Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

Molnár Gésa : , Ä» és hóhérok Lehunyta szemét, hagyta, hogy ringassa a vonat, mele­gítse, simogassa az üvegen át­jövő fény. Odaadta magát a perc békéjének s közben érez­te. hogy átömlenek rajta a' háború képei, a távolságba zsugorodó barna hadifogoly­csapat. amint lohol a kék ég alatt a szembevágó napnak, a hegyekről ereszkedő tankok, az űrben fent úszó bombázóköte­lékek, a népvándorlásra emlé­keztető hatalmas embermozgás, a felbolydult ország nagy tér­ségei. Szigetcsépen leszálltak a vo­natról s elindultak megkeresni a Somos-fiúk barátnőit, a Vi- dócki-lányokat. togatóra éppen nem számítol­tak. Jenőt ismerték az udvar­lóik révén, s elég volt az Ár­pira hivatkozó néhány mon­dat. már értették a helyzetet. — Marcsi, te csináld a le­csót. és magamra kapok vala­mit s átszaladok Franci bá­csihoz — rendelkezett Klári, az idősebb. Laci lopva megnézte őket. Jótestű, fehérhúsú szőke lá­nyok voltak, háziasak is, ágy- bavalók is, meg lehetett érte­ni a két Somos-gyereket az­zal a télire is bérelt szobával. Az öreg svábnak nem kel­lecsóhoz tisztítottak paprikát a nyári konyhában. Könnyű, laza kartonruhában voltak, el­taposott, ócska cipőben, ott- honiasam rendetlenül, fiú lá­Isteni nomád napok virrad­tak a két barátra. A nyárutó sokáig benyújtózott az őszbe, meleg nappalok világítottak fölöttük, lejártak fürödni a Dunára. Ugyan Laci már hi­degnek találta a vizet, épp csak megmártotta magát ben­ne, s szaladt ki a fűre, a nap­ra melegedni, Jenő azonban órákat töltött a folyóban, áll­va lebegett, látszólag mozdu­latlanul, csak a feje úszott a víz színén, mint egy test nél­küli beszélő, pislogó bűvész- trükk. A parton hosszú be­szélgetéseket folytattak, peca- botot csináltak, de kezdetleges horgaikat, meggörbített gom­bostűiket messze elkerülték a halak. Körtét, almát szedtek a távoli gyümölcsösökben, elcsa­tangoltak az árterületeken, a szalonnát sütöttek rőzsetűzön. Néha találkoztak a postással, aki a leveleket, behívókat hordta kerékpárján a tanyák közé, ismerősként üdvözölték egymást. Volt, hogy csendőr- járőrt láttak közeledni, a szu­ronyokon tűző napfény mesz- sziről elárulta őket, ilyenkor bevetették magukat a kukori­cásba. Este krumplit főztek leves­nek, vagy megsütötték hamu­ban, néha valamelyik Vidóc- ki lány is eljött hozzájuk, leg­gyakrabban Klári, újságot, hí­reket is hozott, gyorsan, ügye­sen megcsinálta a vacsoráju­kat, aztán leült a küszöbre, felhúzott térdekkel, hátát az ajtófélfának vetve szívta ciga­rettáját a sötétedő estében, s beszélgetett Jenővel. Lacinak úgy tűnt, jól érzi magát a fiúval, talán vár is valamit, közeledést, melegítő barátsá­got, talán flörtöt is, hisz Ár­pi messze volt — dehát Jenő görcsös tisztessége mellett szó sem lehetett semmiről. Bátor­ságával akaratlan tiszteletet ébresztett, egyedül vágott át a földeken a falu felé a késő esti órák vaksötétjében, nem engedte magát elkísérni, ne­hogy a fiúk beleütközzenek a csendőrökbe. Laci keveset be­szélt vele, sokkal több gátlása volt a nőkkel, semhogy cere­mónia nélkül talált volna Klá­rival fesztelen témákat, egyéb­ként is Magda tökéletesen be­töltötte s el is oltotta minden kíváncsiságát mások iránt. (Folytatjuk.) Bolgár—magyar pincérbarátság Jelena Encseva Marinova huszonnégy éves fiatal- asszony Levszkij városából. Az elképzelhetőnél vala­mivel feketébb haja van, és ezzel arányos színű sze­mei: — vagyis a dunakömlődi közfelfogás szerint ő a bolgár nő tiszta típusának megtestesítője. Erősen két­séges, hogy Dunakömlődön a helybélieknek sok lehető­ségük akadt volna idáig különösebb összehasonlító vizsgálatokat végezniök Bulgária nőnemű állampolgá­rainak szépségével kapcsolatban, tény azonban, hogy a hosszú nevű fiatalasszonyt befogadták, sőt bizo­nyos mértékben büszkék is rá. Jelena Encseva Marinova éttermi felszolgálói vizs­gával rendelkezik és a SZÖVOSZ által szervezett ta­pasztalatcsere keretében került Magyarországra. Egy éppen iskolába kerülő kislányt és egy esztergályos fér­jet hagyott otthon, aki: — Elengedte? — El! — mondja enyhén szlávos ízű magyarság­gal, és némi mentegetőzéssel nyomban hozzá teszi: — A mágyar nágyon néhez ... nehéz! Bármilyen „néhez”, azaz nehéz is anyanyelvűnk, a fiatal bolgár pincémő élő példája annak a lapunkban már sokszor hangot kapott véleménynek, hogy az ét­termi felszolgáláshoz szükséges nyelvi minimum elsajátításához kevés idő kell. A tíz bolgár pincér és pincérnő (ők így neve­zik magukat) június 12-én érkezett magyarországi ta­pasztalatcserére. Elena: — Már tudom áz étláp! Egy magyar kollegina helyesel: — Csakugyan tudja! Ha a vendégek lassan beszél­nek. — És lassan beszélnek? — Amikor rájönnek, hogy külföldi igyekszik ki­szolgálni őket, általában igen. A tapasztalatcsere Budapesten az Aranybárány-ét­teremben kezdődött, de a bolgár fiatalasszony — akit kollégái teljes mértékben befogadtak és nemcsak szak- társuknak, hanem barátjuknak is éreznek —, már járt a szekszárdi Kispipában, Mohácson, Harkányban. Pé­csett, Siófokon és Dunújvárosban is. — És Pákson? — Pakson miért? — Náponta. Vásárolni, Igyekszünk kérdéseinket a legegyszerűbb nyelvtani keretek közé szorítani: — Más a bolgár étlap, mint a magyar? — Más. Itt kevés a nyárson hús, a rántott sajt és a nyárson sült! Viszont tagadhatatlanul több a borravaló, amit Jelena Encseva Marinova leplezetlen meglepetéssel (bár talán örömmel?) említ, hiszen a Bolgár Népköz- társaságban — ami ugyan földrajzilag köztudomásúan a Balkánon fekszik — elég sokat tettek idáig ennek megszüntetése érdekében. — A kollégák milyenek? — Jók! Külön jó Gyuri bácsi, á főnök! A Dunakömlődön is sikeresen létrejött bolgár— magyar pincérbarátság remélhetőleg nemcsak a Levsz­kij bői jött fiatalasszonyn nak, hanem a helybéli felszol­gálóknak is tapasztalatcserét jelent majd,-s. -n. nmmTTmrmTrmmTTTmTrmmmmmmTTT? yvTTVvvyTTTT'rTvvvvvvTTVWTVTTvvTTTTTVTvvvvvTWTWTTrTvvvTT* ► t I ► t ► > ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► » ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Szörny) ÄwcWf : a matti* io. A KUTYASZORÍTÓ A Tengerészeti Titkosszolgálat és az FBI, a Pastorius-akció felett aratott sikerével nem elé­gedett meg. New York volt a központja a csa­pat, és hadianyag-szállításoknak, amelyek a brit szigetekre és Afrikába irányultak. Az USA elhárító szolgálata külön főhadiszállást rende­zett be a New York-i Skylin iroda felhőkarco­lójában. Innen reggeltől estig kutatták a ten­ger horizontját: nem tűnik-e fel valahol egy tengeralattjáró? Igen ám, de Amerika nemcsak a fasiszta Németországgal, hanem Olaszország­gal is háborúban állt. A New York-i kikötő pe­dig, amely azidőben a hadiszállítások hetven százalékát lebonyolította, már évek óta a Cosa Nostra gengszterbanda ellenőrzése alatt állt és a banda főnöke köztudottan olasz volt. A tit­kosszolgálat emberei képtelenek voltak minden étterem, minden szálloda portása és pincére mellé ügynököket állítani. Nem vehették át az összes bárfiú és portás állását, és mégis elen­gedhetetlenül szükséges volt, hogy a szóban for­gó vállalkozásokat valami módon ellenőrizhes­sék. Hogyan lehet feltűnés nélkül bejutni ezek­re a helyekre, amelyeket csendben és láthatat­lanul a maffia ellenőrzött. A Church Street 90. számú épület közvetle­nül a móló közelében épült, a Wolwoorth-áru­házkonszern felhőkarcolója tövében és itt ütöt­te fel főhadiszállását a tengerészieti Titkos Szol­gálat. Innen irányították Amerika atlanti­óceáni partvidékének védelmét. A régi és a frissen bevonult munkatársak a katonai hatósá­gokkal és az ügyészségekkel azért is szoros kap­csolatot tartottak, mert a Titkos Szolgálat új tagjait ezekből a polgári intézetekből verbuvál­ták. A férfiak között akik máról holnapra ele­gáns sötétkék tengerész-egyenruhában az épü­letbe ki-bejártak volt James O’Malley és An­thony Marsloe is. A háború előtt mindketten a Frank Hogan vezetése alatt álló New York-i kerületi ügyészségen dolgoztak. Hogan volt ugyanis a maffia-ügyek specialistája. Mindaz a felvilágosítás, ami a bűnözőktől és az alvilágból a hatóságok fülébe jutott, végül is Hogan kezé­ben összpontosult. Ez a kerületi ügyészség az olasz származású ■ Hogan révén jól ismerte a maffia hallgatási parancsát az Omerta-t és An­thony Marsloe maga is kitűnően beszélte a szi­cíliai tájszólást. 1942. márciusában a két újsütetű titkosszolgálati tiszt öreg főnökük Hogan irodá­jában üldögélt, a rakettek (a New York-i ar­góban egy-egy maffia működési vonalát jelen­ti a szó: például a prostituáltak rakettje Név; York összes bordélyházát ellenőrzi) szakértője, Murray I,. Gurfein társaságában. Gurfein-nek nem kevés része volt abban, hogy 1936-ban a New York-i maffia egyik vezérét, Lucianot bör­tönbe osukhatták. O Malley és Marsloe új mun­kakörük nehézségeiről panaszkodtak, mondván, hogy szinte lehetetlen feladat a New York-i ki­kötőt a kéimelhárító szolgálat felügyelete alá vonni. A megbeszélésre nem sokkal később megér­kezett Roscoe McFall, a két tiszt elöljárója, és tanácsot kért Gurfein-től tevékenységük legna­gyobb akadálya a hallgatás megtörésére. „Nyíl­tan kimondom, kutyaszorítóban vagyunk, de ne­künk mégis gyorsan kell cselekednünk”. Gurfein azt tanácsolta, hogy a szolgálat teremtsen kap­csolatot az alvilág képviselőivel, a gengszter­maffiák vezéreivel. A kapitány fanyalogva je­gyezte meg: Vajon célravezető-e ez? Bízhat-e bennük az ember és összekapcsolhatjuk*e Ame­rika védelmét Mussolini csatlósaival és opera 1- hatunk^e fasisztákkal? Mi a biztosíték arra, hogy tengeri kalózok a mi segítségünkkel, jó fizetség ellenében nem teremtenek-e kapcsolatot ellen­ségeinkkel. Hogan azonban ellentmondott: „Azt hiszem, és erre építhetünk, hogy az olasz rakett-gengsz- terek között nagyon sok lojális amerikai akad. Ahogyan én őket ismerem, nem sokat adnak Mussolinrre”. Hogan elmondotta mindazt, amit szicíliai útja során tapasztalt, azok után, hogy Mussolini Olaszországban a fasiszta diktatúrát bevezette. Hogan jól számított, a Cosa Nostra egyik fő­vezére még a börtönben is lojális amerikainak bizonyult. Maffia-rakettjét utasította, hogy mű­ködjön együtt a kémelhárítással. Lucianonak bőségesen volt oka, hogy az olasz fasiszta dik­tatúrát gyűlölje. Mussolini utasítására ugyanis 1925-ben rokonait a fasiszta vésztörvényszék megtizedelte. 44AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA< hAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAá AÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAA 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom