Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-10 / 209. szám

A Ha za fi as Nép front szekszárdi ta náeskozása A béke jegyében A VII. magyar békekong­resszust előkészítő Tolna me­gyei operatív bizottság Szek- szárdon a Hazafias Népfront nagytermében tanácskozott tegnap délelőtt. Csaj bók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára nyi­totta meg az ülést, majd Bé­kés Ferenc, az Országos Béke­tanács tagja, a bonyhádi járás tanulmányi felügyelője „A ma­gyar békemozgalom helyzete és. feladatai fejlődésünk jelen­legi szakaszában” címmel vi­taindító előadást tartott. A bevezetőben hangsúlyozta, hogy „A békemozgalom ren­dezvényei fórumot jelentenek a magyar dolgozóknak, az or­szág valamennyi lakója véle­ményének. érzéseinek, állás- foglalásának kifejezésére.’’ Elmondta, hogy népünk vi­szont nemcsak szavakban, ha­nem cselekedetekkel is bizo­nyítja, hogy híve a béliének, amit mi sem támaszt alá job­ban, mint a „Veled vagyunk, Vietnam!”. „A békéért, a nem­zeti függetlenségért és a le­szerelésért” mozgalmak ered­ményei, vagy az arab szolida­ritási hét kiállításai. — A magyar békemozgalom hasznos és eredményes mun­kával segíti a közös célt, a béke megtartását. Megbecsü­lést vívott ki magának vilá­gos és egyértelmű politikájá­val. a helyzethez való rugal­mas alkalmazkodásával, akciói segítségével. Ez a tény köte­lez, s determinálja a jövő munkáját. Békés Ferenc a békemozga­lom további feladatait így fog­lalta össze: Fokozni kell a hazai békeismeretterjasztést, a BVT felhívásában foglaltakat mi­előbb meg kell valósítani, erő­síteni és egyesíteni kell vala­mennyi békeszerető és impe-*“ rialistaellenes erő akcióit, a fiatalokat nagyobb erővel kell bevonni a békéért való küz­delembe. S nem utolsó sorban méltóan kell megemlékezni a béke megteremtőjének, a bé­kés egymás mellett élés poli­tikája szószólójának, Lenin születésének századik évfordu­lójáról. Az előadás után a tanács­kozás résztvevői javaslatokat tettek a békemozgalom kiszé­lesítésére. Ezeket a javaslato­kat a VII. kongresszus elé ter­jesztik megyénk résztvevői. H. M. KONFLIKTUSOK... IS tanműhelyben. A Kövendi Sándor Tolna megyei Cipész Ktsz. szekszárdi részlegének tanműhelyében a jól képzett szakemberek irányí­tása mellett az iparitanuló­brigád állítja elő egyedül a gyermek posztó házicipőket Képünk a tűző felsőrészkészitő részlegben Báli Irént áb­rázolja. Nyolc tanulótársával naponta 800—900 pár felső­részt varr, tűz és állít össze. Kis egységekben dolgozók Egyeznek és el is térnek a beosztott dolgozók és vezetőik gondjai a földművesszövetkezetek falusi, kisebb egységeiben. A gyönki AFÍ.SZ kisvendéglő-cukrászda-konyha komplexumában vég­zett NEB-vizsgálat befejezésekor az önelszámolás bevezetését, az üzemrészek szétválasztását ajánlották. A vezetők aztán az ismétlődő, nyugtalanító leltárhiányok meg­szüntetéséből kiindulva, úgy próbálták megvalósítani a javaslatot, hogy különválasztották a raktárt, s új munkabeosztást vezettek ekkor be. Intézkedésük azonban újabb ellentmondásokat szült. Arányosan került-e elosztásra a dolgozók körében a munka? F'egendő-e nekik most a napi nyolc órai munkaidő? Ezekre a kér­désekre kerestünk választ Gyönkön, amikor mindkét féllel be­széltünk, vizsgálva az érem két oldalát. „így nem lehet betartani“ Készül az étlap szerinti mai ebed, lortyog-roiyog az etel a tuznelyen. L, a Dosok, fazekait mellől a konynáboi szólítjun. ki rövid időre Klézli István- net, a gyónni kisvendéglő sza­kácsnőjét. aki ezelőtt három hónappal — kissé — mindenes leit. Korábban a kisvendéglő azóta eltávozott vezetője, most ő kezeli a raktárát, amióta az új rendszer náluk bevezetésre került. Látogatásunk előtti napon fejezték be a raktár leltározá­sát. Az előző munkanapon Varsád községben jártak, este halászlevet főztek, így aznap éjszaka kettőkor került az ági ba a szakácsnő, aki nem Gyönkön lakik. — Mennyi a napi munka­ideje? — vágunk bele a prob­lémák közepébe. Klézliné húzódozik a nyílt válaszadás­tól, bár észrevehetően berzen­kedik az erőteljes megterhelés ellen. — Rámnyomták a hiány után a raktárát. Amikor négy évvel ezelőtt alkalmaztak, en­gem szakácsnőnek vettek fel. Nehezen gvőzöm maid. Ha es­ti rendezvényünk is van (a környező községek látogatása mellett, helyben a lakodalmak „kifőzését” is vállalják), ke­servesen érek haza. Nem kuj- toroghatek éjszaka, van úgv hagy taxival saját költsége­men kell hazamennem, vagy legalább a keszőhidegkuti ál­lomásig ki kell v!telnem innen magam — monyig. Paksi esték A paksi járási könyvtárban Égető Melinda, néprajzos mu­zeológus tart előadást szep­tember 13-án. Az előadást ki­állítás kíséri, melyet a megyei múzeum anyagából állítottak elő és hosszabb időn keresztül az érdeklődők rende!kezesére áll. Dr. Mészáros Gyula, a megyei múzeum igazgatój;.-! viszont Pakson tart előadást szeptember 24-én, a regöl;! népvándorlás korabeli amc­siéról. Az e’őadást diafilm­vetítés követi. — Mennyi a napi munkaide­je? Reggelente mikor indul hazulról és mikor érkezik vissza? — Meg sem merem monda­ni, mert kikapok. Itt, így nem lehet betartani a nyolc órát. Naponta 60—65 jegyes ebédet adunk ki és étlap szerint vá­laszthat az átutazó vendég. Nem köteleznek a rádolgozás- ra, de nekem kell ellátnom q. munkát, hiszen a vendég nem veheti észre, sok-e, bírja-e, vagy sem az ember. Nem aka­rom, hogy baj legyen a be­szédemből, két év van vissza a nyugdíjamig. Csinálhatom, amíg össze nem csuklóm, majd csak felfordulok — kesereg, maid sírva fakad. Gyorsan ösz- szeszedi magát, amikor társa nyit be a raktárba, s az aznapi 3 k'té túró beszerzéséről ér­deklődik. Erősködnöm kell, mire nagynehezen kivallja, hogy többnyire a hajnali ötnegyve­nes busszal indul Gyönkre a hidegkúti állomásról és a ti­zenhat tízessel tér vissza. A múlt hónapra „valami 130 fo­rint” túlóradí.iat kapott, bár nem tudia pontosan. Szak- szervezeti tag. El tudná kép­zelni, hógv átadták a. raktá­rát egy pincérnek, va"" va­laki mórnak ak'Pek futja erre az idejéből és elfoglaltságából. Egyeztessék jobban Az illetékes vezetőt, Váradi Péter elvtársat, a gyönki ÁFÉSZ kereskedelmi osztály- vezetőjét keressük fel kérdé­seinkkel. Először arról tájé­koztat, hogy neki fogni kell a vendéget, hozzájuk nem áram­lik be, mint a nagyobb közsé­gek vendéglátó egységeibe. Mi­vel Gyönkön stagnál a forga­lom, a környező községekben — Diósberény, Varsád. Ke- szőhidegkut és időnként Sza­kádét — érdekükben áll kielé­gíteni az igényeket, így kerül sor a vidéki túrákra. — Elé?edette’--e a szakács­nő munkájával? — Hogyne. Mozgékony asz- szony, érti a dolgát. Változa­tosan és ízletesebben főz. mint az elődie. Néha kissé ideges — feleli. gondjai Ekkor vázolom tapasztalatai­mat és a szakácsnővel történt beszélgetésünk lényegét. — Mi indokolta, hogy ép­pen neki adják a raktár keze­lését? — Nagy létszám nem lehet. Egyéni és közös érdek, hogy ezekben a kis egységekben mi­nél kevesebben dolgozzanak, mert a viszonylag kicsi for­galom és az egyéni kereset növelési szándéka egyformán indokolja. Változtatnunk kel­lett. Egy éven át fizette az ál­landósult leltárhiányt a kis­vendéglő előző vezetője, emi­att is ment el tőlünk. Vezetővé lépett elő a helyettes és a konyha nyersanyagraktárát Klézliné vette át. Mi indokol­ta? Csupán kísérlet, nem vég­leges. Miután a szakácsnő lett az egész konvhagazdálkodás intézője, belépett az anyagilag is felelős elszámolók közé. Az­óta n>ncs leltárhiány — feleli. — Mindezt el tudja-e látni 8 órában? — Ki tudia e'iátni? — kér­dez vissza e^zör. maid állít­ja: iigves asszonv. többnyire elórr peki a napi 3 óvp — A többletmunka vállalásikor kapnak e"v kiquoí* k;n«i­ben (-*QMO'7f'o + i.nV vn^v fizetjük ki a — Többen mondák. hogv így aránytalanná vált a műn- kaelosztás. Kiviknek túl sok a dolga a másiknak viszont nem tölti ki a munkaidejét sem — jegyzem meg. — Nem vitatkozom, tudjuk, hogy valóban igaz. Sajnos, gyakori ez ma még a kisven­déglőkben, más községekben is kínlódnak ezzel. Más, jobb a helyzet a nagy forgalmú he­lyeken és ott, ahol egy család kezelésében van az egész, mint Szakályon. Pincér nem kezelheti, mert délelőtt 11-től éjfélig vagyunk nyitva, ők két műszakban dolgoznak. Kísér­letezünk. Két hónap múlva le­vonjuk a konzekvenciákat, ak­kor , mérlegelünk és megnéz­zük, mit igazol az élet. Jöjjön el akkor. Mi nem zárkózunk el, lehet szó arról, hogy ismét a kisvendéglő vezetője kezel­je a konyhai raktárát — feje­zi be a kereskedelmi osztály vezetője. Sokféle és sajátos gondokkal küszködnek, elismertük, de ez így akkor sem jó. Abban egyetértünk mindannyian, hogy iobbn.o élveztélrii ''dl a teendőket. Próbálkozásaik pá- rcsuHanak a jobb munkaelosz- tással. a kapun mun­kanélküliség csökkonlóíá'-il. H. E. Az ipari tanuló aljakészítő rés zleg megfelelő kaptafával ad­ja meg a végső formát, látja el talppal és sarokkal. Foto: Tóth Iván. Juhásztanülő kerestetik „Egy hirdetésre kétszáz juhász” írtuk egy cikkünk­ben május végén. Arról volt szó, hogy a várongi termelőszövetkezet juhászt kereső hirdetésére két­százan jelentkeztek. Hogy kik? Voltak valóban szak­képzett juhászok, de bá­nyász, traktoros, érettségi­zett budapesti fiú, és még ki tudná felsorolni, hány­féle foglalkozású. A jelent­kezők nagy többségét a jó kereseti lehetőség r>ezérel- te, volt, aki a szolgálati lakáson, a háztáji földön, a keresetén felül még 30—40 saját juh tartását is követelte. Voltak, akik a szakmát tán csak a nótá­ból ismerték, hogy „a ju­hásznak jól megy dolga.. és voltak, akik tudták, hogy korszerű tudás nélkül szó­ba sem áll a szövetkezet a jelentkezővel. Szóval, a várongi szövet­kezet esete igazolta, mi­lyen sokan látnak fantá­ziát a juhászkodásban, hogy szinte kénytelen az ember levonni a következtetést: legalább olyan divatos és jó kereseti lehetőséget ígé­rő foglalkozás, mint a tv- szerelőé, a női fodrászé, vagy a nőgyógyászé. Ezért voltak meglepőek a minap a . lengyelt mező- gazdasági szakiskola igaz­gatójának szavai. Mint elmondotta, megkezdődött a tanév, de néhány szak­mában kimaradt néhány, már felvett tanuló, főleg a zöldségtermesztő, a szarvas­marha-tenyésztő szakon, de mégis, legngyobb számban juhásztanulók felvételére van még lehetőség. Ha úgy vesszük, nem könnyű szakma egyik sem. De, ha meggondoljuk, hogy három-négy év múlva a tehenészekkel szemben ál­talános követelmény lesz a gépi fejő szakértelem, egyéb gépelt kezelése... (A leg­több tsz-ben a tehenészek keresete a legmagasabb). No, és a juhászok... Is­merek juhászt, aki a gép­kocsivezető szakmát hagy­ta ott, ismerek falut, ahol a juhász elsők között vett gépkocsit. Szóval, a jó szakembert mindenütt meg­becsülik. A szakértelemhez viszont ma már — de a jövőben méginkább — olyan tudás kell, amit csalt iskola képes nyújtani. A szaktudás megszerzé­séhez a lengyelt szak­iskola megadja a lehetősé­get. Mint az iskola irjazfja- tója elmondotta, a tanév megkezdődött ugyan, de még szívesen fogadjál: azoknak a fiataloknak a jelentkezését, akik, — mint az egy helyre kétszáz je­lentkező — fantáziát lát­nak a juhász, a tehenész és a zöldségtermesztő ker­tész mesterségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom