Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
■ n t ' ‘ ß2Ö3ö Síksfeífo vii +i AmM : t .A VKMWWAl MWWWÍI ■»»•r-- KiytigiíUj ■ . ' Mindhárman a véget jelentő lövést, várták talán ezért is volt olyan hihetetlen, amikor kezük elérte a lágyan vízbe ereszkedő homokpartot. Néhány karabély ekkor már tüzelt, a lövedékek azonban jóval mellettük csapódtak a lágyan kinyíló iszapba. Fel a gátra, le mögé. Egyetlen hatalmas ugrás. Egymásra zuhanva gurultak lefelé — És most pörkölj oda nekik! — kiáltotta Jankó boldogságtól fuldokolva. — Dör- rentsetek közéjük...! Jancsik visszakúszott a gát peremére, kidugta fejét a bokrok közül. — Oda lőj. ahol fellobbannak a torkolattüzek! — kiáltotta, s tüzelt. Ürített, célzott, lőtt. Mámoros pillanat volt. — Figyeld egyik alighanem kész! — ordította, s aztán elhallgatott: Berkner nem hasalt mellette, s Jankót se látta. Hátranézett: a gát tövében feküdtek. — Mi van? — kérdezte, s hirtelen vad szédülést érzett — Miért nem jöttök? — Te, a fiút alighanem eltalálták — mondta Jankó. Lecsúszott hozzájuk, megragadta Berkner zubbonyát. A fehér arc oldalra csuklóit. — Nézd — mondta Jankó. Kezével megérintette a fiú száját, s aztán a hold felé tartotta véres ujjait. — Mi történt veled? — kérdezte Jancsik —. istenem, miért engedted ezt...? Vad, szakállas arcát a fiú vérhabos arcához szorította. — Menjetek — mondta Berkner —, meneküljetek... — Te is jössz — mondta Jankó sután —, mindannyian megyünk... — Nem, én nem. — De hát mikor találták el? Kérdezte Jancsik mintegy magától. — Egy szót se szólt... Óvatosan megfordították: a golyó a jobb lapocka alatt ütötte át a testét. — Tüdőlövés... — Az — mondta Jancsik. — Éppen a tüdejét... Egy másodpercig döbbenten maga elé nézett, aztán vadul azt mondta: menj fel és lőj! Ha valaki megközelíti a partot azonnal tüzelj! Átfogta a fiú vállát, kissé megemelte. — Mi addig előremegyünk — mondta. — Ne — tiltakozott szemével a fiú —, nagyon fáj... Lehunyta a szemét, s mintha már nem lélegzett volna. — Valamit mondani akarok — mondta Jancsik —, figyelsz. ..? — Igen. Jancsik a fiú mellére ejtette a fejét: amit egy pillanattal korábban még késznek, kereknek, kimondhatónak érzett, Hanyatt fektette a fiút; tört fényű szemeiben megakadtak a csillagok. — Senkit sem szerettem úgy, mint téged — mondta Jancsik —, elhiszed? — Tudom — mondta a fiú. — Ugye meggyógyulsz...? — Mindenki ellen harcolva nem juthattok haza... — mondta Berkner, s megpróbált felemelkedni. — Menjetek délnek... Csattant a karabély, aztán a závárzat. A mellettük álló fába becsapódott egy túlról jött lövedék. — Csak lőj — kiáltotta Jancsik a gát peremén hasaló társa felé. — Lőj csak lőj...! most képtelen volt szavakba foglalni. — De azért ugye jó, hogy nekivágtunk az útnak...? — kérdezte sután, s hagyta, hogy sáros arcán árkot hasítsanak a könnyek. — Igen — mondta Berkner —, nagyon jó... Mire megvirradt, túljutottak a veszélyes övezeten. Egy dombtetőn álltak, széles, er- dőcskékkel és falvakkal tarkított síkság felett. A látóhatárt lezáró távoli dombok szinte szálltait. — És most merre? — kérdezte Jaftkó csendesen. — Délnek — mondta Jancsik. — Arra kell lenniük a mieinknek.... (Vége). 27x2 Ki mit tud a képzőművészetről? A helyes megfejtés 2 pont 23. nap. 1. A káprázatos fényjáték tolmácsolására sajátos, olajpasztellkréta technikát alakított ki. Bár az expresszionistákhoz soroljuk, egyedülálló a XX. század képzőművészetében. Melyik magyar művészről van szó? 2. Jövőre lesz 50 éye, hogy meghalt az a magyar művész, aki a Lilaruhás nő cíihű képet festette. Ki a festő? Az alkohol — az ausztráliai őslakók ellensége Aki meg akarja ismerni Ausztrália őslakóit, annak az ötödik kontinens északi. legkevésbé fejlett rndékére kell utaznia: ott találni néhány települést, ültetvényt, az esős évszakban elázott utakat. Csaknem ezer mérföld út vezet gazdag bányavidéken át a csaknem sivatagnak mondható területre, ahol élnek. Egész Ausztráliában már csak kb. 40 ezer ausztrál-néger él, ezekből is csak nagyon kevés a városokban, ahol azonban szintén nem asszimilálódnak. A településen megdöbbentő látványt nyújtanak ezek a bennszülöttek: semmiben sem hasonlítanak az afrikai négerekhez, hiányzik belőlük az afrikaiak kellemes külseje, vitalitása. méltóságteljessége. Rútak, s e rútságot fokozza az alkohol, és a betegségek hatása. Forradások és daganatok csúfítják el tömzsi termetüket, tisztátlanok, aminek fő oka. hogy állandóan részegek, — nemcsak a férfiak, a nők is. Senki sem tudja, honnan kerültek az ötödik kontinensre, sem azt, hogy mikor, de a XVII. században már ott találták őket. s az első európai telepesektől kapták ajándékba a rossz, ártalmas alkoholt. Ma rezervátumokban élnek, az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan. idegenforgalmi nevezetességnek számítanak, s bár lassanként kezdenek velük törődni jótékonysági szervezetek, iskolák, kórházak épülnek számukra, mégis kihalóban vannak. Míg Ausztrália lakossága az utóbbi évtizedekben jelentősen nőtt, az ausztrál-négerek egyre pusztulnak. '▼▼TTVTVVVVVVVVTTVTVVVTTTVTTTTTVTTVTTVVTVTTTVTTTVTTVVTVV vyyVTTVVVTVTWTVTTVTTTVTTVTTVTTTTVTTTTTTTTTTTVTTTVyTVTTVTVVV ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► - ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Sz/WTVC-J KiAcUtf n/HMrru Ezzel kapcsolatban Allegra érdekes példát idéz: „Egy napon felkeresett Cammarata Car- meli, egy fiatal palermói maffia-tag azzal, hogy a Madonie kerületből egy .báró felkereste és segítségét kérte, hogy egy professzor menyasszonyát szöktesse meg. Én a dőre tervvel nem értettem egyet, ezért a báró kénytelen volt eltekinteni ettől éis így a professzor megtarthatta menyasszonyát”. A FEKETE KÉZ A XIX. század végén a szicíliaiak többsége az éhhalál szélén vergődött, reménytelenül. A bonyolult és összefonódott kompromisszum a feudális földbirtokosok és az északolasz nagyburzsoázia között konzerválta a szicíliai állapotokat. A lakosság a szűkös megélhetési lehetőségek és a nagyarányú csecsemőhalandóság ellenéi' gv . n növekedett. A különböző olasz kormányok tehetetlenek voltak a szicíliai probier i toldásában. Róma már a múlt század vég ! i s xnális nyomorból egyetlen kivezető utai látott, szorgalmazta Szicília és a délolasz területek lakosságának amerikai kivándorlását. Nagyon sok szicíliai elhagyta mostoha hazáját és egy 1901-ből származó szicíliai statisztika szerint, csak abban az évben, 36 718 szicíliai emigrált. A kivándorlók többsége az Amerikai Egyesült Állarrokat választotta úticeljául, amely akkoriban az ipari kapitalizmus hihetetlen gyors fellendülése miatt olcsó munkaerőre éhezett A szicíliai kivándorlók első amerikai állomása a louisignai New Orleans volt. Ez a franciák által 1718-ban alapított kikötőváros a Mississippideltában a múlt század végén hatalmas fellendülés korszakába lépett. A hosszú és véres polgárháború után az északi nagyburzsoázia megegyezett a déli ültetvényesekkel és Orleansban is hozzákezdett ipari bázisának kiépítéséhez. Kilenc esztendővel korábban 1881-ben James A. Garfield amerikai elnök meggyilkolása után — ez volt a második elnökgyllkosság az USA történetében — Amerika a rohamos fejlődés korszakába lépett. 1896-ban a chicagói rendőrség a Haymarketen május elsején a sztrájkoló munkások közé lőtt és a kirobbant incidens során hamis vádakkal nyolc, az ügyben ártatlan munkásvezért ítéltek halálra. Ez az esztendő azért is emlékezetes Amerika történetében, mert New York-ban ekkor vezették be a villamosszéket, a kivégzésnek ezt a speciális amerikai változatát. New Orleans- be 1890-ben a világ minden részéből özönlöttek a bevándorlók. Nem volt könnyű lábukat az új haza földjén megvetni a mindennapi megélhetésért vívott küzdelemben. Különösen nehéz helyzetbe kerültek egyes bevándorlók, főleg azok, akik nem az addig hagyományos bevándorló országok — Írország. Németország. Skandinávia — fiai voltak. Ugyanis 1890-ig rendeletek szabályozták, hogy mely országokból fogadhat Amerika új telepeseket. Ezek között akkoriban még nem szerepeltek az olaszok. A mesés meggazdagodás korszakában az amerikai polgári demokrácia úigazdagjai, kialakuló új uralkodó rétege, gengekbe tömörült. Ezek a szalonképes bandák fokozatosan terjesztik ki hatalmukat a közélet minden, területére. A választók terrorizálásától a bandaérdekekkéi szemben fellépő köztisztviselők „eltávolításáig” — a gengszterizimus csápjai mindenhova elértek. Ezek a gengszterbandák nemcsak bankokat raboltak, nemcsak a kisemberektől hajtották be főnökeik részére a sápot, de felléptek a szervezkedő munkások ellen is, a sztrájkok provokátorai lettek, s mivel a rendőrség szemet hunyt ténykedéseik fölött szabadon gyilkolhatták a munkásmozgalom vezetőit. A gengek tagjait akkoriban kezdték először gengsztereknek nevezni és a bandafőnökök Európa szinte valamennyi országából gyűjtötték maguk köré a deklasszált elemeket. Ez az ország, ahova évente a bevándorlók százezrei áramlottak. nem beszélhetett akkoriban törvényes központi rendről. Az államok közötti különbségek, a törvények különbözősége szabad területet kínáltak az erőszakos cselekményeknek. Azok a bevándorlóik, akik meg akartak kapaszkodni az új haza földjén, és nem tömörültek érdekvédelmi csoportosulásokba, csak a társadalom alján maradhattak. New Orleansban külön szicíliai városrész alakult ki és a nyomorúságos helyzetük ellen lázadozó szicíliai bevándorlók egyike, egy összecsapás során megölt egy rendőrt. A maffia természetesen New Orleans-en is megvetette a lábát, hiszen számos maffia-tag érkezett Szicíliából a bevándorlókkal. Kezdetben csak az olasz negyedekben próbálták a hagyományos szicíliai módszerekkel zsarolni honfitársaikat. Ha véletlenül valamelyik olasz telepesnek sikerült üzletet nyitnia, vagy némi tőkére szert tennie, máris megjelentek nála a maffia emberei, felajánlották. „védelmüket”. Ez a védelem „csekély ellenszolgáltatás” ellenében azt jelentette, hogy a maffia tagjai nem törik ös«ze a kirakatot, nem üldözik el a vevőket. Az újonnan érkezők, a már néhány éve megtelepedett honfitársaiktól hamarosan megtudhatták, hogy az új hazában sincs másképp, mint odahaza Szicíliában volt. •4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 ■« 4 4 ■> AAAAAA*A*AAAAAAAÁÁÁAAA4é.AAAÁAáA* áilÁAi iUiiiliiiAiiAilliiiiiiiiiiiiiiiiAiiiiiiiiiiiiiiitiiiti.