Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
f Egy jelképpé vált fénykép Régi felvételeim közt böngészve, kezembe került egy nyolc-tíz évvel ezelőtt készített kép, amelyen egy búcsú- zás pillanatait örökítettem meg, egyik szereplőjének még a nevére is emlékszem: Vass Imréné, az Országos Korányi TBC Intézet óvónője búcsúzik az újiregiektőL Ez az akkori kép, az akkori jelenet most, annyi idő után valóságos jelképpé vált. Amikor tíz évvel ezelőtt, a párt felhívására szervezett formát öltött a patronáló mozgalom, gyárak, üzemek, vállalatok oktatási, tudományos, egészség- ügyi intézetek figyelme a falu felé fordult, a falvakban egyre szélesedő, erősödő termelőszövetkezeti mozgalom felé. Értékben nem is lehetne kifejezni, milyen politikai, anyagi és szellemi segítséget kapott akkor és azóta napjainkig a szocialista gazdálkodás útjára lépő parasztság. Lehetetlen lenne felsorolni, mit jelentett a patronálás a Tolna megyei termelőszövetkezeteknek A kurdi tsz-nek annak idején a patronáló üzem szakmunkásai segítettek az üvegház a baromfinevelő fűtését ellátó kazánház felszerelésében. A zá- vodi termelőszövetkezetet még az elmúlt ősszel is segítette a patronáló üzem néhány gépkocsival a szállítási csúcsmunkák idején. Hosszan lehetne sorolni azt az anyaei segítséget, amelyet termelőszövetkezeteink a patronálóktól kaptak. És nem csupán az üzemek segítettek. A Kútvölgyi úti Állami Kórház Dúzson orvosi rendelőt bútorozott be és látott el a szükséges felszereléssel. A műszaki egyetem a gyulaji, a Központi Fizikai Kutatóintézet a szakályi tsz-nek nyújtott számottevő segítséget különböző beruházások tervezéséhez, előkészítéséhez. Rendkívüli értékű volt akkor, annak idején az a segítség is, amelyet az Országos Korányi TBC Intézet az újiregiek- nek adott: a termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok válláról vette le a gondot azzal, hogy a nyári hónapokra leszállította egy óvodás napközi otthon teljes berendezését, és erre az időszakra leküldte legképzettebb óvónőit is. A bevezetőben említett kép azt a jelenetet örökítette meg, amikor az idénynapközi bezárásakor felnőttek, gyerekek megható szeretettel búcsúztak el a patronálóktól. Ezért lett most jelkép a szememben ez a felvétel, most, miután a patronáló mozgalomnak ez az elmúlt egy évtizedes formája betöltötte hivatását. „A patronálás elérte célját’' — jelentette be augusztus 19- én Fehér Lajos elvtárs a Központi Bizottság megállapítását, és azt, hogy a KB a szervezett patronálást befejezettnek tekinti. Ebből a megnyilatkozásból az tűnik ki, hogy a patronálásnak csupán az elmúlt tíz év alatt megnyilvánult formáját adjuk át a múltnak, de továbbra is a munkás-paraszt szövetség ad alapot a szocializmus további építéséhez. (Ne felejtsük el: maga a patronálás sem csupán az 1959-es KB- határozat alapján született, hanem még 1946-ban, a budapesti munkásosztály „Földet visz- sza nem adunk” demonstrációjával.) Meggyőződésem, hogy az elkövetkező időkben új formákban. de tovább él megyénk termelőszövetkezetei és a korábbi patronálok közti, egy évtizedes kapcsolat. Tovább él, mert az igazi barátságot, az egymásrautaltságot, segítőkészséget a kor követelményeinek megfelelően lehet új formába önteni, de megszüntetni soha. És továbbra is a két nagy dolgozó osztály szövetségére énít pártunk, erre építünk országunk szocialista viszonyainak továbbfejlesztésében. BI. Tiszán innen — Dunán túl Az ellenfél a korábbi győztes, Somogy A felszabadulás 25. . évfordulója alkalmából ismét megrendezi a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Rádió az elmúlt években már nagy közönségsikert aratott vetélkedő- sorozatot. E hónaptól kezdve ismét minden hónapban egy- egy adás keretében felhangzik az ismert népdal kezdősorából alakított szignál: „Tiszán innen — Dunán túl...’** Minden egyes adás keretében két-két megye vetélkedik majd. A verseny végig páros verseny, több fordulós és kieséses. Az első forduló nyolc adásából a magasabb pontszámot elért győztes jut tovább a második fordulóba. Tizenhat megye vesz részt a vetélkedőn, így a második fordulóba nyolc csapat jut be, közülük négy adás keretében ismét páros verseny során kerül ki a döntőbe jutó két „csapatAz első és második helyezett megyét reprezentatív, kollektív jellegű jutalomban részesíti a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Rádió. • A vetélkedőn elvben az egész megye részt vesz. Idén első ízben Tolna megye is benevezett a versenybe. A megye- székhelyen, Szekszárdon kívül még egy olyan hely lesz, ahonnan helyszíni közvetítést ad a rádió, de az CJRH-s koraik bármelyik községet felkereshetik. Ezekről a helységekről egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a második helyszíni közvetítés valamelyik járási székhelyről történik majd. A vetélkedő akkor sikeres, ha valóban az egész megye készül rá. Milyen jellegű kérdések hangzanak majd el? 1. A megye 1945 előtti antifasiszta és munkásmozgalmi múltjáról, különös tekintettel a II. világháború időszakára. 2. A megye felszabadulásának eseménytörténete. 3. A megye felszabadulás utáni története. 4. A megye iparának, mezőgazdaságának, kereskedelmének, közlekedésének, egészségügyének, szociális és kulturális helyzetének, tudományos eredményeinek ismerete. 5. A megye élete a 25 év művészeti alkotásaiban. A megyében játszódó, vagy arról szóló müvek. A megyében élő, vagy a megyéből származó művészek jelentős alkotásai. 6. A felszabadulás utáni időszak kiemelkedő megyei személyiségei. 7. A megye múltjának azok a kiemelkedő, legjelentősebb alakjai, eseményei, vagy hagyományai, akik, iletve amelyek ma is élnek a megye valamely intézményében, rendezvényiben, folklórjában. Tolna megye ellenfele az előző vetélkedő győztese Somogy megye lesz az első fordulóban. TMK-rcszleg épül A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat TMK-részlegénél jelenleg festő, asztalos, vízvezeték-szerelő, kőműves és általános szerelő szakmunkás dolgozik. Létszámuk jelenleg 15. A vállalat létesítményei szükségessé tennék a részleg növelését, de ebben a vezetőket akadályozza, hogy nincs megfelelő műhely és raktár- helyiség. Ez a probléma néhány hónapon belül megoldódik, mert a vállalat az Öra- és Ékszer- ipari Vállalat üzemrészlegével szemben kapott telket építkezésre. A tervrajzok már elkészültek és még az idén megkezdődik a 400 négyszögöles telken az építkezés. Előreláthatólag 8—10 műhelyt és raktárhelyiséget építenek, de ezenkívül természetesen lesz megfelelő iroda, valamint fürdő és öltöző. A vállalat a volt Kispipa vendéglő anyagából származó építési anyagokból építi fel új telepét. Amint az épület kész lesz, a karbantartó részleget tovább bővítik és elsősorban hűtőgépszerelőket vesz fel a vállalat. A nap névtelen hősei A Bátaszélsi Kádár és Fatömegcikk Ktsz-ben kádak, bordók, valamint fatömegcikkek gyártásával foglalkoznak. Képünk a csődong ás lúgozók külső gyalulását végző Blum Károly kádárt munka közben ábrázolja. Foto: Tóth Iván A 720« lakosú Bátaszék éveken út 40—45 liter vért adott. Úgy mondják, „tavaly tőrt meg a Jég”, s Idén is tartották a jó eredményt. 1969-re 114 liter vér adását tervezték. Es... 467 Jelentkező közül 410-től vettek vért, ami 136 és fél litert tesz ki. Amint Bátaszék központjába értünk, olyan érzésem támadt, mintha az egész község ünnepelne. Csinosan felöltözött nők és férfiak. idősek és fiatalok szapora léptekkel közeledtek a kultúrotthon felé. Valami megfoghatatlan izgalom lebegett körülöttük. A naptár szeptember negyedikét mutat. Bátaszéken véradás van. A kultúrotthon hatalmas termei megváltoztak. Felvevő iroda. laboratórium, vizsgálószoba és a „kis kórház". Mint egy jól szerelt gépezet, óramű pontossággal irányítja az embereket a termek sora. Bármilyen sokan állnak is sorba, várni nem kell. A „kis kórház", vagyis a véradóterem bejáratánál Varjas József, a termelőszövetkezet raktárosa áll, úgy nézem, várakozik. — A vizsgálattal már meglennék — mondja —, de még nem megyek be. — Azután nevetve teszi hozzá: — Nehogy azt higgye, hogy félek, hanem várom a családomat. Tudja, a feleségem és a két fiam is jön. Mi mindig együtt adunk vért. A véradás olyan szép dolog, s olyan felemelő érzés, de Csák akkor lehet teljes, ha az egész család együtt tesz eleget e szép kötelességének. Átsétálok a büfébe, az ízlésesen megterített asztalok mellett jóízűen falatoznak azok, akik már túl vannak a véradáson. A lajvérpusztai asszonyokhoz ülök le. Az 59 éves Botár Sándorné arra a kérdésre, hogy ő miért adott vért. így válaszol: — Azért, mert nekem is van családom. Nyolc unokám közül még rászorulhat valamelyik a vérre. De másokon is szívesen segítek. Kerecsényi Ferencné, a laj- véri tanítónő a kis társaság „lelke”. Ö már többször adott vért. s a véradás megszervezésében i,s aktívan részt vesz. Gyakran beszélget az asszonyokkal, felvilágosította őket a véradás jelentőségéről. Most is adja a tanácsokat, és kínálja a sört. ami „jót tesz” a véradás után. Persze, a férfiak sem maradnak le az asszonyok mögött. Molnár Imre, aki idén adott először vért, azt mondja, hogy még többet is adott volna, mert mi az a három deci? És Csonka József? Ű a kis társaság viccmestere. V időm történeteket mesél véradó barátairól. majd nevetve mondja: — Inkább én adok tízszer, mint nekem adjanak egyszer. A vegyesipari ktsz fiatal brigádtagjai a felvételnél állnak. Amikor elmondom nekik, hogy miért jöttem, a 19 éves Tari János elmosolyodik, s mintha a vilátg legtermészetesebb dolgáról beszélne, így szól: — Csak a kötelességünket teljesítjük, ... és szívesen. Jó érzés tudni, hogy ezzel embertársainkon segíthetünk. Amint a termeket járom, feltűnik egy halk szavú, fehér köpenyes férfi, dr. Kolumbusz László főorvos, a Tolna megyei Vérellátó Alközpont vezetője. Szinte szavak nélkül, egy-egy mozdulattal irányítja munkatársait. Itt egy pillanatra meg kell állnom. Ma a bátaszékiek a nap névtelen hősei, holnap mások. De e szép tettről soha nem lehet elfelejtkezni! De a névtelen hősök sorába a vérellátó szolgálat dolgozói napról napra, mindig beletartoznak. Hajnalban kelnek, későn térnek nyugovóra. Járják a kis falvakat. pusztákat. S a véradókkal közösen sok emberi életet adtak vissza. HORVÁTH MÁRIA
