Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

It korszerűség értekezése Mindig időszerű | A nyílt színen íolyó vi­— ii ■ ............. — táknak é s véleménycseréknek velejá­rója, hogy sokkal nagyobb az érdeklődés, mint amennyit a hozzászólások tükröznek. így történt ez „A korszerűség ér­telmezése” körül kialakult vi­tával is. Elsősorban a mező- gazdasági szakemberek figyel­ték élénk érdeklődéssel a fej­leményeket, s a téma óhatat­lanul gondolkodásra késztette azokat is, akik a nyilvános ál­lásfoglalást kerülik, de véle­ményük azért van. De hát mi más is lehetne a vita célja, mint éppen a figyelem felkel; tése, az elgondolkoztatás, a helyes álláspontok jobb, pon­tosabb megfogalmazása, a köz­vélemény orientálása. Bizonyosnak látszik, hogy helyenként a mezőgazdasági üzemekben a konzervatíviz­mus leginkább a gondolkodás­ban mutatkozik meg: az elé­gedettségben, a kétségkívül meglévő eredmények öntelt túlértékelésében, a politikai szűklátókörűségben, az indo­kolatlan tekintélyféltésben, a bírálat elutasításában. Igaz, sokan csodálkozva kapják fel a fejüket és indulatosan rep- likáznak abból az alapállás­ból, hogy a termelőszövetkeze­ti mozgalmat és a konzerváló­dást egy napon még csak em­líteni sem szabad, hisz a ket­tő nem fér össze: tűz és víz. A dolog világos. Tíz évvel ez­előtt csakugyan az volt a hely­zet, hogy a kettőt tűznek és víznek tekinthettük, de ma már ennyire nem lehetünk naivak. A konzerválódás jelei oly­kor még a legjobb hírű közös gazdaságokban is fellelhetők. Példa rá az országos hírű pál- fai Egyetértés Tsz. A konzer­válódás jelei? Igen. S e meg­állapítás ellen Lakos József elnök sem tiltakozna, ő maga mondta el, hogy kemény, ki­tartó felvilágosító munkát kell végezniölc annak érdekében, hogy a tagok megértsék: a korszerű állattenyésztési telep felépítése létérdek. Sokan ma­guk is látják, hogy a ma már réginek számító „jól bevált” módszerekhez egyesek ugyan­úgy ragaszkodnak, mint az egyéni gazda az egyéni gaz­dálkodáshoz, de annak a jo­gosságát úgy látszik nem is­merik el, hogy akár a járási pártbizottság főelőadója, akár a Népújság, nevén nevezze a gyereket. Ilyenkor rendszerint politikai értetlenséggel állunk szemben, függetlenül a kép­zettségtől, a felkészültségtől. |A korszerűség £érdé­íoglalkozó nyilatkozatok felte­hetően helyes irányba orien­tálták azokat a tsz-vezetőket is, akikre a maradiság oly módon jellemző, hogy „nem írnak, nem olvasnak”. Maul János, a bátaszéki Búzakalász Tsz főagronómusa megragadó tárgyilagossággal fejtette ki véleményét a korszerűségről, amit elmondott, abból félre­érthetetlenül kiviláglott, hogy ő maga olvasott és igen-igen tájékozott ember. Ugyanakkor azonban sajnos azt is leírhat­juk, hogy akadnak még tsz- vezetők, akiknek kár is lett volna feltenni a korszerűség értelmezésével kapcsolatos kérdéseket, mert arra semmi érdemlegeset nem tudnának válaszolni. Miért? Azért, mert tájékozatlanok. Elfoglaltsá­gukra, bokros teendőikre hi­vatkoznak, szidják az érdeklő­dő embereket, s hetek, hóna­pok telnek el anélkül, hogv napi szaklapot vagy szakköny­vet olvasnának. Jellemző még rájuk a túlérzékenység. S az előbb elmondottak összességé­ben már szintén megtestesítik a konzervativizmust, mert ép­pen a tájékozatlan, a betű­iszonyban szenvedő tsz-elnök tartja magát csalhatatlannak, ítéleteiben megfellebbezhetet­lennek és kinyilatkoztatásban utolérhetetlennek. A korszerűséget mérhetjük sokféleképpen, de feltehetően azt célszerű elfogadni irány­tűnek, amit Vass István, a Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója mondott: egyenlő a széles látókörrel, az elége­dettség száműzésével. Talán sokak számára újsze­rű és meglepő, amit itt most leírunk, mindenesetre tény, hogy Szüllő Bélának, a Hő- gyészi Állami Gazdaság igaz­gatójának igazat adva, nem azt a szakvezetőt kell sokat és jól dolgozó, szakvezetőnek te­kinteni, aki reggeltől estig a sarat dagasztja, s aki egész nap jön-megy az emberek kö­zött, tehát látástól-vakulásig a mezőn dolgozik. Ez a vezetési stílus már elavult és csupán a koncepció hiányát, a szerve­zettség alacsony színvonalát mutatja.' Napjainkban korsze­rű vezetésről, irányításról ott beszélhetünk, ahol egy komp­lex-brigád egész évre kidolgo­zott technológiai utasítás sze­rint végzi a munkáját, ahol nincs reggeli munkáeligázítás, mert hónapokra tudja min­denki a maga helyét,, a ma­ga dolgát. Egy, ilyen keretben eleve a korszerűség érvénye­sül, megfordítva a dolgot: ki­zárólag korszerű koncepcióval irányított üzemben képzelhető el a kívánatos színvonalú szer­vezettség. I Önáltatás lenne hal1: I I, ii .i.i ■■ gat ni arról, hogy a tsz-ek egy része itt még nem tart. S hogy még nem tart itt. az nem magya­rázható sem mostoha talajvi­szonyokkal, sem mással. Egy gondolattal még továbbme­hetünk. Ahol a több ezer hol­das nagyüzem nélkülözi a kva­lifikált, magasan képzett, ve­zetésre termett embereket megfelelő számban, akkor ott azt az üzemet akkor sem le­het fejlettnek nevezni, ha ku­koricából. búzából kielégítő termésátlagot érnek el az új fajták, a tudomány, az ipar stb. jóvoltából. Ebből azonban most mintha az követ­kezne, hogyha akarom, akkor egy tsz konzerva­tív, hogyha akarom, ak­kor korszerű. Ez azonban így nem állja meg a helyét. Az élenjáró termelőszövetkezetek helyzetéhez viszonyítva ugyan­is egy-egy közös gazdaság pil­lanatnyi állapotából elég hi­teles értékrend alakulhat ki. S jó is, ha kialakul, mert a ta­goknak is tudniok kell, mi­hez tartsák magukat, mennyire lehetnek elégedettek, s egyál­talán, hol tartanak a legjobb termelőszövetkezetek. Voltak olyan haragos felvetések is; hogyan jövünk mi ahhoz, hogy a kajdacsi tsz-t a dombóvá­rihoz. a pálfaihoz a bátaszé- kihez stb. hasonlítsuk? Csak­ugyan, milyen címen, milyen jogon tesszük? Nos, azon a cí­men és azon a jogon, amilyen címen és jogon a magyar me­zőgazdaságot az Egyesült Ál­lamok mezőgazdaságával ha­sonlítjuk össze. Ha elfogad­nánk azt az okoskodást, hogy itt is mások az adottságok, ott is mások az adottságok, akkor például a magyar ipar terme­lékenységét a fejlett kapita­lista országok iparának ter­melékenységével egyszerűen nem volna szabad összehason­lítani, hisz merőben mások a lehetőségek, miután mi csak húsz esztendeje, a kapitalisták meg nyolcvan esztendeje kezdték az iparosítást. Ennek ellenére, sőt éppen ezért ma­gunkat mégis azokhoz mérjük, mivel a piacot a fogyasztót nem az érdekli, hogy ki hon­nan indult el, csupán, az ér­dekli, ki mit\j produkál, ki ad jobbat, többéi az igé­nyeknek megfelelő minőségben és mennyiségben. Már maga az a szemlélet is korszerűtlen tehát, amelyik az összehason­lítást a legj obiakkal szükség­telennek tartja. Van itt azonban még más dolog is, amiről beszélni kell. Voltak emberek, akik a kor­szerűség vitát jónak, szüksé­gesnek tartották népgazdasá­gi szempontból, viszont rossz­nak, sőt károsnak minősítették az érintett térmelőszövetkeze- tek vezetői szempontjából. „Miért bántjuk a szerencsét­leneket?” — tette fel a kér­dést egy áldott jó lélek. A kérdést így feltenni megal­kuvás, spt a kérdést így fel­tenni nem mps, mint néppze- rűséghajhászás. Világos: min­dig az a jó fiú, aki szépeket mond akkor is, amikor min­dent lehetne mondani, csak éppen szépeket nem. Népsze­rűtlen dolog viszont az új dol­gokat feszegetni, de az élet mindig azokat igazolta, akik mernek és nem a gyávákat. | El kell fogadni, h0,^y a szerűségről szóló es az ehhez hasonló nyílt, őszinte, demok­ratikus vitát a tagok egy ré­sze a termelőszövetkezetekben félremagyarázza és a szóki­mondást egyesek arra használ­ják fél, hogy hangulatot kel­tenek a nekik nem tetsző ve­zetők ellen. Sajnos ennek a veszélye csakugyan fennáll. Nagydorogi levélírónk valíszí- nűleg azért cáfolta oly indu­latosan a közös gazdaságról tett megállapítást, hogy a ta­gok előtt igazolja a vezetést és hogy elejét vegye a zava­rosban halászók ügyködésé­nek. Kijelentjük: mi nem a zavarosban halászó emberek­nek óhajtottunk érveket ad­ni a vitával, hanem az ügy­nek, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás ügyének. S egyéb­ként is azon az alapon még­sem lehet eltekinteni a vitá­tól, hogy egyesek a bíráló megjegyzéseket a vezetők le­járatására használhatják fel. A mérgező hatású vegyszerek­kel is kockázatos bánni, még­is használjuk azokat kellő óv­intézkedésekkel. Másrészről meg ha egy tsz-vezető attól tart, hogv a bírálat a pozíció­ját rendíti meg, akkor ott csakugyan bajok vannak vagy a vezetőkkel. va“v a tagok po­litikai képzésével. A korszerűség értelmezéséről való eszmecserét e lan hasáb­jain befejeztük. Bizonyos azonban, hogy a te^melőszö- vetko^etekben, a mezővazdasá- v11 üzemeVuen közvéleménvt formáló módon tovább fojvik. Sz. P. A Bonyhádi Cipőgyár azonnali felvételre ke­res FÉRFI ÉS NŐI MUNKAERŐKET segédmunkás munkakörbe. Bérezés teljesítmény alapján. Kedvezményes étkeztetés (ebéd) utazá­si bérlet hozzájárulás, természetbeni juttatás, minden második szom­bat szabad, nyereségré­szesedés, kulturális és sportlehetőségek. Jelentkezés a személyze­ti osztályon. (152) ...... ■--­H INDI CSI NO ELEGÄN a méretre szabott ruha ! MUTASSON cwgv '•••■*** mindent a KTSZ-eknél! A Tolna megyei kisipari termelőszövetkezetek méretes szalonjai minden igényét kielégítik én! (101) a megye egész Több éves folyamatos munkalehetőség mellett azonnali be­lépéssel alkalmazunk ács, hegesztő szakmunkásokat, felveszünk kezdő ács ifjú szakmunkásokat, betanított ácsokat. 5 napos munkahét. Bérezés teljesítménybérben. Szállás, napi háromszori étkezés — térítés mellett — biztosítva. Minden héten szabad szom­bat. Jelentkezés: ?6. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT 6. SZ. FŐÉPÍTÉS VEZí ,TŐSÉGE B ER EMEN D (601

Next

/
Oldalképek
Tartalom