Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 198. szám
A ház, amelyről szó lesz és amely a képen is látható, nem Magyarországon épült, hanem Hamburg belvárosában, de híre bejárta a világsajtót, megjelent magyar napilapban is. A hírt több embernek megmutattam: voltak, akik csodálkoztak, voltak, akik nem hitték. Valóban csodálatos is, hogy ekkora házat, hatvan ember, nem egészen öt nap (!) alatt — ennyi volt a határidő — felépített, úgy, hogy az ötödik napon akár el is kezdődhetett az irodákban a munka. „A hihetetlen gyorsaság mögött nincs semmi boszorkányság, csupán Raymond Camus párizsi építész módszere, amely nyolc tonnáig terjedő súlyú épületelemekkel dolgozik, tehát nem is annyira épít, mint inkább összeállítja a házakat, többé-kevésbé úgy, mint a gyermekek építőszekrényük részeit Az ötnapos villámépítkezés legfontosabb eszköze egy lármaszigetelő köpennyel körülvett mobildaru volt, amely pontosan tízpercenként emelt helyére egy-egy montázslapot. Alig készült el egy emelet máris megjelentek benne a víz-, villany- és fűtésszerelők, a szobafestők, és a lift beépí- tői. A munka befejezése után olyan volt a hangulat a kézművesek körében, mint egy megnyert labdarúgó-világbajnokság után. A diadalittas hangulatot fokozta még, hogy valamennyien babérkoszorút kaptak kitüntetésként, továbbá, hogy az abszolút alkohol- tilalom mellett lefolyt ötnapos munka után (az építkezés közben nappal kánikulai hőség uralkodott) végre ismét szájukhoz emelhették a sörö6üveEgy ház ürügyén get.” — írta az eseményről a Frankfurter Rundschau. El kell ismerni — derék munkát végeztek. Egyszer, de jó lenne, ha egyszer mi is odaállhatnánk a világ elé és jelenthetnénk: megdöntöttük a hamburgi világrekordot ! Szent meggyőződésem, hogy meg tudnánk dönteni, ha akarnánk, ha egyszer elhinnénk, hogy ennyi idő alatt nemcsak egy darut lehet felállítani, vagy leszerelni, hanem egy irodaházat is fel lehet építeni. Nemrég hírül adták a magyar lapok, bemondta a rádió is: vásároltunk a franciáktól valami házépítő szerkezetet, olyan zsalurendszert, amellyel a helyszínen szinte gyársze- rűen építhetők a házak. A tudósításban az is szerepelt, hogy ezzel a módszerei a franciák harminc nap alatt építenek fel egy házat. A mi építőink az első ház felépítésére kilencven napot kaptak. Háromszor annyit, mint a fran- í ciák. Megmondom őszintén, nem vagyok építési szakember, de én a kilencven napot sokal- lom. Én az első házra legfeljebb negyvenöt napot adtam volna, mert így hatvan nap alatt biztosan elkészült volna a ház. Az első. E ténynél már kikívánkozik belőlem a gondo- . lat, amelyért végeredményben f ez az egész cikk íródott. Nem bízunk eléggé önmagunkban, nem tudjuk elhitetni magunkkal, hogy amire más országokban képesek, arra mi is képesek vagyunk. Amire képes a japán munkás, aki reggelenként elénekli a gyár himnuszát, amelynek a tartalma körülbelül a következő: a mi gyárunk terméke a legjobb, a mi gyárunk terméke meghódítja a világot, és ez a termék valóban meghódítja a világot, arra mi is képesek vagyunk — gyári himnusz eléneklése nélkül is. Csak akarnunk kell, csak el kell sajátítanunk mindazokat a módszereket, amelyeket a világon alkalmaznak. Persze, az sem elég, ha legyártatjuk, vagy megvesszük ezeket a gépeket — használni is kell, nem úgy, mint ahogy a legegyszerűbbet, a habarcságyút, amit néhány építkezésen látni, a többin a régi, hagyományos módszerrel csapkodják a maltert a falra. Üj, korszerűbb építési módokat látni Szekszárdon is, másutt is, de sajnos ez is lassú, ez is körülményes, ezzel sem építünk sokkal gyorsabban, mint a hagyományossal. Mert mit látni az építkezéseken? Nagy garral hozzákezdenek, aztán néhány ember piszmog rajtuk, ahelyett, hogy egy-egy épületet megszállnának a szakemberek, és rövid idő alatt, nem azt mondom, öt nap alatt, de öt hét, hat hét, hét hét... alatt átadnának, és nem úgy, mint a szekszárdi Marx Károly utcában épülőt, amelyre azt hiszem, nyugodtan ki lehetne tenni a táblát: „E ház építői a lassúsági világrekord megdöntéséért küzdenek...” Élesek a szavak? Élesek, nem tagadom. De ki tagadja azt, hogy a világon egyre élesebb gazdasági küzdelem folyik a percekért, a másodpercekért. És ebben a küzdelemben nekünk sem szabad lemaradnunk. Sőt, az élre kell törnünk. Bizonyítanunk kell. Emlékszem, egyszer zártkörű filmvetítésen vettem részt. Csak meghívottak nézhették végig azt a filmet, amelyen az amerikai mezőgazdaság eredményeit, gépesítettségét mutatták be. A meghívottak csodálkoztak. Akkor még szinte behozhatatlannak látszott az amerikaiak előnye. És azóta? A világhírű amerikai kukoricatermelő Garst cég termés- eredményeit ma már nem egy Tolna megyei termelőszövetkezet túlszárnyalja. Vagy itt a búza. Ki hitte, akár tíz évvel ezelőtt is, hogy elérjük a tizenhat mázsás átlagtermést országosan? Kevesen. És elértük. De ez még csak a kezdet, mert nemrég olvastam a Be- zosztája atyjának a nyilatkozatát, aki már százmázsás hektáronkénti átlagtermést adó búzafajtákról beszélt. Szédületes az iram és szédületesek a távlatok. Az iramot is, a távlatot is érzékelni kell. Ha ezt nem érezzük, akkor úgy járunk! mint az a futó, aki mások eredményének ismerete nélkül, edzés nélkül, kitartó munka nélkül akar győzni. Ez a futó nem fog győzni. És ami lehetetlen a sportban, az lehetetlen más területen is. Mert a sportban is csak akkor születnek nagy eredmények, ha elhiszik a hitelesített világcsúcsot, és ennek tudatában kemény munkával, óriási akaraterővel, tudományt és mindent igénybe véve készülnek a nagy visszavágásra — az új világcsúcsra. SZÁLAIJÁNOS ítélet pótolta a szeretetet A szekszárdi megyei bíróság polgári fellebbviteli tanácsa egyhónapos szünet után e héten már folytatta munkáját. Az első tárgyalási napon emelte jogerőre a paksi járásbíróságnak azt az ítéletét, amely egy szerencsétlen sorsú idős nőt, —K, Máriát — segít utolsó esztendeiben nyugalomhoz, megfelelő ellátáshoz. K. Mária szellemileg fogyatékos, gondozásra szorul. Amíg munkabíró volt; dunaszekcsői testvérei szívesen látták portájukon; amint azonban ereje hanyatlott, úgy csökkent a testvéri „szeretet”. Eltartása kÖHil 1961-ben kezdődött a pereskedés. Napjainkban Pakson élő testvére, K. Sándor és dunaszekcsői testvére, O. Ferencné viseltetik a legjobb indulattal iránta. Attól, hogy házába fogadja K. Dániel és N. Zsigmondné, mereven elzárkózik. A paksi járásbíróság különös gonddal mérlegelte, mekkora összeg szükséges a törődött beteg havi ellátására, s ezt a summát ezer forintban állapította meg. K. Mária öregségi nyugdíja, földjáradéka és háztáji gazdaságának hozama havi 400 forintra rúg, — a hiányzó összeget egyenlő arányban kell azoknak a testvéreknek fizetniök, akik a természetbeni ellátással nem fáradoznak. A járásbíróság ítélete valamennyi testvér előtt nyitva hagyta a kaput, hogy a természetbeni gondozást vállalhassa. A családjogi törvény teszi a testvérek számára kötelezővé, hogy szükség esetén gondoskodjanak egymásról. Ezt a törvényt alkalmazta átgondoltan, méltányosan — tehát helyesen — a paksi járásbíróság. — b. z. — Jegyzet Országos érdeklődést keltett Annak idején hírt adtunk róla, hogy Faddon a termelőszövetkezet vette gondozásba a művelődési házat. Egyedülálló eset volt, érthető, hogy felfigyeltek rá az országos hírközlő szervek is. A Magyar Hírlapot például az egyik miniszterhelyettes értesítette és a lap meg is írta a „tsz-művelődési ház” életének rohamos fellendülését. A faddi kezdeményezés alapján alkották meg a Művelődésügyi Minisztériumban a rendeletet arról, hogy termelőszövetkezetek is gazdái lehetnek a falusi művelődési házaknak. A tavasz óta jártak már a faddi művelődési házban a magye néhány községéből, tapasztalatszerzés céljából. Nyilvánvalóan máshol is érzik azt. amire a faddi Lenin Tsz-ben rájöttek: ha a szövetkezeti kulturális alapot a község művelődési és szórakozási központjában használják fel, nagy lehetőségek nyílnak a színvonal emelésében, a pezsgés megteremtésében. Faddon nem sokkal több, mint negyedév elteltével már határozottan látni a különbséget a régi és az új kulturális élet között, noha a nyár ■ végeredményben a holt szezonnak számít. A különbség alapja mindenekelőtt az anyagi eszközök megnövekedése. Azelőtt, amíg csak a tanácsé volt az épület, évente 40 ezer forinttal lehetett gazdálkodni. Ezentúl viszont évi 200—300 ezer forint áll rendelkezésre, vagyis a Lenin Tsz egész kulturális alapja. A községi tanácsé g, felügyelet, az elvi irányítás. A helyi fmsz talponálló színvonalú büféjét megszüntették. Helyette a 'közös gazdaság sokkal színvonalasabb büféje, mellette pedig a klubpresszó üzemel. A berendezés tetszetős, a székeket a tsz kovácsai készítették. Ezekből a kovdcsoltvasszékekből a közeljövőben még elhelyeznek az előcsarnokban any- nyit, hogy összesen mintegy 180 ülőhely lesz. Azelőtt mindig hideg volt télen az épület, most központi fűtéssel látja el a szövetícézet. Az anyagi eszközök szinte korlátlan lehetőséget teremtenek a különböző rendezvények színvonalának emeléséhez. Ismeretterjesztő előadások megtartására még egyetemi oktatókat is felkérnek. A nagyterem kéthetenként színházzá válik. Bérleti előadásokat fog tartani a Pécsi Nemzeti Színház, a Kaposvári Csiky Gergely Színház és a Déryné Színház. Újjáalakult a község énekkara, klubok és szakkörök is szerveződnek. Már meghívták előadónak a többi között Váci Mihály költőt és Pálfy Józsefet, a Magyarország fő- szerkesztőjét. A tsz-tagok eleinte aggódtak és féltek, hogy a művelődési ház „elviszi a zárszámadást”. Aztán megértették, miről van szó és megbarátkoztak az új helyzettel. A látogatottság sokkal nagyobb, mitít azelőtt, a rendezvényekre könyebb szervezni a közönséget. Szeretnék elérni ebben a nagy és barátságos épületben, hogy akinek van egy kis szabad ideje, itt töltse el, akár fiatal, akár öreg. G. J. Szűrei difii... A Fűrész és Hordóipari Vállalat Mechanikai Hordógyárában is felkészültek a várható gazdag szüretre. Az előző évekhez képest mintegy 50 százalékkal többet, ebben a negyedévben összesen 90 ezer hektó szállítóhordót és 6 ezer hektoliter óriáshordót készítenek a pincegazdaságok, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek megrendelésére. (MTI-foto — Kovács Gyula íelv.)