Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
ROVATVEZETŐ: JANTNER JÄNOS A közgazdasági szabályozók módosítása szükséges a munka hatékonyságának növeléséhez A Munkaügyi Minisztérium elemzése az élőmunka felhasználásáról A Munkaügyi Minisztériumban elkészült az a tanulmány, amely a tavalyi es az 1969. év eleji adatok alapján, a közgazdasági szabályozók hatásait vizsgálva elemzi az élőmunka felhasználásának tapasztalatait. A minisztérium megállapítja, hogy mind a szakképzett, mind a szakképzetlen munkaerő iránt tovább nőtt az igény az ország minden területén. A korábban munkaerőt kibocsátó területekről csökkent az elvándorlás, s az ipartelepítések nyomán vidéken is egyre több új munkaerőt keresnek. A foglalkoztatottság a leggyorsabb ütemben Szabolcs, Hajdú, Vas, Szolnok, Tolna, Békés és Zala megyében növekedett. A tanulmány ezután megállapítja, hogy a termelékenység növekedési üteme az állami iparban lényegesen lassult. 1950—1958. között a termelés növekedésének körülbelül egyharmada származott a termelékenység emelkedéséből, 1958—1967. között ez a hányad már mintegy 60 százalék volt. Ehhez képest jelentős a visszaesés 1968-ban, amikor a termelékenység növekedése a termelés emelkedésének csak 28 százalékát adta. 1969 első felében folytatódott ez a tendencia. Sokak feltevésével ellentétben, éppen azokon a helyeken értek el jobb eredményeket, ahol csökkentették a munkaidőt. A KGM, a NIM, a KIM. a MÉM és az ÉVM felügyelete alá tartozó vállalatok eredményeit vizsgálva megállapították, hogy azokon a helyeken, ahol csökkentett munkaidőben dolgoznak, tavaly nagyobb mértékben nőtt a teljes termelés, az egy foglalkoztatottra, áz egy munkásra és az egy munkaórára jutó termelés, mint azokon a helyeken, ahol nem csökkentették a munkaidőt. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés kezdvezőtlen alakulását tehát nem a munkaidő csökkentése, hanem sokkal inkább az okozza, hogy növekedett a hiányzás, a munkában valamilyen ok miatt el nem töltött idő. Figyelembe kell venni azt is, hogy 1967-hez képest mintegy négy százalékkal kevesebb volt a túlórák és mintegy 10 ezerrel nőtt a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma. Az egy foglalkoztatottra jutó termelési eredményt csökkentette az is, hogy az alkalmazottak száma gyorsabban nőtt, mint a munkásoké. A munkások egy ledolgozott órára jutó termelése ugyanis mintegy öt százalékkal növekedett, tehát jóval nagyobb mértékben, mint az egy foglalkoztatottra jutó termelés. A két termelékenységi mutató eltérésében közrejátszik a közgazdasági szabályozó rendszer is, amely az élőmunka hatékony fel- használását háttérbe szorítva elsősorban a létszám bővítésére ösztönöz. Az elemzés ezután részletesen taglalj* a termelékenységre ható tényezők alakulását. A termelékenység ütemének visszaesésében eszerint jelentős szerepe volt annak, hogy magának a termelésnek a növekedési üteme Is mérséklődött. Változott a termékek összetétele is. A vállalatoknak mintegy fele jelentősen növelte a munkaigényesebb gyártmányok előállítását, ami „rontotta” a termelékenységi mutatót A termelékenység kedvezőtlen alakulásában közrejátszik az alacsony műszaki színvonal is. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint az utóbbi négy évben csak csekély mértékben növekedett a gépek mellett dolgozók aránya, s kedvezőtlen a kisegítő jellegű munkák gépesítése. 1964-ben a munkásoknak mindössze 37,4%-a dolgozott gép mellett, s ez az arány 1968-ban is csak 39,2« volt. Az NDK-ban a munkások 47,2°'u-a rnár 1965-ben közvetlenül gép mellett tehát nem kisegítő munkán dolgozott. A minisztérium elemzése ezután kifejti, hogy nem javult kellőképpen a vállalatoknál a munka- szervezés. nem történt meg a felesleges munkaerő-átcsoportosítás, a normák nem követik megfelelően a technikai változásokat. Egyes iparcsoportokban 106— 108 százalékra emelkedtek az •átlagos n orma teljesítmények, s nem ritka az az eset. amikor ezzel egyldőben a tényleges termelékenység csökkent. Kedvezőtlen képet mutat a munkaerő-hullámzás is, a munkaerő kevéssé tervszerű, spontán vándorlása. A szocialista iparban 1968-ban 60 000 fővel nőtt a létszám, ez azonban mintegy 740 000 új dolgozó felvételének és 680 000 ember kilépésének a következménye. A kilépéseknek nem csupán anyagi okai vannak. Egyes vállalatoknál elhanyagolják a munkakörülmények javítását, a szociális juttatások bővítését, a munka anyagi és erkölcsi elismerését. A munkaerőmozgás szabaddá létele szükséges és elengedhetetlen feltétele az új mechanizmusnak, a mozgások nagysága és iránya azonban a gyakorlatban káros hatásokat is kiváltott, aminek az az oka, hogy a szabályozó rendszer az élőmunka mennyiségének egészségtelen fokozására ösztönzött. Ma is feltét’enül helyesnek kell tartani azt a koncepciót, hogy a szabályozás rendszerében nem ösztönöznek megkülönböztetett módon a létszámtakarékosságra. A vállalatokra kell bízni, hogy a helyi adottságoknak megfelelően elsősorban a létszám vagy pedig az állóeszközök fejlesztésével, illetve a kettőnek mely kombinációjával növelik termelésüket. Figyelembe kell azonban venni, hogy a jelenlegi szabályozó rendszer — s elsősorban a jö- vedelemszabélyozás rendszere — a létszámtakarékossággal ellentétes irányban ösztönöz. Eszerint felesleges létszámot is érdemes tartani, mert az ebből eredő terhek önmagukban nem érintik hátrányosan a vállalat és ezen belül elsősorban a vállalati vezetők személyi jövedelmét. Jelenleg a termelés bővítésének intenzív módszerei nagyobb erőfeszítéseket kívánnak a vállalattól, mintha a létszámot növelik. A minisztériumi elemzés végül megállapítja: az élőmunka felhasználásának javítása érdekében reálisnak látszik a szabályozókat úgy megváltoztatni, hogy az élő- és a holtmunka ráfordítási költségei, Illetve a felhasználás terhel és pénzügyi következményei arányaikban közelebb kerüljenek egymáshoz. Másrészt az élőmunka intenzív, illetve extenzív felhasználásának pénzügyi konzekvenciái közötti alapvető különbségeket is meg kell szüntetni, így a vállalatok számára — a nyereségérdekeltségen keresztül — valóban variációs lehetőségeket, pénzügyi hatás szempontjából a jelenleginél szabadabb és nem egyoldalúan orientált választási lehetőségeket kell biztosítani. (MTI) Kossuth Ferenc és a biztosítás Kölesden, Szíjgyártó István cipészmester, sajátkezű levelet őríz Kossuth Ferenctől, 1848/49 kormányzó elnökének fiátóL Az emigrációból hazatért Kossuth biztosító társaságot alapított, ennek ügynökeihez küldött egy munkájukat szabályozó utasítást, melyhez egyben saját fényképe és a levél is mellékelve volt A szöveg a következő: „Budapest, 1901. Május 15-én Tisztelt ügynök urak! Midőn hosszú hontalanságomból haza jöttem, örömmel tapasztaltam, hogy az ország, kedvezőtlen helyzetet daczára, sokat fejlődött; azonban, biztosítási téren, nem találtam olyan haladást, amilyent, az ország érdeke szempontjából kívántam volna, mert a közvagyonnak jelentékeny része nincs biztosítva, s így kárpótlás nélkül esik, a pusztító elemek martalékává. Szükségesnek találtam tehát, a Hazai általános biztosító társaságot megalapítani, mely elnöki vezetésem és felügyeletem mellett már szépen fejlődik. Tisztelt ügynök urak! miután önök egyaránt kell, bogy szolgálják, úgy a társaság, mint a közönség érdekeit, legfőbb gondjukat arra kell, hogy fordítsák, hogy a biztosítások, a valóságnak megfelelően és pontosan legyenek felvéve, mert a társaság csakis őszinte bevallások alapján melyek pontosan lettek kiállítva, elégítheti ki a közönség jogos Igényeit. Mindezeknél fogva ajánlom, hogy azt az ügynöki utasítást, mely ezen felhívásomhoz van csatolva, ne csak olvassák, de tanulmányozzák is, — és minden esetben, ahhoz alkalmazkodjanak. A netán előforduló panaszokat pedig orvoslás végett hozzák tudomásomra Tisztán magyar társaságunkat, üdvözletem mellett, ajánlom hazafias gondozásukba Kossuth Ferenc« elnök” (ordas) yyyyyVVyVyyVTyWWyVWVTTVyvyTyV'VTYVVy'VVT’ryTTTVyVVTWVyyVVTV ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼TYYYTTTTYYTTYYTYTYTYYTYTTTTTYYYTYYYYYYTYY _ p # hanovaszoraalommal mun- A tűnődésre hajlamosak ► 85 eresen is < ■4 < ■* •4 4 ■4 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 > 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 ifjúsági lelkesedéssel Ha a Bonyhádra térő idegen múlt dolgok után fürkészve kérdezősködik, és a megkérdezettek nem bizonyosak válaszuk hitelében, jó tanácsként sokszor hangzik el: — Tessék fölkeresni Kná- bel Vili bácsit! Ha senki más, ő meg tudja mondani. .. Tehát, nemcsak én vetődtem el hozzá úgy, hogy amit senki nem tud pontosan, azt majd ő elmondja. Kopognak nála szakdolgozatuk írására készülő főiskolások, egyetemi hallgatók, s kívülük még sokan olyanok, akiket valami okból érdekel a hely- történet, s egyben-másban többet kívánnak tudni, mint ami csokorba kötve, rendezve már megtalálható. Amikor először toppantam be Vili bácsihoz, a Tanácsköztársaság ma is élő katonáit keresve érkeztem. Bejelentés nélkül, de nem váratlanul, mert elő azokat a dokumentumokat, amelyeket megőrizni csak a felszabadulás óta volt könnyű dolog. Csodáltam, hogy megmaradt például a Tolna megyei direktóriumnak ■ az a pecsétes megbízása, amelyben Knábel Vilmos néptanítót bízták meg az iskolák államosításával. Ámuldoztam azon a sajtóarchívumon, amihez Vili bácsi avatott kézzel nyúlva, rögvest elém rakta, ami érdekelt. Találkozásunk óta, valahányszor nevét idézték valahol, sokszor tűnődtem azon, mi ád erőt ennek a hajlott korában is frissen tevékenykedő férfinek, a 85. életév mesgyéjén? Mi hajtja, hogy korán kelő és későn fekvő legyen abban a korban, amikor már a kortársai alig akarnak többet a pihenésnél, az emlékezésnél? Találgatások helyett áll- jot itt az ő válasza, amit fiatal pályatársának adott — aki szintén szakdolgojárt zatának írása előtt Knábel Vilmosnál. — Minden munkámhoz az ód erőt, hogy amit ismeretekben összehordok, annak hasznát lehet majd venni. Eszembe jut egy, a magyar irodalom derékhadába tartozó költő, akivel évekkel ezelőtt beszélgettem — egyebek között a halálról. Azóta is őrzöm, amit elmondott, azóta is hirdetem: az ember akkor hal meg igazán, ha nem tett semmit, ami miatt nem lehet elfelejteni. Knábel Vilmos nyugalmazott iskolaigazgató, aki 1911 óta él Bonyhádon — ahova néptanítóként került —, valószínű hamarabb tudta, ha nem is fogalmazta meg, hogy az ember tetteiben éli túl önmagát. Nagy dolgokat művelt? Ö, nem olyan horderejűeket, mint amilyenek ma lekötik figyelmünket és ángra lobbantják lelkesedésünket. De céltudatosan és hangyaszorgalommal munkálkodott a népművelés ügyén. Amatőr régész, történész, újságíró. Író. Napjainkban a mai magyar líra gyöngyszemeit fordítja — német nyelvre. Van, aki úgy ismeri, hogy ö a Tolna megyei sváb ajkú lakosság tündérhumorú írója, aki megannyi 'nyelvjárását ismeri az anyanyelvnek. S ahogy ügykor tudósítója, munkatársa volt különféle lapoknak, ma is munkatársa a Neue Zei- tunknak és a Pécsi Rádió német nyelvű adásainak. Az ember, ha bepillantást nyer egy másik életbe, önkéntelenül keresni kezdi az indítékokat. Vili bácsi, ha rövid ideig is, de tanítványa volt Móra Ferencnek, a Vas megyei Felsőlövő tanítóképzőjében. Móra tanár úrtól tanulta, hogy milyen az igazi néptanító, akár német, román, szlovák, vagy magyar. És a tanár úrnak telhetett is öröme Knábel Vilmos nevű tanítványában, mert annak soha nem volt elég a kisded katedra. 1926-ban — negyvenkét éves korában — lett tagja az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaságnak, egy évvel később jelent meg első elbeszéléskötete, „A múltból itt maradt árnyak” címen. A tűnődésre hajlamosak elmélázhatnak azon, jelentőségében mennyivel gazdagabb írói életművel számolhatnánk most, ha a hűség nem köti ezer gyökértel a hazai földhöz. Manapság ha valaki összehoz egy háromstrófás költeményt, már a fővárosba kívánkozik, kész kitépni magát a fölnevelő, éltető közegből. Vili bácsi most verseket fordít, s változatlan szenvedéllyel kutatja a 48-as szabadságharc történetét. Nem elég tisztázott talán népünk történetének ez a korszaka? De igen. öt más kérdés készteti most is a nyugtalan kutatásra. Arra keres választ, milyen politikai, gazdasági fejlődés eredményeképpen sorakoztak a Tolna megyei sváb- ság legjobbjai Perezel Mór és Borbély Sándor seregeibe. 85 év. Kimondva is tekintélyes idő, hát még munkával élve! Knábel Vilmos — aki nem mellékesen a Tanács- köztársaság emlékérem tu- lajdosona is —, július utolsó napján ünnepelte 85. születésnapját. Kívánhatunk-e neki jobbat, mint még sok születésnapot és a még elvégezni kívánt munkához jó kedvet, egészséget! — li — mihelyt elmondtam, mi szél fújt hozzá, már szedte
