Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-12 / 185. szám
Szobrok Szekszárdon Sorra jártuk a szekszárdi szobrokat. A sor nem volt hosszú, a megyeszékhelyen mindössze tíz — közterületet díszítő — szobor akad, pedig ezek közé számítottuk a régi zsinagóga előtti mártír-emlékművet is, amely tulajdonképpen dombormű. A tíz szobor közül kettő, érzésünk szerint a legszebbek, a megyei kórház kertjében található. Az alkotók neve, valamiféle rosszul értelmezett szemérmességből, szinte mindenhol titokban marad. Kivétel Garay János szobra, mely előtt tábla hirdeti, hogy Szaknovszky Ferenc alkotása, és bizonyos mértékig a Béla téri szentháromság szoborcsoportozat, melynek tövében ugyancsak van magyarázó felirat. Aligha vitatható, hogy egy város szépítésében a szobroknak nagy szerep» van. Szekszárdon új lakónegyedek épülnek, az épületek között levegős területekkel, melyek szinte kínálkoznak arra. hogy képzőművészeti alkotásokat helyezzenek el rajtuk. Pusztán díszítési célt szolgáltakat éppúgy, mint nagy emberek emlékműveit. Kiknek nincs szobra Szekszárdon? Haladjunk történelmi sorrendben, a teljesség igénye nélkül, hiszen a listát bárki folytathatja. Szobrot érdemelne í. Béla király, aki voltaképpen a város újraalapí- tójának tekinthető. Béri Balogh jÁdám, Liszt Ferenc, Csapé Vilmos, Wo- simszky Mór. Az 1919-es mártírok legkiemelkedőbbjei: Aranyos György kormányzótanácsi biztos. Soós Sándor a megyei direktórium elnöke, Bencze Ferenc, ugyanennek mezőgazdasági osztályvezetője és Bér tők Róbertríé. a Szovjet-ház vezetője. A kórház főbejáratának tengelyében, a központi épület előtt lenne a helye Balassa János mellszobrának. Hely, amint mondottuk, egyebütt is van. A Sétáló park árnyas fái alatt, jobb- ra-balra az első világháborúban elesettek szobrától, mellszobrok sorát lehetne felállítani — tán leginkább az imént említett mártírokét. Az űj művelődési ház mellett már kijelölték a helyét Babits Mihály szobrának. Szobrot állítani nem könnyű. A képzőművészeti alkotások ára borsos. Nem is arra gondolunk, hogy most minden erőnk megfeszítésével, nyomban árasszuk el a várost szobrokkal. Csak ama akartuk felhívni a figyelmet, hogy a szép szobor egyelőre még „hiánycikk” a megyeszékhelyen ORDAS IVÁN Foto: KÓNYA JÓZSEF A S7EKSZÁRDI VASIPARI VÁLLALAT FELVESZ olajkályhagyártáshoz íérfi, női, betanítót! és segédmunkásokat, valamint hegesztő, esztergályos, testő szakmunkásokat A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvesz TMK- ban jártas technikust, vagy mérnököt. Fizetés teljesítmény szerint, 44 órás munkahét. Vidékiek utazási költségéhez hozzájárulunk. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi csoportjánál. Szekszárd. Rákóczi u. 13. szám alatt. (141) Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti vezetőjénél Szekszárd, Rákóczi u. 13. szám alatt. (172) A tanácsok működésének időszerű kérdései Milyen helyük van a tanácsoknak az államélet és a demokratizmus fejlesztésében? Hogyan képviselhetik jobban a tanácsok a lakosság érdekeit? Miként lehet biztosítani a tanácsok nagyobb önállóságát és jobb központi irányítását? Hosz- szabb idő óta folyik vita és vizsgálódás közéletükben ezekről és a tanácsok működésének egyéb kérdéseiről. A Kossuth Kiadó gondozásában most megjelent az első nagyobb lélegzetű összefoglaló tanulmány, amely az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetben végzett több mint kétesztendős kutató felmérő és elemző munka főbb eredményeit körvonalazza. Lakos Sándor „A tanácsok helye és szerepe a szocialista építés jelenlegi szakaszában” című tanulmánya — amely a tanácsok továbbfejlesztésének kérdéseivel foglalkozó kiadványsorozat első kötete — a vizsgálódások eredményeként kialakult, a fejlesztés útjait, módjait meghatározó általános koncepciókat gyűjti egy csokorba. Mint Lakos Sándor munkájából és az intézetben eddig elkészült többi tanulmányból is egyértelműen megállapítható: a kutató szakemberek a tanácsrendszer tökéletesítését, a fejlődésből fakadó új feladatokhoz és igényekhez való hozzáigazítását javasolják. Az MSZMP politikájának az utóbbi egy—másfél évtizedben éppen az a sajátos vonása, hogy nem várja meg amíg égetővé, bajokkal terhelt tünetek hordozójává válik egy-egy ügy, hanem elébe megy a fejlődés során jelentkező problémáknak, sokoldalú előzetes vizsgálódással, kapkodás nélkül igyekszik ma feltárni a holnapi gondok megoldásának kínálkozó lehetőségeit. Ez történik most — több más fontos társadalmi kérdés mellett — a tanácsok esetében is. Más ma körülöttünk az élet, mint húsz évvel ezelőtt, amikor megalakultak hazánkban a tanácsok. Leraktuk a szocializmus alapjait, s megkezdtük a szocialista társadalom teljes felépítését. Az ipar után megváltozott, szocialista átalakuláson ment keresztül a mezőgazdaság is, az új termelési viszonyok mind jobban behatolnak életünk valamennyi szférájába, a gaz- gaságirányítási rendszer reformja kihat egész közéletünkre. Mindez átformálja a tanácsok tevékenységét, feladatait is, s az élet új jelenségei nem mindig férnek a korábbi sémák, módszerek kereteibe. Ezért került sor az utóbbi években ismételten a tanácsi munka egy-egy részterületének korszerűsítésére, a tanácsok önállóságának fokozására, hatáskörük bővítésére, gazdasági erőforrásaik növelésére, a tanácsok és bizottságaik működésének egyszerűsítésére, az igazgatási munka bürokratikus kinövéseinek nyesegetésére. Mindezek azonban a tanácsi munka csak egy-egy — bár nagyon fontos — részterületét érintik; a Lakos Sándor tanulmányában foglalt ajánlások viszont átfogják a tanácsok tevékenységének valamennyi ágát. A tanulmány fő érdeme, hogy valóságos értékükön méri azokat a tanácsok tevékenységével kapcsolatos elméleti tételeket, amelyeket sokat ismételtünk, de nem eléggé bizonyítottunk és elemeztünk az utóbbi két évtized alatt. Itt van például a tanácsok hármas — államhatalmi, államigazgatási és tömegszervezeti — jellegéről szóló tétel, amely a gyakorlat tapasztalatai szerint ma már egyre kevésbé igazolható, miután sem az államhatalmi, sem a tömegszervezeti funkció nem jellemző. nem domináló a tanácsok tevékenységében. A Társadalomtudományi Intézet vizsgálódásai alapján felvázolt tanácsi struktúra az önkormányzati jellegre helyezi a hangsúlyt; a szó Igazi értelmében helyi önkormányzati szervekké akarja fejleszteni a tanácsokat, vagyis azt igényli, hogy a területi, a képviseleti szempontok a mainál nagyobb szerepet kapjanak az állami mechanizmusban. Az állami élet fő területein, a politikai irányvonal kialakításában természetesen továbbra is meghatározó marad a központi párt- és állami vezetés, a főirányok alkotó alkalmazásában azonban egyre nagyobb önállóságot és szerepet kell kapniok a helyi szerveknek. Mind több jel mutatja ugyanis, hogy — hasonlóan a gazdasági szférához — a túlzott központi kötöttségek a tanácsoknál is érezhetően hátráltatják az igazi szocialista tartalom elmélyítését, a demokratikus vonások erősítését. Az önkormányzati jelleg a tanulmány szerint az eddiginél nagyobb, ugyanakkor a most ismert formáktól sok szempontból eltérő, a helyi ügyekben az önrendelkezés irányába mutató önállóságot jelent. A tanácsokat fel kell ruházni a helyi ügyek végleges eldöntésének jogával. Az önkormányzati jelleg megköveteli, hogy a hatósági ügyek zömét a legalsóbb, tehát a lakossághoz legközelebbi tanácsi fórumon intézzék, s a tanácsok vegyék át azokat a hatósági jogköröket is, amelyeket ma még a különböző minisztériumok kihelyezett szervei látnak el. További nagy változásokat igényel a tanácsok gazdasági tevékenysége is, amelyben a szolgáltatásokat, a lakó .ság ellátásáról való fokozottabb gondoskodást kell az első helyre állítani. A tanácsok nagyobb és újfajta önállósága, megújítást kívánó gazdasági tevékenysége azonban csak úgy valósítható meg, ha az eddiginél nagyobb anyagi pénzügyi önállóságot kapnak; ha maguk rendelkeznek saját bevételeik felett. Lakos Sándor könyve nagy tárgyi ismerettel elemzi az ehhez szükséges lépéseket, a tanácsi gazdálkodás megoldásra váró gondjait, problémáit. A tanulmány fontos megállapítása, hogy a tanács, mint a lakosság önkormányzata, nem irányítható központilag, de még a felettes tanács révén sem. A mai értelemben vett felsőbb irányítás helyett meg kell szervezni a tanácsok tevékenységének törvényességi felügyeletét. Ennek elméleti és gyakorlati kimunkálása természetesen a jövő feladata. Mintahogy a tanácsok struktúrájának változása nem valósítható meg egy tollvonással. hiszen egyes alapproblémák alkotmányjogi elrendezést kívánnak, mások pedig — nagy politikai horderejűknél fogva — a párt legfelső szerveinek állásfoglalását igénylik. A fejlődésnek a könyvben felvázolt útja azonban érdekes, realitásokkal számoló, vonzó elképzelés, amely minden bizonnyal újabb színekkel, gondolatokkal gazdagszik még a megvalósításig. SZATHMÁiít GÁBOR
