Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
A front két oldalán „Erős harcok a Kaposvár—paksi szakaszon“ VL A nyilas rendszer megrésze- gülten lelkesedik az „óriási német lehetőségek” felett, de ugyanakkor kénytelen beismerni a sorozatos vereségeket, a szovjet hadsereg folyamatos térhódítását. Beismerni? Nem, inkább lehetőleg elkendőzni á hadijelentések Sztálingrád óta megszokott, „sztaniolba” csomagolt formájában. December 2-án: „A Dráva, és Pécstől északnyugatra lévő hegyek között új állásokat foglaltunk el, amelyek előtt meghiúsulták a szovjet erős páncélos támadásai”. „Mohács térségéből az ellenség északi, északnyugati irányba kanyarodott el, és a Pécs— szekszárdi vonal ellen halad előre”. December 3-án: „Német hadijelentés”. „Dél- Magyarországon az ellenség Pécs irányából- tovább nyomul előre északnyugat és észak felé. A Kaposvár—paksi vonalon harcok folynak az ellenséges, támadó erőkkel”. „A helyzet értékelése: A legközelebbi napok mutatják majd meg, hogyan alakul a helyzet az új, támadó arcvonalon. A német—magyar védelem egyelőre mind nyugat, mind észak felé megállította a szovjet csapatok további előrenyomulását”. Tehát a németek új állásokat foglaltak el, de nem az oroszoktól, mert ez az állásfoglalás egyúttal újabb visszavonulást is jelentett. És december 3-án a szovjet hadsereg nem a Pécs—szekszárdi vonal ellen haladt előre, mert az már majd száz kilométerrel a háta mögött volt. Való tény, hogy a 4. gárdahadsereg — miután Tolna megye területére lépett —. a Sió vonalában ütközött erősebb ellenállásba. de előretörését ez sem tudta megakadályozni. December 3-án, vasárnap újabb községek szabadultak fel: Iregszemcse, Nagyszokoly, Magyarkeszi, Fürgéd, Felsőnyék, Ozora, Regöly, Pincehely, Miszla, Udvari, Pálfa. A szovjet csapatok Felsőnyék, Ozora, Pálfa vonalában átlépték, illetve elérték Tolna megye északi határát. Ugyanezen a napon a nyilas lapokban az alábbi címmel jelenik meg egy hír: „Vitéz Hindy Iván altábornagyot teljhatalommal ruházták fel”. A vitéz altábornagy ettől a naptól kezdve Budapest élet-halál ura lett. A 62. számú hadtestparancsnoki parancsában minden beosztottját feljogosította, hogy a szökésben lévő, vagy defetista katonákat a helyszínen „kon- colják” fel. Aztán újabb parancsot ad ki: „A szökevény nemcsak személyében koncol- tatik fel, de hasonló sorsra jut valamennyi hozzátartozója is”. Hindy mentségére legyen mondva, ő már csak utánoz. Hiszen november 20-án már felsőbb parancs kelt, amely hasonlóképpen kilátásba helyezte: „Felelősségre vonjuk a katonaszökevények hozzátartozóit”. De nem csupán Hindy nem tétlenkedik, hanem a többi főnyilas sem, A Naphegyen működik a Számbnkérő Szék. A csendőrnyomozókból, a leg- szaclistább nyilasokból álló szerv elé. ha valaki odakerül, az egyet: jelent a halálos ítélettel. Köztük is a legvérengzőbb Kun András, a nyilas mi- ' norita szerzetes, övén pisztoly, kézigránátok. A Megváltó nevében üti, veri, küldi másvilágra a katonaszökevényeket, s a zsidókat. De december 3-án más is történik... A nyilaskeresztes párt hungarista mozgalom nagygyűlést rendez a városi színházban. (A mai, Köztársaság téri színházban). A nagygyűlést Gera József és Be- regffy-Berger Károly honvédelmi miniszter vezeti. A nagygyűlésre felfigyelnek a kommunista akciógárdisták, a Szír- és a Marót-csoport... Szirék robbanóanyaga csak a bejárat előtt robban, de Ma- róték — Ajtay Miklósék — akciója annál jobban sikerül. Gera testvér éppen a Kárpát- Duna nagyhazáról szónokol, amikor a robbanás bekövetkezik. Néhány nyilas halálos sebet kap, a pánik óriási. „Természetes”, hogy a merénylőt elfogták. Az esetet a nyilas „Nemzetőr” december 19-én közölte: „Elfogták a decemberi nagygyűlés merénylőjét”. „A merényletet Mendel Hermann Sapadi, palesztinai születésű zsidó, román állampolgárságú talmudista követte el”. Sajnos, a „tettest” nem lehetett rögtönítélő bíróság elé állítani, mert a „beismerő” vallomás után belehalt a kínzásokba. És miközben a Budapesten rekedt nyilas csőcselék a német felmentő seregeket várja, megrakott szerelvények robognak nyugat felé, a magyar gyárak berendezéseivel* Magyarország nemzeti kincseivel megrakottan. Ezeket a szerelvényeket mindenki látja, tehát a hivatalos szerveknek illik valamiféle magyarázatot adni. A magyarázatot az összetartás így viszi a nyilvánosság elé: „A németek kifosztják Magyarországot?”. Ha igazat akarnának mondani, csupán egyetlen szóval kellene válaszolni: „Igen”. De nem lennének a nyilasok Hitler leghűségesebb talp- nyalói, ha erre sem találnának magyarázatot. A nyilas lap ezeket írja: "-Á ööfsevféta propagandában minduntalan felmerül az az állítás, hogy a német csapatok rendszeresen kifosztják Magyarországot és az egész nemzeti vagyont Németországba szállítják. Tehergépkocsi-oszlopok, vonatok, uszályok, amelyek élelmiszerrel és fontos nemzeti vagyonnal megrakva Kelet- Magyarországról nyugat felé haladnak, a felületes szemlélő előtt megerősíteni látszanak ezeket a híreszteléseket és állításokat”. A következőkben megmagyarázza a cikk, hogy mindez csupán — látszat. Látszat, mert nem egyébről, mint tervszerű kiürítésről van szó, mindez nem más, mint ..nagyszabású liúieohöf. te <66. amikor a nemzeti jövedelesä 1938—39-ben mintegy ötmil- liárd pengő volt. A háború összesen 34 és fél milliárd pénz gőjébe került az országnak. Ennek az összegnek a fele tékát a „tervszerű kiürítés” révén veszett el, Szálasiék jóvoltából. i. & És mi maradt az országnak Budapest éhező, nélkülöző, lakosságának? Az élelmiszerjegyek. De ezekre sem lehetet« inwt dent megkapni. bú' Bizonyság erre az összetár tozás december 6-án megjelent tájékoztatója, „Közellátási tudnivalók” címmel. A tájékoztató szerint dúl FelsÖn^e|<eye'p £ ^ 1*. L. , , Ozora Nagyszokoly f íregszemcse XII.3. mentőakció a magyar nép fennmaradása érdekében”. A szánalmasan gyenge érvelésből végül is kitűnik a könyörtelen igazság, miután a meggyőzést parancs váltja fel: „A kiürítést végre kell hajtani, még ha tüzérségi tűz, vagy mélyrepülés' "zavar ja -is”. A tervszerű kiürítés ürügyén csupán Csepelről közel háromezer szerszámgépet szállítottak el, azonkívül teljesen leszerelték a fémmű, a hengermű berendezéseit, az autó- és traktorüzem 208 gépét, a köny- nyűfém- és blokköntöde teljes berendezését, nyersanyagkészletét. A háború utáni felmérés szerint a hitleristák, a nyilasok 17 milliárd pengő értéket cember 1—15. között bd'ftás vagy lóhúst, illetve a belőlük készült kolbászárut a kék színű B—38-as jegyre, illetve •{# „hadiüzemi” 59-es szelvényt*, marha-, birkahúst a 61—62. számú, „nehéz testi munkás1 szelvényre, a B—39-es, a sáí- v ga színű 30-as. a hadtüzeipi 80-as jegyre lehetett kapni, , dk tájékoztató & .tejjegyekkel kapcsolatban közli, hogy december 6-án és 7-én tejet neO* szolgáltatnak ki. . Ember kellett, hogy legye® a talpán, aki a különböző'SZs- nű és számú húsjegyek között el tudott igazodni, A tejjel már nem volt ilyen gond: egyszerűen nem volt kapható: t*p jegyre, se jegy nélkül. B* Ahogy a munkavédelmi felügyelő látja > Kevesebb baleset a bőrdíszműben A munkaasztalok fölé sorra hajolnak az asszonyfejek. Az embernek olyan érzése támad, mintha a szorgos kezek, figyelő asz- szonyszemek természetes tartozékai lennének a munkapadoknak. Csodálatos összhangban formálja a kisebb-nagy óbb bőrdara- bökat együtt a gép és a kéz. Hihetetlen biztonsággal szaporázzák a munkát. Komoly élvezettel, be- idegződött mozdulatokkal dolgoznak. Egy pillanatnyi figyelmetlenség, a koncentrálás folyamatának röpke megszakítása, s máris megtörténhet a baleset. Ez a- háromtagú szó súlyos következményeket takar. Munkakiesés, betegség, táppénz... munkahely, család, ember. Soká lehetne időzni e szavalt rideg valójánál. A Rákospalotai Bőr- és Műanyag-feldolgozó Vállalat szekszárdi üzemében az 1969. februári szakszervezeti választáskor a társadalmi munkavédelmi felügyelői tisztséggel Gecse Lajost bízták meg. Ez idő alatt kiemelkedő , eredményeket nem ért, s nem is érhetett el. De naponta végzett, gondosan megszervezett hétköznapi munka máris kamatozik, s a munka ereje mindenképp ebben van. A gyáregységben csökkent az üzemi balesetek száma, ami egyben azt jelenti, hogy a termelésből kiesett munkanapok száma is kevesebb. Míg ez utóbbi 1953-ban 300 volt, ez évben — november közepéig — 130. A szakszervezeti bizottságok társadalmi, munkavédelmi felügyelői négyhetes tanfolyamon vettek részt Pécsett. Megyénk 13 tisztségviselője között Ge- cse Lajos neve is szerepelt. — A tanfolyam elvégzése után milyen feladat megszervezését tartja a legfontosabbnak? — A munkavédelmi őr- hálózat kialakítását. Feladatunk felügyelni az üzemrészek rendjére. Sajnos ez ideig őrhálózat üzemünkben nem működött, pedig a munkavédelmi feladatok végzésében, az üzem tisztaságának folyamatos ellenőrzésében, fenntartásában, a balesetveszélyes helyek felkutatásában oroszlánrész jut a hálózatba osztottaknak. No és nevelik a dolgozókat, ami a munkavédelem másik fontos feladata. — A nevelést, felvilágosítást, sőt, az oktatást mennyire igénylik a dolgozók.? — A folyamatos oktatásokon kívül is felvetik problémájukat, melyekkel szívesen foglalkozunk. Az a véleményem, ha a kis hibákat észreveszik, a súlyosabbakat nem követik el. A dolgozók jó felkészítése a munkára, számtalan balesetet előz meg. Ezenkívül dolgozóink egymást is figyelmeztetik a munkavédelmi előírások betartására, — Mikor végzik a munkavédelmi oktatásokat, s milyen fő szempontokat érintenek? — Természetesen amikor a dolgozó munkába lép, vagy új gépre helyezik át, illetve évente egy alkalommal kell részesíteni minden dolgozót egészségvédelmi, balesetelhárítási és tűzrendész et\ oktatásban. — Muhkqidö után filmvetítéssel vagy más egyéb ismeretterjesztő oktatással egybekötött előadást szaktak-é tartani? — Filmvetítéses oktatásaink vannak, de csak munkaidő alatt. A kívülállók jogosan hihetik, hogy ez a termelés rovására megy. Pedig nem így van. A jól megszervezett oktatás — ugyan termeléskiesést jelent — kamatozik a jobb, pontosabb, selejl- és balesetmentes munkában. Azt még elmoitdom, hogy vállalati felajánlásaink között a balesetmentes termelés mindig szerepel. Sorra járjuk a »#««*»helyeket, a tízéves múltú termeket. Jó érzés látni világos helyiségeket, a, módi-m. kényelmes munkaasztalokat, korszerű elszívó berendezéseket, illttve az elszívó hálózatot, amic szeptember. 30-án kötöttek be az üzembe. Jó hallani Göttlinger József igazgató szavait, aki arról, szói, hogy tiz év alatt 20Ü-ról 700-7a emelkedett m dolgozói: létszáma, s egyre emelkedik a munktukörül- mények színvonala is. Ezt bizonyítja az is, hogy egyre több „bőrdíszműves dinasztia’’ dolgozik. « gyáregységben. Persze jó rossz nélkül, JsM vagy ahogy mondják, öröm üröm nélkül nincs. 3. az nn üzem ürömét most a sso- f - ciális helyiségei: elégtelensége okozza. ns — Zsúfoltak az öltöző- “ ink, zuhanyozóink, ezért már hónapokkal ezelőtt megkezdtük bővítésüket. Sajnos, csak kezdtük de egyelőre folytatni, illetve * befejezni nem tudjuk — * ir mutatja Göttlinger József az üresen tátongó helyiségeket. — Nincs cement, ezért a helyiségek átadásának határidejét fohjton módosítani kell. HORVÁTH MÁRIA
