Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
Czakó Gábor SB beionBiajo A Hú a drótkötél formiert vizsgálta, u mely vn az óriás híd teste függött. A láhy a kotláinak támaszkodva figyelte; „Helyben vagyunk rögtön kiderül, Hogy te kalapáltad ezt a francot,” —- Te szegény, élhetetlen! — sóhajtott. A három SZÓ kimondása megenyhítette; a fiú hosszú sovány alakja helyén egyszeriben gyámolításra szoruló aprócska kisgyermeket látott. Fölébredt benne az örök anya — meg kellett cirógatnia a fejét. Majd kézbe- veszlek én, ne féljl — Nagyszerű lesz. — Ne hülyéskedj. Addig hülyéskedsz, amíg teljesen tönkre nem teszed magad. —• A fiú kérges tenyere sértette a kezét, bőrét részelte a simö- gatás, — Ezen a hídon én is dől» goztam, — Tudom. Láttam a már« ványtéblót a tötjárónél. Kfir, hogy most víz alatt van, „Elvégezte a jogot éa utána visz- szament lakatosnak! az országban nmes mée egy Ilyen hülye, fis ezt kellett nekem kifognom." A fiú nézte a hidat. „Jó híd gyönyörű híd." Egyetem után ^ napszámra -jegyzőkönyveket Rapit'gáit arról, hogy az egyik asszony mit mond a másik macskájának. Később szabálysértési előadónak szegődött és kemény bírsággal sújtotta azokat, akiket a rendőr tettenért, mikor mellékutcák biztonságosnak vélt homályában könnyítettek magukon, majd a vasút zsold* iában eldöntötte, hegy a fuvarozás közben kirepedt dunyháéig árét megfizesse-e a MÁV, vagy legyen a kár a föladó baja. Ekkoriban még zakót, viselt és fehér inget nyakkendővel. Amióta ßoktor Lakatos, vászonnadrágjához kockás inget húz, és kaiapál, fúrja a vasakat, a*t esifiél velük amit akár. Megszorította a lány kezét. Kiesi, kerek kéz volt, girbegurba tápadós ujjakkal. — Kis, vacak kezed van, —. mondta — egy Szilva se férne el benne. A korlátra könyököltek. A csillagok ezernyi ragyogó szetnmel leselkedtek a folyóba, az meg ugyanannyival nézett vissza rájuk. A Hold nem látszott, egy nagy emyőforma felhő eltakarta. A folyó partja volt az egyetlen hely a városban, ahönriaft lehetett lóthi a csillagokat, a — Ne bántsd a kezem, A hidak füzérben, hősükét fölemelve pipiskédtek a két part. között. Megmorzsolgatta a lány ujjait. — Egy ribizli talán belefér, esetleg egy cseresznye. Az már biztos, hogy bem mennék el Veled dinnyét lophí. — Miért kellene dinnyét lopni? A lány arca barkós-pihés volt. gödröcSkés, ha friőáóly- gott, ilyenkor a szemébpn zöld meg kék tükröcskék ugráltak. De most hCni mosolygott. Diákok csörtettek él mellettük, Egy bizonyos Miklósról beszéltek, aki Szerintük väd- barbm volt. Egyikük megnézte a lányt. „Milyen mások!” — gondolta 6. a lakatos nem nézett a srácokra, Hátúiról IS ismerte őket. Mentek tovább a hídon. Később megálltak esókolóáfii. A lány szívesen és lelkesedéssel csókolózott, ilyenkor rugalmas, hajlékony testével szaporán fószkelődött a fiú ölelésében. Egyszeresük megmerevedett. — Vigyázz! — suttogta és eltolta magától á fiút. — Mire? Egy rendőr közeledett felé- ’’ jük, A lány hem mert szólni, csak a válla mozdulatával terelte a fiú tekintetét. „Mi lesz, ha igazoltat, éa meglátja az igazolványban a dr.-t, meg azt, hogy lakatos a Ganzban?Azt fogja hinni, hogy lecsukták, azért nem lehet jogász". Kihúzódtak a korláthoz. A rendőr rájuk pillantott, aztán szó nélkül elment mellettük. Zseblámpa lógott az övén. jó mesz- Sze ért, mire megszólalt a lány, — Miféle ez ? — Hogyhogy miféle? — Nem volt egy csillagja se. Ilyen rendőrt még nem láttam. — Tábornok. — Ne hülyéskedj! **“• Aa egészen nagy tábornokoknak nincs csillagjuk. — Ha én egyetemre jártam volna, mint te. biztos nem mondanék ilyeneket. —- Megint nem mosolygott. Miért? — Csak. Megindult fi szél és föl borzolta a viaben a csillagokat. Két autó húzott el mellettük gyofls egymásutánban. Hátul- jukon pirosait Világított a stoplémpa. „Páviánok, Mindenki pávián Szeretne lenni, Még talán én Is." *— gondolta a lakatos. Ismét mentek egy keveset. —■ Fázom —• mondta a lány, A lakatos magához húzta, eltakarta a szél elöl. —- Most jé? — Jó. —■ Közelebb bújt a fiúhoz, arcát a vállához nyomta, becsukta a szemét úgy Vitette magát, Cipőjük kopogott a kövezeten. A lakatos óvatosan előhúzta zsebéből fi kulcsait. és ráütött a korlátra. A hatalmas híd megpertdült: éneklő csengés futott végig rajta. A lány összerezzent, kinyitotta a szemét. — Mi volt ez? — A folyó, **= A folyók — igen. Minden este énekel. — Miért énekelne? A fiú kinézett a partra. A délutánt Záportól még • nedves rakparton csúszkált a gépkocsi lámpák fénysugara, A folyó kanyarulata mögül hajótülök bugása hallatszott. Visszafordult, Ismét mégfogta a lány kezét. Erősen akart hinni, ab- ? ban, hogy rosszul ismeri. A szél újba nekilódult. A lány végigborzongott mintha az ujja hegyével csiklandozta volna Valaki a gerincét. Most úgy érezte hogy szereti a lakatost, Mosalvgott is égy kicsit. Isfrtét dudáit a hajó. —- At akar jönni a városon mondta a fiú. — Mól jöhetne át? A körúton. A lány már megint noth mosolygott. „Micsoda botrány lenne.' ha bemutatnám az apámnak!” — Lehet hogy kőhajó vagy körüljáró betonhajó! —'Szenvedélyesen magyarázott. — Képzeld el, ha egyszer mennél á körúton, és Szembejönne egy hajó. sima futású. vidám hajó, lobogó fehér vitorlákkal. Az autók ügy rebbennének szét előle, mint a kövér kofák, amikor elszabadulnak ä Csirkéik. És a hajó frissen lebegné, futna, mint ahogy egy betonhajóhoz ülik. Össze- pödörné a síneket, minden sarkon kikötne, ég jó torkú, csíkos inge«; legények hívogatnák az utasokat. Tudod hányán akarnának fölszállni? — Én nem. -» A lány szeme szürkére váltott. „Majd én kinevelem belőled ezt a marhaságot!” A lakatos etsZÖmorodcrrt. Gépiesen megkérdezte: — Miért? — Ügy sem jönne hajó. A körúton nem jár hájó. — De ha jönne egyszer! — Nem jönne! Szótlanul ballagj«* & part felé. A hídfőnél egy autóbusz állt meg mellettük, — Brdgrégüretró — hallatszott a kaiauznő hangja a mikrofonon keresztül. Néhá- nyan leszálltak, a lány megigazította a haját a busa elferdült v isftzapi I la n tó-tü kré— Trügek trü — stóláit meg iámét a kaiauznő ét a busz továbbment. A fiú rágyújtott. Kettőzve szippantott a cigarettából, csak a második Blukkot tartotta bent, Kiengedte a lány kezét, — A* anyám k nagyot nézne — mondta maga elé a lány. — Tessék? — Semmi. Csak anyám la nagyot nézne, ha hajóval állítanék be hozzánk, A lakatos ledobta maga elé a kiürült gyufésdobozt éa rugdosni kezdte. Nagy csörömpöléssel ócska, sárga Villamos döcögött be a megállóba. — Ezt még elérem — mond. ta fi lakatos, — Hogyhogy eléred? Kihagynál az utca közepén? A fiú csodálkozva nézett rá. Gyorsan megosökoita az arcát kétoldalt, rá tó mosolygott kedvesen, aztán utána iramodott a meginduló szerelvény- nek. Mielőtt felugrott volna rá, a csikket nagy ívben föl- baj itotta a levegőbe, de olyan magasan, hogy a kisgyerekek, akik nem tudtak aludni, mert az anyjuk túl korán dugta ágyba őket: azt hitték hogy csillag szállt el az ablakuk előtt, LOVÁSZ PÁL VERSEI: öregek Világ kitett Jet. csúf Öregek, rínak, mint anyátlan pólyásgyerek; nyílt szájuk enyhülésért tátogat! a halál emlője után kutat. Szilánkok ■■A ellenségemnek Ne törd magad létem léted csak pillanat és semmiségünkben eggyé lessünk LÁTNI PAJ Vakok fekélyes kívül mindenütt ä táj szép annak akit benseje bezár ÜZENET Hulló csillag aranyhúrján Üzen más világokon sincsen kegyeiéin SE Ha követed a kényelmes utat nem érsz gödröt ___ se gyémántormokat. _____ h egedűs lászlúí Galamb a sínek között A fákat néztetni lombjuk még a fégi, pedig ballagunk már . az ősz felé. S a Frankét Leó utcában egy férfi. Ősi férfi lépett a sínek közé, valamiért gyengéden lehajolva, s fölvett egy szürke, véres táltosomét. Akkor láttam, Sérült galambfióka. A villamos már messze robogott, Meglepett, szokatlan volt, — mikor néha közönnyel hagyja ép a nyomorultat, fiatal öregnek helyet nem ád, s komorságba burkoljuk önmagunkat. Oly jó volt e jóteltet látni, mégha bús is. Pár percre jobb lett a világ. Tadeusz Jászcsayk: Almaim háza Ma ismét varsói házunkról álmodtam, éjszaka. És mint mindig, megismétlődik sok év óta, amikor felébredek, a fájdalomtól ütöttem Skéretnék, hogy ez Csak élőin. Húsz' étivel, ezelőtt búé.'fúttafh él é háztól, aráikor még Tövidnddrátjos voltdfn ét éppen iskolába indultam. Azóta sem emlékszem ilyen határozottén és vágyva egyetlen házra .lém, ahol Azóta laktam. Csakis ettől a házról álrhbdcrtn és felébredés utáú. siivdobogás feg el. Már elképzelni létfi tudom dz ottldkók arcát, vagy hangját, nem emlékszem. Hogyan M emlékezhetnék tájuk húsé év múltán? Mindig ugyanaz, Sétálok u házunk kikul a fasorban, fekszem d ftlbéh, felmászom d fákra. Hüjtath kilóul nines btt egyetlen ember sem, csak én és a ház. Ezért érzem magam dty szabadnak, és boldognak, mm anyám mellett. Méft át én házam közelében vagyok, nyugalomban és biztonságban. Nem tudom vámé leiké Oz embereknek. Egyben biztos vagyok — a házaknak van. Nem minden háznak ven lelke, de az én házamnak biztosan van, Ha másképp lenne emiékeznék“é rá annyi évvel halála után? Csak — kezd elegem lenni ebből. Sok városban laktam azóta és sók házban, húsz éve semmi sem ltot többé ahhoz á hétyhez, ahbt valaha az én házam állt. Nem is kívánok oda visszatérni. Magunk között szólva, nagyon csúf ház volt áé, Valósággal a Csúnyaság karikatúrája. Szörnyen csúnya .,. Hosszú fábúrakk, a téglaépületek között. Hegyes fekete káifány- papír-borítású teteje volt és a legnevetségesebb, hogy ezen a tetőn sók magas vörös kémény állt. Még ä szegények, a öóttzewski és Balicki utcai lakók, akik maguk is kis, rozoga házakban lakiak, kigúnyolták maguk között a ml házunkat és mosolyogva mondták a lakóktól: „Ej, H, grófok a barakkbanr Az én házamban nem mit nagyobb lakás szoba-konyhásnál, az dH lakók többségének pedig csak egy SZúbájd Vélt. ÉS VÍZ? Hét la- tcáShOS csdk négy VÍZCSáp, d mi házunkban, az is a folyosón. Kevés volt, — igaz, s nem volt csatornázott WC sem, szükségre mindenki a bokrok közé rejtett fabódéba futkosott... Szóval, semmiben nem hasonlított a mesék palotáira, csak düledesd undoit falai voltak. Megszűnik-e Végre, hogy megjelenjék álmomban? Elegem van ebből/ Nem akarok felébredni szívdobogással, hogy és csáit álom volt»« 9 Nézzétek meg ezt a kerületet! Ott, ahol csak romok és meggyilkoltak síremlékei voltak, mát új telep van. fénylő üvegekkel és színes vakolattal. Azon a Helyen, ahol valamikor a szétszórt Szemétdombon bűzlő anyag volt, a gödröket kartonpapit és rozsdás pléh borította, s a családok fedél nélkül kóboroltak — most Vágy park ált, SZ&kőkúttal, Virág - ágyakkal, és játszóterekkel. Mutassatok nekem csak egy omladozó falat iS olt, amely hasonlít ás én képeit házamhoz! Nem találtok! Nemrég Évát vezettem oda. Mentánk a rozsdás sínek között, ahol valamikor a fasiszták golyóitól pusztullak el a Balicki és Gótezeutski utcai fiúk, meg az én házamból valók, Nem mutattam meg Évának, hol állt aa én esúf házam, mert magas falak torlaszolták el álunkat, tfj üzletekét építettek ott. Nem tudtam mutatni Évának egyetlen kiégett téglát sem aa én házamból. Gondoltam — jobb is így. Miért is kellene nem mindezt látnia? Az elhagyott sínek mentért és tíz üz-* letek kerítésének oldalán fiatal juharfáson né. Lombjai éppen sárgák voltak, gyermekkorom juharfáinak színe. Gsüfos mttaz én házam, g szomorú volt. a halálé éppolyan Szörnyű, mint az agyonlőtt lakóké, szüléimé, szomszédaimé ég játszótársaimé. Ha valahol juharfákat látok, szomorú, borús, fájddtmas hangulat fog ei, egyszerűen ügy érzem magam, mint a vízbe dobott kő a Visztulán. Éjszaka pedig a házamról álmodom.
