Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
27x2 Ki mit tűi! a képzőművészetről? A helyes megfejtés 5 pont 8. nap. 1. Louis Vauxcelles, neves francia kritikus adta Matisse csoportjának a Fauves-Vadak nevet. Ö keresztelte el Braque képei alapján azt az irányzatot, amelynek szellemében a fenti kép is megszületett, mintáz irányzat egyik első kísérlete. Mi az irányzat neve? Mi a kép címe? Ki festette? 2. Melyek az úgynevezett hideg és melyek a meleg alapszínek? (A helyes felsorolás esetén két pont.) Új szolgáltatás: a gépkocsivezető mindent elintéz A terv második része is sikerült tehát: nyolcvan-kilencven kilométeres, hátrafelé megtett út után, elérték a Novoszibirszk térségéből eredő, erőteljesen északnyugatnak tartó folyóóriást, melynek hátán most már kevesebb fáradsággal, 500—600 kilométeres utat tehetnek meg, — hazafelé. Jancsik elővette a magakészítette térképet. Az adatok — melyeket hónapokkal korábban, a táborban dolgozó magyar és osztrák tisztek segítségével vetett papírra —, eddig tökéletesen helyesek voltak. Az előttük álló, hatalmas út javarészét éjszaka tervezték megtenni, a víziút azonban még nappal is biztonságosabbnak ígérkezett, mint az országutak, melyeken lépten-nyomon ellenőrizték az embereket. A térkép szerint egyébként Hanti-MahsZijszk városáig látszott érdemesnek leereszkedni a vízen; addig, ahol az Ob és Irtisz egymásba ömlik. Ennél előbb csak végszükség esetén tervezték partra szállni, ebben az esetben ugyanis nemcsak a szárazföldi út hossza nő meg, de egy rendkívül sok veszélyt rejtő folyón való átkelést is meg kell szervezni. Berkner Ödön elkérte a térképet, számolgatott, s közben. mint egy varázsigét. azt hajtogatta, csak az Ural lenne közelebb. — Mit akarsz az Urallal? — kérdezte Bodó —, a Kárpátokon járjon az eszed... — Az Ural mögött minden más lesz... — Miért lenne más? — kérdezte Jancsik. — Ez is Oroszország, az is... — Odaát más világ van. — Te csak tudod... — mondta Bodó gúnyosan. — Tudom. — De hát miért lenne más? — kérdezte Jancsik csendesen. — Te is tudod: odaát forradalom van. — Volt. — Nincs annak még vége... — Mi hasznod neked abból, ha az oroszok elkergetik a cárt? — Bodó nyaka már vörösödött a méregtől. — Emlékezz csak. hogy mutatkozott be a táborban a forradalom! Megerősítették az őrséget, drótkerítést építettek. .. — Az Ural mögött más a forradalom. Csak Pétervárt érjük el egyszer... — Alikor mi lesz? — kérdezte Jancsik gyanakvón. — Akkor nem kell bújdos- nunk. — Hanem? — Majd meglátod: ha munkások közé érsz, olyan, mintha hazaérnél. — Azt akarod mondani, hogy feladjuk magunkat? — Nem lesz az feladás. — Hát? — Nem hallottad, mit mondtak azok, akik három hete jöttek a táborba: a. munkásság fegyverkezik, s kelet felé vonul. Szótlanul ültek. Az esti szürkületben mintha közelebb kúszott volna hozzájuk a hatalmas, titkokkal terhes folyó; Jancsik úev érezte, csak ki kell nyújtani a karját, s belemarkolhat a hullámokba. Szelíd szomorúság áradt szét a testében: nem értette, mire gondol Berkner. s miután eddig ő volt a legfőbb támasza és bizalmasa, most el- bágyasztotta a magány érzete. — Egy osztrák hadnagy azt mondta: van olyan város, ahol a polgármesteri hivatalban is munkások meg katonák ülnek ... — Nem érdekel, ki hol ül — mondta Jancsik vadul. — Hát mi érdekel? — Haza akarok menni. — És más semmi? — És más semmi ... Berkner bólintott, aztán kis idő múlva azt mondta: — Valakitől azt hallottam, annak idején önként szöktél át az oroszokhoz. — Jól hallottad. A fák zúgni kezdtek: este volt. Nagyon sokszor megérték már a szibériai nap nyugvását, mégis mindannyiszor lenyűgözte őket a hirtelen kialvó tűzvörös ég. — Megyünk? — kérdezte Berkner. — Megyünk — mondta Jancsik, s a mellette fekvő fegyver után nyúlt összeszorított lábbal, mereven feküdt a zúgó, nyikorgó, múltról mesélő fák alatt. „ ... Azt hallottam, annak idején önként szöktél át...” így igaz. Március 28-án, az orosz of- fenzíva. harmadik napján, már nyilvánvaló volt: minden eddigi áldozat értéktelen, az állásokat fel kell adni. annál is inkább, mert rossz helyen vannak, kiépítésük önmagában is szörnyű hadvezetési tévedés volt. A kora reggeli órákban már beszélni kezdték egymás között a tisztek; a tábornok szabotálással vádolta a hadosztálytörzset, a visszavonulási parancs azonban csak késő este érkezett meg Elsőnek a második század vonult hátra — tizennyolcán voltak —, azután a harmadik — negyvenketten —. s legutoljára maradtak ők. az első század — tizenegyen. A zászlóalj tisztikarából hárman maradtak élve, a századok vezetői közül ketten. Az első század parancsnoka már az offenzíva első napján elesett, a második napon a három szakaszparancsnok is. így aztán az értelmetlen öldöklés utolsó két napján — március 27-én és 28-án, — már Jancsik András szakaszvezető volt a parancsnok. Már hajnalodott, mire kiértek a tűzből. Visszavonulás közben — szerencsére —, már csak kisebb sehesülések történtek. Jancsik azonban rettenetesebbnek látta ezeket a veszélytelen láb- és vállsebe- ket, mint néhány nappal korábban az egvmásra hányt, csonttá merevedett holttesteket. Egyenként, két-három méteres kihagyásokkal követték egymást, s ahogy elmaradoztak mellettük a grónáttépte árkök, fedezékek, úgy távolodott Jancsik András géppuskás szakaszvezető, a kisezüst vitézségi érem tulajdonosa is egykori énjétől. (Folytatjuk.) A ll-es AKÖV új szolgáltatást vezetett be, amely az első bemutatkozáskor megtetszett a , fuvaroztatóknak. Eddig az volt a szokás, hogy egyes cégek ha nagy távolságokra irányítottak kocsirakományokat, az árut kísértették egy emberükkel. Igv meglehetősen növelték a szállítási költségeket is, hisz a kísérő tulajdonképpen egész úton bóbiskolt, nézelődött, s mégis kapta a munkabért — meg kellett fizetni az ilyen munkát vállaló személyeket, mert kevesen vállalkoznak arra. hogy tizenöt-húsz órát távol töltsenek családjuktól. Az AKÖV ajánlotta a fuvaroztatóknak, hogy a gépkocsivezető ellátja az árukísérő szerepét is. A sofőr tehát a felrakó helyen átveszi az árut és a célállomáson leadja, gondoskodik az áru biztonságáról. Ez a többlet- munka nem terheli különösebben a járművezetőt, sőt az AKÖV az árukísérést, átvételt. átadást külön megfizeti a jármű vezetőjének. A nagyobb fuvaroztatók — mint a Csőszer, és a Pamuttextilművek — már az AKÖV új szolgáltatásának igénybevételével bonyolítják le áruszállításaikat. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ H U1LAGUR KŰUETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum S ha tovább szőjük a gondolatmenetet, az is elképzelhető, hogy a Marslakók egy része éppen a Földön keresett menedéket, s az itt élő, alacsony értelmi fokon álló emberi lényekkel együtt megvetette a Homo Sapiens kultúráját, mai kultúránk és civilizációnk alapjait. Mivel a Marson kisebb a nehézkedési erő. Mint a Földön, ezek a Mars-lakók feltételezhetően jóval magasabb termetűek és erősebbek voltak mint az ember, valóságos óriások hozzá képest. Ha a valóságnak csak a legcsekélyebb nyoma van ebben a feltételezésben, akkor magyarázatot találunk a rég i legendákban, vallási könyvekben minduntalan felbukkanó óriásokra, akik évezredekkel ezelőtt átadták ismereteiket az embernek, majd az idők folyamán kivesztek, kihaltak... A tudomány óriási léptekkel fejlődik s talán nincs messze az idő. amikor a mai feltevések bizonysággá válnak, amikor már nemcsak feltételezhetjük. hanem biztosan tudni fogjuk, hogy a messzi múltban vendégeink voltak a világűrből... VEGE Lapunk pénteki számában megkezdjük Szamos Rudolf: Kantor című (Részletek egy nyomozókutya történetéből) regényének közlését.
