Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

f

*

ln I p r j ű\

A szigort szükségesnek, a túlzásokat helyenként lehetségesnek tartják

Beszélgetés dr. Gujás Jánossal, a igazgató főorvosával

— A mezőgazdasági üzemekben félnek a KOJAL-tól, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha félnének tőle. De ezzel — gondolom — nem mondok újat.

— Nem. Olykor a KÖJÁL munkáját a lapok is eléggé egyoldalúan értékelik és ez még inkább" olaj a tűzre. Szidni szokás a Kö JÁL-t. A mi munkánk nem nevezhető népszerű imunkának és örülnék, ha e beszélgetés nyomán még több émben látná, hogy mi nem akarunk rosszat. Szombaton beszéltem munkatársaimmal arról, hogy a Népújság nyilatkozatot kér tőlem. Úgy vélekedtünk, ebből csak haszon származhat.

— Gujás elvtárs, azokat a kérdéseket szeretném itt most megismételni, amelyeket a Kö- JÁL-lal kapcsolatban a trer- melőszövetkezetekben hallottam. Helyenként a tsz-ekben úgy beszélnek a KÖJÁL-ról, mintha az lenne a kerékkötője az élelmiszer-feldolgozásnak, az ide tartozó tevékenységi kör bővítésének.

— Nem teszünk mást, csupán érvényt szerzünk a rendeleteknek. Ez a dolgunk, ez a kötelességünk. Még akkor is, ha nem mindig megy simán, A közelmúltban rengeteg vita, veszekedés volt Pincehelyen a kórház egyik épülő pavilonja miatt. Az építők a pavilon belső méreteinek módosítását kérték. E kérést nem állt módunkban teljesíteni, mert nincs jogunk az utasításokat, a rendeleteket megváltoztatni. Sok nézeteltérés viszont éppen abból adódik közöttünk és a tsz-ek között, hogy a termelőszövetkezet engedményeket, belátást kér, de azt tőlünk nem kaphatja meg. Ilyenkor azután azt mondják: merevek vagyunk. Nem vagyunk merevek, pusztán arról van szó, hogy nincs jogunk elfogadni, vagy megengedni a rendelkezésekkel ellentétes elképzeléseket.

— Akkor tehát inkább a rendeletek merevek? Tól-ig nincs?

— A rendeletek jók, tól-ig is van, és ahol van ott természetesen a lehetséges változatokat minden további nélkül engedélyezzük.

— Ha kérik.

— Naponta száznál több levelet kapunk. Van ezek között minden, kérés is.

— Nemrég a tolnai Aranykalász Tsz-ben elmondták; augusztus 20-án sátrakat állítottak fel, enni-, innivalóval. A néhány óráig tartó árusítást tsz-tagok végezték és . ezt a néhány órás elfoglaltságot is orvosi vizsgálat kellett volna, hogy megelőzze.

— Ebben az esetben — gondolom —, sütöttek-főztek.

Visszhang

Levél a megyei főügyészségtől

A Népújság 1969. október 3-i számában „A MÉK elvitte az olcsó szőlőt a vevők elől” címmel megjelent újságcikkel kapcsolatban értesítem önöket, hogy az 1968. évi I. törvény 110 § (1) bekezdésében foglalt szabálysértés miatt Csépi Pál MÉK osztályvezető ellen szabálysértési eljárást kezdeményeztem az AKF Tolna megyei Felügyelőség vezetőjénél.

Elvtársi üdvözlettel:

Dr. Szilcz Ákos megyei főügyész

— Gujás elvtárs, sütnek-főz- nek a lakodalmakban is.

— Igen, és sajnos nem egy esetben fordul elő fertőzés, amiről később a vendégek azt sem tudják, hol is szerezték. És nem egy esetben fordul elő enyhe, vagy súlyosabb lefolyású ételmérgezés. Azt mondja, mindössze néhány órás .. elfoglaltságról volt szó. Teljésen mindegy, az idő nem számít. A jogszabály nagyon határozottan megköveteli a .vizsgálatot. Nézze, egyetlen tifuszbacilusgazda legyen csak a sátorban, három napon belül már nyolc- vanan betegszenek meg tőle. Ilyen esetben ki vállalja a felelősséget? Sokkal komolyabb dolgok ezek, mint hin- nők.

— A termelőszövetkezeti ve- zetők berzenkedését jelen esetben mégis el kell fogadni. Egy nappal az ünnepség előtt a rendező szervek felkérték a tsz-t, állítson fel sátrakat. Rendben van, felállítja. Hol van ilyenkor arra idő, hogy három, vagy öt tag vizsgálata is lebonyolódjék?

— Ez is megoldható, de természetesen nem a 12. órában. El tudom képzelni például azt is, hogy tekintettel. a várható rendezvényekre, ünnepségekre, kijelölnek né* hány tsz-tagot, akik idejében megteszik a szükséges lépéseket és utána egy évig bármikor beállhatnak sütni-főz- ni, eladni, mérni..

— Ez valóban járható út.

Megjegyezném azonban, hogy nemcsak a termelőszövetkezetekben, a vendéglőkben, Á cukrászdákban, de főleg a kis vágóhidakon emlegetik gyakran a maszekvilágot. Azt mondják, valamikor az összes hentes becsukhatta volna a boltját, ha azt a követelményt támasztják vele szemben, amit piost támasztanak, például a MÉK húsfeldolgozójával szemben.

— Napjainkban más a helyzet. A maszek hentesnek megvolt a riiaga vevőköre. Ha fertőzés történt, akkor az baj volt ugyan, dé legfeljebb néhány családot érintett. De képzelje el, mi:történne most. hisz a MÉK húsfeldolgozójának a termékeit Szekszárdon nem néhányan, hanem az egész város vásárolja. Más szempontból meg jól néznénk ki, ha még mindig ott tartanánk. ahol harminc évvel ezelőtt tartottunk. A követelmények nőtték. Meglepő azonban, hogy miközben egyetlen embernek sem jut eszébe a múltat emlegetni, amikor az állattenyésztés korszerűsítéséről van szó, ezzel szemben az egészségügyi előírásokról szólva egyesek csakugyan úgy tesznek, mintha az ötven évvel ezelőtti állapothoz kellene visszatérnünk, mintha az lenne a jói az eszményi. Ugv van ez, hogy amíg nincs baj, addig az emberek nyugodtak, addig a mi felvetéseinket mo- lesztálásnak tekintik, utána bezzeg...

— A szüreti napok alkalmával hallottam, valaki azt követelte, a szekszárdi Garay gimnázium udvarán a felaggatott szölő- fiirtökre húzzanak celofán zacskókat. Kicsit megdöbbentem.

— Erre azt mondom: a szigort szükségesnek, a túlzásokat helyenként nevetségesnek tartjuk. Előfordulhatott olyan kívánalom, hogy celofán zacskókba kell húzni a szőlőfürtöket. Ez azonban csacslság. Olykor megesik ilyen. Vannak nálunk'egészségőrök is. Kifogástalanul, jól dolgoznak, de nem szakemberek, s időnként szeretnek fontoskodni. Fontoskodásukat természeteKÖJÁL

sen legtöbbször az érdekeltek a KÖJÁL „szőrözésének” tartják.

— Abban az esetben is kötelező az orvosi vizsgálat, ha mondjuk a termelőszövetkezet más községekben almavásári rendez? ■*

— Nem. Ilyen esetben nem kötelező.

— Ki foglalkozik a KÖJÁL- n&l az élelmezési dolgokkal?

— Dr. Kolombusz Lászlóné megyei felügyelő. S elmondhatom, hogy tapasztalatai nem a legjobbak. Nem érzik át kellőképpen az élelmiszer- feldolgozó tevékenységet folytató termelőszövetkezetek a rájuk háruló felelősséget.

— Gujás elvtárs, több tsz- vezetőtől hallottam, hogy más megyékben a KÖJÁL elnézőbb.

— Én meg jártam Baranyában, Fejérben, ahol azt mondják a termelőszövetkezetek, hogy Tolna megyében elnézőbb a KÖJÁL. Megmondom őszintén, nincs itt szó elnézésről és nem is lehet róla szó, hiszen jóvátehetetlen bajok származhatnának belőle. Ctt volt a dunaföldvári Virágzó Tsz. Külön csoda, hogy nem történt ételmérgezés a termékeiktől. A felelősséget nagyon szeretném hangsúlyozni. Mi engedélyezzük, mondjuk, kicsiben a húsfeldolgozást. A termelőszövetkezet heti hat hízott sertés feldolgozására van berendezkedve, ezzel szemben feldolgoznak nyolcvanat. Lelkiismeretlenség volna tőlünk az ilyesmit elnézni. Itt van azután az is, hogy helyenként azt tartják, az az olcsóbb, ha valamilyen régi épületet alakítanak át. viszont rendszerint ez a drágább. Tipikus példája ennek az őcsényi tsz. Először ott is egy régi éDület átalakításával akarták megoldani a húsfeldolgozást. Most már azonban látják, sokkal jobban jártak azáltal, hogy új húsfeldolgozót építettek. Ott minden a legnagyobb rendben van. Igaz. hogy gyakran jöttek el hozzánk tanácsot kérni.

— Szívesen fogadják a tanács- kérőkét?

Boldogan, örömmel, hisz sok nézeteltérésnek elejét ve- hetjük. A bátaszéki tartósító üzem építése során is az ottani vezetők gyakran fordultak hozzánk, s elmondhatom, minden a legnagyobb rendben ment. Pakson viszont volt és van nézeteltérés. Az egyik termelőszövetkezet azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az atomerőmű dolgozóinak jobb ellátása érdekében szintén húsfeldolgozót létesít. Az elgondolás nagyon jó. Csak- hát az a hiba, hogy a költségkímélés miatt a feldolgozáshoz az ottani kényszervá- góhidat óhajtják igénybe venni. Hogyan engedélyezhetnénk ilyesmit?

— Gondolom, ilyenkor hivatkoznak a XÖJAí.-ra olyképpen, hogy akadályozza a jó elképzelések megvalósítását.

— Feltehető — mondotta befejezésül dr. Gujás János, a KÖJÁL igazgató főorvosa.

Szp.

Iparosítás Tamásiban

Először ötszázan jelentkeztek

, i,

V . • ' i *:..

Fellélegezték a tamási pártós állami szervek vezetői, amikor bizonyossá vált, hogy az Orion gyáregységet telepít a községbe.

Tamási község jelentősége különösen akkor nőtt meg, amikor a gyönkj járás megszűnt, s ennek funkcióit is itt vették át. Bizonyos értelemben a község megújhodásának kezdetét jelenti ez, hisz a korábbi évszázados, évezredes és most rohamosan korszerűsödő mezőgazdasági jellegű kultúra mellé az ipar kezdett felsorakozni.

Két és fél éve üzemel az Orion 5-ös számú gyáregysége Tamásiban. A tulajdonképpeni iparosítást Tamási községben ennek a gyáregységnek létesítése jelentette.

A munkaerő-felesleg, -kínálat olyan nagymérvű volt, hogy ehhez fogható csak Dombóváron jelentkezett. Több mint ötszázan iratkoztak fel a járási tanácson, hogy az Orion- ban akarnak dolgozni.

A hőskor tulajdonképpen már elmúlott. A gyáregység éli azt az életet, amely jellemzője egy jól felszerelt, korszerű üzemnek. 231 személynek őrzik már a munkakönyvét. Kálmán Károly, a személyzeti és munkaügyi csoport vezetője szerint itt is jelentkezett az az üzemtelepítési betegség, mely mindenütt megfigyelhető: az első hónapokban nagy a fluktuáció, elmennek azok, akik könnyű pénzszerzésnek, időtöltésnek, divatbemutatónak tartják a gyárat. Nézzünk egy-két számot: 1964-ben 170 személyt

vettek fel, kilépett 11. 1968- ban belépett 115 fő, elment 62, 1969-ben 104-en jöttek,

70-en elmentek, fös nézzük a hiánylistát: pillanatnyilag öt

géplakatos, három segédmunkás és három betanított munkás. Mutatja Kálmán elvtárs három község „gyűjtőívét’'. Innen is csak huszan-huszon- öten jelentkeztek. Pedig november végén, december elején több mint 150 munkást kell beállítani az Orion második üzemébe.

Nincs annyi s olyan munkás, aki majd feltöltené az új üzemet. Félő, hogy nem tudnak teljes kapacitással dolgozni.

A toborzás, amely már Sza- kály, Regöly és Felsőnyék községekben hetek óta folyik, még nem tudja a szükséges létszámot produkálni. Nagyon sok a jelentkezők között az idős személy, és a nagyon fiatal. Felsőnyékről például jelentkezett munkára- Győrfi József hetvenkét éves férfi és Horváth Mária 14 éves kislány.

— Valószínű három műszakban kell majd a termelést folytatnunk, de nem tudjuk, lesz-e megfelelő munkásjárat, lesz-e elegendő autóbusz, amely hozza-viszi munkásainkat — mondja a személyzeti vezető.

A járási tanácson Vidóczy László tanácselnök segít az autóbuszprobléma megoldásában, de mint Riegl Ferenc AKÖV-igazgató mondja, nem sok remény van arra, hogy az igényt ki tudják elégíteni. Nincs autóbusz. Marad az a lehetőség, hogy a jelenlegi munkásjáraitokhoz toboroznak létszámot, illetve a községben és a környező pusztákon toboroznak munkaerőt, ahonnan kerékpárral és gyalog is be tudnak járni. A munkásjáratok nagyobb távolságokra történő kiterjesztése egy csapásra megoldaná a munkaerőgondoRomán újságíró vendégek Szekszárdon

A Tolna megyei Népújság vendégeként megyénkbe látogatott Radu Macovei és Paul Popa, a „Viata Noua” Galati (Galac) román területi lap két munkatársa. A kollegák egy hétig ismerkednek a megyével, az országgal, a dolgozók helyzetével, életével, a szerkesztőség munkájával, hogy odahaza beszámolhassanak, írhassanak a tapasztalatcsere hasznosításaként. Az elkövetkezendő évben szerkesztőségünk két munkatársa viszonozza a látogatást.

Kerámia kiállítás

Vasárnap nyílt meg Bonyhádon a művelődési otthonban a múzeumi hónap keretében megrendezett kiállítás, amely a Tolna megyei kerámia újabb kőkortól a magyar honfoglalásig címet viseli. A kiállítást a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum rendezte. Hogy ezideig a bonyhádiak nem sokat hallottak a kiállításról? Hogy kevés a látogató? Erről nem a múzeum tehet. A zervező munkáért a művelődési ház dolgozóit illeti „dicséret”.

Foto: Tóth Iván«