Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

FÓKUSZ

iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiii

A siqlcwervezétek ^'•Á^ismeíHí . 'J

' :, voi^tö szerepét ’ v

A cseh szakszervezetek központi napilapja a Práce július 10-i számában közli a Központi Szakszervezeti Tanács pártceoportjának határozatát, amely a többi között kimondja, hogy az elmúlt időszakban a szakszervezetekben dolgozó kommunisták egy része lebecsülte a szocialista- és szovjetellenes, valamint a jobboldali • opportunista erők veszélyét; ezek az erők a szakszervezeti demokráciát arra használták fel, hogy hatalmukba kerítsék a szakszervezeteket... A határozat bírálja a szakszervezeti lapokat, nevezetesen a Prácet és a Svet prá- cet, amelyek szabad teret adtak a párt novemberi határozatával szembeszegülő állásfoglalásoknak

A Zivot strany-ban Karel Polácek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Csehszlovák P orradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke ugyancsak hangsúlyozta a párt vezető szerepét a szakszervezetekben. ,, Ahhoz nem férhet kétség, hogy elismerjük a párt vezető szerepét s ahhoz sem, hogy egyedül a kommunista párt képes a társadalom problémáit megoldani. . . A párt sohasem dolgozott a munkásosztály érdekei ellen, még akkor sem, ha jelenleg egyes csoportok úgy vélik, hogy a pillanatnyi intézkedések a munkások ellen irányulnak. . . Egységesnek kell lennünk: ma már látjuk, hogy jobban megy a munka, mert a pártvezetés is egységes” — jelentette ki a Zivot

Szemelvények

külföldi

újságokból

stranynak adott interjúban K. PoláceJk.

ÍÜJ SZÓ)

Kiapadtak §ejna

’'V^Afówásoi?,. '

Az AP hírügynökség jelentéséből megtudtuk, hogy Sej na szerzőként is bemutatkozott a tengerentúl. A rövid hírből csupán két tény tűnt ki; szökevényünk cikket írt a Reader’ s Digest számára, s abban többek között azt állította, hogy a Szovjetunió segített a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak a Pueblo amerikai kémhajó elfoglalásában.

Az AP hírügynökség Sej- nát egy amerikai hivatalos közleménnyel összefüggésben említi, amelyben a washingtoni körök cáfolják állításait.

Az amerikai külügyminisztérium hétfőn cáfolta, hogy bármiféle tudomása is lenne valamiféle „szovjet részvételről” a Pueblo amerikai hírszerző hajó 1968. januári el- fpgásábam — közli az AP, s hozzáteszi; „Carl Bartch. a külügyminisztérium szóvivője sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy Sejna ma már magán- személy”.

Tehát Sejna magánszemély... Láthatóan már nincs rá szüksége az amerikai kémszolgálatnak. Most már abból él, amit kitalál.

(TRIBUNE)

Félreértét»

internacionalizmus

A Cheb melletti Luby városka fennállásának 650. évfordulóját ünnepelte, amelyre meghívták a bajorországi Bubenreuth városka küldöttségét Is. Eüthez a tényhez hozzá keli tenni, hogy ebben a bajor városban telepedtek le e LuOyból kitelepített szudétané- metek. A két város barátságot" kötött egymással, s Így az ünnepségekre átjöttek a bubenreuthlak le A vendéglátókkal együtt meghallgatták a plzeni művészek műsorát — mellesleg szólva telet ÚT del ve seovjeteilencB kirohanásokkal — nemzetközi röplabda- és labdarúgó-mérkőzést Játszottak ..nyugatnémet együttesek" részvételével. Hogy as ünnepségnek „méltó" lágyan e befejezése. megrendezték a „város volt lakosainak nagygyűlését". A volt lakosok valóban szép számban voltak jelen. Csak a zászlók és Oieb-vidék címerei Mányozzak — amelyek alatt e müncheni, nürnbergi és más nyugat-német városokban rendezett revanslste találkozókon vonultak fel. Le. heteéges, hogy a leidcözefebbl alkalommal ezekre e rendezvényekre el se mennek, ha ismét lehetőségük nyílik „az óhazában" találkozni. Mindez 1*6». Július 2*-én történt. Ahogy egyesek ez bitemért- onaUzmus* képzelik — szinte hihetetlen! •

_______________(TEACH

I

ngerültség Spanyölorsxógban Gibraltar miatt

Manuel Chamoro tábornok, Sevilla főkapitánya kijelentette: „Meghalni O ibrai tárért

annyi, mint meghalni Spanyolországért" Ennek ellenére egyetlen spanyol sem esett tí Gibraltárért az 11U-A» tattnxa óta. Madrid jobbnak látja a megfojtás kevésbé vérengző módszerét alkalmazni. hogy visszavegye az erődét aa angoloktól.

Már körülbelül egy évvel ezelőtt megtiltotta tehergépkocsijainak. hogy Gibraltárt élelmezzék, s most munkaerejének egy harmadától megfosztotta a szikla várost. Július *én hajnalban lezárták a határt e 4 too spanyol munkás előtt, akik addig naponta a városba mentek dolgozni. Ez a lépés évente hárommillió fontba kerül Spanyolországnak; ugyanis ez »el egyenértékű munkabért Ígértek a kényszerű munkanélkülieknek.

De még többe Is fog kerülni, ha az angol turisták, — akiknek M százaléka eddig minden évben Spanyolországot választotta nyaralásának színhelyéül. — hazafias érzésből máshol töltik a pihenőt.

Amellett van a spanyoloknak más okuk Is a bosszú- tágra: május 3a-án Gibraltárt, az angol korona gyarmatát, dominluml rangra emelték. Ez ugyan ellentétben áU az ENSZ határozatával, amely október elsejére követeli „dekolonizációját”, viszont összhangban áll » 25 tg* városlakó kívánságával. akiknek M százaléka referendum útján kifejezésre juttatta, hogy angol alattvaló akar maradni. A máltai, olasz és zsidó eredetű lakoazág spanyolul beszél ugyan, da rosz- szul. Közülük «»-an június *-án este kimentek a határra a Beatleaak „Sárga tenger- •utt|árő"-ját énekelve, — amely nemzeti himnusz számba megy Gibraltárban, majd a spanyol rendőrök orra előtt rázendítettek a „God Save the Quec*”-re.

A hadsereg ellenőrzése alá vette a pékségeket és a közlekedést hogy elkerüljék az élet megbénuláeát A kormány feljogosította a köztisztviselőket arra, hogy másodállást keressenek a magánszektorokban.

d Bspreaej

^egyes fogaHlaios «U» Don 3uui1 Cöíloiíü

lton Juan Cartost a falan- glsta mozgalomban résztvevők széles rétegei is elutasíthatják. A falangtsták egészen mostanáig támogatták Francot, korporativst* gondolataiért és éppen azért, mert nem volt király. Bág • fe lengi «la mosgalom ma sokkál gyengébb, mint Franco l»3»-es győzelme után. ma Is országos hálózata van és Spanyolország 1» újságja közül 4« fölött gyakorol ellenőrzést

Az egyház, amelynek hagyományos oszlopára építette részben hatalmát Franco, politikai kérdésekben most rendkívüli mértékben megoszlik. Don Juan Carlos részéről nem lenne bölcs dolog, ha a spanyol püspökök és papok töredékének támogatásánál többre számítana trónralépés esetén.

Megtalálhatjuk még a spanyolok nagy tömegét, akiknek családjai a polgárháborúban a köztársaságlak oldalán harcoltak és akiknek véleményét 35 éve nem kérték kt Habár a konfliktus keserűségének jó- része eltűnt azóta. Don Juan Carlos aligha várhatja ezektől az emberektől, hogy koronázása napján megéljenezzék az utcákon: akár kommunistákról. akár szocialistákról, akár baloldali kereszténydemokratákról. akár anarchistákról van szó.

A feléledő baszk szeparatista mozgalom Oulpuzcoa. Ala- va és Vizcaya tartományok lakosságának támogatását élvezi. míg a katalán szepara- Usták Jelentős mozgalma Lóridétól és Costa Bravatól egészen Valenciáig szerzett híveket.

Ezárt Don Juan Carlos — éppúgy mint Franco — kénytelen lesz főleg a hadseregre támaszkodni, míg ő és tanácsadói ki nem dolgozzák az or- azág alkotmányos jövőjét. A tábornokok legtöbbje Don Juan Cartos oldalán áll — nincs Is más, akit támogathatnának. A kérdés most az: megvan-e Spanyolország Jövendő királyában a szükséges Jellemerő. vezetési készség és könyörtelenség az ország kor- mányzásához és ahhoz, hogy a lehetőségeknek megfelelően a spanyolok nagy részét a maga oldalára állítsa.

f*he Financial Times)

Külföldön jártunk:

A pélmonostori vásár

I

Azt mondja Dusán barátom,

i ■ hogy ez a

vásár nem is az igazi, nem akkora,

mint az eszéki, vagy a zentai, úgyhogy itt nem sok érdekeset fogok látni. Nosza lássuk, mit ad az idegennek a pélmonostori vásár.

Alig húsz kilométer Dárda és Pél- monostor között az út, motorral kényelmesen húsz perc — ha nincs vásár. Most negyven percbe is telik, mire kocsikat, marhákat kerülgetve a motor alá gyűrhető ez a tizenhét kilométeres kitűnő aszfaltos út. A község közepén már összetorlódott sokadalom. Bégető birkák az ágaskodó lovak lába alatt, káromkodó parasztok. Aztán szép lassan elnyel népet, szekeret, lovat, borj'út, mindent a nagy-nagy vásártér. Akkora a tér, hogy erre már illik az elnevezés, hisz a lóvásár kifutója, ahol a paripákat mustrálni alkalmas hely van, akkora, mint két labdarúgópálya — nálunk. A mi, megyeszékhelyi vásárterünk ennek a pélmonostorinak a sarkában — birkanyúzó részén, bőven elférne.. .

Mert nyúzzák ám a birkákat. Ügyes kezű emberek elvágják a birka torkát. aztán kibújtatják a zsíros jószágot bőréből és nosza keresztül rajta a nyársat, úgy, hogy a birka nyelve egy kissé a fa alól lógjon ki. Aztán máris rá lehet bízni a birkát a sütőemberre, akinek csak az a dolga, hogy a nvársat forgassa, s néha egy-egy hasáb fát tegven a tűzre. .. Kell az étel ennek a sok — talán ötezernél is több — embernek. Sütik is a birkákat tucatszám. Reggel van ugyan, harmat utáni idő, még, de már áll valahány kocsmasátor. A ponyva alatt asztalok és tepsik, melyekben pecsenye meg kolbász sül, bográcsok, amelyek halat rejtenek mély öblükben. S az illat, no meg a piros lé, a fenséges illat árulkodik: a jugoszláviai Baranyában is tudnak ám fózni, meg sütni.

I Zene szól A sátort egyiktől a 1 másikig ponyva takarja, a választékfal is ponyva, így a zene aztán mindenkinek szól, aki ott, aki a harmadik ponyva alatt issza hideg

sörét, jeges pálinkáját. Mert valahogy szekszárdi tapasztalatainkkal nehezen tudjuk összevetni, hogy a csudába lehet egy-egy sátornál teherautónyi üveget jéggel elborítani, amikor kint, úgy süt a nap, mintha nem kilométermil- liárdokra volna tőlünk, hanem csak úgy, mint a Hold. Hideg a sör, forró a pecsenye. Hoznak is egy frissen sült bárányt, ráteszik a ponyvakocsma hastokjára, s — miután figyelmeztetve van a nagyérdemű közönség, hogy ruhára miegymásra vigyázzunk, mert most trancsérolják a birkát, — a kocsmáros sütőlapátnyi bárddal percek alatt szétvágja húsz-harminc dekás porciókra...

I öreg néni Zentárói jött a pélmo- t i T nostori vásárra, állít

meg: „Finom piros paprika, vegyen”. Nézem a paprika-hegyet az idős szüle előtt. Két kupac is van. „Egyik erős, másik finom”, — mondja. Szabad ezt így árulni, vásáron? Szabad hát, én termeltem, én őröltem”. Igen ám, emlékezem csak vissza Szekszárdra, amikor feleségem bogyiszlói asszonyok szoknyája alól vásárolja a finom paprikát, itt meg ponyván árulják... No, ha ide egy finánc tévedne... Meg a KÖJÁL. Hát abban a pillanatban megszűnne itt a pecsenyeárusítás, a birka- nyúzás, meg minden olyan tevékenység, ami nélkül a vásár nem vásár. Hol van itt folyóvíz, meg emésztő, meg ilyen szabály, olyan szabály?!

Azt mondja barátom, hogy itt nem igen fordul elő, hogy az ember megbetegedjék az ételtől. „Tiszta minden, mit kell annyit cirkuszolni” — mondja. „Akinek nem tetszik, nem eszik. Meg aztán a pálinka az úgyis fertőtlenít.” Ebben maradunk. Benyakalunk féldeci jófajta Start Siligovicát, aztán gyerünk vásárt látni...

■ A vásár Utcákból áll. Táblák jelzik, i

i mi hogy erre a területre ki

parkolhat. A táblán kabát, cipó meg sapka rajza. Itt ruhaféleségeket árulhatnak. Amott meg a kocsikerék a bognárszakma áruira hívja fel a figyelmet, aztán egy tábla, melyen vagy tucatnyi rajz. Itt árulják az asszonyok ponyván a portékát. Regényeket is. Forgatom az egyik asszony előtt a ponyvára rakott ponyvaregényt „Magyarnyelvű nincs?” „Van — mondja — de azt nem hozom a vásárra.” Régiségek. Vázák, gyertyatartók, autódinamók, habverők, bekecsek, bocikorok, medálok, szentképek. Minden van itt. A vásár vásár. Ide mindent lehet hozni, ami saját és eladó, és ha gondolják, hogy vevő akad rá.,, Aztán a cserepesek utcája következik. Legalább huss iparos szebbnél szebb köcsögeit, táljait kínálja hangos szóval. A ssíjjártók utcája következik. Zentárói, Szabadkáról, Újvidékről, Eszékről jöttek ők is. „Gyönge a vásár — mondja az egyik iparos —, alig adtam el néhány lószerszámot”. A bábosok. Tükrös szív, huszár, olvasó, törökméz meg márc. Hideg, jeges márc. Selyemcukor, meg rágógumi. A bábosok — legalább két tucat bábossátor áll egymás mellett — csendben mérik portékáikat. Nagy a forgalom. A vásárfia bábból az igazi.

Az állatvásámál nagy riadalom. Cigányasszony ordít a kocsi tetejéről, rendőr cibálja. A rendőr csendben mondogat valamit, a cigányasssony meg úgy ordít hogy az egész vásártér odafigyel. „No, — mondom — Itt Is úgy lehet a cigánykérdés, mint nálunk.” Valóban úgy, mert végül a cigányasz- szonyt otthagyja a rendőr, elmegy a ponyvakocsmába, s látom, amint nagyokat iszik a jeges sörből.,.

Az állatvásárt is meg kell tekinteni, hisz ekkora felhajtás gyerekkorom emlékeiből sejlik. Nagy a kínálat, nagy a kereslet. Az árak mérsékeltek, egy elő- hasi üsző háromezer új dinárért cserél gazdát, öt-hat éves ló ára ugyancsak ennyi. Itt a lóvásáron, a tenyércsapkodó alkudozás nem annyira érdeke«, mert itt jobbára szerbek, bunye- vácok az eladók, meg a vevők. S hadaró beszédükből csak a százezreket érteni mert ők még a régi dinár szerint számolnak...

| Nagy csoportosulás ^vá^r könes ernyők alatt tört egymást a nép. Szerencsejáték. Olyan itt a piros, hol a piros szisztéma, de annál valamivel bonyolultabb úgyannyira, hogy amikor a tulajdonos hadaró beszéddel elmagyarázza a tátott szájjal figyelő parasztoknak, azok csak csóválják fejüket, nem akarják hinni, hogy száz dinárért, persze régiért, Doxa karórát nyerhetnek,., Mondja is az egyik. „Ha ilyen Jószivü a kuncsafthoz, akkor miből él?” „A maga dinárjából öregem, a magáéból, mert az ilyen ember nálam nem nyer. Nálam az nyer, aki mer.” S mondja a szöveget, hol szerbül, hol magyarul. Először azok tesznek, akik közel álló —- gyanúsak. Nyernek is. Háttérben ott támaszkodik két rendőr, hagyják, hadd ússzon a paraszt pénze, engedélye van a pasasnak, szeren cse- játékozhat. ügy mint a koronglövő is. itt légpisztolyból kell eltalálni a forgó korongot, s ha azt lövi az illető, amire az asztalon is tett, akkor akár száz új dinárt is nyerhet... Én csali azt láttam, hogy egy-két atyafi, három-hat új dinárt nyert, aztán nagyon gyorsan ott is hagyták a forgó korongot...

| Dél felé J*r már u idö- Merede» ken áll a nap, mintha a

feltámasztott kocsirudak tartanák. A vásár elnéptelenedik, aki teheti, ponyvakocsmákba húzódik. Itt még mindig jeges a sör, a pálinka, izzadva húzzák- verik hangszerüket a zenészek. Már több sátor alatt áll a nagy vígasság: hivatásos énekesek fújják a nótákat. Az asztaloknál nagy vita arról, hogy a malacnak ezen a vásáron nem volt ára, a borjúért viszont szinte aranyat adtak. .. Aztán még egy rund sör, még egy ízletes blrkapecsenye, és a pélmo- nostori vásártérről hazalndul a nép...

Kókadtfejű parasztok horkolnak a kocsikon. A lovak szinte vakon húzzák a rekkenő hőségben a kocsit. Borjú száguld a pélmonostori utcán két atyafival, amott a kocsma előtt az egyik kocsi rúdja beleállt egy kis Zasztavá- ba. Nagy a csődület.

| Lépésben

haladok Dárda felé. . Mögöttem derűsen figyeli a múló vásárt, a hazafelé tartó embereket Dusán; egyre bíztat, hogy

térjünk be a Jelen motelbe, igyunk áldomást; jól eladta a borjút.

A Jelen-ben is jeges a sör.

Cigányok ütik egymást. F.gy csoport kólózni kezd. .

FALKOVÁCS JENŐ