Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-15 / 188. szám

Csórni László: Babits tájai Mire fordítják a pénzt? Tek. Közgyűlés, nekem az a véleményem, hogy ha én, mint a város jelenlegi veze­tője, a város kocsiján megyek el az öcsém lakodalmára, az nem olyan esemény, hogy, az, mint visszaélés, a képviselő- testület előtt panasz tárgya le­hetne”. (10). Vendl, mintha egy Móricz-regényből lépne elénk, önmagáért beszél, sza­vaihoz nem kell kommentár. A várossá fejlesztés remé­nyeit elvitte a korrupció, s egy másik reménység sem vált valóra. .1908 elején ugyanis a vasút közelében víz tört fel a földből, s a Tolnamegyei Közlöny vezércikke fenntartás nélkül lelkesedett már jóelő- re: „Az a hatalmas vízsugár, mely az államvasutak pálya­udvara és a Hungária gőz­fürdő közötti lapályon, kris­tálytiszta minőségben a ma­gasba szökik. Tolnavármegye székhelyének jövőjében telje­sen új perspektívát nyit”. (11). A reményeket csak táplálta a „kiküldött miniszteri szakfér­fiú” nyilatkozata, aki meg­állapította. hogy 215 méter mélységből tör fel a 28 fokos, kissé kénes víz, s percenként 1500 litert adott a kút. Két hét múlva már a végleges szakvélemény is megérkezett: a víz lugossági foka 11,6, ke- ménységi foka 4,5, igen lágy, szikes. Ezzel a „teljesen úi perspektívákból" közönséges forrás lett, s többé szó sem esett róla. Mit csinált hát Szekszárd ezekben az években, a Halál­fiai adatgyűjtésének időszaká­ban? Időnként repülőgép, vagy léghajó száll át a város felett, de legalább ugyanilyen izgalommal tárgyalják, hogy a pesti utcán Fajta honvéd- tábornok két lánya szoknya­nadrágban jelent meg. „A sé­táló tömeg valósággal fel­lázadt a két úrhölgy ellen — siet a hírrel a Tolnavár­megye és a Közérdek —, és megtámadták őket, úgy, hogy a szoknyanad rágósok kényte­lenek voltak a Molnár-féle di­vatüzletbe menekülni”. (12). A Magyar Benz Automobil­10. Tolnamegyei Újság. 1920. március 20. 11. Tolnamegyei Közlöny, 1908. április 16. 12. Tolnavármegye és a Köz­érdek, 1911. március 23. gyár mérnöke azt vizsgálja, hogy az utak alkalmasak-e „automobil-omnibusz járat" indítására, s bár „az auto­mobil-közlekedés jövedelme­zőségéről meg van győződve”, a tervből egyelőre nem lesz semmi. (13). Minden évben megünneplik a király névnap­ját, gyász-istentiszteleten vesz­nek részt Erzsébet királyné meggyilkolása napján, hódol­nak az ötvenéves Ferenc Fer- dinánd előtt, s már a 48-as párt is régen elfelejtette, hogy az annyit dicsért „agg ural­kodó” a nemzet legjobbjait gyilkolta le, a trónjára törek­vő főhercegben pedig ijesz­tően keveredik félművelt ar­rogancia és magyargyűlölet. A legfontosabb téma azonban a szőlő, a várható termés, az újbor minősége s az időjárás, melynek viszontagsága ellen a birtoklók a maguk mód­ján védekeznek is; 1903-ban például már 21 viharágyút szereltek fel jégverés ellen, s a hegyközség — miután hasz­nosságáról meg volt győződve, — újabb viharágyúk beszer­zésére buzdította a gazdákat. ön fajankó! Ha nem veszi igénybe a keleti kényelemmel berendezett Hungária gőzfür­dőt — olvassuk a lapokban, nem sokkal alább pedig meg­tudjuk, hogy a város ismétel­ten megbírságolta a tulajdo­nost, mert a fürdő elhanya­golt és főleg mocskos. Segíts magadon, az Isten is meg­segít, vásárolj Kohn Mórnál, hirdeti a leleményes divat­árus, de néhány hónap múl­tán csődöt jelent be, hogy másnap egy új bolt üzletveze­tőiéként ajánlja szolgálatait. Nem sokáig, mert rövidesen újabb hír jelenik meg: Kohn Mórt két évre ítélték, csalárd bukás miatt... Az Egger mellpasztilla pi­pázó reklámja éveken át hir­deti, hogy megszűnt az átko­zott köhögés, a Scott-féle emulsióról pedig mindenki megtanulta, hogy gyarapítja a vért. S már itt vannak a beszélő gépek is, melyek kö­zül a Pathephon a legtökéle­tesebb, kolera ellen pedig „legjobb óvszer az Eszterházy- cognac”, amit a „rendkívüli fogyasztás” is bizonyít. 13. Közérdek. 1909. május 29. Néhány jelentéktelen aífat ís elég annak bizonyítására, hogy a hirdetésbeli „rendkí­vüli fogyasztás” éppenséggel nem túlzás. Az urak ugyanis kitartóan és rengeteget ettek- ittak, amire bőven volt alka­lom. Rendszeres közös vacso­rát rendezett a kaszinó, a ka­tolikus legényegylet, a nő­egylet, s a papi összejövete­lek, az úgynevezett koronák is mindenkor bőséges lako­mával értek véget. 1905 májusában, Apponyi Géza főispáni beiktatásán pél­dául ez volt az étrend: csirke ragout-leves, hideg fogas és tokhal Remoulade mártással, bélszín Cavour módra, finom főzelékkel körítve, Vol au vent á la Godard (?), sült liba. uborka és fejes saláta, eper Charlotte krémmel, sütemé­nyek, sajtok, fekete, cognac és likőrök. A lakoma hírére már az ellenzék felhördült: vezetőit ugyanis nem hívták meg az ebédre, amit a buda­pesti Magyarország is szóvá tett. Simontsits Elemér vár megyei főjegyző válasza jó példája a századelő pimasz közéleti hangjának: „A leg­határozottabban kijelentem, hogy az, mintha részemről akár beszédemben (t. i. az installáción), akár a rendezés körül „koalíció-ellenes irány­zat” érvényesült volna, alá­való, hazug rágalom: egyszers­mind a közlemény szerzőjét (a Magyarország cikkéről van szó, Cs. L.), a névtelenség kö­penyegébe rejtőzködő, gyáva huncfutnak nyilvánítom, aki vagy tudja, hogy amit tett. gazság, s akkor, mivel mégis megtette, gazember, vagy nem tudja, s akkor egy minden erkölcsi “rzület híjján lévő himpellér”. (14). Érdemes ide iktatni egy másik, későbbi megnyilatko­zást is, a vezetőréteg étvágyá­nak példájára. 1922. tavaszán küldöttség utazott Budapest­re, hogy felkérje Batthyány Tivadart, vállalja el a szek­szárdi kép viselő jelöltséget. A gróf elhárította az ajánlatot, de azért meghívta vacsorára a küldötteket. „A vacsora tartama alatt egy odarendelt házi újságíró gúnyosan azt mondta a gróf titkárának az étterem mellékhelyiségében, hogy a szekszárdi urak sokat ettek” — olvassuk az egykorú tudósításban. (15). 14. Tolnamegyei Közlöny, 1904. április 21. 15. Tolnamegyei Újság 1922. áp­rilis 8. ♦Folytatjuk^ Községfejlesztés IZMÉNY. Községfejlesztési hozzájárulást 213-an fizetnek a 900 lakosú faluból, így kö­zei 52 ezer forintja lesz a községnek. Ehhez lehet még számítani 40 ezer forintot, amit társadalmi munkában kívánnak behozni. Ez hogy fog sikerülni, azt ma még bizto­san nem lehet tudni, mivel az első félévben nem végeztek társadalmi munkát az izmé- nyiek. Az elmúlt kilenc év­ben azért történtek jelentős változások ebben a községben is. Megépítettek 1200 négyzet- méter járdát, az iskola 330 méternyi vízvezetékét, egy autóbusz-várótermet és egy tűzoltószertárat, s felújították az orvosi rendelőt. Ebben az évben nagyobb beruházásra nem kerül sor Izményben. Tartalékolják anyagi keretü­ket házhelyek kisajátítására és közművesítésre. A negye­dik ötéves terv idején a bel­területi utak kiépítésére sze­retnének nagyobb összeget fordítani. KAKASD. 1896 lakosával a járás nagyobb községei közé tartozik. Átlag 250 forint köz­ségfejlesztési hozzájárulást fi­zet Kakasd 389 lakosa. A köz­ség fejlődéséhez 4100 forint­tal egy, a területén működő üzem is hozzájárul. Az utóbbi években Kakasdon is nagy változások történtek: 9000 négyzetméter járdát építettek meg és a villanyhálózat is 2000 méterrel lett hosszabb. Autóbusz-várótermet, orvosi rendelőt és orvosi lakást épí­tettek, megvásároltak egy épületet művelődési háznak. Kakasdon 100 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát ter­veztek. Az első félévben en­nek egyharmadát sikerült megvalósítaniuk. A bekötő út felújítására tartalékolták a pénzüket. A negyedik ötéves Izmény Kakasd Kalaznó Kéty tervben az egész falu terü­letén be akarják fejezni a járdaépítést és a művelődési otthont is újjávarázsolva akarják átadni. KALAZNÖ. Kis község. A községfejlesztési hozzájárulás átlaga 267 forint. A 604 lakos­ból 174-en fizetik. Az utóbbi kilenc évben 3304 négyzetmé­ter betonjárdát építettek meg. Elkészült egy autóbusz-váró­terem és megvásároltak egy épületet. Erre az évre 35 ezer forint társadalmi munkát ter­veztek, amiből az első félév­ben még nem valósítottak meg semmit. Távlati terveikben legfontosabb helyen egy mű­velődési ház építése áll. KÉTY. 243-an fizetnek átlag 271 forintos községfejlesztési hozzájárulást. Erre az évre 50 ezer forint értékű társa­dalmi munkát terveztek, ami­ből már 20 ezernyit el is vé­geztek. 1961-tői több fontos közérdekű beruházást hajtot­tak végre. 1961-ben: autóbusz­várótermet építettek. 1962-ben: pedagógus szolgálati lakást vá­sároltak. 1963-ban: a műve­lődési ház bővítése. Ettől az időponttól fémek el 120-an a nézőtéren. 1964-ben: bekerí­tették a sportpályát és tűzoltó­egyenruhákat vásároltak. 1965- ben 30 személyesre bővítették az óvodát. 1966-ban 1000 négy­zetméter járdát, 1967—68. és 69-ben pedig orvosi rendelőt, várótermet és szolgálati la­kást építettek. Az utóbbi komplexum 457 ezer forintba került, s mivel Kéty kis köz­ség, csak így, több éves spó- rolgatásból tellett ekkora be­ruházásra. A terveik között a tűzoltószertár megépítése, a tanáosház felújítása, az orvosi rendelő mellé csecsemőrendelő és váróterem építése, a Dózsa és a Petőfi utca mindkét ol­dalának járdásítása, sportöltö­ző létesítése ég a sportpálya korszerűsítése szerepel. M. É. * 6 4 9 « ♦ ♦ ♦ <* ♦ * ♦ ♦ * Ez a betörő szinte sportot űzött abból, hogy bosszantsa a Scotland Yardot, öt év alatt több mint ezer házban, lakásban tette tiszteletét, készpénzen kívül semmi mást nem vitt el. soha­sem vesztette el a fejét, sehol se hagyott hátra nyomot. Végül is a Scotland Yardnak egy külön térképet kellett kerítenie, hogy minden betöré­sének színhelyét feltüntethesse. Bizonyos idő elmúltával érdekes szabályszerű­ségeket figyeltek meg a bűnöző munkájában. Minden év elején visszatért arra a környékre, ahol az előző évben elkezdte, és aztán menet­rendszerűen folytatta a már megszokott sorrend szerint. Ennek alapján a gép kiszámította, hogy 'egközelebbi betörését hol fogja elkövetni, és a detektívek lecsaphattak rá. „ISTEN VELED ÉDESANYÁM!” Jack Graham, den veri fiatalember és édes­anyja, Mrs. Daisy King abban a pillanatban lé­pett be a denveri légi kikötő hatalmas utas­csarnokának lengőajtaján, amikor a hangos­beszélő jelentette, hogy az alaszkai gép fél óra múlva indul a hatos pályáról. — Siess, édesanyám! — sürgette a fiatalember Mrs. Daisy Kinget, aki lányához készült Alasz­kába, és bőröndjét kikapva a hordár kezéből, maga vitte a csomaglemérőbe. — ötven kiló... Poggyásztöbbleti díjat kell fizetnie, asszonyom — figyelmeztette a repülő­téri alkalmazott —, vagy hagyja itt csomagja egy részét a fiánál. _ Nem, nem, Alaszkában hideg van, vidd c sak az egészet — tiltakozott Jack Graham, és míg anyja kinyitotta kézitáskáját, hogy ki­fizesse a megengedett súlyhatáron felüli pogy- gyász szállítási díját, odalépett a csarnok má­sik oldalán álló biztosító automatához. Ez a készülék negyed dollár ellenében egy 6250 dol­lárra szóló biztosítási kötvényt ad ki. és minél több érmét dob bele az ember, annál nagyobb értékű kötvényt kap. Jack Graham bőségesen ellátta magát negyed­dollárosokkal, de szörnyen ideges volt, egymás után két kötvényt is elrontott. Először túl gyor­san dobálta be az érméket a készülékbe, má­sodszor pedig rosszul állította be az automatát. Nyugalmat erőltetett magára, és utolsó ne­gyeddollárosaival két 37 500 és két 6250 dolláros kötvényt vásárolt. Mind a négyet szabályosan kitöltötte (a két nagyobb összegűt a maga, a másik kettőt pedig egyik nagynénje és testvére javára), majd aláíratta Mrs. Daisy Kinggel. — Csak óvatosságból, édesanyám — nyug­tatta meg anyját. Mrs. King a nagy sietségben csak három kötvényt írt alá, az egyikről, amely a fia nevére szólt, megfeledkezett, majd beszállt a gépbe. — Isten veled, édesanyám, vigyázz magadra! — hallotta még fia hangját, amikor a repülő­gép ajtaja becsukódott mögötte, és a gép lassan gurulni kezdett a betonom. Jack Graham még haza se ért, a repülő fel­robbant a levegőben, és minden utasa szörnyet­halt. A helyszínelő bizottság Roy Moore-nak. az FBI denveri ügynöksége főnökének vezetésével már fél óra múltán megkezdte a vizsgálatot. A gép körülbelül 2000 méter magasban esett dara­bokra. Kilenc áldozat kilétét rokonaik állapí­tották meg, a többitől ujjlenyomatot vettek és ennek alapján még 21 összeégett, összeroncsoló- dott holttestet sikerült azonosítani. Tizennégy halottat névtelenül temettek el. A repülőgép roncsai négy négyzetkilométernyi területen szóródtak szét. A maradványokból, egymástól való távolságukból a szakértők nagy­jából meg tudták határozni a robbanás erejét. A gép farka egy darabban feküdt, motorjának részei ettől több száz méterre fúródtak a földbe. A roncsokat gondosan megszámozták, és a da­rabokat összehasonlították egy ugyanolyan típu­sú gép részeivel. A csomagtér falát hiába keres­ték, szilánkokra tépte a robbanás. Ebből nyil­vánvalóan következett, hogy a robbanóanyag a csomagtérben volt. Ezt bizonyítják a gép közeli részeiről levált darabok is. Belső felük kormos volt, egyiket-mási kát egészen összegyűrte a rob­banás ereje. Hogyan került robbanóanyag a gép csomag­tartójába? Nyilvánvalóan szabotázs útján, ez pedig azt jelenti, hogy merénylet történt. De ki követte el és miért?

Next

/
Oldalképek
Tartalom