansági tényezőkre — ugyanakkor azonban figyelemre méltó kitartásról tesz bizonyságot a világ különböző területein — feltűnően csökkentett mértékben vándorol Dél-Amerikába. A magántőke Őrizkedik például attól, hogy új beruházásokat eszközöljön Peruban, Chilében, Uruguayban és Bolíviában. A Limában működő egyik amerikai gyógyszervállalat fiatal igazgatója kijelentette: „Most már egy pennyt sem ruháznék be ebben az országba." A helyi kormányok által életbe léptetett korlátozások miatt óvotosságot tanúsítanak Venezuela és Kolumbia iránt és a politikai bizonytalanság következtében az üzletemberek óvatos fenntartásokkal ké- • zelik Ecuadort is. Brazíliában és Argentínában a lámpa egyelőre még zöldet mutat, de ez bármely pillanatban megváltozhat. Az itt végbement harcok és kormányváltozások arra késztettek egyes amerikai vállalatokat, hogy szüneteltessék beruházásaikat. (FORTUNE) A Fehér Ház rejtélye Égy olyan városban, mint Washington, amely in- diszkréciókból és pletykákból él, Richard Nixon ez- ideig egyetlen anekdotára való anyagot sem szolgáltatott. A hivatalos sajtókonferenciákon kívül (ame- Ivek kerdefbpn nagy sikereket hoztak szamára, de utőKKi hőnarjokban eléggé megritkultak) az elnök eltökéltnek látszik, hogy távol tartja magától az újságírókat, kerüli az elődei által folytatott gyakorlatot. a- „bizalmas beszélgetéseket’ a ripo-terekkel. A Fehér Ház annak tulajdonítja ezt a tartózkodást, ho«ry Nixon féltékenyen Őrzi magánéletét, ellentétben Johnsonnal, aki ellenkező értelemben volt túlzó. Emlékezzünk csak: Johnson volt az az elnök, aki a kórházban, sérvoperációja másnapján nem habozott. hogy megmutassa az újságíróknak, kigombolta pizsamakabátját • » sebész késének nyomát testén. Valóban egy kifelé forduló, a legkisebb hangulatváltozását sem leplező ember után a Fehér Házban oay befelé forduló ember következett, aW állandóan figyeli és ellenőrzi érzelmeit. De ez nemcsak temperamentum kérdése. Nixon a múltban többízben lelkesedéssel emlegette de Gaulle egyik kedvenc állítását.^ amely szerint helyes szabály, ha a kormányon lévő államférfi a hozzáférhetetlenség és titokzatosság légkörét teremti meg maga körül, és úgy látszik elhatározta, hogy ezt az irányelvet most nv. amerikai politikára alkalmazza. Az elnök olyan módszerrel vezeti kormányát, amelyet az egyik újság a „láthatatlan jelenlét" módszerének nevezett. ..Hallható a zenekar hangja — jegyzi meg egy kommentátor — de,nem látható a karmester a dobogón.* Ugyanezen irányelv alánján Nixon jelentős mértékben csökkentette a találkozók napi listáját: a Fehér Ház töréskárának tagjaira ruházza át a feladatot, hogy fogadják a látogatókat, személyes részvételét a legfontosabb esetekre korlátozza. A gyakorlatban még munkatársai közül is korlátozott azoknak a száma akiknek állandó és azonnali belépési joguk van hozzá. A kormány és a minisztériumok közötti összekötő szervek ülésein Nixon bátorítja a nyíltabb * vitát, de gyakran elkerüli az állásfoglalást. Egyik munkatársa magatartását a tárgyalást vezető bíróéhoz hasonlította: figyelmesen meghallgatja a különböző felek érvelését, de egyedül magának tartja fenn a későbbi döntést. (Ez is de Gaulle egyik kedvenc módszerének nyilvánvaló utánzása.) Nixort téhát nemcsak az újságírókat, hanem saját minisztereit is gyakran hagyja bizonytalanságban a Éehér Ház szándékai felől. Most az a probléma, hogy megállapítsuk, vajon egy ilyen taktika egyszerűen egy lényegileg határozatlan, halogatásra és áthárításra hajlamos természet védekezése, vagy pedig egy jól meghatározott program, amelyet az elnök fokozatosan, az eseményekhez igazodva akar megvalósítani. Ez a „Nixon-rejtély". De a felelet erre a kérdésre nem könnyű. (f ORRIFBE DBOA SERA) „Oszlophoz köttetve veressék meg” Kiskunfélegyházán a kerületi kapitányság egykori börtönében múzeumot rendeztek be. Ott sorakoznak a régi Világ büntetőeszközei, a hajdani bíráskodás és büntetés tárgyi maradványai, ide gyűjtötték az ország ilyen jellegű emlékeit, A volt budapesti Országos Börtönügyi Múzeum megmaradt tárgyait a felsza badulás után a k’skunfél- egyházi múzeum kapta meg. A hajdani siralomházban és porkolábszobában még isiiben megteremtették a bör- tönmúi.eumot. Most átrendezett, bővített formában tárják a közönség elé a középkori büntetőeszközöket és a betyárviíág emlékeit, a Tanácsköztársaságban szerepet vállalók megtorlásának válogatott eszközeit. Az első dokumentum a félegyházi tömlöc építési költségeinek elszámolása 1753-ból. Ott a Werbőczi hármaskönyv, s az első büntető törvény- könyv, a Csemegi Károlyiéi« 1873-ból. A halálbüntetések és kisebb fenyítések eszközei láttán megborzong az ember. Hát még jia arra gondol, hogy milyen bűntetteket toroltak meg efféle szerszámokkal. A pellengér enyhe büntetésnek számított. Egy 70 éves kertész kerti szerszámokat lopott. Büntetésül 1 órai pellengért állt és kiutasították a városból. A kínzószerszámok A kaloda hosszában nyitható falapján nagyobb kerek nyílás van a nyak, s két kisebb a csuklók számára. A veszekedő és nyelveskedő némbecek megszégyenítő büntetése volt a kalodába zárás. Az erőszakért fővétel járt, a selmeci jogkönyv még a csábításért is halállal büntetett, ugyanakkor a kartörésért csak az orvosi költség megtérítésére ítélik a tettest. Pálcázás, botozás, furatos- sal megveretés, szalmakoszorúzás, nyakvas jár a „kisebb ’ bdnökért. Egy debreceni polgár így káromkodott: „ördögadta” — megbotozlak és kitiltották * a ' városból. Egy lány a szüleit gyalázía — 3 hónapi kényszermunkára ítélték, vasba verve. Részegeskedett a bőrkészítő mester — „oszlophoz köttetve veressék meg” — szólt az ítélet. Ha a vádlott nem vallott, tortúrának, vetették alá. A kínvallatást a bíróság jelenlétében a hóhér végezte, pribékjeivel az erre kijelölt kín- zőkamrákban. Különböző fo - kozatai voltak, úgy mint a fenyegetés a kínzással, a kínzóeszközök megmutatása, az első fokú tortúra hüvelyk- szorító (7 perctől fél óráig), a másodfokú tortúra spanyol- csizmával. ..A kínzó vallatást lopás, rablás, rablógyilkosság, besiialitás varázslás, gyújtogatás, gyermekgyilkosság és múzeuma paráználkodás bűneseteknél használták.” Félegyházán őrzik Lőcse város kínzópadját. S íme egy lőcsei ítélet — 1584-ben egy nős polgár férjes szolgálóval folytatott viszonyt. A nőt vízbe fojtották, a férfit lefejezték. A siralomház falára Miklós hóhér, portréját rajzolták. A kassai börtönt csak Miklósnak nevezték. II. Rákóczi Ferencnek egy állítólagos Miklós nevű, a hagyományok szerint kegyetlen hóhérjáról Kassán a házasságtörő nőket önkezűleg varrt zsákba kötve elevenen dobták a Hemád vízébe, másokat élve eltemettek és a szivét hegyes karóval verték át. v A szemet szemért, fogat fogért büntetéseket illusztrálják a szemkiszúró, nyelvkitépő, hónaljsütögető szerszámok. Nem ritka a kerékbetörés, akaróba húzás, a felné- gyelés, az akasztás sem. A kerékbetörés még a XIX. század elején is használt. s főleg rablók, gyilkosok gyújtogatok ellen alkalmazott minősíteti halálbüntetés. Íme néhány példa: embert ölt — elevenen kerékbe törte a hóhér és holttetemét újra /kerékbe vetette, mások ehet • terítésére 63 lovat lopott — akasztófára került, 1551-ber. Gotschi Márton soproni rabfelnégyelték és a város négy kapuján az országút felé eső oldalon, kiszögezték. És néhány kuriózum- A város borát vízzel felengedte, miután a bort ellopkodta — megfizettették véle a bort, nyakvasba tették és 36 botot vertek rá. Égő pipáját a tö- rekre dobta — 21 korbácsot kapott vigyázatlanságért és megtiltották neki a pipázást Egy kerékgyártó előleget vett fel és nem teljesítette vállalását — a céhből kizárják és 36 pálcát vertek rá. Tizenkét font hús helyeit csak tízet adott — két heti tömlőére ítélték. A bírót förtelmes embernek mondta — 50 botütés járt érte. Az 1700-as éveikben a szabómesterek, ha meg nem házasodnak előbb pénzbüntetést kapnak, 4 esztendő után „táblája vonattatok fel, úgy, hogy mindaddig nem lesz szabad mi vélni (dolgozni) míg meg nem házasodik.” Mária Terézia uralkodás* idején eltörölték a kínvallatásokat és kínzásokat. Ce a bűnözők vagy lázadók tetteinek megtorlásául ezentúl is változatos fenyítéseket, büntetéseket találtak: — koplal- tató ládát, kivégzőszéket, akasztófát. Egy évig raboskodott a félegyházi tömlöc föld alatti börtönében Bogár Imre. A be- tyár-pandurvilágra utal egy nyereg, amelyet Rózsa Sándor csapatából való legény használt. Olvastam rablevelet a “Független Magyarország . című laphoz, láttam rabmunkákat — évek alatt faragott, összegyúrt díszeket, rajzokat. Jól esikeny- nyi szenvedés és rémség után a néprajzi gyűjteményben elgyönyörködni, az al- konyi félhomályban az óriás szélmalom lassan forgó kerekeit nézni, míg egészen besötétedik. Kádár Márta városon kívül a vesztőhelyen Középkori kínzószerszámok
