Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

27x2 Ki mit tud a képzőművészetről? A helyes megfejtés 7 pont 5. nap: 1. A francia poszt impresszión isták között há­rom vezéregyéniséget tartunk számon. Kik ők? A fenti kép hármuk közül kinek a műve? Mi a kép címe? 2. A falfestmény készítésének két módja van; az egyik: a nedves vakolatra fest a művész, a másik: csak a vako­lat teljes kiszáradása után kezd festeni rá. Mi az egyik és mi a másik neve? Az eddigi helyes válaszokért összesen 22 pontot lehe­tett szerezni. Még érdemes most is bekapcsolódni a rejt­vénymegfejtők táborába, mivel nem biztos, hogy mindenki m’ndent helyesen fejt meg, s hogy a maximális pontot el­éri. Esetleg alacsony pontszámmal is lehet nyerni. Elektronikus szonda Azok emlékére, akik a végte­len orosz pusztákon vesztették éle­tüket, s azokéra, akik hazatér­tek, hogy forradalmat csinálja­nak. Minden Vilmos volt. A har­madik őrségváltás után (24 óra 30-kor) két emberrel ki kellett kapcsolni a négyes számú őrt, s aztán az így megszerzett fegyver fedezete alatt, a második csoportnak, — mely négy főből áll — be kell hatolnia a raktár­barakkba. ahol az őrszemély­zet élelmiszeradagjait, s né­hány tartalékfegyvert tárol­nak. A harmadik csoport — a két legvakmerőbb és leg­ügyesebb ember —, ez alatt kibontja a kerítést, s ha ne­tán munka közben a 3-as szá­mú őr megzavarná, annak el- némításáról is gondoskodik. Ezt a munkát, ami tulajdon­képpen a vállalkozás kulcs­akciója, maga Jancsik András vállalta. Az utolsó megbeszélésen már csak hárman vettek részt — a három csoportve­zető. Jancsik a legnagyobb óvatossággal szervezett meg mindent. Néhányan ki is ne­vették érte. Az elhatározást követő napokban egyébként érdekes módon megváltozott nyolcuk kapcsolata. .Kimond­ták az utoló szót, s ezzel, mintha egyszeriben elfelejtet­ték volna minden korábbi sé­relmüket. Mert ilyenek is vol­tak. Vass Andor például két héttel korábban még az ígér­te Bodó Jánosnak, aki a 14-es fakitermelő csoportnak a fel­ügyelője volt, hogy kettéha­sítja. Az ötlet megszületésé­nek napjaiban nem volt rit­kaság, hogy úgy felforrósodott köztük a szó, hogy már-már egymásnak ugrottak. Jancsik azonban mindig, mindenütt ott volt, s ki tudja, mi volt a tit­ka, de pár szóval a legvadabb vihart is elsimította. Az új őrség — pontosan úgy, ahogy Jancsik megjósolta —, gyanakvó volt és kíméletlen, éppen ezért szerdán tartották az utolsó megbeszélést — ak­kor is csak hárman —, s ezt követően — egész szombatig —, a legszigorúbban kerültek minden feltűnést. A táborpa­rancsnok csütörtökön este Berknert és Lovászt dicséret­ben részesítette, mert meg­mentették áz egyik őrt, aki nem vette észre,’ hogy felé dől egy hatalmas fenyőfa. Jancsik ugrálni szeretett vol­na örömében: a véletlen eb­ben az esetben nagyszerűen a kezükre játszott, hisz ez az eset valamelyest megnyugtat­ta az őrséget. A hadifoglyok jóindulata nyilvánvaló volt, s ez a katonákat is mérsékletre késztette: Persze ez a mérsé­kelt szigorúság még mindig sokszorta rosszabb volt, mint a korábbi őrség alatt megszo­kott bánásmód, node — Jan­csik ezt is megmagyarázta társainak —, ez érthető is volt: az előző őrszakasz már megjárta a frontot, a mosta­ni pedig éppen attól fél, hogy odakerül, méghozzá közvetle­nül a szörnyű vérontás befe­jezése előtt. A kenyéradagjukat hétfő óta gyűjtötték és rejtegették — a szökés egyik előfeltétele ugyanis az volt, hogy bizo­nyos tartalékokkal rendelkez­zenek. Meglehetősen nehéz napok voltak, mert egyszerre kellett kimagasló munkaked­vet felmutatniok és maximá­lisan takarékoskodniuk az ere­jükkel. Jancsik úgy rendelke­zett, hogy mindenki .próbál­jon repetát szerezni meleg­ételből, a vacsora-adagokat azonban lehetőség szerint őrizzék meg, mert a kijutást követő első héten semmilyen körülmények között sem ke­rülhetnek kapcsolatba az út­baeső falvak lakosságával. Akik tehették — csere vagy egyéb úton —, jobb állapot­ba lévő lábbeliket szereztek, s miután ruha dolgában meg­lehetősen jó volt a táborban a helyzet, többen új köpenye­ket kunyeráltak a szolgálat- vezető őrmestertől. Felöltözve azonban meglehetősen fura képet mutattak: ' a magyar nadrágok, ■ zubbonyok, csá­kók, orosz, olasz, sőt angol katonai holmikkal keveredtek. Jancsik András például egy angol tiszti zubbonyt viselt, melynek bal oldali váll-lapján még a csillagok is fenn vol­tak. A küllem természetesen mit sem számított — maga az őrség is meglehetősen ve­gyes, sőt szedett-vedett volt. A táborparancsnok — Sucho- milnov százados —, is lehe­tetlen öltözete miatt kapta az osztrák hadifoglyoktól a Kapi­tány Trottyos becenevet. Szemre siralmas egy szakasz volt, ezt mindenki látta, fel­adatának azonban — talán ép­pen ezért —, nagyszerűen megfelelt: a legkisebb fegye­lemsértést, lazaságot sem tűr­ték el. Szombaton, takarodó után a kapitány váratlanul megje­lent a németek barakkjában, s elrendelte a személyi felsze­relések rovancsát. A jólérte­sültek már napok óta mondo­gatták: a németek készülnek valamire, fejszéket loptak és talán lőfegyvereik is vannak, a hír azonban nem bizonyult igaznak; az őrség semmit sem talált. Két és fél órán át tartott a kutatás, s Jancsik ez alatt pattanó idegekkel figyelt min­den zajt, a németek lebukása ugyanis magától értetődően a többi barakkok lakói számára is nehéz napokat jelentett volna. De aztán minden jóra fordult: a razziát lefújták, sőt a kapitány a kocsiba is be­fogatott, hogy egy-két pohár pálinkára a faluba hajtasson. Elnyugodtak a barakkok. Na­pi 12—14 órai munka után minden átmenet nélkül jön a szemekre az álom — mély gödörbe zuhan így az ember. Jancsik maga is elaludt né­hány percre lámpaoltás után, az álom azonban kötelességé­re figyelmeztette: azt álmod­ta, hogy Vass Andor elfelej­tette magához venni a kulcso­kat ... Castaing francia professzor elektronikus szondája Párizs vá­ros Technikai Nagydíját nyerte el. A szonda-műszer 15 évi ki- sérletsorozat után született meg. Fő részei: egy elektronágyú, mágneses lencserendszer, optikai célzóval felszerelt mikroszkóp, számláló berendezés és a vizs­gálandó tárgy befogására alkal­mas szerkezet. A szonda a vizsgálandó anyag pontos kémiai összetételét spekt­rográftól analízis útján állapítja meg. A parányi tömegű vizsgá­landó anyagra elektronnyaláb összpontosul. A besugárzás hatá­sára a vizsgált anyag X-sugara- kat bocsát ki magából. A sugár­kép magába foglalja a szonda becsapódási pontjában levő anyag részecskéit. A szonda segítségével rövid idő alatt ki lehet mutatni a vizsgálandó anyag alkotóele­meit a legparányibb töredékben is. A jelek szerint a jövőben, sőt már napjainkban is igen széles körben lehet vizsgálati célokra felhasználni • Castaing-szondái, az orvostudományban pl. a rák­kutatásnál, a vesevizsgálatoknál, különböző szövettani vizsgálatok­nál, illetve a fémkohászat terü­letén is. A szondát az Egyesült Államokban művészeti hamisítvá­nyok kimutatására is alkalmaz­zák. VILÁGŰR ütifc' ....: . Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum Belgrád (saját tudósítónktól) — Délkelet-Eu- rópa különböző részeiben az utóbbi napokban ismeretlen eredetű repülő tárgyakat (UFO) lát­tak. A múlt hét végén egy zágrábi amatőr csil­lagásznak sikerült három ilyen világító repülő tárgyat lefényképezni. Miközben szakértők igye­keznek kiértékelni a felvételt — amelyet egyéb­ként a jugoszláv lapok is közöltek — Crna Gora hegyvidékéről újabb UFO-król érkeznek jelen­tések, ezek állítólag nagy erdőtüzeket is okoz­tak. A jelenségek elsősorban Ivangradból szár­maznak. Több ottani lakó szilárdan állítja, hogy az utóbbi napokban esténként furcsa, erősen fénylő testeket láttak a magasban. A hatóságok megerősítik, hogy azon a vidéken számos erdő­tűz volt, de keletkezésük okát még nem sikerült megállapítani. Szófia (UPI) — A bolgár főváros fölött egy UFO-t láttak. A BTA bolgár sajtóügynökség közleménye szerint az UFO szabad szemmel is látható volt. E jelentés szerint a repülő tárgy nagyobbnak látszott, mint a Nap korongja, és trapéz alakja volt. A szófiai csillagvizsgáló te­leszkópján is megfigyelték a repülő tárgyat. A bolgár hidrológiai és meteorológiai intézet-egyik szakmunkása kijelentette, hogy a repülő alkot­mány önerejéből repült, mintegy 30 kilométeres magasságban. Még sok ilyen esetet sorolhatnánk fel, de bi­zonyosságot azok sem nyújtanak, azok sem ma­gyarázzák meg, voltaképpen honnan erednek az UFO-nak nevezett repülő tárgyak. Még csak annyi fűzünk hozzá, hogy a repülő­tányérok megjelenésének vallási vonatkozásai is. vannak. Hitbuzgó emberek hivallásuknak meg­felelő magyarázatot keresnek rájuk, s azt .állít­ják, hogy ezeken az alkotmányokon „az ég kül-, döttei” közelednek a Földhöz. Az arab világban természetesen Mohamed küldötte, Indiában Buddháé, a keresztény világban pedig Jézus kör vete látogatja meg ismeretlen célból az embe­riséget. Az UFO-kutatók 1967 őszén tartották VII. vi­lágkongresszusukat. Jelen volt Herman Oberth professzor, a rakétarepülés egyik úttörője, Wer- nher von Braun tanítómestere, és nyilatkozatá­ban „a tudomány keretein kívül álló problémá­nak” nevezte az UFO-k kérdést. Lehetséges, mondotta, hogy ezek a repülő alkotmányok más égitestről érkező űrhajók. Az UFO-kat irányító, kormányzó lények valószínűleg messze megelőz-, tek bennünket a fejlődésben, és ha eléggé oko­sak leszünk, sokat tanulhatunk tőlük. Hozzáfűz­te, hogy a tudománynak alaposabban kellene foglalkoznia ezzel a kérdéssel, de sok tudós úgy viselkedik, mint a tömött lúd: nem hajlandó újabb dolgokat m egemészteni. Minden új esz­mét és gondolatot, egyszerűen értelmetlenségnek nyilvánít... A Szovjetunióban Anatolij Sztolyakov repülő- tábornok elnökletével 1967. novemberében szak- bizottságot alakítottak azzal a feladattal, hogy alaposan tanulmányozza és tudományosan érté­keljen minden jelentést, ami azonosítatlan re­pülő tárgyakról érkezik. A londoni Times ezzel kapcsolatban a következőket írta: remélhető, hogy a vizsgáló bizottság tudományos magyará­zatot fog találni a titokzatos repülő tárgyak meg­jelenésére. ATOMROBBANTÁS A SZÁZAD ELEJÉN 1908. július 30-án, tehát pontosan hat évtized­del ezelőtt — reggel 7 óra 17 perckor amilyen látványos, olyan titokzatos esemény játszódott le a szibériai tajgában: tüzes gömb vonult vé-" gig az égen, és eltűnt a sztyeppe fölött. A transz- szibériai vasút utasai egy fénylő tömeget lát­tak, amely dél felől észak felé húzódott. Óriási robaj rázkódtatta meg a vonatszerelvényt, egy­mást követték a robbanások a messzi távolban. Ugyanabban az időben a szeizmográfiai állo­mások világszerte földrengést észleltek. Az ir- kutszki állomás szeizmográfja egy álló óra hosz- szat kisebb-nagyobb erejű rengéseket jelzett. A robaj ezerkilométeres körzetben volt hallható. Óriási rénszarvascsordák elpusztultak, a robba­nás ereje a levegőbe röpített sok nomád sátor­lakót. Kulik professzor szovjet tudós 1921-ben gyűj­teni kezdte a szemtanúk nyilatkozatát, majd an­nak alapján a szovjet kormány anyagi eszközö­ket bocsátott rendelkezésére, hogy tudományos expedícióval felkeresse a rendkívüli esemény színhelyét. Az expedíció 1927-ben indult útjára. Tagjai meg voltak győződve arról, hogy a helyszínen óriási meteor becsapódása által okozott krátert találnak. Ez a feltevésük azonban hamarosan tévesnek bizonyult. Már hatvan kilométernyire az esemény szín­helyétől megpillantották az első, korona nélküli fákat. Minél közelebb kerültek a helyszínhez, annál kietlenebb volt a táj. Erdőket láttak, de puszta fatörzsekkel, mintha valaki leborotválta volna a fák koronáját. Óriási tűzvésznek lát­szottak a nyomai is. Az expedíció tudós tagjai­ban megérlelődött az a meggyőződés, hogy óriási erejű robbanás történt. * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom