Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

L 4 Felriadt, néhány másodper­cig remegő orrcimpákikal fi­gyelt. A nyolcvan , személyes óriás-barakk mint egyetlen, hatalmas, izzadt test pihegett. Mindenki aludt, kivéve ter­mészetesen azokat, akik útra készülődtek. A jelt egyébként Bodó Jánosnak kellett meg­adnia. ő közvetlenül a négyes kai. zsákokkal megterhelt ha­difoglyot beérjenek. A szökés terveinek elkészítésénél termé­szetesen az istálló lerohaná- sának is voltak hívei. Jancsik azonban megértette velük: ez az akció kész öngyilkosság, hisz az őrség pihenőszobája és az istálló két egymásra ra­gasztott épület, A lovaknak őr útvonalára néző ablak alatt feküdt, s így szemmel tarthat­ta minden lépését. Amikor megtörtént a váltás, Bodó óvatosan lecsúszott az ágyról. Berkner Ödön szin­tén: az őr elintézése kettejük dolga volt. A többiek remegő izmokkal vártak. Három vagy négy perc telhetett el, amikor hal­kan megkoccant az ablaküveg. Ekkor Jancsik András és Lo­vász Ármin ;s elindult. Jankó Mátyás számolt kétszázig, s miután ez idő alatt nem hal­lott különös zajt, maga is szedelőzködni kezdett. Amikor kisurrant az ajtón, Vass An­dor is felült. Ámon Béla és Víg Mihály lélegzetvissza­fojtva figyelt: az ő feladatuk volt közbelépni, ha valami rendellenes dolog történik. Négy órai erőltetett me­net után tartották az első pi­henőt. A végtelen kiterjedésű erdőség legvadabb részein menekültek, ez volt ugyanis az egyetlen lehetőség arra, hogy az őrszemélyzetet is gya­logmenetre kényszerítsék. A tábor lovai meglehetősen rossz bőrben voltak, ahhoz azonban túlságosan is jól fu­tottak, hogy nyolc, pokrócok­egyébként az a hátrányuk is megvolt, hogy csak járt uta­kon haladhattak volna nyugat felé. márpedig — ezt vala­mennyien beismerték — a hatóságok üldözés helyett inkább az utak szigorú ellen­őrzése révén akarják majd őket kézrekeríteni. Egy magas domboldal fe­nyőcsemetéi között pihentek le. Jancsik két őrt állított — a tetőről minden irányban messzire láttak — s így tel­jes biztonságban érezték ma­gukat. Kiszámították; az őr­ség feltehetően most fordul vissza a tábor irányába, mert ahhoz, hogy egész napon át üldözzék a szökevényeket, túl­ságosan is kevesen voltak. Nincs az a parancsnok, aki — ha mindössze egy gyámol­talan szakasszal rendelkezik — megengedi, hogy kétezer felizgatott hadifogollyal hosz- szabb időn át mindössze nyolc­tíz katona nézzen farkassze­met. A tábor őrzési elvei egyébként is arra épültek, hogy itt az isten háta mögött, egyetlen fogoly sem meri vál­lalni a szökéssel járó veszé­lyeket. A legközelebbi falu huszonkét kilométerre volt, a legközelebbi váró« — ezt már csaik az őrök ellesett szavai­ból sejtették — százkiler.c- venre. És körös-körül min­denütt erdő. Nagyobb útra még a helybeli favágók sem mertek vállalkozni. Zihálva, fáradtságtól hörög­ve feküdtek a még hideg, de már tavasz-illatot árasztó földön. — Hát eddig meglennénk — mondta Lovász Ármin, s ne­vetett. — Gondolhatod, hogy futot­tak az őrök nyugat felé ... Nem js jókedv volt ez már, hanem mámor. Dobálták ma­gukat a földön, úgy nevették. Az őrök — mit 1® gondolhat­tak volna más — nyilván nyugat felé iramodtak, hisz ed­dig még egyetlen szökevény sem indult más felé. — Igaz, ami igaz. ezt jól megcsináltuk — mondogatta Vass Andor is. akt egyébként arról volt híres, hogy órán­ként legfeljebb ha egyet szólt. — Ezt jól kiagyaltad. te savószemű zsellér — mondta Bodó, s hátbavágta az angol tisztizubbonyban didergő Jan- csikot. Egy pillanatra csend lett: mindannyian észrevették, milyen vad rándulások torzí­tották ei Jancsik arcát. — Ezt ne tedd többet — mondta Jancsik nagyon hal­kan. — Odanézzetek, milyen ér­zékeny a generális úr . .. — nevetett Bodó, bár az ijedtség már kioltotta szeméből a jó­kedv fényeit. — Ne tedd ezt többet. — Most miért háborogsz, András — mondta Lovász —, tudod, hogy viccel. — Velem ne vicceljen. — Miért, ki vagy te? — kér­dezte Bodó most már pök­hendien. — Nem tudod? — Hallottátok! A koszos zsellérje! Tudod te, hogy hogy állnái otthon előttem: így! — Felugrott, s mutatta, milyen alázatosan reszketne Jancsik Bodó János hercegi fővadőr előtt. — Ülj le szépen — mond­ta Berkner. — Ne felejtsd el, még mindig nem vagyunk túí a nehezén ... A két őr kivételével vala­mennyien feszülten figyeltek a a jelenetet, s bár Jancsik hir­telen indulatát sem volt köny- nyű megérteni, mindannyian tudták: Bodó csak azért hu- nyászkodott meg a múlt hé­ten. mert belátta, hogy egye­dül nem juthat át a keríté­sen. 27x2 A helyes megfejtés 4 pont 6. nap: A mai napi rejtvény az egyetlen a 27 között, amelyikhez nincsen illusztráció. A kérdés jellege ugyanis olyan, amelyhez képre nincsen szükség. 1. A poszt impress/.ion izmus három festőjének művésze­te hatott a XX. században később kialakult, illetve kitel­jesedett stílusokra. Melyik művész melyik stílusra volt ha­tással? 2. Melyik francia festő írta a Noa-Noa című könyvet? Csehszlovák építő- és útépítő gépek kiállítása Budapesten A VVW 3400. motoros henger. Csehszlovák építő-és útépítő gépek kiállítását rendezik meg Buia- pesfcen. a BNV-területén lévő csehszlovák pavilonban, október 7-től 17- ig. A Strojexport Külkereskedelmi Vállalat által rendezett bemutató az építő- és útépítő gépek gazdag együttesét mutatja be. A kiállítást gép­bemutató is gazdagítja. A kiállításon — egyebek között — szerepelnek a sztatikus hengerek, amelyek közül újdonság a IV 680 H jelű, hidrosztatikus meghajtású, nagy teljesítményű tandemes henger. Ez a gép az útfelületek építésének befejező munkálataira alkalmas. _A TV 680 M jelű, nagy teljesítményű tandemes útihenger az aszfalt- szőnyegek építésére és javítására készült. A mechanikus kivitelezés egyszerű konstrukciója révén ez a henger az ebbe a kategóriába tar­tozó gépek legjobbjaihoz tartozik. A vibrációs hengerek közül figyelmet érdemelnek a VV2, VV1 és VV8 jelű, Csehszlovákiában gyártott új típussorozatú hengerek, ame­lyek a tapasztalat révén a nagyfokú tömörítő teljesítménnyel és könnyű kezeléssel tűnnek ki. A hidraulikus rakodók közül az l)N 125 jelű forgó hidraulikus rakodó 180 m1 óra teljesítménnyel dolgozik. Az UNC 150 jelű homlokzati hid­raulikus rakodó nagyobb tartalmú lapáttal és 216 m3 óránkénti telje­sítménnyel üzemel. Mindkét rakodóhoz 14 mellékberendezést konstru­áltak, amely lehetővé teszi alkalmazásukat mindenféle darabos és öm­lesztett anyag rakodásához. Az oldalas magas emeiésű kocsi a Transports Chrudin vállalat gyárt­mánya. Alkalmas a vállalatokon belüli szállításra, főleg a hosszú és nehezen elrakható terhek rakodására. A KV 06 jelű csigás kirakodó az ömlesztett anyagok kirakodásának meggyorsítását szolgálja. A gép óránkénti átlagos teljesítménye maidnem 2 vagon. A kiállítással egyidőben előadásokat is tartanak, amelynek kere­tében a bemutatott gépeket ismertetik. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦*♦ : * ♦ A 1VELJA€5UR Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum m^jrjTjrjr^rjr. .Jm Amikor a mocsaras vidéken különböző nagy­ságú gödröket, kráterszerű bemélyedéseket ta­láltak, meteorok becsapódására gyanakodtak. Fú­rásokat eszközöltek, de a talaj mélyén sehol sem találták a nyomát vasnak, nikkelnek vagy más fémnek, ami meteorra vallott volna. Két évvel később még nagyobh fúrószerke­zetekkel folytatták a fúrást. Harminc méter mélységbe fúrtak le, anélkül, hogy bármi is megerősítette volna feltevésüket. A legérzékenyebb műszerekkel átvizsgálták nagy körzetben a talajt, olyan műszerekkel, amelyek a legcsekélyebb fémmennyiséget is jelzik. Eredmény nélkül. Ennek ellenére bizonyosak voltak, hogy va­lamilyen, rendkívüli esemény történt ott, hi­szen ezrek és ezrek voltak a szem- és fültanúi. A Szovjet Tudományos Akadémia megbízá­sából 1961-ben és 1963-ban újabb expedíció járt. a tajgában. Az utóbbit Szolotov, nevés geofizikus vezette. Ez a legkorszerűbb eszkö­zökkel és műszerekkel felszerelt expedíció vé­gül is arra a kétségtelen megállapításra ju­tott hogy 1908. július 30-án a szibériai tajgá­ban atomrobbanás történt. Milyen magyarázatot lehet találni erre, a hat­van évvel ezelőtti atómrobbantásra? 1964. márciusában a leningrádi Zvezda cí­mű lapban megjelent cikk azt a nézetet fejtet­te ki, hogy a Hattyú csillagképhez tartozó egyik bolygón élő lények érintkezést, kapcsolatot ke­restek a Földdel. Henrik Altov és Valentina Sureleva, a cikk szerzői azt állították, hogy a szibériai tajgában történt dolog válasz volt az indonéziai Kra­katau vulkán 1853. évi kitörésére. A tűzhányó kitörése ugyanis, feltevésük szerint, igen erős rádiósugár-nyalábokat ' indított el az űrbe. A távoli égitesten felfogták a sugarakat, üzenet­nek vélték őket az űrből, s az ottani lények válaszol roppant erős lézersugarat irányítottak a Föld felé. Ez a sugárnyaláb Szibéria fölött a Föld légkörébe került, s ott anyaggá változott, s ez okozta a nagy erejű robbanást. Merész, fantasztikus, semmivel sem alá­támasztott nézet. Éppen annyira fantasztikus és elfogadhatat­lan az a nézet is, amely azzal magyarázza a hatvan év előtti eseményt, hogy ellenanyag üt­között össze a Földdel. Mert ebben az esetben. — ki tudja, mi lenne a szibériai tajga helyén? Ugyanis az anyag és ellenanyag összeütközése mindkettő megsemmisülésével végződik. Hozzá kell tennünk azt is, az ellenanyagnak vajmi kevés eshetősége van arra, hogy az űrből el­jusson a Földre anélkül, hogy útja közben ne ütköznék valamilyen anyagba. Ezért elfogadhatóbbnak látszik az a fel­tevés, — ennek a tudósok körében is számos híve van —, hogy hatvan évvel ezelőtt Szibé­riában atomrobbanás történt, s ezt minden - jel szerint az okozta, hogy egy más égitestről érkezett űrhajó az atom-hajtómű üzemzavara következtében felrobbant. Ez is fantasztikus állítás, de nem lehetetlen. A hatvan év előtti eseményről annyi könyv, tanulmány, értekezés jelent meg, hogy egy könyvtárat lehet megtölteni velük. A vizsgá­latok még mindig tartanak. Az atomrobbanás lejátszódását alátámasztja az a tény, hogy a katasztrófa helyén a radioaktivitás még ma is kétszer erősebb, mint bárhol másutt. A fák évgyűrűinek vizsgálata kiderítette, hogy a ra­dioaktivitás 1908-ban fokozódott. Mindaddig, amíg kétségtelenül nem bizonyo­sodik be, hogy más valami történt, okunk van feltételezni, hogy 1908. július 30-án reggel atom­erővel hajtott űrhajón vendégeink érkeztek a világűrből, de szerencsétlenül jártak. A Föld­del való összeütközés következtében, vagy más okból az atomerő felszabadult, s borzalmas erejű robbanást okozott, amelyben teljesen megsemmisült az űrhajó utasaival együtt. MESTERSÉGES HOLDJA VAN A MARSNAK? Naprendszerünk bolygóiról meglehetősen so­kat tudunk. Ismereteink alapján legfeljebb a Marson lehet élet, — abban az értelemben, ahogyan mi az életet értelmezzük. Az ember pontosan megállapította az életlehetőség elmé­leti határát. Ami ezen a határon belül van, azt ökoszférának nevezi. Naprendszerünkben csak a Föld, a Venus és a Mars tartozik az ökosz­férába. Természetesen figyelembe kell venni, hogy ez az elmélet a mi életkörülményeink­ből indul ki, s ez nem zárja ki, hogy az ökosz­férán kívül is lehetséges élet —, általunk is­meretlen formában. * * ♦ ♦ : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ x ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * p t f ♦ * ♦ * * * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom