Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

Csapatotthon Bonyhádon Indulók, zászlók, fegyelmezett mozdulatok. Ünnepi ru­hába öltözött gyerekek közelednek zárt sorokban. Irány a cipőgyári művelődési otthon. Ünnepélyes csapatgyűlésre ké­szülnek a bonyhádi I. számú iskolában. A felerősített hang­szórók a „Magyar induló"-t harsogják, a pajtások őrsönként egy-egy oszlopot alkotva, elfoglalják helyüket. Ezután került sor a „Szabad hazában Lenin útján” mozgalom megnyitásá­ra. Az egyes őrsök képviselői, irulva-pirulva a nyilvánosság miatt, s kicsit akadozva is, átadták vállalásaikat Futár And­reának, a csapattanács titkárának. Hogy mik szerepelnek e vállalásokban? Csak a legjellemzőbbeket sorolnám. Az őrsök zöme felajánlotta, hogy a Bonyhádon létesítendő Lenin- park építésénél fog segédkezni. Mások vállalták a hősök sírjának gondozását, s voltak olyanok is, kik a Bonyhádi Cipész Ktsz-töl szeretnék a hulladékot rendszeres időközön­ként elvinni a MÉH-hez, s az ennek fejében kapott pénzt a csapatotthon fejlesztésére fordítani. Rövid kultúrműsor következett. Néhány szavalat után a kamarakórus forradalmi dalokat énekelt. Ugyancsak lát­hattuk az iskola ..nagyhírű”, országos fesztiválon díjat nyert néptáncegyüttesét is. De ezzel az ünnepségsorozat még nem ért véget. Vendégek, úttörőcsapatot támogató szervek küldöttei, az iskola tanárai, no és természetesen a csapattanács tagjainak részvételével új, igényesen felsze­relt, és ami talán legfontosabb; tágas csapatotthont aimttak. Jólesett a. szemnek végigpillantani az ízléses berendezésen, s a gyerekek öröme is arcukra volt írva. Modem, nagykép­ernyős televíziós készüléket kaptak a cipőipari ktsz-töl, kovácsoltvas sajtófalat és táskalemezjátszót a cipőgyár KISZ- szervezetétől. A berendezés további részét a járási köz­ponti műhely szolgáltatta (képkeretek, függönytartó), s a megyei úttörőelnökség magnóval, a járási asztalokkal és székekkel járult hozzá, hogy a csapatotthon tényleg kor­szerű és otthonos legyen. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a járási és községi tanács, valamint az fmsz segítsége is hozzájárult az otthon létesítéséhez, azt mondhatjuk, hogy a község csaknem minden jelentős intézménye támogatja az iskola tanulóit, s összefogásuk segíteni akarásuk példamutató. Kevés helyen akad példa ilyen mérvű támogatásra. A bonyhádi pajtások büszkék lehetnek rá. (cs.) Történelmi arcképek Szondi két apródja — Budán Ki ne ismerné — Arany Já­nos feledhetetlen balladájából — Szondi György alakját, Mártonét, az oroszi papét, Ali­ét, s Szondi két apródjáét! Maguk a történeti adatok is tisztázottak: az esztergomi ér­sek drégelyi várának kapitá­nya 146 fegyverese élén szállt szembe Ali budai basa negy­venezres túlerejével. Az em­berséges Chadim Ali Szondi barátját, Márton oroszi plébá­nost küldte hozzá s javasolta: szabad elvonulás mellett ad­ja át Drégelyt. Ez 1552. július 8-án történt. Márton ezt je­lentette a basának: — Szondi „ott meg akar halni... ezt ő magában már elvégezte!” Szondi a pappal Alihoz küldte — drága díszruhákba öltöztetve — két török rabját s két kedvelt „énekes gyer­mekét”. (Erről Forgách Fe­renc emlékezett meg: duos pueros symphonicos). Ezután a várkapitány leszúrta pari­páit, s utolsó emberéig har­colva, a július 9-i ostromban elesett. Ezzel a végvári világ­nak egyik legmegkapóbb hős­költeménye zárul le, 1552. jú­lius 9-én. Ám nem zárul le Szondi két apródjának, a két énekes gyermeknek történe­te! A két énekes fiút Chadim Ali basa vette magához. Bu­dára hozta és taníttat­ta őket. Annyira megked­velte őket, hogy a világért meg nem vált volna tőlük —• írja jeles kutatónk, Takáts Sándor. Két ^ és fél esztendővel utóbb, 1554. december 30-án Budán kelt Chadim Ali budai basának Kalejkihosz Alihoz írt — magyar nyelvű — leve­le. Ebben azt írja: .......itt én n álam két gyermek vagyon, kiket Szondi Györgytől vet­tem el. Egyiknek neve Libárdy, és a másiknak: Sebestyén”. A levelet Chadim Ali basa ab­ból az alkalomból írja, hogy hírét vette: Szülejmán bégnek Kuszon nevű török emberét elfogták a magyarok. Hogy azután Libárdy és Sebestyén fogolycsere tárgya lett-e, nem tudjuk. Tény, hogy tíz esztendővel később, 1564-ben Kassán nemcsak Tinódi Lan­tos Sebestyén „szörzi” vitézi verseit, de él ott egy másik, Sebestyén nevű lantos is, az őrség muzsikusa — „a császár kenyerén”. REJTVÉNY Szeptember 17-1 számunk he­lyes. megfejtése: Jókai Mór. Könyvjutalmat nyertek: Péter Mária bátaszéki, Bodri Erzsébet és Wozdeczki Gizella szekszárdi pajtások. Az Orion Rádió és Vil­lamossági Vállalat tamá­si V. gyáregysége géplakatoso kát és villanyszerelőt felvesz. Bérezés megegyezés sze­rint. Jelentkezni lehet a vál­lalat tamási telephelyén. (2) LÄNG ETELKA: Északi szél Fűszál hegyén kis bogár Nem tudja, hogy ősz van már. Leszalad, meg fölszalad, Melegíti még a nap. Lepke is száll, jaj de szép! Kék szemével néz az ég. Piros virág hogy kacag Szép emléknek itt maradt. Nézd a kerti kapunál, Furcsa vándor álldogál. Nem szól semmit, nem beszél. Haján rozsdás falevél. Ködpapucsba bújt bele, Azzal jön most befele. Lám a kerti padra ül. Meddig időz? — Kiderül. Szomorkodik magában. Széllel bélelt kabátban. Kabát alól hirtelen, Északi szél itt terem. Amerre tud szétszalad. Majd feldől a kerti pad. Megtáncoltat levelet. Szobába űz gyereket. ¥7 •• •• • •• 1 Köszönjük a nagy élményt A fegyveres erők napja al­kalmából, a dombóvári „Hanti István” úttörőcsapat tagjait a járási tűzrendésaeti parancs­nokság akadályversenyen lát­ta vendégül. Egy őrs ..szolgá­latot teljesített” a parancs­nokságon, tűzöl tósisakkal a fejükön. A többiek pedig meg­ismerkedtek a sokféle tűzoltó készülékkel. Az akadályver­seny utolsó állomása a tüskei erdőben volt, ahol nagy tábor­tüzet raktak. Ebéd közben hatalmas szirénabúgásra fi­gyeltek fel a falatozó „ifjú tűzoltók”. Valódi, piros riadó­autó érkezett a helyszínre, s a belőle kiugráló úttörők percek alatt eloltották a tüzet. Az akadályverseny győztese az ötödikes Olimpia őrs lett, jutalmul díszes emléklapot és csokoládét kaptak. A pajtások csatakiáltással köszönték meg a . tűzoltók se­gítségét, s az élményt, me­lyet azok szereztek nekik. Magyarszéki Gabriella Dombóvár-------------------------------!----­K öny vismerteté s THURY ZSUZSA: ANGÉLA Egy zalai nyár története alkot­ja a könyv ' cselekményét. Fősze­replője Bodnár Angéla, egy cse­peli munkáscsalád leánya. Angélát nagy öröm éri. Fel­ajánlották neki, hogy tagja le­het egy Zalába induló nyolcfős csoportnak. Feladatuk: összegyűj­teni a fennmaradt népdalokat néptáncokat és népi játékokat, két tanár segítő vezetésével. Angéla menne is szíves örömest, ám szü­lei nem akarják engedni. Sok-sok könnyébe és hosszú vitákba ke­rül míg végül is kimondják az igent. Feltűnik a regényben még egy jelentős szereplő is. Valenta Guszti, aki nagyanyjánál él. ö is tagja lesz a csoportnak, mégpe­dig a legszorgalmasabb, legtett- rekészebb tagja. Vagy mégsem? Miért idegenednek el Gusztitól a barátai? Mitől változik^ meg hirtelen az örökké nyafogó, ké­nyes, Beleznay Anikó? Miért lesz határtalanul boldog Angéla? Választ kaphattok a könyvből, ha elolvassátok. Szilvási Sarolta Tolnai siker a Duna-kanyarban Színjátszónapok Visegrádon Visegrádon színjátszóna- pokat rendeztek szeptember 27 —29 között. A Népművelési Intézet kilenc műkedvelő együttest hívott meg erre a ta­lálkozóra, köztük Tolnából a tolnai kulturális intézmények szakmaközi egyesülésének színjátszó csoportját. A találkozót a Duna-kanyar idegenforgalmának 100 éves jubileuma alkalmából rendez­ték meg. Azzal a céllal, hogy az Olvasó népért mozgalom törekvéseit és a tájhoz kötő­dő irodalmi emlékek, hagyo­mányok ápolását szolgálják. A bemutatott műsorok is ennek jegyében hangzottak el. A résztvevő együttesek és a szakemberek egybehangzó megállapításaként a visegrádi színjátszónapok sikeresen tel­jesítette kettős küldetését. A bemutatók erősítették azt a meggyőződést, hogy a műked­velő színjátszómozgalom nemcsak hagyományokkal rendelkezik, hanem jövője is van. A mozgalom megtalálta sajátos arculatát, helyes úton jár: fontos szerepet tölt be az irodalmi ismeretterjesztésben; színházi élményt ad és ennek befogadására nevel; eljut a fehér foltokra és elfeledett irodalmi emlékeket támaszt fel. A bemutatott műveket a közéletiség igénye jellemezte. Ezzel maivá izzították a klasz­szikus alkotásokat, a mai tár­gyú dokumentumjátékok pe­dig a közélet társadalmi ellen­őrzésének egyik lehetőségét jelenthetik. Műfajilag is — a műballada-feldolgozásoktól a riportdrámáig — rendkívül változatos képet adnak a be­mutatók. Témájuk szerint kü­lönböző helyeken, helyszíne­ken hangzottak el: a törté­nelmi levegőjű visegrádi pa­lota teraszain és pincéjében, a Salamon-toronyban, illetve az őrtorony-presszóban. A tolnai színjátszó együttes Varga Balázs: Mesefazék cí­mű Mátyás korában játszódó történelmi komédiáját és a Kocsonya Mihály házassága című mesejátékot mutatta be nagy sikerrel. ízes, zamatos népi komédia mindkettő. Te­hetséges szereplőkkel és ava­tott rendezésben. (A rendező: Raksányi Vilmos, művészeti vezetőjük és kosztümtervező­jük: Czakó Jánosné.) A bővé­rű népi humort a rendezés eredeti ötletekkel hangsúlyoz­ta. A zsűri a szakszervezetek megyei tanácsának ezer forin­tos díját ítélte oda a tolnai együttesnek. A háromnapos esemény hét­főn az országos szakemberek tanácskozásával ért véget, WALLINGER ENDRE Befejezéshez közeledik a konzervgyári rekonstrukció — Megkezdik a dobozüzem szerelését „ A Paksi Konzervgyár több mint százmillió forintos re­konstrukciója befejező szaka­szához érkezett. A beruházás utolsó — ötödik üteme, a régi gyár átalakítása raktárakká, segédüzemekké a tavasszal kezdődött meg, amikor az új üzemcsarnokban megindult a termeié^. Az építők a munka zömével már végeztek, — fo­kozatosan elvonulnak az atomerőmű felvonulási lakóte­lepének építéséhez, a „tere­pet” a szerelők veszik át. A régi feldolgozóüzem egy- harmadát gyümölcslé- és bor- üzemmé alakítják át. A többi­ben kap helyet a dobozgyár­tó részleg. A paksi gyár a jö­vőben főként dobozolt kon- zervet állít elő, mégpedig egy kilós „kiszerelésben”. Évi konzervdoboz-szükséglete a jelenlegi kapacitás mellett 24 —28 millió darab lesz. Ilyen nagy tömegű doboz előállításá­ra már érdemes modern üze­met berendezni. Az NDK-ból megrendelt au­tomata dobozgyártó „vonal’' gépiéi már megérkeztek, a hé­ten várják a német szerelő­ket is, akik megkezdik a gé­pek felszerelését. A paksi do­bozüzem lesz az ország leg­korszerűbb konzervdoboz- gyártó üzeme, az automata gé­pek percenként 280—300 egy­kilós dobozt állítanak elő. A program szerint 1970. első ne­gyedében kerül sor a próba- üzemelésre, az új szezonban már innét látják el dobozzal a feldolgozóüzemet. VISSZHANG A hiteles tájékoztatás érdekében... Szeptember 26-án a következő levelet hozta a posta Simóntor- nyáról: „Tisztelt Szerkesztőség! A napokban lapjuk „Magad mű­szerészem” címmel foglalkozott a Simontornyai Bőrgyár energiate­lepének kollektívájával, A fenti cikkhez lenne néhány megjegy­zésünk, — nem mintha az külö­nösebben sértené az ott dolgozó­kat, de a leírtaknál sokkal je­lentősebb téma szorult háttérbe — emiatt, ami azonban már sér­tő. Az történt ugyanis, hogy az energiatelep kollektívája — mint­egy €0 fő — újaŐB tanújelét adta annak, hogy nem véletlenül nyer­te el a „Szocialista üzemrész” címet két ízben is. A megyében az elsők között csatlakoztak a ,,Minden iskolának egy televízi­ót” mozgalomhoz. Vállalták to­vábbá annak üzembe állítását és a garanciális idő letelte után a karbantartást is. Az üzemrészen erről tájékoztat­ták Pálkovács elvtársat akkor, amikor a fentebb említett cikk­ben leírt epizód lejátszódott. Úgy érezzük, hogy az energia­telepi dolgozók kezdeményezésé­nek teljes lebecsülése az, hogy a Tolna megyei Népújság ez- ideig nem tartotta érdemesnek kezdeményezésük publikálását, illetve előnyben részesített egy olyan témát, melynek társadalmi jelentősége nem mérhető az előb­bihez. Kérjük T. Címet, hogy a megye olvasóközönségének hiteles tájé­koztatása érdekében fenti leve­lünket leközölni szíveskedjenek. Símontornya, 196». szeptember 25. Deli Sándor és Simontornyai Bőrgyár energiatelepének dolgozói” Megjegyzésünk Deli Sándor le­veléhez mindössze ennyi: az ener- giateiepi dolgozók nemes verse­nyéről. cselekedetéről lapunk szeptember 24-i (!) számában, az első oldalon négyhasábos címmel cikk jejent meg. Sajnáljuk, — bár erről az újságíró nem tehet, — hogy Deli Sándor figyelmét e terjedelmes cikk elkerülte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom