Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-13 / 186. szám
REJTVÉNY Középkori történet Miért Fekete János és nem János Fekete... John Black, Iván Csornij, Johann Schwarz, Jean Noir, de Fekete János. Hogy a magyarban a családnév megelőzi az v tónevet, az olyan különlegessége nyelvünknek, amelyet elképesztő szívóssággal őrzött meg hosszú évszázadokon át. Abból ered, hogy nálunk a jelző a jelzett szó előtt áll. Nem ló fehér és csacsi szürke, hanem fehér ló és szürke csacsi. Valamikor 'ugyanígy volt ez a finneknél és a többi rokonainknál is, de ők. idegen nyelvi hatásokra, már feladták ezt a különállásukat. így a családi és utónévnek ez a5. sorrendje rajtunk kívül ma csak Japánban található meg. bár a két nyelvnek semmi köze sincs egymáshoz. A világ többi — mai ismereteink szerint összesen 2976 —■ nyelvén minden tel'efonkönyv, vagy más névsor összeállításánál erőszakot kell tenni. De ezenkívül is sikerült nyelvünknek néhány érdekességet megőriznie. Ilyen például, hogy az egynél többet jelentő számnevek után nem többes, hanem egyes számot használunk: sok gól esett, harminc forintja van, stb. (Lásd az orosz nyelvben az ellenkező példákat!) Legjellegzetesebb különlegességünk azonban a tárgyas ragozás, vagyis nyelvünknek az a sajátossága, hogy meghatározott igék esetében pusztán az igealakkal nemcsak a cselekvő személyt tudjuk meghatározni, hanem azt is, akire a cselekvés vonatkozik. Például látlak, nézed, üti stb. Ez az ősi forma azonban nálunk nem maradt meg olyan gazdagságban, mint a mordvinoknál, akik mind más-más igealakot használnak, aszerint, hogy az egyes és többes szám összesen hat személye közül melyik cselekszik és aszerint is, hogy ez a cselekedet az egyes és többes szám hat személye közül melyikre vonatkozik. Ebben tehát túltesznek rajtunk mordvin testvéreink, de a nevek tekintetében mégis mi voltunk következetesebbek ... Élt-e Herkó Páter? A Balaton mellett, attól néhány kilométerre áll Fehérkővár romja. Kicsi a rom, maga az erősség sem volt nagy hajdanán. Amikor hatalmas török seregek dúlták fel, s fosztogatták az országot, a jól elrejtett váracskára — jelentéktelensége miatt — sokáig nem került sor. Miután a balatoni várak rendre török kézre kerültek, Fehérkővár sem kerülhette el sorsát. Egy nap arra ébredt a 41 főnyi helyőrség, hogy néhány ezer török katona táborozik a várat körülölelő mezőn, s öt ágjm sötét torka meredezik feléjük. — Mit tegyünk? —siránkozott a kapitány? — Adjuk meg magunkat — vélte a tűzmester. — Vegyük fel a harcot — így a hadnagy. — Van egy jobb ötletem — szólt közbe a vár versfaragó kedvence. a diák, és sunyin oldalba bökte ivócimboráját. — Két öreg törökös ruha hányódik a sutban. Ketten felöltöznek, s könnyen el tudnak illanni. Ha sikerül nekik, még segítséget is hozhatnak. Herkó Páter régi szólás- mondásainknak afféle gyermekijesztő mumusa volt. Főleg a Szepességben, Gömör, Abaúj, Tolna & Heves megyében emlegették. Régebben úgy vélték, hogy -egyszerű mesealak « neve nem egyéb, mint a német Herr Gott Vater (Atya-* úristen) magyar alakja. A történészek kiderítették azonban, hogy Herkó Páter nem volt isten, csak pap. Alakját, mint a „balogi barátét”. Tompa Mihály is meg- énekelte Szuhay Mátyás c. történeti elbeszélő költeményében. Az adatok azt mutatják, hogy Herkó, vagy Hirkó páter a XVII. században élt. Kimutatták, hogy a szenvedélyes protestánsüldöző barát valaha a gyöngyösi ferences kolostor lakója volt. Szőnyi Nagy István tornai református pap 1676-ban megjelent emlékiratából tudjuk, hogy Herkó páter, „a palóczok apostola”, annak a három katolikus papnak egyike, aki T671 Trtárciús 12-én rtieiíf «hanta és elfoglalta a tornai református templomot. E tüzes vallás-harcosnak egy sajátkezével írt, latin nyelvű levele is fennmaradt. Ezt 1676 július 6-án úgy írja alá, mint Hirkó János páter, Pásztó város plébánosa. (Fater Johannes Hir- ko Plebanus Oppidi Pásztó). Ijesztő alakja nyilván a felvidéki protestánsok körében terjedt el. — így legyen — derült fel a kapitány. — De ki legyen az a két ember? A diák kitünően értett a számtanhoz, s ezért azt ajánlotta, hogy álljanak körbe, s számolják ki egymást: minden harmadik, akire sor kerül, kiáll a sorból. Végül is két ember marad, s ezek mennek el segítségért. Mindenkinek tetszett az ötlet, Sorbaálltak hát, és számolni kezdtek. Nagy volt a csodálkozás, amikor a diák és cimborája maradtak utolsónak. Hányadik helyen állt a diák és a barátja? (Segítségül annyit köziünk, hogy célszerű lerajzolni a felállást!) Határidő: augusztus 20. Július 30-i számunk helyes megfejtése: Cseres Tibor, Kosztolányi Dezső, Kádár János és Palotai Boris Könyvjutalmat nyertek: Duba Margit aparhanti, Radocza Kiára. dombóvári és Kajdi József nagyszokolyi pajtások. Magyarország hírneves fái Nagykanizsa mellett a zsigárdi erdőben áü ennek az. érdekes történelmi emléket őrző, védő tetőszerkezettel ellátott több száz éves harsnak a csonkja. A fa néhány éve dőlt ki, de tönkjén új sár jak fakadtak. Nevezetes hely volt környéke a XVII. században. Az egykori Zrínyi birtokon az újhold minden első vasárnapján törökök és magyarok nrgy tömegben verődtek össze, s hódoltak a fának. Gondjaikat, bajaikat is közölték vele, gondolván, hogy az majd segít ezeket orvosolni A hárs nem mindennapi nagyságán elcsodálkozott Evlia C-selehl a híres történetíró is, s azt írta; ilyen rendkívüli fákat,. . . egy országban sem láttam. Meglátogattuk a páncélvonatot Augusztus 6-án szerdán hangos énekszó zengett Bala- tonfenyves utcáin. Zárt sorokban masíroztak az úttörők, létszámuk meghaladta a 160 főt. Ennyien táboroznak ugyanis itt, a ..Kiváló úttörők tá- borá”-ban. A menetelő úttörőcsapat az állomás felé tartott, ahol az egyik vágányon a legendás hírű páncélvonatot pillantották meg. Ez a vonat — mint azt parancsnoka elmondta — igen fontos „vállalkozást” hajtott végre a Tanácsköztársaság honvédő harcai idej én. fal törő kosként zúzta szét az: ellenség harcvonalát. Kíváncsian bámulták, s örömük ujjongássá fokozódott, amikor belülről is megnézhették. Szinte kivétel nélkül minden pajtás üdvözlőlapot ügyeskedett össze, amit a szerelvény utolsó kocsiján féwő postaládába dobtak. A páncélvonat tovarobogott, Bács-Kiskun megyéből, no meg Balatonfenyvesről Budapestre szállítva a baráti üdvözleteket. Genczier Rozália Kicsiknek Találd ki! Laktam már kalácsban Amíg a kereke forog, s a tévében; tökben. — száján a víz folyton csorog. tehát, ki vagyok: (»niisasjajasD fejtsétek meg többen.' («toszew, Hóhérból püspök Filetto. Kis falu Közép- Olaszországban, az örökké havas Gran Sasso lábánál. Turisták nem szokták felkeresni. Egy kútja, egy temploma és egy telefonja van. És Filetto neve az elmúlt hetekben mégis gyakran szerepelt a világsajtó hasábjain. Egy nyugatnémet segédpüspöki kinevezés hozta meg a falu szomorú világhírnevét. A püspök az a Matthias Defregger, aki 25 évvel ezelőtt, 1944, júniusában, mint Defregger százados, parancsot adott 17 filettoi le- gyilkolására. A nyugatnémet Stern című hetilap munkatársa felkereste az olasz falucskát, hogy a helyszínen győződjön meg a történtekről. A falu kocsMatthias Defregger segédpüspök, az egykori filettoi százados (jobbról) és védnöke: Julius Döpfner müncheni érsek. májában a riporter érkezésének hírére hamarosan összegyűltek az emberek. Az egyik öreg, aki a fiát veszítette el annak idején, így mesélte el a történteket; „A partizánok meg akarták szerezni a németek hordozható rádióját. Meglepetésszerű támadásuk során egy német katonát megöltek és egyet megsebesítettek”. (Defregger és fő patró- nusa. Döpfner, müncheni érsek szerint négy német katonát öltek meg a partizánok. A szemtanúk azonban egyhangúlag csak egyről tudnak). A németek várható megtorlása elől sokan az erdőkbe menekültek. Sokáig azonban semmi sem történt. „Egyik katona azt mondta a polgármesternek: — mesélte az egyik filettoi öregasszony — Ha az őrnagy jön, nem lesz semmi baj. Ha ellenben a százados, úgy mindannyiótokat elintéz”. Egyik este aztán megérkezett több mint kétszáz német, a százados és néhány fiatalabb tiszt kíséretében. „összeszedték a férfiakat és a falhoz állították őket. A gyerekek iajveszékeltek, az asszo- v-ok pedig a katonák és ér.jeik közé vetették maiakat. A százados megparancsolta, hogy a gyermekeket és az asszonyokat vezessék el”. — Ezt már ismét az egyik öreg mondta el. (Előkerült az a müncheni újság, amelyben Döpfner érsek így védte segédpüspökét: „Defregger mindent megtett, hogy köny- nyítsen a lakosság szenvedésein. Eltávolította a nőket és gyermekeket, hogy ne kelljen látniok a szörnyűségeket”). Az áldozatokat éjfél után a falu melletti domb tövében agyonlőtték. (Döpfner érsek védőcik- kébén azt állítja, hogy a százados vezette híradós - osztagnak „rendkívül veszélyes menekülés közben” kellett mentenie embereit és életfontosságú készleteit. Mint a szemtanúk vallomásából kitűnik, szó sem volt menekülésről és nem „életfontosságú készletek mentéséről”, hanem a lakosság kifosztásából származó zsákmány elhurcolásáról — állapította meg a Stern riportere). Az olasz állam újjáépítette a falut. Ma. húsz év után számlákat küld a lakóknak az újjáépítés költségeiről. „Tőlünk ugyan nem kapnak semmit” — mondta búcsúzóul egy öreg paraszt. Az öregaszony még hozzáteszi: „Fizesse meg a német püspök” G. I.
