Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

Megszólalnak a szemtanúk A negyedszázados évforduló tiszteletére Elmondta Szöts Ambrus, a rnajosi termelőszövetkezet fogatosa. — Ó, hogyne, azokra az időkre jól emlék­szem. Én katonai szolgálatot teljesítettem ak­kor, de bizony véges-végig azon gondolkod­tam, hogyan lehetne megszabadulni az egyen­ruhától. A rokonok az ismerősök, a család­tagok az utak mentén, a pajtákban, az istál­lókban, s némelykor a jószívű emberek kony­háiban találtak maguknak pihenőhelyet. Dél- Bácskából menekültünk és Dunántúlon szó­ródtunk széjjel, hogy azután majd itt, Tolna megyében találjunk magunknak új hazát. Egyelőre azt sem tudtuk, másnap hol hajtjuk álomra a fejünket. — De hát mondom, én katonai szolgálatot teljesítettem és erőt vett rajtam valamilyen betegség, olyannyira, hogy fölpuffadt az ar­com. Valahogy kicsináltam, a kórházba ke­rülést. Bezzeg eszembe se jutott a hadikór­házba befeküdni, ehelyett fölkötöttem a nyúl- cipőt, és elindultam megkeresni a családot, akik az egyik Győr megyei kisközség szélén, valami tanyában tartózkodtak. Megyek-men- degélek. és a jószerencsém oda vitt, abba a faluba, ahol az enyéimet tudtam. Befordulok a falu felső végén éts igyekszem meglátni az asszonyt meg a gyerekeket. Látom ám, hogy egy veres képű SS-katona a teheneket tereli Ausztria felé. Amint észrevesz, nekem áll, és kézzel-lábbal magyarázza: hajtsam ég a te­heneket, ő majd felügyel rám. Mondom; hajt­sa az anyádistene. én már itthon vagyok, to­vább nem megyek egy tapodtat sem. Megma­kacsoltam magam és álltam, mint a cövek. Ez a veres képű német erre egy kötéldarabbal végigvert rajtam. Nagyokat csapott a fejemre. Mindegy, kézbe vettem a botot, s az egyik tehénre ráütvén, az ólak felé irányítottam, majd futottam utána, hogy jo irányba terel­jem azt a jószágot. Ott meg egy disznóólra leltem, frissen, gyorsan alábújtam, hogy a némettől megmenekedjek. Vacogtak a fogaim, mert a veresképű ha rámtalál, ott helyben belémereszt egy sorozatot. Azután elment a gonosz lelke. — Elég az neki, hogy reggel lévén, kibúj­tam az ól alól és haza igyekeztem. A mene­külőkeit együtt találtam Ott volt Gáspár Ist­ván családostól, azután György Imre, Tamás Albert, János Orbán. Máté József ég az enyéim. Mondom, ez egy tanya volt a falu alatt és úgy voltunk, hogy mind oda húztak hozzánk. Egyszercsak mondják, no. jönnek az oroszok. Megadtuk magunkat, kitettük a fehér zászlót, Katinak a fejkendőjét. Én azonban, biztos, ami biztos, egyelőre a pincében tar­tózkodtam. Kár volt beijedni, Szépen, jól el voltunk mi a Vörös Hadsereg katonáival. Be­jött hozzánk egy tiszt és ővele szépen elbe­szélgettünk románul. Nagyon jó pártfogónk lett ez a tiszt és nemcsak pártfogónk, hanem beszerzőnk is. — összeszedte a gyerekeket. Annyi gyerek volt, mint az iskolában. Elvitte és jóltartotta őket. Én nagyon derék embernek mondom. Harmadnapján azt is meg akarta csinálni, hogy a gyerekeket felöltözteti. Ez már nem sikerült, mert elirányították. Búcsúzóul hozott a gyerekeknek 18 tábla fehér szalonnát, ebből jócskán elfogyasztottunk mi is. Jaj, nagy kincs volt a szalonna, hiszen semmi ennivalónk nem lévén, olykor rengeteget koplaltunk, De még azt sem felejtem el amikor süldőt hoz­tak a tanyára. Megtörniük mae”nknt zsíros falatokkal, és nyomban szépnek láttuk a vilá­got. Bevonultak a ... • • Ünnepélyes búcsúztató a Felszabadulás téren Sok éves hagyomány immár, hogy a határőrség Tolna megyéből kap utánpótlást. A sorköteles fiatalok egy ré­sze őszről őszre határőrnek vonul be. Ez a tény egyúttal elismerés is, és a bizalom megnyilvánulása fiataljaink Értesítjük a menye intézmé­nye t, vállalatait, üzemeit, hogy a Vállalat szervezés című időszakos (negyed­évenként megjelenő) szak­lap 1970. évben is rendel­kezésükre áll. A szaklap — az ipar, a közgazdaság, — az üzem-, a vállalat-, az ügyvitelszervezés-gépe­sítés, — a gépi adatfeldolgozás. — hálós tervezés, programozás, — műszaki-gazdasági matematika, számítás- technika, — az elektronika, — a vezetéselmélet és gyakorlat legújabb eredményeinek és ezek összefüggéseinek komplex bemutatásával segíti az állami, a szövet­kezeti, a tanácsi iparban dolgozó szakembereket az új gazdaságirányítási rend­szer követelményeinek megfelelő szervezési és vezetési - koncepciók ki­alakításában. Az érdeklődő szakem­berek a szaklapot 1970. évre a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V. József nádor tér 1. szám alatt), vagy bármelyik posta- hivatalnál fizethetik elő. Előfizetési díj: fél évre: 90.— Ft egy évre: 180.— Ft (231) iránt, akikre a legfontosabbat, államunk határainak őrizetét bízzák. Fiáink meg iS felelnek ennek a bizalomnak. Nagyon sokan érdemelték ki a Kiváló határőr jelvényt, és volt, aki a legtöbbet, életét áldozta szol­gálatának teljesítése közben. A bevonulás mindig komoly, nagy jelentőségű esemény a fiatalok életében. A korábban szerzett ismerétekkel már íze­lítőt kaptak a katonaéletről, a katonai szolgálatról, de ettől a naptól kilépnek' korábbi kör­nyezetükből. és tagjai lesznek egy másik, nagy közösségnek, a hadseregnek. Ennek az eseménynek volt színhelye hétfőn a városi mű­velődési ház. Korábban, a so­rozáson már kimondatott a megállapítás: katonaj szolgá­latra alkalmas, és kimondatott: önt a határőrséghez vonultat­juk be.., A bevonulással járó admi­nisztráció külsőleg csak for­maság. tartalmában viszont rendkívül felelősségteljes mun­ka a kiegészítő parancsnokság, és a fiatalokat átvevő alakulat tisztjei részéről. Az orvosi vizs­gálat még egy alapos kontroll; hiszen a sorozás óta bekövet­kezhettek olyan változások, megbetegedések, amelyek mi­att valaki nem képes meg­felelni a katonaj szolgálattal járó követelményeknek. Sze­rencsére ilyen eset alig for­dult elő. Egyik fiatal például belázasodott. (Ebben az idő­szakban. ebben a változékony időjárásban könnyű összeszed­ni egv kis megfázást, influen­zát.) Lett volna tán, aki ebből ürügvet talált volna, hogy ki­maradjon. De ez a fiatal nem választotta a „könnyebbet”. — Ha már itt vagyok, nem fordulok vissza ... És lehetőség van még egyéb okok. gondok tisztázására is. Közre iá fizhat a családi, a munkahelyi körülmények ala­kulása. Két fiatal esetében pél­dául a munkahely kért fel­mentést a bevonulás alól. Ala­pos mérlegelés után az egyik í kérést teljesítették. Amíg az adminisztráció folyt, addig sem unatkoztak a fiatalok, és az őket elkísérő 'sok szülő, testvér, rokon. Rö­vid filmek elevenítették meg a katonaélet sokoldalúságát; a sokszor nehéz, az időjárással, tereppel dacoló gyakorlatokat, és a derűs szórakozást. A bevonuló fiatalok délután négy órakor már szabályos . alakzatba rendeződve a fel­szabadulás téren sorakoztak fel, a szovjet hősök emlék­művével szemben, ünnepélyes búcsúztatásra. Ez az ünnepség jelkép is volt: ezek a fiatalok majd valahol a határon ün­nepük felszabadulásunk ne­gyedszázados évfordulóját. Az újdonsült határőröket Kollár Ernő alezredes, helvőr- ségoarancsnok köszöntötte, majd a KISZ városi-járási bi­zottsága nevében Éppel János búcsúztatta a bevonuló fiata­lokat kérte őket. hogv az if­júsági mozgalomban továbbra is úgy. olyan ambícióval ve­gyenek részt, mint a polgári életben. Ezután zailott le az ünneo- ség utolsó pillanata a helvőr- ségparancsrok és a bevonuló- kat fogadó határőr-alakulat egyik főtisztjének szavaival: — Örnagv elvtá>-s. a bevo- nulókst Öröknek átadom. — Alezredes elvtárs, a be- vonulókat átveszem. Maid ezek után a leendő határőrök — a hozzátartozók kíséretében — zárt alakzatban elindultak az állomásra. Egvik anya - köbben ezekkel a szavakkal fordult az őrnagy­hoz: — Csak azért sajnálom, ho<tv elviszik a fiamat mert olvan jóravaló, szófogadó, rendes gyerek... — Fmiatt ne hús'Mi on, néni — vigasztalta az őrnagy —. sőt. kÖSZÖh'i'"k. bony ilvepne'­nevelte a fiát. Tlven Tend°s (éravaló gyerekekre yan S7Í;'" ■ ségünk. Ezekkel lehet kom^i-» tetteiket véghezvinni... BI. • • > ünnepi műszak a község felszabadulásának évfordulójára A Tolnai Selyemfonógyár­ban november 17-től ünnepi műszakot tartanak, abból az alkalomból, hogy Tolna község huszonöt éve szabadult fel. Az ünnepi műszak november 30- ig tart, a községet ugyanis hu­szonöt évvel ezelőtt ekkor sza­badították fel a szovjet had­sereg egységei. E versenyt folytatják a gyári brigádok, a jövő év április negyedikéig. Majd egy másik szakaszban a jövő év végéig, A verseny három szakasza alatt minden brigád részt vesz a szocialista munkaverseny­ben, külön vállalásokat is tesznek. A mozgalmi, politikai jellegű eseményeket egy előre meghatározott terv szerint bo­nyolítják. A textilipari dolgozók szak- szervezete a szocialista brigá­dok részére országos vetélke­dőt szervezett. Ezen a gyár ti­zenhárom brigádja vesz részt. A első gyári vetélkedőre, lé­nyegében selejtezőre, novem­ber 23-án kerül sor. Klub­délutánokon kérdés-felelet já­tékot szerveznek, a felszabadu­lással kapcsolatos események­ről. A gyár KISZ-szervezete szavalóversenyt rendez, a szak- szervezet pedig a nyugdíjasok találkozóját készíti elő. Érde­kes színfoltja lesz a gyári fel- szabadulási rendezvényeknek az, amikor meghívják a régi dolgozókat, akik párt-, állami, vagy más funkcióba, mint munkáskáder kerültek el. A csábítás és az érvényesülés A fiatal mezőgazdasági mérnök a csábító aján- latokat azzal utasítja vissza, hogy a bátaszé- ki termelőszövetkezetben jól érzi magát, tudását, te­hetségét érvényesítheti, idősebb, tapasztaltabb felet­teseitől sokat tanulhat, a gazdaságot tehát nem hagy­ja ott. Izsák Gyttlának hívják, a gyakornoki éveit is Bátaszéken, a Búzakalász Termelőszövetkezetben töl­tötte. Hívják főagronómusnak, több fizetést ígérnek, mégsem megy el Bátaszékröl, mintegy rácáfol arra a mondásra, hogy senki se próféta a saját hazájállan. Izsák Gyulának az a meggyőződése, hogy akit né- hányszáz forint nyomban levesz a lábáról, s aki nem tud ellenállni a magasabb beosztás kísértésének, az örökké vándormadár marad, képességeit soha nem tudja kibontakoztatni. Másrészről meg szerinte az al­kotó fiatal értelmiségi ember számára az már érvé­nyesülés, ha elképzeléseit megvalósíthatja, ha hagy­ják dolgozni. S a bátaszéki Búzakalász Tsz ebből a szempontból is jó terep a fiatal szakemberek számá­ra. Az érvényesülés gátja és lehetősége a fiatal dip­lomások körében szinte állandó beszédtéma. Vannak borúlátó emberek. Gyakran halljuk, az előrejutást, a féltékenység, az irigység, a tehetségtelenség gátolja. Bizonyára akad erre jócskán példa, csakhogy összes­ségében Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben a valóság más képet mutat. Olykor éppen az a fiatal diplomás nehezíti meg . a saját érvényesülését, aki még a minimális „kivárási” időt sem képes elviselni, s mire az egyik üzemben megismernék, már tovább­áll. A többség viszont az érvényesülés útját munkájá­val, helytállásával egyengeti és ez a megoldás látszik jobbnak, célravezetőbbnek. A lények sokasága bizo­nyít. A dombóvári járásban mindenki ismeri Ham- buck Imrét, a mucsi termelőszövetkezet főagronó- musát. Ott kezdte, és mély meggyőződéssel állítja, hogy ott is szeretné befejezni. Hiába hívják, hiába csábítják nem megy. Perge Istvánt, a gyulaji tsz fő- agronómusát is megemlítjük. A gyulaji község volt a formálója, ' és érvényesülésének kohója. Beosztott szakemberként dolgozott évekig, megismerte az em­bereket, őt is megismerték és amikor eljött az idő. senki másra nem eshetett a választás, kizárólag őrá. Föagronómüs. Vass Istvánnak, a Dalmandi Állami Gazdaság igazgatójának feltettük egyszer a kérdést: Van-e élettere a fiatal szakembereknek a gazdaságban? Meglepődve mondta: ki állíthatja ennek az ellenke­zőjét? A több ezer holdas kerületek vezetői kivétel nélkül fiatal emberek, közülük sokan a gyakorlati éveket is Dalmandon töltötték. Túlzás nélkül állít­hatjuk, a 25—35 év közötti agrármérnökök többsége tudásának, képzettségének megfelelő beosztásban dolgozik, az érvényesülés útját járja még akkor is, ha nem mindig vezető, hanem beosztott. Érdemes megfigyelni éppen ők azok, akik az anyagi, vagy a pazicionális csábításnak ellentállnak, s nem a jobb­nak látszó munkahelyek keresésével, hanem a jobb munkával bizonyítanak. Felszabadulási mozibérlet Újszerű kezdeményezéshez fogott a megyei moziüzemi vállalat. A felszabadulás óta eltelt negyed század során szá­mos kiemelkedő filmalkotás született, hazánkban éppúgy, mint a baráti államokban. Gon­dolunk az olyan művekre, mint a Budapesti tavasz, Valahol Európában, Körhinta, Baka­ruhában, Ballada a katonáról, Szállnak a darvak és még szá­mos más. Ezek többsége ma már csak ritkán, vagy épp a Filmmúzeum műsorrendjében szerepel. A moziüzemi válla-: lat most a megye felszabadu­lásának kezdetétől az ország teljes felszabadulása befejez- tének jubileumáig terjedő idő­szakra nyolc-tíz ilyen nagy fontosságú film megtekintésé­re jogosító bérlétsorozatot in­dít, olyan jelentős kedvezmény­nyel, hogy egy-egy film meg­tekintése nem igényel két fo­rintnál nagyobb kiadást. A so­rozatnak az emlékek feleleve­nítése mellett bevallott célja, a filmesztétikai tudás terjesz­tése és gyarapítása is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom