Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
Molnár Géza : ■ Harcosok és hóhérok Hámos Pista az alagi perben a fellebbezés után rámért három évet. részben a Gyűjtőben, részben a szegedi Csillagban töltötte le. Ez év januárjában szabadult s még a börtönben megkapta új kapcsolatának címét, akit azonban eszméletlen állapotban, súlyos betegen érkezése előtt kórházba vittek. Csaknem egy hétig kóborolt a városban, míg az utcán összetalálkozott Lukáccsal, aki ismét összekötötte a párttal. Utasították menjen illegalitásba s Margitvárosban teremtse meg a Bélre Párt szervezetét. 'A párt jó információkkal dolgozott: Hámost ezúttal megmentette a DEF embereitől, akik rövidesen ismét keresték a lakásán, hogy letartóztassák. A német megszállás után a párt katonai csoportok szer- vezését bízta rá. Hámos a hadseregben szolgáló ifiken keresztül fogott munkához. A Budafoki úti laktanyában volt híradós Kertész Sanyo, rajta keresztül eljutottak a többi ifihez is. A csoport bevont tevékenységébe hazafias érzelmű, németellenes altiszteket is, ezeken keresztül fegyverekhez, katonai felszereléshez jutottak. Gabács szakaszvezető a raktárban dolgozott, s már korábban részt vett a Géhás- tisztek nagyszabású lopásaiban. A tiszteket leleplezték, Gabácsnál is házkutatást taiv tottak, s megtaláltak a lakásán eg láda kézigránátot is. Gabács elárulta a 'csoportot; Hámost az illegális találkozóra a DEF nyomozói várták. Mint régi ismerőst, öt hónapig tartották kurtavasba verve. A nyilaspuccs után a Rökk Szilárd utcai rabbiképzőbe vitték majd október végén átszállították a margitkörúti fegy- házba. A vezérkari főnök különbírósága elé állították. A tárgyalóteremben Horthy képe még mindég fenn volt a falon, s az ítélkező katonatisztek többsége utálta a nyilasokat. Az ügyész is, az elnök is hagyta beszélni, nem szakította félbe egyikük’ sem, amikor bizonyította, hogy a kommunisták a nemzeti függetlenségért harcolnak. Kirendelt védője karszalagos nyilas volt. Nem ítélték halálra, tízévi fegyházat kapott. Novemberben megkezdték a kiürítést. A közönséges bűnözőket kivágták a frontra, így a politikaiak is munkához jutottak a műhelyekben. Sikerült szerszámokat szerezniük. Megtudták, hogy őket is viszik hamarosan a komáromi erődbe, s onnan valamelyik németországi lágerbe. Kintről utasítást kaptak, hogy szervezzék meg a szökést, közölték a kinti találkozók helyét és időpontját is. Legnehezebb volt a szerszámok kicsempészése — de sikerült. Most mindnyájuknál kézben voltak a vésők, csaazért beszél, hogy izgalmát leplezze, mégis megjegyezte: — Olyan finom keze van, elmennél vele szívesen Buchenwaldig. .. — Arról nem volt sző. Elmaradt a jelzőtorony. — No, most fiúk, rajta! Kint sötétedett. Véresre horzsolták, sebezték az ujjai- kat, a szerszámok feltörték a tenyerüket, szakadt róluk a verejték, lihegésük beleolvadt a kerekek csattogásába. Mire a szerelvény Kelenföld közelébe ért, már akkora rést nyitották, hogy egy ember erőlködés nélkül átfért rajta. Pintér Imi előbb be akarta fejezni, Hámos nem engedte: varhúzók, kések és egy vasfűrészlap. A szerelvény alig észrevehetően megmozdult, majd fokozatosan gyorsítva, kihúzott a pályaudvarról. — Arany keze van a gépésznek — szólalt meg Nagy Jenő. — Tudjátok, milyen nehéz ezt a hatalmas szerelvényt ilyen finoman, könnyedén megmozdítani? Hámos Pisti arcát a vagon falához tapasztotta, s egy résen figyelte, mikor futnak ki a nyílt pályára. Tudta, Jocó nincs értelme, hogy valamelyikük a kerekek alá kerüljön, vagy összetörje magát. A nyolc kommunista után még négy fogoly kiugrott, ti- zenketten hagyták el a vagont. Mindnyájan sikeresen földet értek, kivéve az utolsót, aki belefejelt egy villany- oszlopba. Akik a nyílásnál álltak, valamit felfogtak az üvöltésből — többen nem merték megkockáztatni a szökést. (Folytatjuk.) Csekavicsusz Álcsimatasz és társai m barátságvonat 300 fiatal mezőgazdászt hozott £\ a Szovjetunióból Magyarországra. Az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján látta vendégül a delegációt, amelynek tagjai kiváló dolgozók, többségüket jutáimul hozták a kéthetes útra. Budapesten, Debrecenben, Székesfehérváron, Cegléden, Nagykőrösön ismerkedtek hazánkkal. Debrecenben és a Gellérthegyen megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, jártak tsz-ekben, állami gazdaságokban. múzeumokban, színházakban, láttak épülő lakótelepeit és gyárakat, találkoztak magyar fiatalokkal. A delegáció vezetője Valerij Kruglikov, a Komszarmól Központi Bizottságának felelős szervezője, és Anatolij Taraszov mondják el, hogy céljuk a Komszomól és a KISZ kapcsolatának elmélyítése, Magyarország alaposabb megismerése. — Miért éppen Magyarországra jöttek? — Mert az önök országa híres baromfitenyésztő gazdaságairól. Érdekes, hasznos volt a csoport tagjai számára a tsz-látogatás, a találkozó magyar mezőgazda- sági szakemberekkel. Anatolij Taraszov mondja, hogy járták a mezőgazda- sági minisztériumban. Fogadta őket a miniszter és helyettese. Részt vettek a minisztérium■ november 7-i ünnepélyén. — Honnan jöttek? — Moszkvából, Ukrajnából, Grúziából, Örmény, Esst, Kazáh KöztársaságbólSzibériából, Távol-Keletről — az egész országból. Sirmanova Aljevtyina vlagyivosztoki szovhozből jött. — Mi érdekeset tapasztalt Magyarországon? — Nekem legjobban a Hajdúszoboszlói Vörös Auróra Tsz tetszett. És érdekesnek találtam, hogy itt húsra termelik a baromfit, nálunk inkább tojásra. Antonova Lida, a bájos baromfitenyésztő S éve dolgozik egy Moszkva környéki gazdaságban. — A nagykőrösi Dózsa Tsz-ben nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Korszerű baromfitenyészetükben hasznos tapasztalatokat szereztem. Csak azt sajnáljuk — ad hangot a csoport panaszának —, a bábolnai gazdaságba nem vittek el bennünket. Pedig sokat hajlottunk róla, szerettük volna látni. A mindig vidám, tréfás kedvű Csekavicsusz Alcsi- matasz, a litván Kapszukszki-i terület Tukta nevű szovhozának igazgatója a ceglédi csirkenevelő gazdaságban egész kis konferenciát rendezett. — Milyen a takarmány összetétele? — Mennyibe kerül 1 tojás előállítása? — Hány tojást tojnak évente a tyúkok? — csak ügy záporoznak a kérdések. A ceglédiek is érdeklődéssel hallgatják, hogy a litván gazdaságban fokozatosan szoktatják a kis csirkéket a mesterséges napfényhez. m csuvas Szabiin Nyikoláj Ivanoviccsal még a nyelvrokonságot is megtárgyalták a ceglédi mezőgazdasági technikum diákjai.' — Nemcsak a. szakmai programokat élveztük — folytatja Bogdanova Rima — élmény volt ismerkedni a magyar képzőművészettel. a Nemzeti Galériában. A Mezőgazdasági Múzeum kiállításán az artisztikus rendezést, a szemléltetést, a tárgyak bemutatását találtam szerencsésnek. A népi együttesről, a színházi életről sokat fogok mesélni társaimnak Arhangelszkben, a Fehér-tenger partján. A háromszáz szovjet fiatal barátságvonatával egy- idöben 600 magyar KISZ-ista utazott az Expresszel a Szovjetunióba: Moszkvába, Leningrádba látogattak el. KÁDÁR MÁRTA rrfwwjtwtryyywwwrfwwwyrrwjrjjryjTwrrr'frwr'frrJwwwrrrrwrrf tttttttttttttttttttttvtvtttvtvttvvvttttyvttttttttvttttttttvv LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 12. Ennyit rabolt áldozatától. Még véres volt a keze, máris pontosan beírta, mennyit hozott a bűntett. Ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy a gyilkos ily módon maga szolgáltatott nekem adatokat, amelyek alapján áldozatainak személy- azonosságát és borzalmas sorsát megállapítottam? A lefoglalt, porlepte írásokból és a szörnyeteg különböző rejtekhelyein talált papiroshalmazból kelt szárnyra a kérlelhetetlen vádbeszéd, amely a megcáfolhatatlan bizonyítékok tömegével vérpadra juttatta Landrut. Elszámolásait és feljegyzéseit nem volt könnyű megfejteni. Ugyanis a személyeket néha számjegyekkel jelezte, néha gyorsírásjellel, máskor metróállomások nevével, ismét máskor pedig utcanevekkel, vagy országok nevével. Hónapokat töltöttem azzal, hogy megfejtsem a titkos jelzések értelmét és megállapítsam az összefüggést egy-egy eltűnt és a gyilkos feljegyzései között. Fáradozásom teljes eredménnyel járt. Bűnügyének tárgyalásán Landru, akit az általam összegyűjtött adatok teljesen sarokba szorítottak, engedélyt kért az elnöktől, hogy — védekezésének alátámasztása végett — betekinthessen a hírhedt jegyzetekbe, amelyek vesztét okozták. Az engedélyt meg is kapta. , A Versailles-i törvényszéki palota egyik tér- ! mében előttem olvasta át jegyzeteit. Egyszer csak felemelte tekintetét és halkan megszólalt: — Gratulálok, Riboulet úr... Amikor látta, mennyire meglep ez a váratlan dicséret, elmosolyodott és így folytatta: — Magától értetődik, nem a jegyzetekre célzok... ön, amikor belekezdett a nyomozásba, még csak brigadéros volt. Az iratokból pedig most azt látom, hogy kinevezték főbrigadéros- nak. Hát ez az, amiért gratulálok. Most először történt meg, hogy Landru-nek beszélgető kedve volt. Ki akartam használni az alkalmat. — De csak maradjunk a jegyzeteknél — mondtam. — Most vegye úgy, hogy nem a rendőr áll maga előtt, hiszen különben is az én rendőri munkám már lezárult. Most csak egyszerű kíváncsi embert lát maga előtt. Bizonyos jelzései még mindig titkok maradtak számomra. Magyarázza meg, mit jelentenek ezek a jelek. Landru kedélyesen válaszolt: — Jó, majd az esküdtszéki tárgyalás után mindent megmagyarázok... ígéretét azonban nem tudta beváltani. AZ ÁLDOZATOK NÉVSORA Landru, egy régi, 1904-re szóló naptárban, a március 23-i dátum alatt ezeket a szavakat jegyezte fel: Couchet, J. Idem, Brésil, Crozatier, Havre, Collomb, Babelay, Buisson, Jaume, Pascal, Marchaider. A gyilkos maga állította össze bűncselekményeinek mérlegét, felsorolva áldozatainak neveit. Couchet-nét illetően egyáltalán nem volt kétséges a helyzet, ugyanígy ennek az asszonynak a fiára vonatkozóan sem, akit a felsorolásban a J. Idem (idem=ugyanaz) megjelöléssel szimbolizált. Hasonlóképpen ki volt zárva bármilyen félreértés Buisonné, Collombné, Babelay kisasszony, Jaume-né, Pascalné és Marcha- dier kisasszony esetében, akik — mint a vizsgálat megállapította —, saját nevükön szerepeltek. Az első megfigyelésem révén sokkal mélyebben behatoltam Landru módszerébe, semhogy egy pillanatig is kételkedtem volna, hogy Bré- si, Crozatier és Havre szintén három eltűnt nőt jelent. Landru egyik eljárása az volt, hogy egy-egy menyasszonyának nevét azzal az utcával helyettesítette, ahol az illető lakott. Ennek a módszernek ismeretében kutatni kezdtem, és csakhamar megállapítottam, hogy a gyilkos ismerősei között volt a három nő, akik közül az egyik, Guillinné a Crozatier utcában lakott, a másik Heonné, Havreban született, a harmadik pedig, Laborde- Line Buenos Airesből származott. Az utóbbit illetően Landru elárulta, hogy földrajzi ismeretei hiányosak. Nem tudta, hogy Buenos Aires Argentínának a fővárosa, s egyszerűen Brazíliába (Brésil) helyezte. Ilyenformán hiánytalanul össze tudtam állítani a gyászos névsort. Feltevésekből indultam ki, s azok hamarosan bizonyossággá váltak. Kezdettől fogva az volt a meggyőződésem, hogy ha a gyanúsított bűnös, akkor a tizenegy gyilkosságot nem követhette el csak úgy, találomra. Tizenegy gyilkosságot végrehajtani, egyiket a másik után, majdnem szabályos időközökben, már valóságos üzemet tételez fel, s egy ilyen nagyszabású vállalkozás csakis előre kidolgozott módszer szerint működhetett. Igyekeztem tehát az esetekből kielemezni a hasonlóságokat, hogy ezek alapján világosan lássam Landru módszerét. így jöttem rá, hogy minden egyes eltűnést ugyanazok az előkészítő cselekmények vezettek be. (Folytatjuk.) ■* 4 4 4 4 < 4 4 1 •4 4 ◄ 4 4 tAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAaAAAAAAAAA.
