Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-23 / 220. szám

Az élelmiszeriparban dolgozó nők helyzete megyénkben VISSZHANG Nem tétlenkedett az állomás vezetése Megyénk élelmezési üzemei­ben dolgozó nők társadalmi, gazdasági, szociális helyzetéről tárgyalt legutóbbi ülésén az ÉDOSZ Tolna megyei Bizott­sága Szekszárdon, az SZMT székházában. Az elmúlt tíz évben megyénk élelmezési ipa­ra igen nagy fejlődésen ment keresztül, ezzel párhuzamo­san megnövekedett a dolgo­zók létszáma is. A magas létszámemelkedést Kontos András, az ÉDOSZ megyebizottságának titkára, a napirend előadója adatokkal támasztotta alá: Az élelme­zési iparban dolgozók létszá­ma 1959-ben 1796 volt, 1969- re 3796-ra emelkedett. A hatvanas évek elején az assz dolgozók 30 százaléka volt nő, jelenleg 50 száza­lék, sőt szezon időszakban 60 százalékig is felemelke­dik. A nők erkölcsi és anyagi megbecsülése arányos az álta­luk végzett munkával. Az át­lagbérek alakulásában emel­kedés tapasztalható, a dolgo­zó nők minden esetben meg­kapják az arányos béreme­lést. A konzerviparban dolgozó nők keresetének alakulása megfelelő, természetesen van­nak olyan munkaterületek, ahol nőket foglalkoztatnak, azonban 20 kilogramm feletti anyagmozgatást csak a férfiak végezhetik, így ezen a terüle­ten a nők keresete természe­tesen alacsonyabb, mint a fér­fiaké. A tejiparban a legalacso­nyabb órabér 6,50 forint, a legmagasabb 9,60 forint — mind a férfiaknál, mind a nők­nél. A nők törvényben biztosí­tott jogai érvényesülnek. Kü­lönösen nagy gondossággal járnak el gazdasági vezetőink a terhes és kisgyermekes csa­ládanyákkal. A konzervgyárban, a nap­pali műszakban például kü­lön munkaterületet létesí­tettek a terhes anyáknak, ahol átlag 40—50 nő dolgo­zik. Csökkentik a nők éjszakai munkáját. Megyénkben jelen­leg körülbelül 25—30 nő dol­gozik éjszakai műszakban. A nők munkahelyi körülményei 32 Ű5 üzemei: létesítésével; 3 régiek felújításával javul. An­nak ellenére, hogy az utóbbi években komoly beruházások történtek a sütőiparban, még­is ezen a területen a legmos­tohábbak a nők munkakörül­ményei. Vállalati és területi szolgál­tatások nagymértékben csök­kentik a dolgozó nők munka utáni terheltségét. Több irá­nyú vállalati szolgáltatás (mo­soda, bölcsőde, üzemorvosi rendelő stb.) Viszont csak a konzervgyárban állnak a nők rendelkezésére. Megyénk nődolgozóinak 95 százaléka 44 órás munka­hétben dolgozik, csupán a szekszárdi és bony­Szeptember 17-én az esti órákban Tolna üzemeinek, in­tézményeinek egy-egy képvi­selője volt hivatalos a műve­lődési központba, hogy a TIT- klub kezdeményezésére meg­alakítsák a helytörténeti cso­portot. A megyei helytörténe­ti bizottság képviseletében Kisaszondi Edit elvtársnő je­lent meg és ismertette a hely- történeti bizottság munkáját, tevékenységnek célját, elmon­dotta, mi a feladata a közsé­gekben, városokban működő helytörténeti csoportoknak. Is­mertette, melyek azok a köz­ségek, ahol már elkészültek, vagy lektorálásra készen van­nak a monográfiák. Javasla­tot tett arra, milyen téren fejtheti ki leghasznosabban munkáját a tolnai csoport. Az ismertetést élénk vita kö­vette, s az elnök és titkár meg­választása után megtárgyalták a jelenlévők, hogy a megala­kult helytörténeti csoport el­sődleges feladatának tekinti a felszabadulás 25. éves évfor­dulójának megünneplését elő­készítő operatív bizottság mun­kájának segítését. Megálla­podtak abban, hogy a csoport az ünnepségek után sem szün­teti meg munkáját és igyek­szik Tolna történetét a lehető hadi sütőipari vállalatnál van még 48 órás munkahét. Ezek­nél a vállalatoknál 1970. janu­ár 1-ével vezetik be a 44 órás munkahetet. A szakszervezeti vezetésben a nők bevonása kedvezően ala­kul. A megyebizottságban 4 nő tevékenykedik, a szakszer­vezeti bizottságok 42 százalé­ka nő, s a 191 bizalmi közül 117 a nődolgozó. A gazdasági, főlég a felső vezetésben már nem ilyen kedvezőek a nők arányszá­mai. Megyénk vállalati igaz­gatói, műszaki vezetői férfiak, csupán a tejiparban kettő, a konzerviparban pedig egy nő osztályvezető van. II. M. legmesszebbmenően felderíte­ni és ezt rögzíteni, hogy az el­pusztult írásos emlékek helyett legalább valami anyag álljon rendelkezésre. Javaslatok hangzottak el arra vonatko­zóan, hogy a csoport írjon ki pályázatot az utolsó 25 év fej­lődésének felderítésén*, meg­örökítésére. Felmérték, ki mi-, lyen téren tudna segítséget nyújtani ebben, s ki milyen további szerepet vállal. Ezúton kéri a helytörténeti csoport azokat, akik a köz­ségben élnek vagy elszármaz­tak Tolnáról, és a község tör­ténetével kapcsolatban vala­milyen adatokkal — akár fényképekkel, levelezőlapok­kal — rendelkeznek, azt bo­csássák a további munkához rendelkezésre. Ha véglegesen nem akarnak megválni az anyagtól, legalább kölcsön, át­tanulmányozásra, esetleg le­másolásra adják át. Az ilyen irányú anyagokat az I. és II. számú iskola igazgatói irodá­jában, vagy a titkárnak, Fre­und György (Tolna, gimná­zium) adják le. Előre is kö­szönetét mond a csoport min­den segítő szándékú doku­mentációért. Augusztus 31-én cikket , közöl­tünk a vasúti munkaerőgondok­ról. írásunk nagy visszhangra ta­lált a dombóvári vasutasuk kö­rében. A dolgozók egyetértettek írásunk sok megállapításával, a vasúti vezetők egy része viszont vitatja cikkünket, szerintük nem segítette a munkaerőgondok meg­oldását írásunk. Alább, kissé rö­vidítve közöljük a vasútállomás három vezetőjének véleményét. Csak olyan részeket hagytunk ki a levélből — helyhiány miatt —, amely egyetért, illetve megerősíti írásunkat. Azokat a részeket, amelyek vitatkoznak írásunkkal, szó szerint közöljük, már csak azért is, hogy a dombóvári vas­utasok megismerjék a vezetők ál­láspontját. „Örülünk annak, hogy á Nép­újság foglalkozik a vasút munka­erőgondjaival, valamint azokkal az okokkal, amelyek nehezítik a vasút munkaerőgondjainak meg­oldását. Köztudott dolog, hogy munka­erőproblémával nemcsak a vasút küzd. Egy egész sor vállalatnak vannak hasonló problémái. A munkaerőhiány országos problé­ma. Ebből következik, hogy a vasúton mutatkozó . munkaerő­hiánynak nemcsak egyedüli oka a bérezési probléma. A vasúti munka, sajátosságánál fogva, mondhatnánk egyedülálló, mely más vállalat körülményeivel nem hasonlítható össze.' ' Az éjjel­nappal, ünnepnap, vasárnap, me­legben, hidegben folyamatosan végzendő munka, a havi 210 órán felüli foglalkozás, .stb., mind összetevői annak, hogy a munka­erő nem áramiik a vasút felé. Különösen a fiatalok nem ked­velik a vasutat. Nem tudunk ré­szükre oly mérvű hétvégi pihenő­ket biztosítani, melyet más' vál­lalatok biztosítani tudnak. Ked­vezőtlen helyzetben vagyunk más vállalatokkal szemben olyan vo­natkozásban Is, hogy amíg egy nem vasúti vállalat ha munkajr erőhiánnyal küzd, akkor a meg­lévő létszámnak megfelelő ter­mékmennyiséget állítja elő, míg a vasútnak kevesebb létszámmal is e! kell szállítani azokat a ter­mékeket, amelyeket a vállalatok mígtermelnek és amelyek az import- és tranzitforgalomban elszállításra jelentkeznek. A vas­út az ország vérkeringése. A vasúti munkavégzés sajá­tosságát ismerve nagyon nehéz dombóvári vonatkozásban olyan javaslattal élni, olyan tanulmányt készíteni, amely megoldaná egy­szerre a vasút munkaerőgondjait. Éppen ezért nem tudunk egyet­érteni a cikk azon megállapításá­val, amely szerint „Nem egy ér­dekes tanulmányt készítettek már e létszámhiány megoldására a dombóvári állomáson. E hasz­nos javaslatok azonban vagy a pécsi igazgatóságon. vagy a MÁV Vezérigazgatóságán kerültek íróasztal fiókba”. Kijelentjük, liogv ilyen javaslattal nem fordultunk vasútunk felsőbb vezetése felé. A létszámprobléma megoldását illetően azért elmondhatjuk, hogy nem tétlenkedett az állomás ve­zetése. A vasutas pártbizottság 1367. október 1-től 31-ig 40 személy részvételével brigádvizsgálatban tárta fel a vasutas dolgozók munkakörülményeivel. szociális ellátottságával, bérezésükkel kap­csolatos észrevételeket. Majd er­re visszatérve a pártbizottság 1368. október 31-én ismét elemez­te a helyzetet. Nem szükségtelen megjegyezni, hogy a vasutas partbizottság kérése, javaslata alapján a MÁV Pécsi Igazgató­ság intézkedéseivel is javította a csomópont vasutas dolgozóinak élet- és munkakörülményeit. A vasúti munka szigorú fe­gyelmet kíván. A fegyelem biz­tosításához fegyelmezési eszkö­zökre is szükség van. Úgy gon­doljuk. hogy a vasútnak nagyon sok fáradozásába kerül még, hogy olyan szakgárdát tudjon ki­nevelni, amely az öntudat olyan fokán áll majd, hogy nem lesz szükség fegyelmező eszközökre. A vasút az nem cukrászüzem, ahol ha nem sikerül a krétnes, leg­rosszabb esetben megeszi az üzem személyzete. A vasúti munka se- lejtje baleset, mely emberéletet követelhet, milliós értéket tehet tönkre. Ezért nálunk szükség van bizonyos szabályokra. A vasúti munkavégzés az egész országra kiterjed. Ez a sajátos körülmény centrális vezetést igé­nyel. Igaz, hogy a vasút szerve­zete egyidős a vasúttal. Mégis, a jelenlegi szervezeti forma azt bi­zonyltja, hogy még nem érett meg a „teljes kiforgatásra”. Ez- idcig az ismert létszámproblémák mellett is megfelelt a vasút a rá háruló szállítási feladatoknak. Az igazgatóság áltál negyed­évenként megküldött prémium- keretet az állomásvezetés a moz­•\ . galmi szervekkel egyetértésben, $6 dolgozók között, érdemeik szerint osztja szét. Nem marad egy fii-, lér sem szétosztatlanul. Az állo­másfőnöknek nemcsak büntetési joga van. Joga van ahhoz is« hogy az arra rászolgált dolgo­zókat meg is dicsérje. Az állo­másvezetés nem egy esetben élt) is ezzel a jogával. „A vasút korszerűsödik, űo nem figyelhető meg ezzel ará­nyosan a mérnökök, szaktechni­kusok számának emelkedése. Ma különös kegynek számít, ha va­laki munkája mellett szakmai tanulmányokat folytathat a v<as* úton” — írja a cikk. Az igazság az, hogy a végzett vasúti mérnököknek, szaktechni­kusoknak csak egy igen kis hányada vesz részt a forgalom szervezésében és irányításában« A vasúti munka jellegéből faka­dóan nélkülözhetetlen a végre­hajtó forgalmi szolgálat területén megszerzett gyakorlat. _ Ennek) megszervezését mérnökeink egy része képzettségén alulinak tart­ja. Egyesek mindjárt vezetni akarnak, mások irányító munka­kört nem vállalnak, főleg vonat* kozik ez a szaktechnikusokra. Azi viszont, hogy „különös kegynek számit, ha valaki a vasúton ta­nulhat”, nélkülözi a reális való­ságot. Propaganda kifejtése szük^ séges ahhoz, hogy dolgozóink tanuljanak. „A forgalmista, de at állomás-» főnök sem szakember” megálla­pítás a vasúton kívül állók sze^ mében rendkívül dehonesztáfó«. Úgy tűnik, mintha a vasút a* hozzá nem értő emberek Vezet­nék. Szeretnénk leszögezni, hog$ kevés szakmában kell annyit ta-j nulni, mint éppen a vasúton^ Irányító munkakörbe való állí­tás' előtt a munkaterület ismere­tét igazoló vizsgabizonyítvánnyal minden dolgozónak rendelkezni** kelL Igaz, ha kérdőívre kell fe­lelni, például milyen szakképzetté séggel rendelkezik,, tanult szak­mája, a felelet, hogy semmi« mert a vasúti szakképzettség nem számít szakképzettségnek, úgy« mint a szabónak a szabó szakma* „Teheti, mert vasúti”, igen, te­hette, mert vasúti volt, de ki? Helyes lett volna idézni a régi rend teheti szövegéből azt is, hogy ez ugyan megadatott a vas­úti dolgozók egyes rétegének^ míg a másik rétege Öt-hat, meg ennél is több éven át fo- lyamatbsan ‘ felmondást kapott« hogy ne lehessen kinevezni, hogy tehesse. Arról is szólni kellett volna, hogy ezt a tehetőst milyen áron tehette* politikai jogfosztott- sággal, stb. Érdemes lett volna1 azzal is foglalkozni, hogy amíg pár ezer vasúti tehette, addig a hárommillió koldus országában ai cselédek éhbérért ugyancsak te­hették. A cikk reálisabb alapokra he­lyezve történő megjelenése elő­segítette volna munkafegyelmünk jó alakulását és talán vonzóvá tette volna a fiatalok részére a vasúti szakmát is, Milánkovics György MSZMP forg. alapszervi titkár^ JVIonori István állomásfőnök, Tóth László szb-titkár**’ Felejthetetlen drága jó férjem, Takács Béla a volt megyei Törzsköny­vezési Felügyelőség nyug. vezetőhelyettese elhunyta ilkalmából a temetésen való megjelenésért, koszo­rúkért, táviratokért, rész- vétlevclekért, volt munka­társai együttérzéséért, mellyel fájó sebemet eny­híteni igyekeztek, köszönetét mondok. Külön köszönetét mondok az Országos Állattenyész­tési Felügyelőség és a Tol­na megyei Állattenyészté­si Felügyelőség dolgozói­lak, volt barátainak, a Ka­posvári Felügyelőségnek, a szekszárdi tsz-elnökség- nek, a högyészi és faddi tsz, illetve állami gazda­ság dolgozóinak. özv. Takács Béláné és a kiterjedt gyászoló család.-______________(330) Kenderessy Tibor TIT-klub vezető Nyárspolgár ? A fiatal férfi, akivel Pakson összehozott a véletlen, huszonöt éves volt és már csak azért is bajosan lehetett volna egy Moliere-darab hőse, mert mestersége gépkocsivezető. — A keresete? — Megfelelő. Persze lehetne több is, de hát melyik kereset nem? Igaz? — Igaz. Sokat ül a volán mellett? •— Sokat, de szívesen csinálom. —•" És amikor nem? — Otthon vagyok. Nemrég lettünk kész a házzal, de még sok a dolog. — Az asszony! — A gyerek mellett. Gyermekgondozási se­géllyel. De ha az lejár, szeretném ha végleg otthon maradhatna. — Egy keresetből nem lesz könnyű! r— Hát bizony nem! — Szórakozás? — Néha elmegyek pecázni. Tudja, az olyan pihentető. Egyébként meg ott van a tévé. — Az is pihentető? — De még mennyire! Majdnem minden este pompásan elalszom mellette. — Könyv? Rádió? — Könyv az nincs. Minek? Rádióm persze van, hiszen az asszony főzés közben nem nézhet tévét. Nem igaz? — Kétségtelenül az. Mondja, kérdezhetek valami szokatlant, esetleg kellemetlent? — Miért ne? — Miért, vagy kiért él maga? — Nem értem! Hogyhogy miért? Hát azért, hogy megéljek, meg a családomért. Ezek után következett volna a pillanat. hogy megkérdezzem. van-e autónyeremény- betétkönyve, vásárolt-e már hűtőszekrényt és mi a véleménye a lottón nyerhető mil­liók erkölcsösségéről? Hiszen nyilvánvaló­nak tűnt, hogy a nyárspolgár, vagy egy le­endő nyárspolgár szinte vegytiszta típusával találkoztam. Csakugyan? Barátom, aki tíz egynéhány évvel ezelőtt tanította: — Jócskán lehiggadhatott. Az iskolában valóságos eleven ördögnek ismertük. A le- higgadás persze nem hiba, természetes fo­lyamat. A garázsmestere: — Kifogástalan ember ez, kérem! Bár valamennyi pilótánk ilyen lenne. Az egyik szomszédja: — Jó fiú. Nem iszik, nem jár nők után, úgy élnek a feleségével, meg a kislányával, hogy azt tanítani lehetne. A párttitkár, az üzemből: — Ne az ilyenért fájjon az elvtárs feje! Dolgozik, keres és megadja a családjának, ami dukál. Az csak mese, hogy semmi sem érdekli. Ezek után következett volna a pillanat, hogy megkérdezzem, KISZ-tag-e, részt vesz-e a szocialista brigádmozgalomban, megkeresz- teltette-e a kislányát és küszöbön áll-e a tagjelöltsége? Hiszen nyilvánvalónak tűnt. hogy egy munkáját-családját szerető mun kasember szinte vegytiszta típusú vet talál­koztam. Csakugyan? ORDAS JVAM Helytörténeti csoport alakult Tolnán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom