Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
Volt még rosszabb is Áz időjárásban nincs új a nap aiatt A közlekedési kultúráról konzultáltunk Az idei szeszélyes nyári időjárással kapcsolatban sokan a „régi jó időket” emlegetik, amikor „nyáron nyár, télen pedig tél volt”... Nos, ez nem egészen így van. A megmaradt tör- cénelmi feljegyzések bizonyítják, bogy az időjárás szeszélyei legalább olyan régiek, mint az emberi emlékezet. Vigasztalásképpen lássunk néhány meghökkentő adatot az időjárás egykori szeszélyeiről: 300-ban olyan tél volt, hogy még a Nílus is befagyott és partjain az egész szubtrópusi növényzet tönkrement. 401 telén befagyott az egész Fekete-tenger, olyannyira, hogy az emberek átszánkózhattak az egyik partról a másikra. 027-ben rendkívül forró nyár köszöntött Franciaországra. A hallatlan kánikulában minden ki.it kiszáradt és az állatok elpusztultak a szomjúságtól. ; 1186-ban a nyár sehogysem akart véget érni, s egész decemberig tartott. A krónikások feljegyezték, hogy sok madár még decemberben is fiókákat költött. Januárban kivirágoztak a fák, s a parasztok májusban már betakarították a termést. Augusztus közepén a szőlőt is leszüretelték. 1301. januárjában egész Közép- Európában kivirágoztak a fák. 1303-ban Európában olyan száraz nyár uralkodott, hogy az olyan nagy folyókon, mint a Duna, a Szajna, a Rajna, át lehetett labolni, mert a víz alig ért térdig. 130G-ban Észak-Európában olyan kemény tél volt, hogy még az Északi-tenger is teljesen befagyott. 1608-ban igen kegyetlen tél tombolt Európában. Norvégiától egészen Szicíliáig és Spanyol- országig mindent méteres hó- takaró borított. Érdekes, hogy a legnagyobb fagyokat Olaszországban és Spanyolországban mérték. 1739-ben a tél már október 24- én ’ beköszöntött, erős fagyokkal. Nagyon tartós volt. Az utolsó erős fagyot 1740. június 13-án jegyeznék fel. A téli hónapokban Közép-Európában olyan dermesztő volt a hideg, hogy a halottakat sem lehetett eltemetni, mert a sziklává dermedt föld a szerszámoknak nem engedett. 1823-ban Európa-szerte rendkívül enyhe volt a tél. Még Szibériában sem fagyott, nem is havazott, csak esőzések voltak. 1838-ban élte át Közép- és Dél- kelet-Európa az egyik legforróbb és legszárazabb nyarat. Négy hónapon át egyszer sem esett, minden növény kiszáradt, megszámlálhatatlan állat pusztult el. * Nincs teliát semmi rendkívüli abban, hogy az idei nyár sem volt normális, s hogy különféle váratlan meglepetéseket hozott. Reméljük, hogy végül mégiscsak megjavul, s ezenkívül vigasztaljon az a ludat, hogy a múltban nem egyszer rosszabb is volt. Jelentettük vasárnap; a Népújság több barátja látogatott el szerkesztőségünkbe, hogy a közúti közlekedés időszerű kérdéseiről folytassunk közvetlen eszmecserét. Az összejövetel résztvevőit lapunk pártszervezete nevében Jantner János párttitkár, ipari rovatunk vezetője üdvözölte. Ismertettük a témához érkezett leveleket, — amelyekért ezúton is köszönetét mondunk küldőiknek. A megyei tanács főmérnöke, Fábián Imre azoknak az érdeklődőknek adott választ, akik új parkolóhelyek létesítéséről tudakozódtak. Szekszárd távlati fejlesztési tervének készítői nem feledkeztek meg a járműpark növekedéséről. A Széchenyi utcai BM-klub kornyékére, a kórházhoz, a Rákóczi úti fasorhoz terveztek parkolót, hogy csak a legelőbb megvalósításra kerülőket említsük. Úgy vélte, nem lesz akadálya annak, hogy az eddig szokásos hajnali locsolást ezután éjjel végezzék. Valóban jó lenne az úttestet lemosni; erre — legalábbis egyelőre — nincs mód. A két locsolóautó a Sióról hordja a vizet. Piegl Ferenc, a 11. számú AKÖV igazgatója helyeselte, hogy az autóklub kezdeményezésére 30 garázs épült Szekszár- don, de rosszallotta, hogy jelenleg nincs garázsépítésre kijelölt hely. Levélíróinkkal egyetértésben — bocsánat! — szidta a Keselyűsi utat, amely keskeny, padkája kátyús. A KPM Közúti Igazgatóságáriak főmérnöke, Szeglet Ferenc őszintén elmondta, hogy megyénk úthálózata kétharmad részében elavult. A korszerűsítésre körülbelül tízszer annyi kellene, mint amennyi esztendőnként rendelkezésre áll. Az idén például 32 millió forint. Sajnos, országosan sem jobb a helyzet. Csak az utak okozta, csupán az állami kocsikban évente keletkező rongálódás értékéből 300—400 km utat lehetne építeni. A népgazdaság erőihez mérten áldozhat csak az utakra; megyénkben ez évben fenntartásra majdnem 50 millió forintot ad. Hozzáfűzte, nehogy a nagy számok megtévesz- szék a hallgatóságot: a Széchenyi utca 3,5 km-es munkája 24 millió forintba kerül. Pollák Andor, a megyei pártbizottság munkatársa szintén keveset beszélt, sokat mondott. Légióként az egészséges közlekedési morált hiányolta; azt, hogy emberek lépten-nyomon gátlástalanul szegik meg a KRESZ előírásait. Tűrhetetlennek bélyegezte, hogy a város központjában, az OFOTÉRT^ előtt. a járdán kerékpározzék valaki, hogy más pótutassal motorozzon a péküzlet előtt — a járdán. Hangsúlyozta, hogy a közlekedési erkölcs javításának egyedüli módját távolról sem a hivatásos rendőri állomány létszámának növelésében, a keménykezű ítélkezésben látja. Megbecsüléssel szólt az önkéntes rendőrökről, s kívánatosnak jelölte meg, hogy az önkéntes rendőri tevékenységet ismerjék el pártmunkának. Buzdította, — lapunk publicitására számítva — az alapszervezeteket, a gazdasági vezetőket, hogy közös igyekezettel szemeljenek ki elvtársakat erre a munkára, akár jó értelemben vett kampány keretében. Mint mondotta, örömmel köszöntené, ha az autóklub és a TIT rendszeresen tartana -. közlekedési témájú előadásokat. Ismételten rámutatott, mennyire veszélyes, ha valaki a gép- járművezetői igazolvány megszerzése után bele sem pillant többé a KRESZ-bé. A három évtizedes gyakorlattal rendelkező gépkocsivezető tapasztalatára támaszkodva javasolta, hogy több helyütt tegyék az úgynevezett előre jelző táblákat. Felsorolt néhány autóbusz-megállót, — közöttük a Sió-csárdánál lévőt —, amelyek jelenlegi elhelyezése balesetveszélyes. Vállalta a népszerűtlen feladatot is: buzdította a rendőrséget, hogy a KRESZ kifogástalan ismeretében éljen a bírságolás jogával. „Lehet udvariasan mosolyogva is bírságolni..." — tette hozzá. Népújság 6j 1969. szeptember 21. Élénk helyeslés fogadta dr. Bodony István megyei fő- ügyészségi ügyésznek határozott állásfoglalását arról, hogy a közlekedés szervezőinek elsődleges gondja ne az legyen, hol álljanak a járművek, hanem az, hogyan haladhassanak. Kereken kimondta. . hogy nem garazsírozás céljaira építtetett az állam sok milliós költséggel 12 méter széles utakat, hanem a biztosabb, óvatosabb, gyorsabb közlekedés érdekében. Javasolta, vegyék fontolóra, mennyire helyes lenne megtiltani a várakozást a nagy forgalmú utakon. Dr. héidecker Jenő, a szekszárdi járásbíróság bírája, aki megyénkben a legtöbb közlekedési ügyet tárgyalja, megemlítette, hogy ebben az évben immár 300 ügy került tanácsa elé. Észrevétele szerint a baleseteknél ismét gyakoribb motiváló körülmény az alkoholos befolyásoltság. Javasolta, hogy a rendőrség ennek megfelelően fokozza az ittas vezetés felderítésére irányuló tevékenységét. Ez különösen időszerű, hiszen újra itt a szüret... Vendégünk felajánlotta, hogy kész társadalmi munkában oktatást vállalni, sok járművezetőt foglalkoztató szekszárdi üzemnél. Szólott arról is, hogy a tsz-ekné! ' mennyire nem ritka a szabálytalan személyszállítás, milyen gyakori,- hogy a rozogasághoz közel álló járműveket engedne}; Útnak. a. Lux Sájidor, az Állami Biztosító Tolna megyei fiókjának igazgatója és Lőnncz József, az intézmény kárszakértő je szintén bírált egyes mezőgazdasági nagyüzemeket. Ezeknek a gazdaságoknak erőgépei a KRESZ tilalma ellenére felhordják a bitumenes útra a sarat. A közúti igazgatóság kártérítésre kötelezi a tsz-t, á tsz fizet, — s ezután a biztosító fizet a tsz- nek. Könnyű belátni, hogy ilyen körülmények között a tsz-t semmi sem szorítja a közlekedési szabályok megtartására, a. nagy pénzért épített, fenntartott út védelmére. A beszélgetés, résztvevői valamennyien /'furcsállták ezt a kártérítési gyakorlat. A mi véleményünk szerint akkora gondatlanságról van szó a gazdaságok részéről, hogy azért a biztosító — stílusosan szólva — nem állhatja a sarat. Hozzászólásokra válaszolva az ÁB szakemberei elmondták, nem látják elvi akadályát annak, hogy a huzamosan balesetmentesen közlekedő biztosítottak különféle kedvezményekben részesüljenek: a tételes szabályozás természetesen az AB Vezérigazgatósága hatáskörébe tartozik. Lux Sándor, — mint. mások is —, helyeselte a vetélkedők rendezését, propagandakiadványok készítését, s bejelentette: kész az effélék anyagi támogatására. Simon Antal rendőr őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője — többi vendégünkhöz hasonlóan — érdeklődésből, nem kiküldetést teljesítve látogatott szerkesztőségünkbe. Elmondta, hogy Szekszárd belterületének forgalcvnszervezésére megtörténtek a szükséges intézkedések, s hogy a rendőrség intenzíven foglalkozik még tapasztalható problémák megoldásával. Indokoltnak tartotta, hogy az észrevételek java hányada a megyeszékhelyre vonatkozóan hangzott el, hiszen a közúti balesetek körülbelül fele is itt következik be. Megemlítette, hogy az autóbusz- megállók és gyalogátkelőhelyek elhelyezésének vizsgálata október végéig befejeződik. Ezzel párhuzamosan keresnek terelőútvonalakat egyes járműtípusok számára. Az imént említett iorgalomszervezés megyénk több községére is kiterjed, s így összefügg a sorompók előtti várakozás idejének lehető lerövidítésével. Bíztató, hogy a vasút korszerűsítésével kapcsolatban a sineken is változás következik be, pontosabban; a sorompónál csak az érkező és induló vonatok közlekednék majd, a tolatási, belső forgalom másutt bonyolódik. Simon elvtárs megerősítette az önkéntes rendőrök jó munkájáról alkotott általános véleményt. — oOo — A beszélgetés jelentős pozitívumaként kell értékelnünk a tények ismeretén alapuló szerénységet amely főként két do logban nyilvánult. Részint abban, hogy egyetlen vendégünk sem követelőzött új szakemberek seregéért, forint-milliárdo- kért. Részint ebben: nem áltattuk magunkat azzal, hogy egy délelőtti eszmecsérével csodálatos, hirtelen javulást érünk el a közlekedés biztonságának javulásában. Efféle modem csodatétel nem is volt célunk. Volt ellenben, — s ezt remélhetőleg elértük —, hogy segítsünk az előrelépésben, hogy sokakat érdeklő témáról bővebben szóljunk, s hogy kielégítsük olvasóink érdeklődését. . ] i .11- nr - --I--L í L*~.* JPM'.CT iiiTi n . n. . _ b. - ■_ »
