Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-12 / 185. szám
1 ■ Csányi László: Babits Honnan jöttem? — kérdezi az 1919-ben keletkezett Üti- naplóban, s így felel rá: „Onnan, ahol jó bor és búza terem, kerek dombok és bársonyos mezők hazájából, a gyönyörű Völgységből, a Sár mellékéről, ahol Vörösmarty bolyongott hajdan, Etelkáról álmodva.” S nem sokkal alább Goethét idézi: aki a költőt érteni akarja, a költő honába kell mennie. De Babits számára nemcsak a „költő honát” jelentette Szekszárd, sőt még csak azt sem mondhatnánk, hogy a gyerekkor és fiatal éveinek oly sűrűn visz- szatérő élménye lett volna fontos számára. Babits és a város kapcsolata sokkal bonyolultabb. Mert a táj, ahogy versben és prózában visszatükröződik, voltaképpen az ország bármely vidéke is lehetne, s amikor hasonlatot keres, mint Ütinaplójában is, ahol a Dunántúl az olasz tájat idézi kék színével, valójában műveltségéről és vonzalmáról vall. Mert bár a táj a latin Pannónia emlékeivel van tele, a Halálfiai nemcsak a hagyomány és kultúra, műveltség és eszmény jelképe, hanem társadalmi összeütközések színtere, ahol Sátordy Imre leikéért kél harcra múlt és jövő, a kisvárosi szürkeség kötöttsége és a szellem szabadsága. Babits — elsősorban a Halálfiai a bizonyság rá — ismerte világát, s ha szíve szerint vonzódott is hozzá, ez soha ném jelentette a közösségvállalást is. A Halálfiainál keserűbb és kiábrándultabb vallomást keveset. írtak a magyar irodalomban, melyben — bár rokonszenvét sem tagadja — az erkölcs, a lélek nemessége járja végig a kisváros egyre szűkülő dantei köreit. Mindezt Szekszárd nélkül nem lehet megérteni. Mert a város nemcsak egy életmű keretét és helyszínét jelenti, haRészlet a szerző ,,Babits és Szekszárd" című készülő tanulmányából. tájai nem Babits legmélyebb valóságát, a mindenütt jelenlevő és mindent meghatározó élményt. Illyés Gyula írja, hogy milyen aggódva várta mindig a szekszárdi híreket, hogy kap-e jó szót a szeretett városból, s elhiszik-e végre az otthonvalók, hogy „vitte valamire”? Ez a vonzódás hűséget jelentett, a lélek elkötelezettségét, de soha nem az azonosulást. Pedig Szekszárd épp azt várta volna tőle, hogy vállaljon hivatalt, legyen megyei úr. miként apái. Itt váltak szét az utak: Babits soha nem vállalta a kisvárosi dzsentri-eszményt, saját erkölcséhez és kultúrájához pedig nem tudta felemelni a kisvárost. Az ellentmondás Babits egész életét végigkísérte s ahogy Dán tóhoz Firenze, Goethéhez Weimar, Babitshoz elválaszthatatlanul hozzátartozik Szekszárd. S nemcsak a genius loci megilletődöttségét jelenti, sokkal inkább azt a topográfiailag pontosan körülírható környezetet, aminek jelenléte nélkül elképzelhetetlen Babits életműve. Ha ettől a természetes háttértől megfosztjuk, légiessé válik, időtlenné, pedig Babits alapvetően jrealista művész, bár a valóság elemeinek felhasználását művészi ökonómiája diktálja. Az itt következő tanulmány arra keresi a választ: milyen volt az a környezet, amelyből Kilépett a fiatal Babits, s amelyet művészete szolgálatába állított. Nem azt kerestem, hogy miként tükröződik művészetében a szekszárdi valóság, hanem azt. ami ösztönzője volt művészetének. Feladatom éppen ezért nem lehetett más, mint a valóság elemeinek felkutatása, ami módszeremet is meghatározta. Mindenekelőtt a régi szekszárdi újságokra támaszkodtam, amelyek föltétlenül hű tolmácsai az akkori közvéleménynek. hisz az olvasók véleményét tükrözik. Az olvasók természetesen nem jelentik magát a várost; ezek az újságok (1920. előtt két, majd egy hetilap volt Szekszárdon) nagyon kis példányszámban jelentek meg, s szinte azt mondhatnánk, csak annak a vékony rétegnek készültek, amelyet a korabeli szóhasználat „úri intelligenciának” nevezett. Tanúságuk ezért fontos: Babits épp ettől a rétegtől várta az elismerést, ragaszkodásának hűséges viszonzását. A „város”, így, gyűjtőnévként használva. alig jelentett néhány száz embert. Társadalmi helyzetüket megszabta, hogy vagy ez elszegényedett nemesség sarjai voltak, akik műveletlenül, egy kínnal szerzett érettségi, vagy jogi diploma ürügyén kerültek a közigazgatásba. vagy a parasztságból jöttek s igyekeztek megkapaszkodni az úri ranglétrán. Fö- löittük. elérhetetlen magasságban, lebegtek a vármegye arisztokratái, alattuk a lenézett paraszti sors, nem egyszer az apák és nagyapák nehéz árnyékával. Babits ebből a rétegből lépett ki, ez szabta meg társadalmi hovatartozását, még akkor is, ha épp a Halálfiaival mondta ki a pusztulás fellebbezhetetlen ítéletét. A szekszárdi lapok más eszményeket tükröztek, ha ugyan a korrupcióval szövetkezett buta úri gőg mellett egyáltalán megfér az eszmény, de számunkra épp az a fontos, hogy e kor vallomásai hogyan támasztják alá Babits ítéletét S ez magyarázza azt az egyébként alig érthető tényt is, hogy Babitsnak, még akkor is. ha élete utolsó tíz évében keveset időzött Szekszárdon, alig volt személyes ismerőse, barátja, meghittje p>edig senki. A személyes visszaemlékezések így legtöbbször csak emberi mivoltában idézik, de ezeket is fontosnak tartottam, mert nem egy esetben közelebb hozzák Babitsot teljesebbé teszik a róla alkotott képet. Nem is volt esvéb célom, legkevésbé pedig az, hogy jóvátehetetlen bűnöket kérjek számon Szekszárd életének rég meghalt szereplőitől. Az igazság érdekében azonban nem hallgattam el semmit, ami célomhoz közelebb vitt, de nem is éltem vissza értesüléseimmel. (Folytatjuk.) A városok testvérisége A sajtó hasábjain egyre gyakrabban találkozhatunk a „testvérváros”, „testvérvárosi kapcsolat”, „testvérvárosi szerződés”, „testvérvárosi látogatás” kifejezéssel. Ez a szerény, kicsit sem hivalkodó kifejezés társadalmi világmozgalmat takar, méghozzá olyan mozgalmat, amely mindkét táborban nagyon népszerű. Párizsban megalakult és működik a Testvér- városi Világszervezet. Vezetősége delegált tagokból tevődik össze. A legtöbb ország delegált is tagot, vagy tagokat a vezetőségbe. Magyarország is: jelenleg Biczó György, Szeged város Tanácsának vb-elnöke és Tapolczai Jenő, Fejér megye Tanácsának vb-elnöke — delegálásakor dunaújvárosi vb-elnök volt —, tagja a Testvérvárosi Világszervezet vezetőségének. A tagság azt jelenti, hogy az érdekelt város elfogadja a szervezet szabályzatát, ami nem egészen a mi szóhasználatunknak megfelelő szervezeti alapszabály, hanem elsősorban programadás, s a tagság nem jár mechanikus kötöttségekkel, merev előírásokkal, hanem a megadott program alapján a gyakorlati kapcsolatok sokféleségét tételezi fel. A tagváros tagdijat fizet. 17 z a világszervezet azért népszerű, mert a programja megfelel a józan gondolkodású emberek törekvésének. Arra törekszik, hogy a városok közt közvetlen, baráti kapcsolatok bontakozzanak ki, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi berendezkedésű országban vannak, s a barátság jegyében közösen munkálkodjanak a béke jegyében. A megismerés, barátkozás nem korlátozódik a békemozgalomra, hanem közvetlen gazdasági jellegű oldala is van. Ez a világszervezet szorgalmazza a városfejlesztési tapasztalatok kicserélését, s az abban való szoros együttműködést Rendkívül nagy jelentőségű ez az alapelv. Korunk egyik fő népmozgalmi és technikai jelensége a városodás. A lakosság mind nagyobb hányada él városi körülmények között. Ugyanakkor a legnagyobb világvárosok és a most fejlődő kis városkák egyaránt megannyi városfejlődési gonddal küszködnek. T A mi külpolitikánk, alapját a békés egymás mellett élés elve képezi, s eízel nagyon jó összhangban van a Testvérvárosi Világszervezet ténykedése. Annál is inkább, mert gyakran lehetővé teszi még az olyan problémák áthidalását is, ami kormányszinten esetleg nem megy gördülékenyen. Szekszárd város felvétele e világszervezetbe most van folyamatban. 1967. szeptember 30-án Szekszárd város Tanácsának vezetői testvérvárosi szerződést kötöttek a francia- országi Bezons városának képviselőivel. Bezons Párizs melletti kisváros, valamivel nagyobb mint Szekszárd, ipara viszont jelentősebb, s nagy súlyt ad neki a főváros közelsége. A kapcsolat első szálai a Francia Kommunista Párt legutóbbi kongresszusára vezethetők vissza. A magyar delegáció egyik tagja a kongresszusi küldöttekkel »aló társalgás közben megismerkedett Bezons polgármesterevei Albert Bettencourttal, ugyanis ő is kommunista. Albert Bettencourt szóba hozta, hogy szívesen vennék egy magyar város közvetlen baráti kapcsolatait. A hír eljutott Szekszárdra, s levelezés kezdődött, majd egy Bezons-i küldöttség ellátogatott Szekszárdra 1967. szeptemberében. Ekkor állapodtak meg a testvérvárosi kapcsolatok felvételében. Albert Bettencourt polgármester és Császár József, szekszárdi vb-elnök alá is írta a szerződést, s mindkét város vezetőtestülete azt jóváhagyta. Azóta jönnek - mennek a küldöttségek, levelek a két város között. D ezonsban külön tesvérvárosi székházat rendeztek be. s valóságos helyi szervezete van a világszervezetnek, tehát nagyon komolyan veszik ezt a testvérvárosi kapcsolatot. Amikor a szekszárdi vezetők ott jártak, akkora tömeggyűlést rendeztek tiszteletükre, mint amekkora nálunk május elsején szokott lenni. Nemcsak a testvérvárosi székház és a polgár- mesteri hivatal jelezte a közvetlen baráti kapcsolatokat, hanem még a városba vezető utakon is plakátok hirdették. Mindehhez persze tudni kell, hogy Bezons zömében munkáslakta város. Ez a kapcsolat tehát azt is mutatja, hogy ennek a világmozgalomnak az alapvető éltetője mindenütt a dolgozó tömeg. BODA FERENC II mimis A gengszter hirtelen lehajolt, megugrott, és ujjai máris revolverének agyára fonódtak Fegyvere kihúzására azonban nem jutott ideje, pillanatok alatt huszonnyolc golyó járta át a testét. De a hajsza ezzel még nem ért véget, hátra maradt a banda többi tagjának felkutatása. Az ügynököknek mindenekelőtt „babaarcú'' Nelsonra fájt a foguk, akinek kezén több mint tíz rendőr vére száradt. Diliinger halála után ű vette át a banda vezetését. Neki is nyomára akadtak. Egy cimborájával és egy barátnőjével autóval igyekezett kijutni a városból. A nyomozók kocsija gyorsabbnak bizonyult, a banditák előnye méterről méterre csökkent. Nelson egy kanyarban rákiáltott barátjára: — Állj! Az FBI kocsija csaknem nekirohant a gengszterek csikorgó fékekkel megtorpanó kocsijának. Nelson fölemelte géppisztolyát, és amikor az ügynökök kiugrottak az autóból, meghúzta a ravaszt. Az egyik ügynök azonnal meghalt, a másik halálos sebből vérezve rogyott a földre. Utó'só erejével fölemelte pisztolyát, megcélozva Nelsont, és lőtt. Még látta, hogy Nelson összecsuklik, aztán örökre lecsukódott a szeme. A babaarcú gengszter órákig viaskodott a halállal a tovarobogó autóban. Másnap hajna'ban cimborája egy pokrócba csavarva az út menti árokba hajította. A vezér nélkül maradt banda szétesett. Néhány tagja még hetekig, hónapokig bujkált, de lassan mindannyian rács mögé kerültek, és Amerika föllélegezhetett. A gengszterizmus történetének legvéresebb korszaka lezárult. AZ INTERPOL MEGALAKULÁSA 1946-ban egy meleg nyári nap délelőttjén öt magas rangú rendőrtiszt foglalt helyet a brüsz- szeli igazságügy-minisztérium tanácstermének kerekasztala mellett: Louis Ducloux, a francia, Harry Söderman, a svéd, Wemher Müller, a svájci, Ronald Howe, a brit és Florent Louwa- ge, a belga rendőrség képviselője. Tárgyalásuk napirendjén mindössze egy — de annál fontosabb — kérdés szerepelt: a régóta tervezett gondolat valóra váltása; nemzetközi rendőrség létrehozása. Az országhatárok ugyanis már régóta nem jelentettek akadályt a bűnözők számára, ha valahol égni kezdett a talaj a talpuk alatt, egyszerűen vonatra, haióra vagy repülőre szálltak, és áttették székhelyüket egv másik ország területére. Néhány óra alatt akár a földgolyó másik felére is eljuthattak. Az öt rendőrtiszt egytől egyig nemzetközi hírnévnek örvendező bűnügyi szakértő • volt. Tárpvalásuk nem tartott sokáig, valamennyien egyetértettek abban, hoev okvetlenül szükség van egy minden nagystílű gonosztevőt számon tartó nemzetközi központ megteremtésére, hogy szükség esetén percek alatt értesíthesse vagy mozgósíthassa a tagállamok nemzeti rendőrségét és minden adatot megadjon a körözött személyről. Az öt rendőrtiszt megbeszélése eredménnyel járt és Párizsban a Rue Paul de Valéry utcában nemsokára megkezdte működését a nemzetközi bűnügyi rendőrség, közismert nevén az Interpol (International Criminal-policv Organisation.) Nyilvántartásában megtalálható minden ismertebb bűnöző fényképe, ujjlenyomata és múltjának, szokásainak és ismeretségi körének részletes leírása. Működéséről csak ennyit; ha például egy cannes-i rendőr meg akar tudni valamit egy angol bűnözőről, aki, mondjuk, 1952. május 16-án betörést követett el a Riviérán, tizenöt perc alatt egész bűnlajstromát megkaphatja. Ez bizony majdnem hihetetlenül hangzik, mégis igaz. Az Interpolnak ugyanis saját rádióállomása van Párizs közelében, tisztviselői a napnak mind a huszonnégy órájában ügyele- teskednek, hogy szolgálatára állhassanak a szervezet több mint hetven tagállama nemzeti rendőrségének. Közreműködésük nélkül ma már el sem képzelhető a bűn üldözése. „Jó NAPOT. SENOR!" 1954. február 8-án este az angol televízió többször is megszakította adását, hogy bemutathassa nézőinek egy férfi fényképét A bemondó mindannyiszor az alábbi közleményt olvasta be: ♦♦*♦♦♦♦*04******* ♦*♦♦♦««♦ •♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦
