Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-14 / 238. szám

Téka, kotla, csikmákszűrő és a többi Bogár István nemcsak a Sár­köz szülötte, lakója, tanítója, hanem amatőr néprajzosa is. A sárközi, népélet szellemi ha­gyatékából nagybecsű értéket gyűjtötte össze, s az kötetben is megjelent. Most nagy értékű tárgyi gyűjteményével hívta tel magára az érdeklődést: restauráltatta a családja régi tulajdonát képező présházat, illetve tanyát a szekszárdi sző­lőhegyen. A tanya több mint szőlőkapacs, a borkorcsolya, a lóbéklyó, a butyor, a dézsma- véka, a babfazék, a réztepsi, a háromláb, a csigatészta-csiná- ló, a gomboságy, a párna­héj, a hímzőráma, a szemes­kályha ... Egynémelyik szó sajátosan sárközi eredetű, a többi má­sutt is ismert és használt volt valamikor. Falitéka: Tulajdonképpen a beépített bútorok őse. Díszes 100 éves, s ez most valóságos néprajzi múzeum. Nem vélet­len, hogy muzeológus körök­ben is felfigyeltek rá. A múzeum tulajdonosa, Bo­gár István szívesen kalauzol bennünket helyiségről helyi­ségre. Bizony szükséges is a kalauzolás, mert ugyan nin­csenek útvesztő labirintusok, de a kiállított tárgyak töme­gében nem tudnák eligazodni. Egynémelyik rendeltetése ugyan sejthető, a legtöbbé nem, hiszen ma már többsé­gük nincs használatban. Ne­vük hallatán pedig tanácsta­lanul állunk. — Ez itt falitéka, az kotla, amaz pedig csikmákszűrő — így Bogár István. Következik a sukk, a parittyafejkötő, a töltöttkáposzta-főző fazék, a kovászfa, a dikó, a csömiszö- lő, a csobolyó, a csutora, a külsejű szekrényke a konyha falába ágyazva. Konyhai esz­közöket tartottak benne. Kotla: Vaskotlának is, lábas­nak is nevezték. Öntöttvasból készült, s három lába van. A lábak nem szerelhetők le, az egész egybe van öntve. Az edénynek azért kellett a láb, hogy szabad tűzön is könnyen használhassák. Csikmákszűrő: ( Cserépedény, tésztaszűrő, de a Sárközben csikmákszűrő/néven ismerték. Sulck: Laposra munkált fa, az egyik végét a kézmarko­latnak megfelelően képezték ki. Mosáshoz használták, a be­áztatott, beszappanozott ruhát ezzel csapkodták. Parittyafejkötő: Díszes ru­hadarab. A menyecskék hord­ták egészen addig, amíg nem szültek. Töltöttkáposzta-főző fazék: Lakodalmi alkalmakkor hasz­nálták, vagy ötvenliteres cse­répedény. Megtömték töltött káposztával, majd a külsejét betapasztották sárral, s tüzel­tek körülötte. Lassan főtt benne az étel, de annál ízle- tesebb lett. Bogár István mondja, hogy ő is evett még a benne főtt töltött káposztá­ból, s párját ritkította. Kovászfa: V-alakban elága­zó fa, kenyérsütéshez hasz­nálták. A dagasztóteknőre tet­ték, hogy a terítő ne érjen a kovászhoz. Dikó: Szalmából font ág}'. Nagyon kényelmes. Csömiszölő: A szőlő feldol­gozásához használták, fából készült. Ezzel sulykolták a szőlőt. Szőlőkapacs: A metszőolló őse. Borkorcsolya: Fából készült, ezen gurították a boroshordó­kat. Butyor: szalmából fonták, télen ebbe rakták a tojást és hagymát, hogy ne fagyjon meg. Mind, mind fontos kelléke volt az egykori népéletnek. Amit felsoroltam, csak egy kis töredék. Ez a páratlan értékű gyűjtemény minden bizonnyal sok érdeklődőt vonz majd. Az épület is maga az eredetiség. A nádtető úgynevezett gúzskö­téssel készült: a nádat fűzfa­vesszővel rögzítették. Már évekkel ezelőtt felvető­dött, hogy a szekszárdi szőlő­hegyen jó lenne egy tanyát eredeti eszközökkel berendez­ni, múzeum céljaira. A me­gyei múzeumnak ugyan szép gyűjteménye van a szekszárdi szőlővidékről, de az semmi­képpen sem helyettesítheti a természetes körülményeket. Mind ez ideig nem karolta fel egyetlen szerv sem ezt a kez­deményezést. Most egy lelkes kutató megvalósította — saját költségén. Boda Ferenc Foto: Tóth Kié az ősi vagyon? MDetektívregény“ a paksi járásbíróság előtt Kíváncsi vagyok, hogyan fe­jezné be az alábbi történetet a detektívregényírás királynő­je, Agatha Christie ... Kuszáit szálait még a paksi járásbíró­ság bogozgatja, így egyelőre tág tér kínálkozik a találga­tásra. Hadd sorakoztatom fel a paksi járási rendőrkapi­tányság által eddig feltárt leg­lényegesebb tényeket. 1968. június 5-én, röviddel a kórházból hazatérését köve­tően meghalt Böde György, dunaíöldvári lakos. Temetése után unokahuga — Koca Endréné budapesti lakos — néhány soros végrendeletet mutatott fel. Ebben az „ősi va­gyont” Böde György reá ha­gyományozza. A TESTAMENTUM Budapesten, 1968. március 5- én kelt. Géppel írták. A két tanú: Binder László és Binder Lászlóné budapesti lakos. A gyászhírről és a végrendelet tartalmáról az özvegyen kívül az elhunyt Kanadában élő testvére, Böde István is érte­sült. A testvér torontói köz­jegyző és a magyar nagykö­vetség által hitelesített bead­vánnyal fordult a paksi járási ügyészséghez. Ebben annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy a végrendelet ha­mis. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a végrendelkező go­lyóstollat papírra vetett alá­írása gyanúsan reszketeg, noha Böde György közismerten jó írású ember volt. Még gyanú- sabb, hogy a golyóstoll hagy­ta vonalak mellett, azokkal párhuzamosan barázdák lát­szanak a papíron. A rendőrkapitányság veze­tője egy rendőr tiszthelyettest bízott meg a nyomozással. A tiszthelyettes kihallgatta Kocsi Endrénét, aki elmondta, hogy nagybátyja az ő budai lakásán járt. 1968. MÁRCIUS ÖTÖDIKEN. Molnár István kisiparos köl­csönözte írógépét. Böde György diktált, Kocsiné gé­pelt, s a jelenlévő Binder László és Binder Lászlóné ír­ta alá tanúként a végrendele­tet Nézegetem az iratokat.. 1 Dr. Bozóky István, Böde György kezelőorvosa tanúval­lomásában kijelenti: „Kizárt­nak tartom, hogy a végrende­let készítése idején Böde György Budapestre utazhatott volna, hiszen járni sem tu­dott.” Dr. Pongrácz Sándor igazságügyi orvosszakértő: „Böde György 1968. március 5-én nem járhatott Budapes­ten.” Özvegy Böde Györgyné: „Elhunyt férjem nem volt Bu­dapesten.” Molnár Istvánt többször is kihallgatta a rendőrség. Mind­annyiszor'határozottan vallot­ta: Böde György bizony a fő­városban járt azon a márciusi napon. Ugyanezt állítja Bin­der László és Binder Lászlóné is. A házaspár másod-, illetve harmadrendű vádlott ebben az ügyben; Kocsiné az elsőrendű vádlott. Vagy igazat monda­nak, vagy sem ... Tekintsünk meg két, igen fontos dokumentumot! Az egyik az Országos Rendőr-fő­kapitányság Bűnügyi-Techni­kai Laboratóriuma munkatár­sának, Merényi Béla rendőr őrnagynak szakvéleménye. Eszerint a végrendeleten lát­ható aláírás nem származhatott Böde György kezétől. Az ügyet vizsgáló tiszthelyettes Kocsiné elé tárta a szakvéleményt, az asszony azonban megmaradt eredeti állítása mellett: „Az aláírás Gyuri bácsié.” Kocsiné védője igazságügyi ellenőrzó szakértő bevonását kérte. A vizsgáló bólintott: „Legye»!” Nem kellett soká várnia át szakvéleményre. Ezt dr. Var­gha László docens, pécsi pro­fesszor készítette. Dr. Vargha László szakvéleménye; amely­ben A HAMISÍTÁS MÖDttifcfc ... IS KITÉR, egyezik Merényi Béla SraaK gyévai, A vaskos inatcsdmő&an ér­demes tovább tallózni. Ber­talan Zoltánná a házfelügyelő abban a budai házban, amely­nek lakója Kocsi Endséoé. Bertalanná tanúvallomásába* így emlékezik múlt év már, ciusára: „Láttam március ele­jén Gyuri, bácsit Kocsiné két-húrom nappal később mondta, hogy végrendeletet készítettek, 'S hogy aa egySR tanú Biczó Lászlóné voátg Izgatottan keresem az irat­jegyzékben Biczó LúszIódó vallomását Ez 8 aév nem. szerepeL Az ember esze meg* áll! A végrendelet«! Binde*- né szerepel tanúként, s lám sem a rendőrnek, sem az ügyésznek nem jut eszébe, hogy ezt a Biczónét kihall­gassa. Bosszantó, milyen lia- nyagok lehetnek felelős be­osztásban dolgozó emberek,. Pardon! Mégis megvan ez á a Biczó Lászlóné. Azonos Bin­der LászlónévaL Nem a ne­vét írták tévesen, — így hív­ták, mielőtt Binder László­né lett volna. Ónodi Imréné ugyanabban a házban lakik, mint Kocsi­né. Rendőrségi kihallgatásakor elmondta, hogy Gyuri bácsi március ötödikén járt a há­zukban. — Ön ilyen határozottan emlékszik az időpontra? — kérdezte a tiszthelyettes. •— Bizonyos, hogy nem téved? — Egészen biztos vagyok a dátumban, — felelte az asz- szony. — Orvosért akartam telefonálni, édesanyám azon a napon kapott agyvérzést. ÍGY TARTUNK.» Agatha Christie aligha jönne zavarba, hiszen az író úgy fejezi be regényét, ahogy akarja. A paksi járásbíróság­nak ez ügyben dr. Farkas László megyei bírósági elnök- helyettes vezette büntetőta­nácsa nincs ilyen könnyű helyzetben. Nem az izgalmas és az események logikájából következő csattanót kell meg­találnia, hanem az igazságot. Borváró Zoltán Népújság 8 1969. október 1*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom