Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-08 / 233. szám
27x2 j Ki mit tud a képzőművészetről? A helyes megfejtés 3 pont 7. nap: 1. Toulouse-Lau trec-et is a posztimpresszionis- Iák között tartjuk számon. A grafika melyik ágában alkotott ma is utolérhetetlent? Mi fent látható nőve eíme? 2. Más néven mi a litográfia? 100 eres a magyar mezőgazdasági gépkutatás Víg Mihály nem is tudta magába fojtani a véleményét: — Most már nem kellünk, felügyelő úr... ? Bodó vadul feléesapott, Jancsik azonban visszarántotta a karját. — Ülj le — mondta meglepően csendesen. — Ülj le szépen. Néhány másodpercig szótlanul nézték egymást. — Szeretném, ha megértenétek — mondta Jancsik. — Ti mondtátok: egyedül semmire sem juthat az ember ebben az ősvadonban, idegen, földön. Ha haza akarunk érni, együtt kell megtennünk minden lépést. Azt is ti mondtátok: legyek én a vezető. Eddig sikerült minden, de a neheze csak ezután jön. Megkérdezlek hát benneteket újra: megbíztok bennem? — Hát persze — mondta Lovász. — Ne kérdezz ilyeneket, András — mondta Jankó Mátyás bosszúsan —, nem vagy te menyasszony... — De kérdezzen csak — mondta Berkner. — És mindenki válaszoljon. Én mellette vagyok. Míg haza nem érünk, Jancsik András szava számomra parancs... — Úgyszintén — mondta Vass Andor, de a többiek is szaporán bólogattak. — És te, Bodó? — kérdezte Berkner. — Egyedül indulsz neki, vagy velünk maradsz? — Hová az istenbe mennék egyedül? — Tehát maradsz? — Hát persze, hogy maradok. — Akkor tudod, mihez kell tartanod magad? — Énbennem még senki sem csalódott. — Erre vigyázz is, Bodó. Hét nap múlva, azaz egy nappal korábban, mint tervezték, elérték a folyót. Jankó Mátyás volt elöl, ő látta meg, s mindjárt kiabálni is kezdett: — Látom a tengert! Mindenki felrohant a tetőre, felejthetetlen pillanat volt: négy-öt kilométernyire tőlük, egy óriási, első látásra valóban tengert idéző folyó Ranyargoft. A parfoft teljesen néptelenek voltak, s mintha csak álom lett volna az egész: vakító fény áradt a vizből. Ámon és Víg Mihály mindjárt csörtetni is kezdett a bokrok között, hogy mielőbb beérjen, Jancsik azonban visszaintette őket. — Itt lepihenünk. Néhányan kérdően néztek rá, szólni azonban egyikük sem szólt. Megszokták: Jancsik semmit sem mond hiába. Ketten, — egyikük jobbról, másikuk balról —, felkapaszkodtak egy-egy fára, a többiek pedig nekiláttak, hogy mielőbb éjszakai fekhelyet készítsenek. Vass Andor száraz gallyat is gyűjtött. Jancsik azonban, — Bodó tanácsára —, megtiltotta a tűzgyújtást. Közvetlenül az erdő szélén voltak, s nem lehetett tudni, nem jár-e valaki a völgyében. Egy héttel korábbi jó kedvük már rég odavolt; legtöbbjüknek gondolkodni se volt kedve, ha azt mondták: indulás, szedelőzködtek, ha azt mondták: állj, — mint a letaglózott barmok, mindjárt földre feküdtek. A hazaérkezés lehetősége, amiben még négy-öt nappal korábban is mindennél jobban bíztak, szinte észrevétlenül kozmikds távolságra került tőlük. A front teszi ilyenné az embert: kit érdekel, mi lesz holnap, csak most ma, még egyszer, ehessek és alhassak egyet... Az élelmiszertartalék négy napra volt elegendő — azóta azt ették, amit elébük dobott a véletlen. Bodó egy este elejtett egy őzgidát, Lovász Ármin pedig gombát szedett. Éhezni tulajdonképpen nem éheztek, a rettenetes iramú út azonban eevaránt kikezdte erejüket és kedvüket. Mikor elkészültek a táborhellyel, Jancsik magához kérette Bodót. Berknert és Lovászt. Felmentek a fennsíkból kiemelkedő dombocskára, s bár a szürkület már meglopta az előbbi fényességet, alaposan szemügyre vették a tájat. A folyó kétezer-kétezeröt- száz méter széles lehetett. Az áradás javában tartott: tövestül kitépett ártéri fák úsztak észak felé. Falunak, háznak nyomát sem látták. Bodó mégis gyanakodott: a partoldalon két helyütt is átvágások éktelenkedtek, ahol «hyilván szekeresek ereszkedtek le a vízhez. Sokáig lesték, figyelték a hatalmas folyót, mely minden kétséget kizáróan az Ob volt. A magyar mezőgazdasági gépkutatás idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Az első ilyen kísérletekkel foglalkozó intézet 1869-ben alakult, Mosonmagyaróvárott. A neve: Gazdasági Eszköz-és Gépkísérleti Állomás volt. Az első kísérletek során a különféle ekefajtákat próbálták k!i, ezek közül számos változat: el is terjedt a hazai mezőgazdaságban. Kevesen tudják, hogy hazánk egyes géptípusok kialakítása terén megelőzött több, akkoriban már fejlett iparral rendelkező nyugat-európai országot. Egy ilyen sikeres konstrukció volt a Kőszegi- féle talajmaró gép, amely Európában sok szempontból újdonságnak számított. Sorsa azonban nem a megvalósítás, hanem az elfelejtés lett. A szellemes konstrukciót sorozatban nem tudták gyártani, nem volt megfelelő az érdeklődés. A kutatóintézet egyik igazgatója, Taílmayei Viktor tovább öregbítette a magyar mezőgépkutatás hírnevét egy másik találmánynyal, amellyel lényegében az aratógépek vágószerkezetét tökéletesítette. Az általa kialakított berendezési a hazai ipar gyártotta és srácáig használták is a gyakorlatban. Jelenleg a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben dolgoznak azok a kutatómérnökök, akiknek feladata: új konstrukciókat adni az ipar nak és ezzel elősegíteni a mezőgazdaság fejlődését Az intézet egyik ilyen eredménye a rotációs fűkasza, amely- lyel az öntözött, dús alj- füvekkel benőtt kaszálókról is betakaríthatják a termést. Ezt a műveletet a hagyományos fűkaszákkal nem lehetett elvégezni. Az intézet kutatási feladatkörébe tartozik még egyebek között a gabonatermesztés új gépeinek kikísérletezése is. A iriLAGÜR KÖUETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum ár 1982-ig még erősen tartotta magát az a nézet, hogy a Venuson lehetséges a miénkhez hasonló élet. Abban az évben azonban Venus közelébe került űrszondák olyan adatokat juttattak el hozzánk, amelyekből következtetve, a mi elképzeléseinknek megfelelő élet ott nem lehetséges. \ Ugyanis a Földre továbbított adatok szerint a Venuson — napsütötte és árnyékos oldalán egyaránt — 430 Celsius-fokos hőség uralkodik. Ilyen hőségben nincs víz, legfeljebb olvadt fémek képezhetnek tavakat. Nem is olyan régen a tudósok a leghatározottabban állították, hogy a Marson nincs, nem is lehet élet. Azonban a Mariner IV. által továbbított adatok alapján módosították ezt az állítást olyanképpen, hogy már elképzelhetőnek tartják az, életet. Ha nem is élnek ott értelmes lények, az élet alacsonyabb fokú formái mégis lehetségesek. . 1 Sőt, lehetségesnek tartják azt is, hogy számtalan évezreddel ezelőtt civilizált élet volt a Marson. Ez a feltevés a Marsnak Phobos nevű holdján alapszik. A M.arsnak két holdja van: a Phobos, és a Deimos. Naprendszerünkben ezek a legkisebb s egyben a legfurcsább holdak: majdnem egészen szabályos kör alakú pályán keringenek a Mars körül, jóval gyorsabban, mint a Mars forgási ideje. A Phobos például kétszer kerüli meg anyabolygóját, amíg az egyszer megfordul a tengelye körül. A mi Holdunkról visszaverődő fény erősségét véve alapul a Phobos átmérője 18, a Deimosé pedig csak 8 kilométer, de ha Holdunknál erősebben verik vissza a fényt, akkor még ennél is kisebbek. A két Mars-holdat 1877-ben fedezte fel Asaph Hall amerikai csillagász, de bizonyos számítások alapján Kepler már 1610-ben sejtette létezésüket. Felfedezésük után több csillagásznak az volt a véleménye, hogy a két hold voltaképpen egy elpusztult nagyobb égitest roncsa. Ezek a Mars vonzóerejének hatósugarába kerültek, s a Mars foglyul ejtette őket. Ez az elmélet azonban nem sokáig tartotta magát. Ugyanis mérésekkel megállapították, hogy mind a két bolygó ugyanabban a síkban kering pontosan a Mars Egyenlítője fölött —s ez nem lehat véletlen. Ez a körülmény adott tápot annak a nézetnek, hogy a Mars holdja voltaképpen mesterséges égitest, a legutóbbi évtizedben a Földről kibocsátott műholdak mása. Skolovszkij szovjet tudós és Carl Sagan amerikai csillagász 1966-ban megjelent Értelmes lények a világűrben című könyvükben is elfogadják azt a nézetet, hogy a Phobos mesterséges hold. Különböző mérések alapján ugyanis arra a megállapításra jutottak, hogy a Phobos belülről üres, márpedig természetes égitest nem lehet üreges, nem lehet üres belülről Skolovszkij a moszkvai csillagvizsgáló rádióasztronómiai osztályának a vezetője. Ö megállapította, hogy a Phobos keringési pályája és keringési ideje nincs összhangban a tömegével. Tudományos körökben nagyon is komolyan veszik Skolovszkij és Sagan fantasztikusnak látszó elméletét. A Szovjetunióban több csillag- vizsgáló állandóan a legalaposabb és legtüzete- sebb megfigyelés alatt tartja a Marsot és holdjait, s mind szovjet, mind amerikai részről tervbe vették, hogy hamarosan külön szondákat lőnek ki, kizárólag azzal a céllal, hogy adatokat gyűjtsenek a Phobosról, a rejtélyesen viselkedő Mars-holdról, Ha ez az elméiét helytálló, akkor vitathatatlan, hogy bizonyos idő — megszámlálhatatlan évezred — előtt magas fokú civilizáció volt a Marson. Ez az állítás viszont menten kiváltja azt a kérdést, ha egykor volt civilizált élet a Marson, miért nincs ma is? Arra kény szeri tette-e valami a Mars-lakókat, hogy elhagyják bolygójukat, és új életet keressenek és teremtsenek maguknak? Vagy kozmikus katasztrófa okozta a marsbeli fejlett civilizáció pusztulását? Elképzelhető-e, hogy a Mars-lakók egy részének sikerült valamilyen szomszédos bolygóra menekülniük? Dr. Emanuel Velikovszkij 1950-ben megjelent Világok összeütközése című sokat vitatott könyvében feltételezi, hogy egy óriási üstökös összeütközött a Marssal, s az összeütközés nyomán keletkezett a Venui. Elméletének helytállóságát alátámasztja, hogy a Venus az egyetlen bolygó amely nem tartja be naprendszerünk játékszabályait: ellenkező irányban forog a tengelye körül, mint a Föld, a Mars, a Jupiter, a Satur- nus, a Neptunus és az Uranus. Ha elfogadhatónak tartjuk a fenti elméletet, nevezetesen azt, hogy a Mars összeütközött egy óriási üstökössel, és ez a katasztrófa megsemmisítette rajta a civilizált életet, akkor ennek alapján elfogadhatjuk azt is, hogy a katasztrófa előtt a fejlett kultúrájú Mars-lakók látogatást tettek a Földön.
