Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
less Kslee! szinjötszőmozgalom 7 Évről évre csökken! a műkedvelő művészeti csoportok száma. Az 1962-es 14 945 csoport 1968- ig 11 393-ra olvadt. Hét esztendeje még több mint 10 millió résztvevő jelent meg évenkint a műsoros estjeiken, tavaly már csak hét és fél millió látogatóról adott számot a statisztika. Válságban volna a műkedvelő színjátszás és fiatal hajtása, az irodalmi színpadi mozgalom? ...Néhány hete érdekes fotó jelent meg az egyik képes újságunkban: a város piacán, a sokcdalomban, amatőr színjátszók egy ódon népi komédiát adnak elő. Másutt arról hall az ember: amatőr irodalmi színpadok tagjai könyvtári rendezvényeken lépnek föl, klubdélutánokhoz adnak műsort, munkás- szállásokra viszik el Tolsztoj, lly- lyés és mások szavát. Azt csak sejtjük, hogy a „Ki mit tud" vetélkedőkben részt vevő ezrek csaknem kivétel nélkül e mozgalom neveltjei. Működési területet váltottak volna a műkedvelő színjátszó és irodalmi színpadi együttesek? Változás és útkeresés Az utóbbi esztendőkben végbement változásokat kétségtelenül tükrözik a tevékenységét ösz- szegező statisztikai adatok, de ugyanakkor a számokkal semmiképpen sem érzékelhető útkeresés színezi át új munkaformáit. Napjainkban új eszközök, új hobbyk, új mozgalmak versengenek a szabad időnkért. Az, hogy a tévé térhódítása hány millió — korábban szabad — óráját köti le társadalmunknak, csaknem kiszámíthatatlan, A turizmus föllendülése, a rohamosan növekvő gépkocsipark, az olvasómozgatom mind azt sugallja: „adj nekem a szabad idődből!" Sok helyen a színjátszómozgalomnak szinte kizárólagos szín« házpótló szerepe volt. Nos, ott óriási riválisként jelent meg a tévé, magával hozva az ország teljes színésztársadalmának minden valamirevaló produkcióját. Bonyolította a dolgot, hogy az irodalmi színpadi mozgalom, amely az ötvenes évek végén bontakozott ki szélesebb arányokban, spkhelyütt rögtön az irodalom értőihez kivánt szólni. Divatossá lettek a montázsműsorok. Ezek gyakran komoly irodalmi előképzettséget feltételeztek a nézőről. A színpadtól inkább hagyományos színházi élményt remélő falusi közönség például gyakran zavarba jött a harsányan modernkedö fényhatásoktól. Nehezen, vagy egyáltalán nem tudta követni a képzettársítást igénylő előadást és azzal az észrevétellel távozott a színházteremből: „Ez nekem magas. Csak azt nem tudom, miért nem magas az, amit Bessenyei, Sinkovits meg a többiek csinálnak a Nemzetiben”. Dokumentum oratórium És mindezek ellenére: ha a tévé a legjobb színészeket is szerepelteti a legjobb művekben, akkor sem pótolhatja teljesen az eleven színházat. A tájoló vidéki színházak, s az Állami Déryné Színház évről évre kevesebb helyen rendez előadást — tehát az amatőr színjátszókra hárul az a feladat, hogy sok száz községben pótolják a SZÍNHAZAT. A több tízezer amatőrben változatlanul él a játék vágya. A tévé, vagy a mégoly tökéletesen tájoló színházhálózat sem térit! el őket e szenvedélyüktől. Menetközben az is bizonyossá vált, hogy az irodalmi színpadok az egyes társadalmi rétegek sok napi kérdésére tudnak gyors, korszerű választ adni. Éppen műsoraik összetettsége seSZENTIVANYI ÉVA; Órák Az órák másodpercnek tűntek, Mikor még puhán átfogott karod, Sűrű töménynektárként összegyűltek Belém cseppentett szavaid, dalod. Ma a másodpercek óraként Merülnek megkövült szívemben; üres, fájdalmas, tompa ketyegés. Hiányzol, s benn vagy még az Életemben, siettetném De lassú, mint a feledés. Ha az egy perc egy perc lenne ismét, Akkor már nem fájnál nagyon, Ha az életnek íze lenne, mint rég Tiszta, és fénylő nyári hajnalon! De az óráim még Tőled függnek Te vagy rugója, mutatója; Ne késs tovább, hogy ne késsen, Siess, hogy siessen minden óra! VÉSZI ENDRE: Nagyvárosi fák Egyszer csak belépnek a házak közé és állnak ott sebezhetőén lombjukon könnyű benzinpára törzsükön íratlan írás ott állnak sosem mozdulatlan az akácok juharok ecetfák társaim a nagyvárosi anyakönyvben könnyű ernyők a füst esője alatt kiterjesztett ujjak áldatlan koponyánk fölött várakozó honpolgárok I szegényházi öregek nekivadult suháng-fiatalok ja budai hegyek a Pilis ja Mátra a Kárpátok ideszorított nyúlványai: ti vagytok a mi ősvadonunk ziláló tüdőnk zöld fal a falakon túl lebegő torony a torony fölött hajnalunkban éjszakánkban szobáink zugaiban klorofilderengés mindörökre! gít abban, hogy a riporttól a sanzonig, a jelenettől a regény- részletig mindenkor a legodail- lőbb, legerőteljesebb választ keressék meg. A hagyományos értelemben vett dráma az irodalmi színpadok által fölhasznált anyaghoz mérten csak késlekedve tud reagálni bizonyos jelenségekre, problémákra. Kivirágzóban van az úgynevezett „dokumentum oratórium". Ezzel betört a színpadra sok olyan téma, amely például korábban vállalati jegyzőkönyvekben szunnyadt, tsz-közgyűlési felszólalás volt, vagy beadványként porosodott valamely hivatal irattárában. Közelebb a közönséghez Sok jel arra mutat, hogy a színjátszómozgalom éppen a technika robbanásszerű fejlődésének korában válik az eddiginél népibbé: egyszerűsödik s közelebb lép a nézőhöz. Közelebb lép éppen az irodalmi színpadok választotta aktuális témákkal és a szó fizikai értelmében is. Mind több előadást rendeznek olyan helyeken, ahol a zenekari árok sem választja el őket a közönségtől. Pajtákban, Soka- dalmakban, kerti ünnepségeken lépnek föl. Közvetlenségük sok mindenben emlékeztet a kabaré születési körülményeire, amikor a hét egyik napján maguk a vendégek adtakx műsort a vendégeknek. A „Ki mit tud” ötletét is alighanem ez a múlt századi hagyomány adta. Az amatőr szinjátszás megújhodásának bizonyságai nemcsak ezek a jelenségek, a tájoló falusi irodalmi színpadok, tanyaszínházak. Ezt bizonyitják fesztiváljaik is, országos bemutató színpadjuk tematikai gazdagsága. És nem utolsó sorban azok a viták, amelyek a műfaj jövőjétől ma is gyűrűznek. Föltehetően továbbra is felosztanak csoportok; ott, ahol nincsenek meg a színvonalas munka személyi vagy anyagi föltételei. Éppen a tévé, a sok ORI-rendezvény, a tájszínházi előadások konkurenciája következtében ma már nem lehet bármilyen produkcióval a közönség elé állni. A jó csoportok pedig megszilárdulnak és megtalálják azt a stílust, azt a mondandót, ami a csoport tagjait a jó játék örömével tölti el, s a csoport közönségének is a kor kívánalmainak megfelelő élményt nyújt. BAJOR NAGY ERNŐ Mikes! Sándor: Fekvő nő (szobor) MTI foto —f Benkő Imre felvétele IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA; Rajzok X rajza. Z rajza, V rajza,.. i És akkor valami eszembe jutott: milyenek lehetnek a lélek benső oldalai, miféle elrajzolt formák, • *'::V micsoda elipszisek, a formabontás milyen eszközei; vörös és fekete tussrajz, Virágarc haldokol íolyton-fekete fűben. Vérben vergődik a meg-nem-született csecsemőfej. A külső oldalra nem rajzolódik, szemével hiába száll alábbra, szegényes ábra szavam is, mit mondhat a sosem-látható. testtel-befedett lélekmény rajzairól V, z,-meg az X,~~ LOVÁSZ PÁL: r Pillantások Legmakacsabb szándék: lenge pelyhet zárt tenyéren csúcsra vinni Legáldozatosabb jóság: igaz szívvel jóért rosszat cselekedni Legtisztább öröm: örömök hiányát örömnek érezni Legfájóbb dicsőség: meggyűlölt lobogót győzelemre vinni Legteljesebb életismeret: nagyságot legalul, kicsik közt keresni Legáldottabb önzés: öncélunk milliók célkörébe tenni Vigasz esernyő-ügyben Tudom, már sokan elvesztették esernyőjüket, de talán kevesen vannak olyanok, mint én: tizenkét órakor vásároltam bambuszutánza- tú nyéllel ellátott esernyőmet és ne- gyedegykor már nem is volt birtokomban. A forgalmas posta egyik ablaka előtt felejtettem. Amikor két perccel később viszasiettem, már bottal üthettem az esernyő nyomát. De nem üthettem, mert meggyfabotomat alig egyhetes használat után vesztettem el. Az esernyő elvesztését még valahogy kihevertem volna, de ami azután jött... Ugyanis elkövettem azt a badarságot, hogy elpanaszoltam embertársaimnak az ernyő-esetet. Az első, akinek em- ' lítettem, másfél óráig vázolta, hagy ő mi mindent veszített el. Aztán közölte: szórakozottság elleni eredményes védekezés céljából újabban mindent magához láncol. Megmutatta csavaros ceruzáját, amelyet vékony lánc kötött örök időkre órájának úgynevezett tisztiláncához. A tisztilánc viszont nadrágzsebéhez volt erősítve. Esernyőjét csuklójához béklyózta, tehát nem veszítheti el. Azt tanácsolta, kövessem ezt a módszert. Második számú vigasztalóm elmondotta: hallott egy esetet, amelynek szenvedő hőse a villamosmegállónál belebotlott ernyőjébe és a kerekek alá került. Legyek tehát boldog, mivel nincs már esernyőm. A harmadik vigasztaló papírt és ceruzát vett elő. — Mennyibe került az esernyő? — kérdezte. — Száztizenhét forintba — mondtam. — Mennyit költesz hetenként totóra, lottóra? — 13 forint 20 fillért. Két totó, két lottó. — Egyet elhagyni. Ez heti 3.30, negyedévi 39 forint 60 fillér. — Mennyi feketét iszol naponta? — Három szimplát. De ülve... — Ezentúl mindennap csak kettőt iszol, állva. A megtakarítás . negyedévenként 159 forint. Így tehát nemcsak megtérül az esernyő ára, hanem._ Ez a beszélgetés egy presszóban zajlott le. Utána végigsétáltunk az úton. Vigasztalóm ekkor vette észre, hogy kalapját a presszóban hagyta. Vissza akart rohanni érte. — Nem lesz mír ott — mondtam. — De tegnap vettem — siránkozott. — Gyönyörű nyúlszőr kalap volt! — Ne izgulj! Ha húsz évig csak levest és főzeléket ebédelsz, akkor nemcsak a kalap ára térül meg. hanem vehetsz magadnak a megtakarított pénzen egy Wartburg autót is — vigasztaltam barátomat. Palásti László
