Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-20 / 218. szám
Megjegyzés egy levélhez Ez nem szerencse dolga A Tolna megyei Népújság szeptember 11-i számában „Miért a nagy .szavak?’’ címmel riport jelent meg a ko- csolai Vörös Csillag Tsz-ről, pontosabban a szocialista brigádmozgalom ottani jelenéről. Az újságíró először a tsz párttitkárával ég az elnökével, majd a szocialista címért küzdő Zrínyi Ilona brigád tagjaival beszélgetett. A vezetők tájékoztatásából arra következtetett, hogy a brigád csakugyan szocialista címért küzdő szocialista brigád és az asszonyok hasznos tartalmi adalékokkal egészítik ki azt, ami róluk az irodán elhangzott. Amit azonban az asszonyok elmondtak, abból azt lehetett megállapítani, hogy 10 éve dolgoznak együtt, szorgalmasak, dolgosak, a tsz erősségei, erről magunk is meggyőződtünk. de semmi jel nem mulat arra. hogy a szocialista brigád cím elnyerésének formai és tartalmi kívánalmaival is rendelkeznek. Úgy látszott, ők maguk nem tudják hogy a szocialista címért küzdő brigádok között tartatnak számon. Ezért nem őket hibáztatjuk. Idézünk a fentebb említett cikk ide vonatkozó bizonyító részéből; „A válasz Közéletünk Csütörtökön ülésezett a Bonyhádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen először Szanyi Gyula, a földhivatal vezetője, a földtörvény vérehajtásának tapasztalatairól, a hivatali apparátus elhelyezésének kérdéséről és személyi ellátottságáról, továbbá a földhivatal soron következő feladatairól beszélt. Ezután Bajor László, a járási művelődési osztály vezetője, az óvodai nevelőmunka helyzetéről szólt. Megállapította, hogy az óvodai férőhelyek, s az épületek korszerűsítése még nem megfelelő. A vízellátás, a bútorzat hiányának pótlása még sok helyen nincs megoldva. Ugyanakkor a személyi ellátottság is nehézséget okoz: az óvodák 90 százalékában nincs meg az óvónői norma. így a nevelőmunka hatékonyságának fontos akadályai vannak, s ebben az évben bevezetésre kerülő új program maradéktalan megvalósítását, csak a gondok enyhítésével lehet elérni. • A Dombóvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, pénteken délelőtti ülésén dr. Horváth Zoltán munkaügyi főelőadó jelentése alapján foglalkozott a járás munkaerő-gazdálkodásának helyzetével, valamint a csökkent munkaképességű dolgozók elhelyezésének problémáival. Ezután Ré- dei Kornél, a járási tanács igazgatási osztályának vezetője tett jelentést arról, hogy osztálya a legutóbbi beszámoltatás óta hogyan végezte^ a gyámügyi feladatok ellátását. A végrehajtó bizottság mindkét napirendi pont kapcsán meghallgatta az általános és igazgatási állandó bizottság előterjesztését, ami a munkaerőgazdálkodás és gyámügyi ellátás területén végzett vizsgálatok tapasztalatait összegezte. Az ülés bejelentésekkel ért Véget ismét csend. — Na és a vállalásaikat hogy teljesítették az első félévben? — kérdezem bizakodóan. De ismét csak a csend.. Eziek után az újságíró nem tehetett mást. mint egybevetette az irodán elhangzottakat és a brigádtagakkal lefolytatott beszélgetést. A cikk megjelent, s a kocsolai Vörös Csillagból hamarosan válasz érkezett rá. Ez a válasz megkülönböztetett figyelmet érdemel nemcsak a mellébeszélés miatt, sokkal inkább azért, mert a levél aláíróiban fel sem vetődik az a gondolat, hogy hátha az újságírónak van igaza. S miután ez a gondolat fel sem vetődik bennük, á bírálatot meglepő könnyedséggel utasítják visz- sza. Konkrét érvekkel nem cáfolják meg ugyan az újságírót, magyarán: nem bizonyítják be. hogy hazudik — nem is tudnák bebizonyítani —, hanem jobb híján kétségbe vonják az illetékességét és demagógiával helyettesítik az érveket Utalnak arra, hogy a termelőszövetkezet elnökének az újságírókkal nincs szerencséje. S a Népújsághoz intézett levelükben azt állítják, hogy lám ismét bebizonyosodott: az elnöknek csakugyan nincs az újságírókkal szerencséje. Ez az érvelés viszont nem győz meg! senkit, mivel a jelen esetben nem arról van szó. hogy volt-e szerencséje az elnöknek, vagy sem. pusztán arról van szó, hogy az újságíró vagy igazat ír, vagy nem. Pro — kontra, lehet ezt bizonyítani, kétségbevonni, sok mindennel cáfolni, de azzal nem, hogy az elnöknek újból nincs szerencséje. Kissé sajátságos módja ez az érvelésnek. Ha azt állítjuk valakiről, hogy ostoba, akkor ez az állítás cáfolható ezzel is, azzal is. de egy dologgal nem, azzal nem, hogy a megbírált 44-es cipőt hord. Hát ilyen ez a dolog a szerencsével is. A bírálatot visszautasító le-, vél írói hosszasan méltatják a szocialista brigádmozgalom jelentőségét, mintha az újságíró azt írta volna, hogy nem ismerik annak jelentőségét. Inve: ■ „Tiszteljük, becsüljük őket, akik közül a fiatalasszonyok már a szocialista társadalomban alakítják boldog, harmonikus családi életüket, a nagymamákat, akik a múlt rendszerben nőttek fel. életük javarészét abban élték le, de annak mély társadalmi gyökereit elszakítva, ma hajlandók a szocialista célkitűzések valóraváltásáért tevékeny részt vállalni, termelőszövetkezetünk egyik kis kollektívájában, egyik szocialista címért küzdő brigádunkban”. Ennek a szózuhatagnak egyetlen szépséghibája; az asszonyok nem tudják, hogy szocialista címért küzdő brigádban dolgoznak. Ámde a levélírókat ez nem zavarja, ők mondják a magukét. „Az újságcikkben kétségbevonták ellenére is érezzük, hogy mégvan .minden erkölcsi alapunk’ arra, hogy a brigád — és a termelőszövetkezetünkben a szocialista brigád címért küzdő többi brigád kimagaslóan jó eredményeit a számok tükrében. annak az előző eredményekhez való .hasonlításá- vaV nem nagy szavak, hanem a való tény megállapításával közöljük az arra illetékesekkel, többek között járási' Vezető szervekkel és a területi tsz-szövetség versenybizottságával.” írnak még a dekoráció szükségtelenségéről. Végül is levelük elolvastán felvetődik az emberben a kérdés: kit áltatnak tulajdonképpen? Minket? Magukat? Számukra semmi megszívlelendő nincs abban, 'hogy ők ugyan jól ismerik a szocialista brigád- mozgalom jelentőségét, de . az asszonyok nem. Ez a brigád- mozgalom elsősorban az emberekért van., nem azért, hogy legyen mit jelenteni. Csakugyan szükségtelen a dekoráció. S összedőlt volna a világ. ha elismerik, hogy még sokat kell foglalkozniuk a Zrínyi Ilona brigáddal? Vagy itt nem azon van a hangsúly, hogy csakugyan sokasodjék a termelőszövetkezetben a szocialista módon élő, dolgozó és gondolkozó emberek száma, hanem a látszateredményeken? A bírálat visszautasítható, de attól az ' igazság igazság marad. Egyébként a szocialista brigádokat az különbözteti meg a kiválóan dolgozó .,sima brigádoktól", hogy nem csupán a termelésben jeleskednek. Hivatkoznak a levélírók arra, az újságíró spontán beszélgetett a brigáddal, „minden élőre megbeszélt szervezés nélkül”. A kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben honos munkastílust nem ismerjük, de azért feltesszük a kérdést: Hogyan kellett volna a brigádtagokkal beszélgetnie az újságírónak? Úgy talán, hogy valaki előremegy „kioktatni” az asszonyokat? Hát mik a dolgozók, bábuk, játékszerek, a szocialista bri- gádimozgalom _ meg cirkusz?.„ A kocsolai levél enyhén szólva különös levél. íróinak érdemes lenne élgondolkodni azon, hogy hisznek-e egyáltalán abban, amit a szocialista brigádmozgalom körül csinálnak. vöröskatonák a járási népfrontülésen A Hazafias Népfront Tamási Járási Bizottsága a legutóbb megtartott ülésére meghívta a járás területéről a volt 19-es vöröskatonákat. A bizottsági ülés napirendjén szerepelt az öregekről való állami gondoskodás, a szociális és napközi otthonokba való elhelyezésükkel kapcsolatos kérdések, nyugdíj és szociális ellátások helyzete a járás területén. A beszámolót Andirkó Sándor népfront-titkár tartotta. A beszámolót követő vitában 12-en szólaltak fel. közülük négy volt vöröskatonav akik hangsúlyozták: szocialista államunk gondoskodása' tette lehetővé, hogy a, múltban sokat szenvedett, zaklatott vöröskatonák ma nyugodtan, megbecsültén élhetnek. A mái generáció nem feledkezett rheg róluk, pártunk és kormányunk nagyrabecsüléssel viseltetik irántuk. A hozzászőláKsok után Sir mon Béla őrnagy köszöntötte a volt vöröskatonákat, majd 3 HM pártszervezete nevében ajándékokat adott át a veteránoknak. Ezután a Hazafias Népfront járási bizottsága’ vendégül látta a volt vöröskatonákat. DÉLCZEG JÓZSEF Tamási Kitünteteti kiskereskedők Az eltalált héten és azóta is országszerte folytaié és folynak a Kiskereskedők Országos Szervezetének rendkívüli taggyűlései. Ezek során — több évtizedes kereskedői munkáságuk elismeréseként — sokakat díszoklevéllel tüntettek ki. Megyénkből a következőket : Horák Béla (Tolna) özv. LŐrincz Istvánné (Szekszárdi, özv. Rasch Konrádné (Mözsy harmincöt—harmincöt évi munka után kapott oklevelet. Három évtizede dolgozik a szákmában özv. Felber Ferencné (Döbrököz), özv. Fónagy- Györgybe .(Szekszárdi, id. Lukács Sándor (öcsény), Támer irma (Szek^zárd) és Varga József (Bor gyixszló). Negyed százados tevé-t kenységért kapott elismerési Ádáni Béla (Szekszárd), aki egyúttal a KISOSZ elnökségének te tagja;- valamint Diamant Józsefné (Szék- szárd) Adorján István (Szekszárdi, Farkas György . (Ozora), özv. Kiss Józsefné (Paks), özv. Mutz Ádám- né (Paks), Pálinkás Ferenc. (Iregszemcse) és Selezrtík Hona (Szekszárdi. TTTTfTT'rTTTT’fTTTTTTTTTTTTTfTTTTfTt'TTTTTTTTTTTYTTTTTTTTTT'tíTT't f'TTTFTT*TT,rTVTTVn'VrTVTTT*Vf¥'f"rY l Fergeteges ► l néptáncbemutató ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ÍAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Tamási Áron-émlékhét kedves színfoltja volt a csütörtök es- M ti néptáncbemutató. Mázán három együttes; a szekszárdi, a AM dombóvári és a bonyhádi, tizenhárom számát jutalmazta tapssal a művelődési házat zsúfolásig megtöltő közönség. A környező falvakból — Izményből, Győréből, Szászvárról — látogattak ide, hogy megyénk tánckultúrájában gyönyörködjenek. Fiatalos tűz, lendület és lágy lírai megoldások jellemezték a bemutatót. A szekszárdi együttes lépett először színpadra. Tápéi darudübörgőjük színes kavalkádja, frissesége kellemes folytatást ígért. A csoport két leánytagja, Mácsik Zsuzsa és Sebestyén Zsuzsa hépdalcsokrot énekelt. A kezdeti intonációs pontatlanságok után üde, kellemes hangjuk, kellőképp érvényesült. OIsvai—Erőss; Böjti leány tánca a népi formavilág elemeit őrzi megkapó tisztasággal. Klasszikusan szép tánc ez, különösen szuggesztív erejű befejező tétele, ahol a zongorakíséret méltón kapcsolódott a tánc megformálásához. Váratlan meglepetést tartogatott a következő műsorszám. A szűkszavú bejelentés, „Furulyaszóló” után kiderült, hogy Szabadi Mihály fog játszani. Előadói bemutatkozása csak azok számára volt meglepetés, akik nem ismerték egyéniségét, a népi kultúra feltétlen tiszteletét, szeretetét. Thész—Szabadi; Sapkás verbunkja több határozottságot, megjelenítési erőt érdemelt volna. (Különösen a csapásolásoknál). Ugyanennek a szerzőpárnak nagyszerű zenéje és koreográfiája a „Fuszulykavirág”, új törekvéseket je$ez. Az alapvetően lágy, lírai hangvétel, virágéne- kjek, s régi balladáink levegőjét árasztja. A szám először szerepelt színpadon, s talán ennek tulajdonítható, hogy a táncosok nem tudtak felnőni a feladathoz, s a nagy tánctudást, átélést kívánó szerzemény soknak bizonyult, felkészültségükhöz mérten. Szólnunk kell a fiatal bonyhádi együttesről is. Tulajdonképpen két csoport szerepelt, de azonos tőről szakadt mindkettő. Az idősebb — középiskolásokból álló — csoportot, még általános iskc.- lás korukban szervezte meg Néray Vilmosné tanárnő. A csoport együtt maradt, s remélhetőleg évről évre kiegészül azokkal a* újabb tagokkal kik, jelenleg még a második ■v— általános iskolás — együttest alkotják. Fiatalos bájük, lendületes előadásmódjuk mél tán sorakozik a megye két rutinosabb, nevesebb együttese, » szekszárdi és dombóvári mellé. A dombóváriak első száma Sári—Timár: Karikázó, verbunk é? forgós, a csoport ismert erényeit csillogtatta. Dinamizmus, amit helyenként el is túloztak a szereplők, a hangulati átélés, s mint a következő számukban, az OIsvai—Timár: Kapos partján című kompozícióban különösen kitűnt, a fegyelmezett, világosan átgou dőlt, minden mozdulatot aprólékos gonddal kimunkált előadás. A váratlan átmenetek, a tudatosan megkomponált, ötletes színpad* kép, a „mesterség” minden csínját-bínját értő táncegyüttes jellemzői. Idézett bemutatójuk, mint egy szélesen sodró, izzó elbeszélés, epikus elemekkel tarkítva, megmutatta, hogy az együttes tagjai értik és érzik a tánc lényegét, s azt kellően meg is tudják formálni. Ide illik még a Kunsági botoló látványos, bravúrosan megjelenített, virtuskodó előadása, a televízióból jól ismert SűrÖ magyar, s a nemesen egyszerű, bár valószínűleg igen magas tánctudást igénylő Sárközi tükrös. Az estet — stílusosan — özvegy Viszló Lajosné, a nyugdíjasok klubjának örökifjú tagja, az ötvenes évek elején működő mázai tánccsoport .szólótáncosának üveges tánca zárta. a Cs.
