Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
Hallom, hogy otthon dúl-fúl a vita, amióta ki- porqltak bennünket, a csehek. A vita akörül forog, hogy . lökték-e Farkast, vagy nem. Egyesek szerint nem .lökték, mások szerint lökték. Ezek a mások váltig azt állítják, hogy Farkast ezen a mérközé- senj-iokni kellett, . mert különben az istennek sem tett volna akár egy lépést> ts. Tehát válságban van a mggyar futball. Ez abból is látszik, hogy az MLSZ .felajánlotta a lemondását, de előbb e gyet ér- lőleg .tudomásul ■ vette Sós Károly megválását a szövetségi .kapitányi tisztségtől. Olyan dolognak vagyunk most tanúi, amilyen dolgok valamikor mindennaposak t>oltak. Önkritikát gyakorolnak. Egyelőre csak a vezetők. Egyszer majd eljutunk oda is, hogy a labdarúgók is megteszik ezt. De addig még sok viz lefolyik a Dunán, addig még sok vita lesz arról, hogyan .is - lábalhatna ki a válságból a magyar labdarúgás. A válságból való kilábalásra nekem is volna, egy javaslatom. A javaslat nem eredeti, én is úgy lestem el külföldön. Méghozzá nem is olyan nagy csapatokról volt szó, mint a magyar csapatok, bár ki tudja, lehet, hogy amikor ez az eset megtörtént, akkor még e. két szóban forgó csapat is megverte volna a mieinket. De most már nem borzolom tovább az idegeket. Két szomszédos község labdarúgócsapata barátságos mérkőzést vívott egymással. Az egyik falu csapatának kocsmárosa, a Kék kecske tulajdonosa, hogy állandó vendégeit nagy teljesítményekre serkentse, minden belőtt gólért egy kis hordó sört ígért. Amikor az ellenfél csapata Arany csillag nevű törzskocsmájának tulajdonosa erről értesült, ő is megígérte csapatának, hogy minden belőtt gólért agy kis hordó sört ad. Még nem volt vége az első félidőnek, amikor a két koesmáros zokova, kezét tördelve rohant a pályára, követelte, hogy azonnal szüntessék be a játékot... Erre meg is volt az okuk. Ekkor ugyanis már 28:27 volt ,a mérkőzés állása. Tehát meg lehet, oldani ezt a kérdést, csak akarni: kell. Csak áldozni kell egy kicsit a futballra. De nálunk nem áldoznak, legfeljebb a szövetségi kapitány aki a saját fizetéséből vásárolt savanyúcukorból egy-egy szemet a szünetben azoknak a. játékosoknak, akik gólt rúgtak. Ettől pedig nem jön lelkesedésbe senki. Azt pedig ugye nem lehet elkívánni a szövetségi kapitánytól sem, hogy minden gól után egy hordó sört adjon. Tehát-a. szövetségi kapitányt tovább már nem lehet terhelni. Tenni viszont kellene valamit.', Hogy mát? Azt a esetiektől kellene megkérdezni. 'Ők úgy látszik ezt spéciéi jobban tudják, és ha már mi adtunk nekik tanácsot ebben-ab- ban. gondolom ők, is szívesen adnának nekünk tanácsot ebben., De most már abba is hagyom ezt, mert vannak ennél fontosabb kérdések is. Itt van például a gyerek és az autó kérdése. Persze most már, hogy az ember elment a világűrbe is és kitudakolt egyet s mást, egészen más módon vetődik fel a kérdés. Van egy ismerősöm, a nevét nem írhatom meg, mert szigorúan titokban tartják, hogy ez az ember járt már a Vénáson. Nekem, barátilag elmondta, hogy ott jjárt, sőt arról is beszámolt, hogy mit látott ott. Látott először is Vénus-lakókat. Mint Földről jött ember, mi más lehetett az első kérdése, mint az, ami a Földön élő embert manapság leginkább érdekli — a szaporodás. Mert ez érdekli ma a legjobban a földi embert. Az egyiket azért, mert nem akar szaporodni, a másikat azért, mert korábban nem akart szaporodni, most meg már szeretne, de nem tud, mert korábban annyi tett a szaporodás ellen, hogy most már nem tud annyit tenni a szaporodásért, mint amennyit korábban ellene tett. Tehát ez az ipen bonyolult kérdés érdekli a ma emberét. Az én ismerősömet is ez érdekelte. Ezért nem csoda, ha a Vénuson végignézte, hogyan is készül a csecsemő. Csodálattal nézte, amint a Vénus-lakó betett egy automatába egy pénzérmét, megnyomott egy gombot és kihúzott belőle egy vadonatúj csecsemőt. Ez a csecsemő be is volt olajozva, hogy ne nyikorogjon. De ‘most látom, hogy ez a mondat nem is tartozik ide, de ha már leírtam, akkor megmagyarázom a dolgot. Ez a köemondás egy barátom kisfiától váló, aki látta, hogy a kistestvérkéjét beolajozták. Meg is kérdezte, miért teszik ezt, de nem győzte kivárni a választ, ezért mai gyerekhez illően, akiről köztudomású, hogy önállóan gondolkodik, magabiztosan kijelentette, hogy azért olajozták be, hogy ne csikorogjon.. De most már visszakanyarodok a Vénuson járt ismerősömhöz, akiről elmondtam már: látta, hogyan csinálják a gyereket a Vénuson. Persze nem állhatta meg az egészet szó nélkül. Elmondta a földi tapasztalatait, beszámolt arról, hogy nálunk hogyan zajlik le mindez, mire a Vénus-lakó kijelentette: náluk így 'készülnek a személyautók. Ezen aztán szokásomhoz híven nagyon elgondolkodtam és felsóhajtottam: .Jstenem, ha nálunk is úgy készülnének a személyiautók, mini a Vénuson, akkor rengeteg személyautónk lenne, mert akkor senki sem védekezne a sze-atélyautó-áldás ellen. E gondolatok jegyében zárom soraimat. Tisztelettel: . VIKTOR KRILOV " Egyszer megkérdezték Viktor Krilov drámaírótól: — Mi az oka annak, hogy sohasem nézi meg mások vígjátékénak premierjét? — Nincs ebben semmi különös: nagyon fáj, ha valamelyik kollégám darabja megbukik. — S ha sikere van? — Az még jobban fáj. MINDHALÁLIG A skót haldoklik. Körülötte ott van az egész család. A nagynéni halkan így szól az unökahugához: ;— Első osztályú temetést rendezünk neki? — Minek? Jó lesz a má- sodosztályú is. Az unokaöccs közbeszól: — A harmadosztályú * is megjárja ... A haldokló utolsó erejét összeszedve megiegyzi: — Azt a rövid utat akár gyalog is megtehetem ... TRISTAN BERNARD —Már tudom, miért szeretik az angolok. annyira a teát — állapította meg egyszer Tristan Bemard. — Miért? — Megkóstoltam a kávéjukat. ENRICO CARUSO Carusónak, a híres tenoristának, amerikai turnéján elromlott-az autója. Amíg a kocsit megjavították, Caruso bement a közeli telepre, ahol a farmer és felesége nagyon kedvesen fogadta. Búcsúzáskor a farmer megkérdezte: — Megtudhatnám.' hogy voltaképpen kihez volt szerencsém? — Caruso vagyok — válaszolta a tenorista. : Ennek hallatára a farmer összecsapta a kezét és boldogan felkiáltott: — Ez aztán a meglepetés! Soha nem hittem volna, hogy ilyen megtisztelő látogatásban lesz részünk. Képzeld csak asszony, ő, az a híres utazó, akiről nemrégen olvastál Caruso! Robinson Caruso! idegölő Állapot Egy fiatalasszony panaszkodik orvosának: — Kérem doktor úr, segítsen rajtam, a férjem egy nagy gyár utazója. Állandóan - távol van, utazgat az országban ; a végkimerülés /latárán vagyok... — Értem, — válaszolja az orvos — attól tart, hogy talán baleset éri.,. — Nem. is annyira erről van szó doktor úr, állandó félelemben élek, hogy váratlanul hazatér.. . KARRIER A filmstúdióban hajba kapott a két. főszereplő. . . „Mit akar tulajdoniképpen ez a közönséges peTszóna? — zokog az egyik sztár. — Hiszen én már híres voltam akkor, amikor 5 még azt' sem tudta, honnan' Vegye elő' a következő férjét!” Népújság 10 196!). december 21. HUMOR Kőzetminta. Kérem, hogy ne súgjon olyan erővel! Uj vagyok itt, mi lesz most? Várj csak, ha papi visszajön'a Holdról!
