Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

Mehiv Sseke*. - - 3í-ye te mi Könyvi. Pécs,Leon£.rdó da xncx tolna megyei VILÁG FRÖ'LETAfimi EGYESÜL)ETEK! NÉPÚJSÁG j A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA fcS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XIX. évfolyam. 274. szám ARA: 80 FILLER Szerda, 1969. november 26. Ez történt a külpolitikában Újabb részletek váltak ismertté az amerikaiak vietna­mi tömegvérengzéseiről: Paul Meadlo 22 éves amerikai ka­tona egy televíziós interjú során részletesen elmondta, ho­gyan gyilkoltak le Song My faluban 370 embert. Franciaországban tüntetések, sztrájkok kezdődtek, s tüntető felvonulás volt Párizsban is. Washingtoni hírünk szerint Hixon bejelentette, hogy az Egyesült Államok csat­lakozik a vegyi, baktériumfegyverek és mérges gázok első alkalmazását megtiltó genfi egyezményhez. New York L jabb részletek a vietnami vérengzésről ürítettem ki. Egy tárban 17 golyó volt. Nem tudom, hogy hány embert öltem meg, mert minden olyan gyorsan játszódott le ... Azt hiszem, hogy 10—15-en lehettek. Igen, köztük asszonyok, gyermekek és csecsemők ... Arra a kérdésre válaszolva, hogy ő mint két kisgyermek atyja, hogyan tudóit csecse­mőkre lövöldözni. Meadlo így válaszolt: „Nem tjudom, azt hiszem, hogy ez hozátartozoti a dologhoz”. A katona így folytatta: „Miért tettem? De hiszen pa­rancsot kaptam ... És külön­ben is úgy éreztem, hogy he­lyesen cselekszem ... A lö­völdözés után könnyebbnek éreztem magam, de később ké­telyeim támadta]:." Meadlo végezetül azt mon­dotta, hogy „úgy ránézésre" 370 vietnamit ölhettek meg. lőmotor tervező- és gyártó válalat, a Snecma ezernyi dol­gozója a különböző főváros­környéki telepekről vonult tüntető menetben a munka­ügyi felügyelőség székháza elé és tiltakozott a bejelentett elbocsátások ellen. Csaknem teljes volt hétfőn az ugyancsak a tömeges el­bocsátásók ellen harcoló atom­kutató intézeti alkalmazottak 24 órás sztrájkja is, amelyre (Folytatás a 2. oldalon.) Összehívták az MSZMP Központi Bizottságának ülését A Magvar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak ülését november 26-ra, szerdára összehívták. (MTI) Kádár János fogadta az iNKP küldöttségét Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára ked­den fogadta a Német Kommu­nista Párt küldöttségét, amely Kurt Bachmannak, a párt el­nökének vezetésével tartózko­dik hazánkban. A látogatás során véleménycserére került sor a nemzektözi helyzet idő­szerű problémáiról és a két testvérpárt kapcsolatait érintő kérdésekről. A baráti légkörű találkozón részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára és Garai Róbert, az MSZMP külügyi osztályának helyettes vezető­je. (MTI) Tanácskozás az országgyűlés ülésszakának előkészítéséről Franciaország Tüntetések, sztrájkok Hétfőn országszerte paraszt- tüntetések voltak Franciaor­szágban. A tüntetések során az elégedetlenkedő parasztok az egyes megyékben eltorlaszol­ták az utakat, másutt utcai tüntetéseket tartottak, vagy. a. prefektúrák előtt gyűléseztek. Kómolyabb rendzavarások feé-: hol sem került sor. Tüntető felvonulás volt Pá-' rizsban is. Itt az állami repü­Kállai Gyűla elnökletével kedden á Parlament gobelin termében ülést. tartottak az or- szággyűlés tisztségviselői. az aller-..ó bizottságok elnökei, valamint a képviselőcsoportok vezetői.- • • A tanácskozáson részt vett Vass Istvánná és dr. Beresz- tóczy Miklós, az országgyűlés aielnökei, valamint Lázár György, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese. Elsőként Kállai Gyula tájé­koztatta a képviselőket az or­szággyűlés soron következő ülészakának tennivalóiról, fel­adatairól, .majd Vályi Péter pénzügyminiszter adott tájé­koztatást a jövő esztendei költ­ségvetésről. A beszámoló felett élénk vita alakult ki. Sorsuk Az amerikai hadsereg közle­ményben bejelentette: előre megfontolt szándékkal elköve­tett emberölés vádjával had­bíróság elé állítják William Calley föbadnagyot, akiről a nyomozás kiderítette, hogy 1968. tavaszán 109 polgári személyt lőtt agyon My Lai dél-vietnami faluban. (Telefoto — AP—MTI—KS) Egy 22 éves amerikai kato­na hétfő este kijelentette, hogy becslése szerint Song My fa­luban 370 vietnamit öltek meg, köztük nőket és gyer­mekeket. Elmondta, hogy ő személy szerint 10—15 embert végzet ki. . Paul Meadlo, a CDS ameri­kai televíziós társaságnak adott nyilatkozatában a kö­vetkezőképpen számolt be a Song My-ban lezajlott véreng­zésekről : — A faluban először körül­belül 45 férfit, asszonyt és gyermeket tereltünk össze. Rájuk parancsoltunk, hogy ül­jenek le. — Calley hadnagy hozzánk jött és megkérdezte: „remé­lem tudjátok, hogy mit kell tennetek” ? Azt mondottam, hogy igen. Biztosra vettem, hogy fel­adatom a csoport őrzése. A hadnagy el is ment, de 10—15 perc múlva visszajött. — Mi­ért nem végeztetek velük? Azt mondottam neki, nem tudtam, hogy meg kell őket ölni. — Erre Calley hadnagy 4—5 méterre visszalépett és elkez­dett lövöldözni. Felszólított, hogy én is így tegyek. Lőni kezdtem és összesen 4 tárat Két szovjet asszony, Vera Petrovna Jonova, a szovjet nőbizottság titkára és Vera Kirilovna Triboi moldvai pa- rasztasszony látogatott három napra megyénkbe, a Tolna me­gyei Nőtanács meghívására. A látogatásuk hivatalos volt. Rengeteg program, óramű pontosságú események... A Tolna megyeiek jó lolcálpatrió- ták módjára, minden szépet, szívünknek kedveset meg akartait mutatni barátaink­nak. Erről a felejthetetlen há­rom napról a szigorú tudósí­tás műfajában azt hiszem, vé­tek lenne írni; a két asszonyt hivatalosan bemutatni pedig lehetetlen. Velük megismer­kedni csak emberközelből le­het. Iti-tartózkodásuk hangu­latát néhány történet híven ecseteli, olyan történetek, amikre sem ők, sem mi nem készültünk. Vasárnap délután — duna- földvári községi tanács. A köz­ség és a négy termelőszövet­kezet képviselői fogadták a vendégeket, s jellegzetes du- naföldváti ajándékkal ked­veskedtek nekik, amikre a két szovjet asszony csak ennyit mondott; „Életünk legmegha- tóbb és egyben legszebb ajín- déka”. Hogy mit kaptok? Egy népművészeti cseréptálban égi/ piros héjú .cipót kis tartóban sót és paprikát, meg egy üveg földvári bort. A hétfői program a Wo­sinszky Mór utcni óvoda láto­gatásával kezdődött.. Amint ki­sálltunk n kocsiból, me nie- native néztünk Vera Kirilov- nára, aki egy hatalmas mac­A Selyemipari Vállalat tolnai gyáregységének új termékeit nézik a vendégek. kót szorongatott. Ajándék a kis emberpalántáknak. A csöppségek dallal fogadták a néniket, s átadták nekik a ma­guk „eszkábálta” parányi pi­ros és nemzeti színű zászlócs- kálcat. A decsi sárközi házról el­ismerően szóltak a látogatók; „A magyar néptől minden nemzet tanulhatna. A népi hagyományok ápolásának a legszebb példáját itt láttuk.” A bátaszéki Búzakalász Ter­melőszövetkezet konzervüze­mében az asszonyok pillanatok alatt kötöttek barátságot a két „idegennel". A kedves tol­mácsnak — Richter Zsuzsinak alig-alig jutott munka. Az csz- szonyok a nemzetközi érint­kezés örök idejű módját vá­lasztották: a mutogatást. Vera Kirilovnát gyűrűként fogták körül a bátaszéki asszonyok, s kedves dalba kezdtek... Addig Vera Petrovna, a 71 esztendős Bányai Ferencnével beszélgetett, illetve emlékez­tek. — Egy fiam veszett a Don- kanyarban — szólt Bónyainé. — Legkedvesebb hozzátarto­zóm esett el Budapesten — mondta Vera Petrovna. Sorsuk közös, de mint mond­ták, azt remélik, hogy unokáik sorsa is közös lesz: a béke. Amikor elköszöntek az asz- szonyoktól, Dömötör Lajos az üzem vezetője így szólt: „Egy éve ezek az asszonyok talán csak a villanyt kapcsolták fel, most bonyolult gépelcen dol­goznak. Érdemes...” A Bátaszéki Vegyesipari Ktiz Il-es számú üzemében orosz szavak fogadták a veijr dégeket. A köszöntőt egy szov­jet asszony mondta, aki ha­zánkba jött férjhez, s immár a harmadik magyar állampol­gárnak adott életet. Szülési szabadságon van, de az isme­retlen ismerősök fogadására eljött. A szovjet asszonyok kedves sorokat írtak a szocialista bri­gádok naplóiba, no és a soro­kon kívül rengeteg ajándék­kal halmozták el új ismerő­seiket. Takács Mihály né, a Tolna megyei Nőtanács titkára el­mondta, hogy a két Vera min­den este pontosan elkérte a programot. Azt mondták, fel­készülnek a másnapra. Vendégeinket minden érde­kelte. Sorra írták tele jegy­zetfüzeteiket. Tóth József, a Szekszárdi Járási Pártbizott­ság első titkárának szavait — a járás nődolgozóinak politikai munkájáról, szinte szó szerint jegyezték, s mint mondták, „még sokáig elhallgatnák a beszámolót, mert a több mil­lió szovjet asszony alig várja, hogy halljon a magyar nők helyzetéről.” S végül azt hiszem, fölös­leges lenne a búcsú fájó per­ceiről, a meghatódott arcok­ról írni, inkább Vera Petrov­na búcsúszavait idézzük; — Ami a magyar és a szov­jet népet összekapcsolja, az nem barátság. Az testvériség. Akár jó az idő, akár rossz. — A Tolna megyében töl­tött három nap számunkra olyan volt, mint a mesevilág. (horváth)

Next

/
Oldalképek
Tartalom