Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-10 / 157. szám
Felkészült a malomipar A Tolna megyei Gabonafelvásárló Vállalat szekszárdi 4. sz. körzeti malmában felkészülve várják az idei búza Daradics Ferenc művezető minőségi ellenőrzést végez. Célja a beérkezett kenyérgabona hektoliter súlyának majd a továbbiakban nedvességtartalmának ellenőrzése. Képünk a Szekszárdi Állami Gazdaság idei első btizaszállítmányán ak vizsgálatáról készült. Az eredmény Jé 100 liter,ÍS1,7 kg, «3* az elsőtöretü hengerpárnál Patyi László hengerőr-csoportvezető 9l búza ráfolyását ellenőrzi és a szitasor beállítását végzi. Az automata ad - Schmidt Mária tizedmagával végzi két műszakban az cgv. kéttcilóg fi aomlis-ztcsomagok súlyellenőr zését, szállításra előkészítését. E lisztfajtából havonta huszonhárom vagon a Fűszert Vállalathoz, va.amint negyven vagon kenyérliszt a Szekszárdi Sütőipari Vállalathoz kerül kiszállításra. • Tóth Iván Ásatások; kiállítások, publikációk Néhány adat a szekszárdi múzeum életéből A szekszárdi múzeum neo- reneszánsz épületét 1901-ben építették fed és 1902-ben nyitották meg a nagyközönség részére. Ekkor 44 572 könyv, tárgy, lelet, irat volt a múzeum anyaga, amelynek nagyobb része — 32 599 darab — régészeti lelet volt. Az épület az eredeti. A falak között folyó munka jellege azonban a felavatás óta sokat változott: a gyűjtemény számban és értékben egyaránt sokszorosára gazdagodott. A múzeum 1961 óta tartozik tanácsi irányítás alá. Az azóta eltelt időszakot intenzívebb fejlődés jellemzi. Az itt dolgozók munkája két jelentősebb részre tagozódik: tudományos munkára és népművelési tevékenységre. — Milyen tudományos munkál végzett a múzeum kollektívája az elmúlt évek során? Milyen eredményekről tudnak számot adni? — Jelentős régészeti gyűjtéseket és leletmentéseket hajtottunk végre — mondja dr. Mészáros Gyula, a múzeum igazgatója. — Bátaszéken hunkori fejedelmi sír aranyiele- teit sikerült megmenteni 1966- ban. A következő évben tehát 1967-ben Decs—Ete-pusz- tán a török hódoltság alatt elpusztult Ete mezőváros kutatására végeztünk próbaásatásokat. Még ugyanebben az évben gazdag népvándorlási sír került elő Regölyben. Ennek arany ékszereit Császár István építészmérnök mentette meg a múzeum számára. Ezután találtunk még Regölyben a kora vaskorból származó borostyánkő, bronz és arany kincseket. Rosner Gyula, a múzeum népvándorláskoros archeológusa ebben az évben Sióagárdon végzett részleges feltárást, ahol egy XI. századi falu maradványai kerültek elő. A múlt évben végzett ásatások is hasonló jó eredménnyel jártak. Rosner Gyula Tamásiban, Dombóváron és Gyönkön végzett ásatásokat: Tamásiban leletmentö ásatást egy avarkori temető területén. Dombóvár határában Árpád- kori földerőd maradványai kerültek felszínre egy hitelesítő próbaásatás során. Ezt a munkát is egy avarkori temető részleges feltárása követte. Gyönkön dr. Bóna István egyetemi docens longobárd temetőt tárt fel. E munkálatok során bukkantak egy avarkori temetőre is, amelynek mentése megtörtént. — Tolna megye régészeti leletekben rendkívül gazdag, s így jelentős ilyen irányú munka hárul a múzeum dolgozóira. A régészeti anyag feltárása, gyűjtése, restaurálása, raktározása mellett mire jut még idejük? — A múzeum néprajzi anyagának gazdagsága maholnap vetekszik a régészeti anyagéval. Égető Melinda néprajzos, segédmúzeológus másfél éve tevékenykedik a megyében. Tudományos néprajzi gyűjtőútjainak fő célja a megye etnikai csoportjainak megismerése volt. E megismerés természetszerűleg gyűjtőmunkával járt együtt. Az eredmény: a Duna-mente, a Sárköz, Sió- agárd és a bukovinai székelyek történetének, életének, szokásainak gyűjteménye. A felsoroltak mellett munkánkban jelentős szerepet tölt be a legújabbkori történeti emlékek összegyűjtése. A Babits- emlékanvag során dr. Mohav Lajosné 425 dokumentumot, relikviát mentett meg, illetve kutatott fel. összegyűjtöttünk 280. főleg 1919-es emlékanyagot is.' — Eddig a múzeum dolgozóinak tudományos munkásságáról beszélgettünk. Mindezekkel _ hogyan találkozik az érdeklődő közönség? — Ennek a találkozásnak két útja van: a publikáció, az ismeretterjesztés és a kiállítás. — A kutatómunka publikálása nagyon fontos szerepet játszik a tudományos életben. Az ismeretterjesztés pedig az a módszer, amely a múzeumba járás megkedveltetésének nélkülözhetetlen eszköze. Milyen eredményekről számolhat be a múzeum igazgatója e téren? — A múlt évben az ismeretterjesztő előadások zöme a tamási országos honismereti tábor rendezvényei keretében hangzott el. Az előadásokat Rosner Gyula tartotta. Égető Melinda és az akkor még nálunk dolgozó Albecker Mária muzeológusok sokat segítettek neki e munkában. Az ismeretterjesztést szolgálják a múzeum kiadványsorozatában megjelenő cikkek ’is. És itt már eljutottunk a publikációhoz. így dr. Thomas Edit a tamási római szentélyekről, dr. Vértes László a palánki jégkorvégi ősemberről. dr. Soproni Sándor a Tolna megyei mérlegsúlyokról írt népszerű ismeretterjesztő összefoglalót. Dr. Makra Sándor tollából jelent meg a sorozat 8. szalmaként tájékoztató a néprajzi leltározás legújabb módszereiről. Értékes múzeumnépszerűsítő munkát fejtett lei dr. Andrásfalvy Bertalan és Vadóc Kálmán, amikor a Sárköz művészetét bemutató munkát elkészítette. Én magam Wossinszky Mór életrajzát és á szekszárdi múzeum történetét publikáltam e kiadványsorozat egy-egy füzetében. Meg kell mondanom, hogy a publikálással többet kell törődnie a múzeum valamennyi tudományos munkatársának. Tudományos folyóiratban, az Archeológiái Értesítőben dr. Mészáros Gyulának jelentek meg publikációi. A folyóirat különböző évfolyamaiban látott napvilágot a szakcsi X. századi temető, a kakasdj korai szkita leletek, a Szekszárdi szőlőhegyi későrómai sír és a Szekszárd Vörösmarty utcai Árpád-kori feltárt település tudományos ismertetése, értékelése. Jelenleg sajtó alatt van Tolna megye törökös kferámiai emlékeiről és a regölyi népvándorláskori fejedelemnői sírról irt dolgozata. — Néhány mondatot hallhatnánk a múzeum elmúlt évi kiállításairól ij? Egy-két számadatra lennénk inkább kíváncsiak, mivel lapunkban tudósi- tás» vagy értékelés formájában, az elmúlt években rendezett kiállításokról általában megemlékeztünk. — Összesen négy állandó kiállításunk van. Itt a Béri Balogh ;Ádám Múzeumban egy történeti és egy néprajzi állandó kiállítást tudunk megmutatni a látogatóknak. Ezen kívül 1965-ben nyitottuk meg Kölesd-Bofjádon a Petőfi-em- lékméhest és 1967-ben a szekszárdi Babits-emlékházat. Az időszakos rendezvények változatos témakörűek, közülük többet más illetékes szervekkel közösen rendeztünk meg. Ilyen rövid időtartamú kiállítást 1964-ben tizenhármat rendeztünk. Tavaly húszat, 1967-ben pedig huszonnégyet. Múzeumi tárlatvezetést 1964- ben 165, tavaly pedig 654 esetben tartottunk. Még talán a látogatók számáról néhány mondatot. Alig több, mint 15 ezren fordultak meg a múzeumban 1964-ben. Ez a szám 1967-re közel 41 ezerre emelkedett. A múlt évben sajnos nagy volt a visszaesés. Alig több, mint 22 ezren nézték végig a kiállításokat. Ennek oka a múzeumtól független. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum munkájában egészséges fejlődés tapasztalható. A közelmúltban fejezte ki elismerését a múzeum valamennyi dolgozójának a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Elismerésük és elégedettségük legbiztosabb jele, hogy nagyon sok támogatást ígértek a múzeum számos gondjának megoldására. MÉRY ÉVA Miért utazunk lassan? Hazánkban nincsenek nagy távolságok. Nem kell nagy nekirugaszkodás, hogy az ország egyik feléből a másikba 1 6—8 óra alatt elérjünk. A távolságokat lehet rövidíteni gyorsabban közlekedő vonatokkal, az állomásokon kevesebb idő töltésével. Sajnos hazai közlekedési eszközeink meglehetősen lassan közlekednek. Körülményesebb elutazni a megye- székhelyről Dombóvárra például, mint Budapestről Moszkvába. A simontomyai rész megközelítése autóbuszon, vonaton tengernyi időbe kerül. __ Annak ellenére, hogy — 6—8 óra alatt az ország egyik részéből a másikba el lehet jutni, mégis sok az, amit mi utazásra fordítunk. Lassan utazunk. Nem a járművek átlag- sebességére, utazósebességére gondolunk. Tudjuk, hogy a vasúti és a közúti pályák igen megviselt állapotban vannak, rajtuk a forgalmat nem lehet nagy sebességgel áramoltatni. A múlt évben sokat beszéltek hivatalos, félhivatalos helyeken a közlekedés reformjáról. Kevés szó esett azonban arról, hogy közhasznú járműveink meglehetősen sok időt töltenek a megállókban, állomásokon. A vasút magyarázni tudja: a tüzes géneknek szükségük van 60 —80 líjlométerenként vízvételre. ez sok időt vesz el. Az autóbuszok túlságosan hosszú várakozási idejét azonban nem tudtuk megérteni. Hisz a járatok indulási és végállomásai között nem több. mini száz kilométer a távolság. Ezt pedig még a mi buszaink is két óra alatt lefutják. Itt van például az 522-es számú járat, amelyek Pécs—-Szekszárd között szállítja az utasokat. Ez a járat Bonyhádon tíz percet tartózkodik. Tíz órától tíz óra tíz percig. Ugyanezen a távolságon a 748 818-as járat 19,40-től 19,50-ig Eonyhádon várakozik. A Szekszárd—dunaföldvári 212/b járat a tolnai Béke Étterem előtt várakozik 6,20-tól 6,33-ig. A 760-as járat Pakson időzik 5,48- tó! 6,10-ig. A 310-es járat a tamási vasútállomáson „pihenteti” mielőbb célhoz érni akaró utasait kereken tíz percen keresztül, sőt a 202-es siófoki gyorsjárat (!) hét óra negyventől 7,5ó-ig várakozik, ötven kilométer megtétele után. Hasonlóan hosszú időt töltenek a „távolsági” buszok Dunaújvárosban is. Volt szerencsém már utazni hosszabb távon, ahol az utas menekült a busztól, hogy egy kicsit megmozgassa tagjait. De a távolságaink nem indokolják a hosszú pihenőket. A buszok, s vezetőik bírják a száz kilométeres távolság „egy- szusszal” való leküzdését. Sőt a _ sofőrök szeretnék, ha mielőbb célhoz érnének, családjukkal több időt tudnának eltölteni, és végül az autóközlekedési cégek is jól járnának. Sajnos elkészült az autóbusz- menetrend egy évre. És egy évig nem lehet változtatni (?) az utasokat „pihentető” buszok menetidején. Pedig a tíz perceket, amelyeket a fülledt, meleg buszokban töltünk, másra is tudnánk fordítani.- Pj —
