Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
A tér üres volt, a trafikot most csukta be az öreg, lassan, komótosan mozgott, ásított. Hogy ne legyen feltűnő az ácsorgása, szóba elegyedett vele. — Szimfóniája van még, öregúr?... . — Áh, nincs ebben a rossz botban má semmi. — Mit árul? — Hát, csak úgy kinyitok. Hogy elmenjen a nap. A téren át loholva közeledett valaki. — Hány óra van, öregúr? A trafikos nagy, vasutas- Doxát húzott elő a zsebéből: — Ippeg négy óra. Ez pontos! A nap is ehőn kel fő. Hámos megbökte a kalapja szélét. Úgy látszik, ő jött korábban. A trafiktól a második fa volt a kijelölt hely, egyszerre értek oda a loholóval. Annak a szájában fityegett a cigarettája. — Az ég áldja, nincs egy szál gyufája? — kérdezte. — Nedves idő van, nem gyullad a gyufa — felelte Hámos a megbeszélt választ. Együtt indultak tovább. A cigarettás férfi Kollár János volt, az építők margitvárosi titkára. — Megbíztak, hogy közöljem veled, tagja lettél a KISZ illegális Központi Bizottságának. Fegyveres csoportot kell szervezned, vezetője te vagy, a magja Bordás Franci, Szitás Győző, Ács Magda meg az a három elvtárs, aki tegnap veled érkezett. — Szitás... Szitás... Nem emlékszem erre a névre. — Az apját biztos ismered. Nálunk volt, az építőknél. Kőműves, mint minden rendes ember — Kollár a szeme sarkából nézte Hámost, s ravaszul pislogott, mint egy nagy, bölcs bagoly. Hámos vasas volt, azonban nem vett észre semmit. Any- nyira tele volt a hírrel, az új feladattal, a szabadság hatalmas érzésével, hogy kedvére mozoghat, lélegezhet, hogy újra harcolhat — nagyon kellett vigyáznia, el ne árulja meg- indultságát, — A fiatal Szitást mi neveltük — folytatta Kollár. — Nem bukott le eddig, gyanún fölül áll. A Károly utcai polgáriban van elszállásolva egy önálló árkászszázad. Aknazárat telepítenek harckocsik ellen. Szitás a parancsnokságon szolgál, rajta keresztül hozzájuttok a szükséges ruhákhoz, pecsétekhez, okmányokhoz. Innen a találkozóról az ő lakására mész, az éjszakát nála töltőd, Szabadka utca 17., második ajtó hátul az udvarban. Felesége fiatal elvtársnő, feljárt az Építő-ifikhez. A Vasasifik lebuktak, míg ti a börtönben voltatok, kinőtt itt egy másik gárda. (Régi, csendes évődő rivalizálás folyt Margitvárosban a vasasok és építők között. Kollár nem tudta megállni, hogy egy kissé ne fúrja a vasashegemóniát.) — Mi a helyzet a városban? Hol húzódik a front? — A szovjetek itt vannak egy kőhajításnyira. Felnyomultak egész Soroksárig, Kispest határáig. Vecsés már az övék. Ezen a szakaszon beásták magukat. Csepel déli részén, Szi- getcsép körül nagy harcok folynak. Egy másik támadás Vác fölött bontakozik. Katonai szakértők szerint Budapest átkarolását, bekerítését készítik elő. A németek és a nyilasok tartani fogják a várost — a legrosszabbakra kell felkészülnünk. Ebben a helyzetben rendkívül nagy szerepe lehet az ellenállásnak. Ha sikerül egy belső frontot nyitnunk, talán megmenthetjük a várost, megrövidíthetjük a lakosság szenvedését. Ha az ostrom elhúzódik, éhhalál fenyeget. Már most alig van ennivaló az üzletekben, a raktárak üresek, mindent rekvirál a hadsereg. Kollár kis szünetet tartott. Széles arcú, vöröses szőke, zömök férfi volt, csendes beszédű, maga a megtestesült nyugalom. Lassított, azért is, hogy levegőhöz jusson, kifújja magát. — A'lakosság? Az elvtársak' egy része illúziókban ringatja magát, — felhúzta a szemöldökét, fejebúbjára» tolta kalapját, mint amikor az otthonban hosszabb vitára készülődött a nehézkes, öreg szoc- demekkel —, most azonban mindjárt vissza is rántotta a homlokára. Forgalmasabb utcán jártak, s jóllehet erősen sötétedett már, nem akarta arcát kitárni az embereknek. — Majd fogod tapasztalni, ha valahol beállsz a sorba, ahol kenyeret osztanak, az asszonyok nyíltan szidják a háborút, a nyilasokat. Torkig vannak. De a bőrüket nem szívesen kockáztatják. Itt általános felkelésre számítani, mint Varsóban, — nem lehet. Húszévi fasizmus férge rágta ezt a népet. S a pártot is megtizedelték. Itt állunk kivérezve. Tulajdonképpen csak önmagunkra számíthatunk, meg reálisan nézve a helyzetet, a szökött katonákra, akiknek úgyis minden mindegy. De azoknál is millió probléma van, rejtőznek, nem tudunk hozzájuk eljutni, nincs fegyverük, és így tovább. — Szóval, nehéz a helyzet — vetette közbe Hámos. — Mint mindig is volt — Kollár mosolygott. Melegen, barátian megszorította Hámos kezét. — Ideje, hogy elváljunk. Holnap reggeltől már önállóan, saját felelősségedre dolgozol. Utasításokra ne várj. Ha nagyon kell, megtalál a párt. Jó munkát, Pisti. Sarkon fordult és elment. * A nappalok rendje kialakult: mosdás, borotválkozás, teafőzés, reggeli, olvasás, beszélgetés délig, ebédkészítés, délután alvás, estefelé Beszélgetés Linda néninél, s Magdus- várás. Vacsora, még beszélgetés, duma, aztán olvasás. Mindennap, változtatás nélkül ugyanez ismétlődött. (Folytatjuk.) Elektroítalm: íalálmáoy a vakok számára A lengyel orvos! akadémia szemklinikáján előállították az ,,elektroftalm” nevű berendezést, a vak emberek „vezetőjét*’ Az „elektroftalm” lényege, hogy a vak fejére fotokamerát helyez-* nek (optikai kamerát +5 dioptriás összpontosító lencsével.) A foto- kamera alján egy mesterséges lencse, az úgynevezett foto-elIenálló mozaik található, amelyen a környező világ tükröződik vissza. A foto-ellenállások mindegyike egy nyomóponttal áll összeköttetésben, s az utóbbiak összessége a vak ember homlokához van rögzítve. Ezeknek a nyomópántoknak a helyzete azonos a fotó-ellenállások - nak az optikai kamera mozaikjában elfoglalt helyzetével. Ily módon az a világos tárgy, amelynek a háttere sötét, visszaverődik a vak személy homlokának bőrén azonos formában, pl. a kör kör formájában. Sőt, a tárgyaknak a térben való elhelyezkedése is megegyező módon verődik vissza, azaz érezhető nyomás formájában a homlokon. Tehát, ha a tárgy, amelyről a vak az „elektroftalm” segítségével tudomást szerez, jobb oldalt helyezkedik el, a homlokon is jobb oldalon érezhető a nyomás. Az „elektroftalm” a fekete és fehér ellentétére épül. A vak akkor észleli az akadályt, ha az világos a sötét háttérben, vagy fordítva. Jelenleg az ,elektroftalm” olyan továbbfejlesztett változatán dolgoznak, amely nemcsalt a világosat és sötétet, hanem a szivárvány színeit is megkülönbözteti. A fotokamerát a közeljövőben a tervek szerint miniatürizálják, s ebben az esetben a vakok fekete szemüvegén viselhető, a nyomó- pontok rendszere pedig a mellkasra vagy a gyomorra helyezhető. (MTI Külföldi Képszolgálat) ►♦♦♦♦♦♦♦0**0Ad « ♦ ♦ « ♦ * i * ♦ ♦ * * ♦ V V ♦ 9 * * LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 14 Megérkezése napján Landru csak jelentéktelen készletet szerzett be. Elszámolásai ezt világosan bizonyítják. Másrészt sem Gambais-ban, sem a környéken nem találjam kereskedőt, akinél a nők valamelyike járt volna. Odaérkezésüktől kezdve többé senki sem látta őket. De az első kérdés nyomán felvetődött a második: — Nem lehetséges-e. hogy a „menyasszonyok” még megérkezésük napján, avagy másnap újra elutaztak Gambais-ból? A nyomozás kiderítette, hogy közülük egyik sem vette igénybe a postakocsit és egyik sem gyalogolt el a legközelebbi vasútállomásra. Egyébként is az eltűnt nők közül többen egyáltalán nem ismerték a vidéket ég nem tudtak volna elindulni anélkül, hogy ne kértek volna felvilágosítást, ez pedig a kis községben feltétlenül felkeltette volna a figyelmet és biztosan emlékeztek volna rá az emberek. Párizsba csak úgy térhettek volna a nők vissza, hogyha előbb vasúti jegyet váltanak, miután a menettérti jegyet maga Landru használta fel. Márpedig a Gambais környéki vasútállomásokon senki sem látta őket. így tehát a logika vastörvényénél fogva kénytelen voltam levonni azt a következtetést, hogy ezek a nők Landruval bementek a villába, de onnan többé nem távoztak. Az elszenesedett csontok borzalmas jelentősége csak most kezdett igazán kibontakozni. Eszembe jutottak azok a szegény állatok is, amelyeknek hulláit kiástuk a Gambais-i villa kertjében: Pascalné macskája, Marchadier kisasszony három kutyája. Ezeket saját beismerése szerint Landru ölte meg. A gyilkosság gyanúja most már szilárd alapra táma&zkí.xlott. De mielőtt hozzáfogtam volna minden egyes eltűnés részletes kivizsgálásához, előbb még néhány általános kérdést akartam tisztázni. Figyelmemet azokra a feljegyzésekre összpontosítottam, amelyeket Landru az eltűnések napján készített. És mindjárt meglepő dolgokat konstatáltam. így például 1916. december 19-én, 20-án és 21- én Landru készpénzállománya 4,60, 370, illetve 1,15 frank volt. December 23-án nyilván már kölcsönkért pénzből élt, mert ezen a napon nem jegyzett be bevételt a jegyzőkönyvébe. December 25-én egész készpénzállományát 20,55 frankban tüntette fel. De december 27-én készpénz- készlete hirtelen megnövekedett, s ezen a napon 4997,25 frank bevételt könyvelt el. A pontos könyvelés adataiból azt is megtudtam, hogy Landru erre a napra 250 frankot ígért 5-nek (lányának, Susanne-nak), továbbá akkor kellett kiegyenlítenie lakbértartozását. A bevétel tehát éppen jókor jött. Igen ám, de Collombné történetesen éppen 1916. december 27-én tűnt el. A bűncselekmény tehát nyilvánvaló, s okai is abszolút bizonyossággal tárultak elém. Más példa: 1917. augusztus 29-én, 30-án és 31-én Landrunak *106,30, 99,80, illetve 88,30 frank készpénze volt. Szeptember elsején pénz- állománya hirtelen felszökött 1125,55 frankra. És éppen ezen a napon, 1917. szeptember elsején tűnt el Buissonné Gambais-ban. Jaume-nét 1917. november 26-a után senki sem látta többé. Landru pedig ugyanezen a napon a következő tételt vezette be: Bevétel Lyane-tól 247,60 frank. Lyane! Landru ezen a néven becézte Jaume- nét. Annyiszor ismétlődtek ezek a feljegyzések, hogy ezt már nem lehetett véletlennek tulajdonítani. A rendelkezésemre álló adatokból már tisztán láttam a sötét Don Juan bűnös üzelmeit. Amikor engem bíztak meg a nyomozás irányításával, addigra Dautel rendőrbiztos már magyarázatot talált a Landru noteszében talált névsor első két nevére: a Cuchet és J. Idem nevekre. Mint emlékezetes, az a tény, hogy a névsorban az eltűnt Buissonné és Colombné neve is szerepelt, arra a következtetésre késztette a rendőrbiztost, hogy Landru tulajdonképpen gyilkosságait összegezte. Landru Clichy- ben, a Móricé utcában Frémyet néven garázst bérelt. Dautel rendőrbiztos ebben a garázsban tartott házkutatás közben különböző okmányokra talált, amelyek bizonyos Cuchet családra vonatkoztak. A gyors tempóban lefolytatott nyomozás kiderítette, hogy a család két tagból állt, anyából és fiából. Az is kiderült, hogy mindketten rejtélyes körülmények között eltűntek, miután Landru és Cuchet-né házassági tervvel foglalkoztak. Ezek az adatok rögtön a legszörnyűbb feltevésre adtak alapot. A vizsgálat tovább folyt és ennek alapján á következők derüljek ki: 1914 első hónapjaiban Landru, aki Raymond Diard néven postatisztviselőnek mondotta magát, megismerkedett Cuchet-néval, aki 1875. május 11-én született Fresnes-ben és 1909 óta özvegy volt. (Folytatjuk) •♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦*♦♦♦*♦♦*♦♦♦**♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«*♦♦♦♦♦♦♦♦♦
