Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
Feltöltik a hegyet... Az épülő Mérei utcai negyvenlakásos társasház „B” szekciójáról készült a fénykép. Nem tükrözi teljesen a valóságot, a betonfalak itt már nem emelkednek ki oly mértékben a földből, mint eredetileg, mert a külső terepet már részben feltöltötték. De így is szembetűnő az, amire egyik szekszárdi olvasónk hívta fel a figyelmünket: Az épülő társasháznak földszinti lakásainak se ablaka, se ajtaja nincsen. Persze, az észrevétel nem volt pontos. Amit ő földszintnek nézett, az nem lakás, hanem alapfal. A földszinti lakások ott kezdődnek, ahol már téglából készül a fal. Ami ez alatt látható, azt belül teljesen, kívül pedig részben, feltöltik földdel. Több száz köbméter föld szükséges a feltöltéshez, „szerencsére” nem kell messziről hozni, van a közelben belőle bőven. A negyvenlakásos társasház négy szekcióból áll. A „C” és a „D” szekció padlószintje megfelel a lejtős terepen történő építkezés általános szabályainak. A hegy felőli oldalon némileg besüllyesztik a talajba, a másik oldalon pedig feltöltik. Ám az „A” és „B” szekció padlószintje három méterrel magasabb. A földszintes lakások egyvonalban helyezkednek majd el a másik két szekció első emeletével. Nem kell különösebb szakértelem annak megállapításához, hogy ezt a két szekciót is lehetne ugyanolyan magas, mint a ,,C’ és a „D”. Éppen ezért próbáltuk kideríteni a következőket: A nyáron történt. A lányok fiatalok, vidámak voltak, s Pesten tanultak. Illetve már nem is tanultak, mert sikeresen letették az év végi vizsgákat. De mielőtt hazautaztak volna a nyári szünetre, kedvenc szórakozóhelyükön búcsúztak a fővárostól, egymástól, s megünnépelték az év végét. Tehát felkerekedett a négy barátnő, s rójták a várost. Este kilenc körül éhesen tértek be a Béke étterembe, hogy ott költsék el a vacsorát. Amint a halion átsétáltak — öntudatos képet vágva — a ruhatárosnő kedves mosollyal bólintott a kosztümös, kalapos és kesztyűs kis társaságnak. Amint az étterembe értek, egy pillanatra „rosszul” érezték magukat. Millió férfiszempár mered rájuk, s kedvesen intettek feléjük. A lányok magabiztossága gyorsan elillant, s legszívesebben azonnali hát- raarcot vezényeltek volna maguknak. „Ezt nem lehet.” „Nevetségesek leszünk.” — mondták halkan, s az ajtó melletti asztalnál foglaltak helyet. — Mit kérünk? — kérdezte a szőke. — Kávét azonnal megyünk. 1. Miért építik magasabbra három méterrel az „A” és a ,,B” szekciót? 2. Ha már megemelték, miért nem töltik fel földdel a „földszinti” padló alatti „termeket”, jóllehet itt lakásokat, garázsokat, raktári lehetne kialakítani? Szigetvári Ernő, az OTP megyei igazgatóság hitelosztályának vezetője: A tervekből nem láttuk, hogy a valóságban így fog ' kinézni az épület. Különben is, mi a megyei beruházási vállalatot bíztuk meg a, 'társasházépítés 1‘ebonyolításával, nekik van megfelelő szakapparátusuk ehhez. Lehet, : hogy ha kész lesz a negyven lakás, kivül- ről nagyon szépen fog mutatni ez a megoldás, mármint, az, hogy a két déli szekció három méterrel magasabb lesz, mint a két északi. De ha már megemelték, alul lakásokat lehetett volna kialakítani. A Klapka utcai társasházaknál — ahol a terepadottságok az ittenihez hasonlóak — a földszinten, vagy nevezhetjük alagsornak is, egyszoba-össz- komfortos lakásokat építettünk, valamennyi pár napon belül gazdára talált. Garamvölgyi Mátyás, a Tolna megyei Beruházási Vállalat műszaki ellenőre: Sajnos, csak akkor vettük észre, hogy ez hülyeség amikor már be volt zsaluzva. Most már nem lehet semmit változtatni. Biró György, a kivitelző Tanácsi Építőipari és Szerelő Vállalat főmérnöke: Már a kitűzéskor problémák voltak. A terv szerint olyan — Igazán megihatunk egy Martinit. — Nekem mindegy, — szólt a kék szemű — de mielőbb húzzuk el a csíkot, majd másutt vacsorázunk. — Mit parancsolnak? — így a pincér. A lányok tanácstalanul pillantottak egymásra, aztán ketten is szóltak egyszerre: „Négy Martinit”. „Inkább négy duplát.” S egy pillanat múlva már az asztalon is volt a négy kávé és a négy Martini is. Belekortyoltak a hideg italba, s azonnal körbejáratták szemüket, hogy a fizetőnek szóljanak. A fizető szmokinghan állt a terem másik sarkában, s érdekes módon egy nagy piros borítójú könyv lapult a hóna alatt. A lányok intettek neki, az meg mosolyogva intett visz- sza — s ez ismétlődött többször egymás után, de a szmo- kingos csak nem mozdult. — Hogyhogy nincs zene? — tette fel a költői kérdést a kékszemű, választ nem is várva, mert ahogy ő sem, a többi sem tudhatta. Kénytelen kelletlen üldögéltek tovább, és integettek ... — Óh, biztos műsor lesz — szólt a szőke — megjött Pécsi Sándor. helyre kellett volna építeni, ahol az északi fal alapja majdnem a levegőben lógott volna. Jeleztük a beruházónak és a tervezőnek, erre az egész épületkomplexumot öt méterrel lejjebb hozták. Észrevettük az indokolatlan szintkülönbsé- bet is, szóltunk emiatt, de a tervező ragaszkodott az eredeti előíráshoz. Javasoltuk, hogy legalább akkor garázsokat alakítsunk ki a földszint alatti részen, erre az volt a válasz, hogy az OTP-nek garázsra nincs pénze. Vállaltuk volna azt, hogy a mi vállalatunk ebbe betársul, megépítjük mi a garázsokat és értékesítjük. Ilyen közös beruházásra azonban nincs mód. Egyébként a kivitelező köteles megtagadni a munkát, ha olyan hibákat talál a tervekben, amelyek az épület állékonyságát veszélyeztetik, ha összedőlhet a ház. Ezt tettük, amikor a hely kijelölését kifogásoltuk, el is is imerték a hibát és változtattak. Ami az épület belső elrendezését illeti, észrevételt tehet a kivitelező, de végül is azt köteles építeni, amit megrendelnek, amiért fizetnek. Hiába tartjuk mi ésszerűtlennek például a lakás belső elrendezését, a terv az irányadó. Gondolom, az újságnál is hasonló a helyzet, a nyomdának nemigen van köze az újság tartalmához, azt nyomja ki, amit az újságírók írnak. A Mérei utcai házaknál lehetett volna lejjebb vinni az „A” és „B” szekció padlóvonalát, elég lett volna ehhez egy bejegyzés az építési naplóba. Lehetett volna alul lakásokat, vagy garázsokat kialakítani, ehhez már komolyabb tervmódosításra lett volna szükség. Hasonló társasházakat építünk az OTP-nek Tolnán, szintén domboldalba. Ezeket a mi tervezőcsoportunk tervezte, alul garázsokat alakítunk ki. Patkó Sándor tervező: A tervezés alapjául szolgáló geodéziai alaptérkép nem tükrözte teljesen a valóságot, ezért már a kitűzésnél kellett módosítani a terven, mert az épület eredeti elrendezése a térkép domborzati adatainak megfelelően történt. Alul garázsokat azért nem lehet létesíteni, mert garázs céljára az út melletti rézsűs oldal lett A művész, mintha hazaérkezett volna, ült le egyik asztalhoz, majd a másikhoz, majd a lányokéhoz ... Kezet fogott mindegyikkel, azok meg foguk között motyogták nevüket, s nem tudták, hogy „mi van ilyenkor” ? — Hát apuka hol van? — kérdezte a művész. A lányok a szélrózsa minden irányába mutogattak: „Ott”. (Magukban pedig ezt gondolták: elvégre húszévesek múltunk, miért kell ide apuka.) Majd később visszajövök — mondta Pécsi Sándor és már ment is a következő asztalhoz. A lányok arca vörösödött. Egyszerre csak gongütés törte meg a csendet, s aszmokin- gos hóna alól elővette a nagy piros könyvet, s ünnepélyes hangon szólt: — Kedves barátaim! Szeretettel köszöntelek benneteket a Pataki diáktalálkozó alkalmával ... A lányok rémülten lopakodtak ki a teremből. A szmokin- gos szavai pedig még néhány óra múlva is a fülükben csengett. — Legközelebb még tobbe-i hozzátok el feleségeiteket. <?■ rekeiteket. . . (borváthi figyelembe véve. Különben is, garázst a beruházó kifejezetten nem kér. Lakás azért nem lett volna jó ide, mert az épületek bejárata a domb felőli oldalon van és ehhez képest a lakások nagyon mélyen lettek volna. Az utólag kibújt szintkülönbséget tehát sem garázssal, sem lakások létesítésével már nem lehetett kitölteni. — Miért emelték meg három méterrel a két szekciót? — A térkép rétegvonalai szerint szükség volt rá. Megnézzük a térképet, valóban valamit mutatnak a ré- tegvonalak, azonban az „A” és a „B” szekció helyén még a térkép szerint sem három méter a különbség, hanem egy-másfél méter. A három- méteres szintkülönbséget tehát semmi sem indokolja. * A tervező tehát még ma is egy rossz, a valóságos helyAz egész országot, szinte „menetrendszerűen”, hálózzák be a felszabadulás negyedszázados évfordulójának ünnepségei, rendezvényei és az ezz»l kapcsolatós térvek. A „menetrendet” a történelem szabta, hisz a tényleges eseményeket követi. Az évforduló a Tolna megyei Könyvtár munkájában is központi helyet foglal el. A munka egyik része a rendezvényekkel kapcsolatos. Előadásokat szerveznek a főhivatású könyvtárosok részére; vetélkedőket, ki. mit tudóikat a gyermek- könyvtárakban; irodalmi előadásokat, bemutatókat az utolsó negyedszázad legsikeresebb prózai és lírai alkotásaiból: valamint részt vállalnak a „Tiszán innen — Dunán túl” elnevezésű megyék közötti vetélkedőikben. Nak község legidősebb embere 1878. október 22- én született. Az „ember” alatt férfiember értendő, ugyanis van egy asszony, aki ugyan négy évvel idősebb: — De az már csak ágyban van! Aki ezt, nem csekély öntudattal állítja: Szabó István, kilencvenegy éves öt gyermek apja, nyolc unoka nagyapja, tizenhárom dédunoka dédapja és háromszoros ükapa. Az ember szinte enyhe félelemmel néz fel korának tornyára és igyekszik elképzelni az emlékek tömegét, melyeket kilenc lepergett évtized összehalmozott. Az emlékek történelmiek. — Amikor én katona voltam, a törökök ellen mentünk... Természetesen nem végvári vitézként, hanem Boszniában, ahol szép számú mohamedán — tehát „török” — puskázott az egykori huszárra. — A tízeseknél szolgáltam, közösezredbelieknél. — És a gyerekkor? Itt járt iskolába. Pista bácsi? — Én sehol nem jártam. Mert amikor tizenkét éves koromban ide költöztünk, azt mondta a mester (ta- • ’tó), hogy túl vagyok az időn, menjek dolgozni. ne .optassam a padot. I _______________________ z etet nem tükröző geodéziai alaptérképre hivatkozik. A tervezővállalat és az építkezés közti távolság még egy kilométer sincs, nem nehéz ellenőrizni. mi a valóságos helyzet. Hogy miért nem változtattak a terveken akkor, amikor „utólag kibújt a szintkülönbség”, miért ragaszkodtak az eredeti tervhez, erre nem kaptunk választ. Azt azonban megtudtuk, hogy a két szekció — 20 iakás — építése azáltal, hogy legalább ötméteres betonalapjai vannak, több száz köbméter földdel kellett kitölteni a földszint alatti „termeket”, — százharmincezer forinttal többe kerül. Ez lakásonként hatezerötszáz forint. A leendő tulajdonosoknak kell megfizetni. JANTNER JÁNOS t További tervek: kiállítási forgatókönyvek, szaktanácsok készítése, illetve nyújtása. Módszertani levél a járási könyvtárokhoz, a felszabadulás méltó megünneplésével kapcsolatban. Fotókiállítás a felszabadulás óta megyénkben megteremtett legjelentősebb létesítményekről. Száz verset összefoglaló bibliográfia, Lenin közelgő századik születésnapjának megünnepléséhez. A „Tanulmányok Tolna megye történetéből” című kötetsorozat közeljövőben megjelenő harmadik kötetéhez, mely az élet felszabadulás utáni megindulásával kapcsolatos, ugyancsak bibliográfia készítése, mely 750—800 forrást sorol fel. — Hol dolgozott? — Tizennégy éves koromban már aratók mellett. Harminchét évig voltam etető a cséplőgépen. Meg napszámos, kapás, ami jött, minden. Amiközben ezt meséli, buzgón jár a keze, kukoricát morzsol. — Mert tenni mindig kell valamit! — Beteg mikor volt utoljára? — Én kérem, soha! Még csak a fogam se fájt. Csak a hasam egyszer, az is a múlt héten. — A bort szerette? — Amennyire csak pénzem volt. Szeretem ma is. — Cigaretta? — Csak a pipa. Most meg a bjgó. — A szeme? — Az romlott. Vén vagyok, hiába! — Étvágy? — Megenném én a szeget is, csak legyen mivel elrágnom. — Mi volt a legkeservesebb élménye, emléke? — Amikor száznyolcvan élessel a torniszterben fel kellett jutnunk egy irgalmatlan nagy hegyre. De nem ez a fontos. Tudja, mit szeretnék még egyszer? — Mit? — Harmatos, friss lucernát kaszálni. O. 1. Magabiztos lányok A megyei könyvtár és a felszabadulás A nahi matuzsálem
