Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-29 / 173. szám

A Sellő ház. A szekszárdiak Szegedről , — Szegeden szokták rendez­ni a szabadtéri játékokat. Én még ugyan nem voltam, de azt mondják nagyon szép. Et­tem szegedi halászlét, de a jó­fajta szekszárdit többre tar­tom. .. — Hogy mekkora város le­het? Ezt egészen pontosan nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy Szekszárdnál jó­val nagyobb. — Szegedre kérem, pontosan három dolog jellemző: a pap­rika, a szabadtéri játékok és a szőke Tisza. Bocsánat, négy, mert a Dankó Pista is ott mu­zsikált. , — Szép város, nem mon­dom, de egyáltalán nem tud­nám megszokni és azt hiszem egyetlen dunántúli sem. Ne­künk furcsa, hogy a város egyik végén benézek, akkor lá­tom a másik végét... — Mit is lehetne mondani Szegedről? Olyan mint Debre­cen, csak az egyik az egyik fölén van az országnak, a másik a másikon. Szegednek annyival jobb, hogy ott 'a Tisza. Ennyit tudtak a találomra megkérdezett szekszárdiak Sze­gedről. Elruccantunk a „hírős városba”, hogy egy kicsit töb­bet tudjunk róla és kifaggas­sunk néhány szegedit, mit tud­nak ők rólunk? Ami bennünket Szegedhez fűz Kapcsolataink sokfélék a napfény városával Szegedi1?1 Csak az újak közül egyről. . . Az ugyancsak rohamosan fia­talodó Újszegeden van az Ál­lami Védőnőképző Iskola, amely 1938. óta nagyon sok hi­vatására készülő Tolna megyei fiatal lánynak adott otthont. Elmondhatjuk, hogy a Tolna megyében ma tevékenykedő védőnők jelentős többsége itt végzett ős időről-időre ide tér vissza —, mint teszik ezt majd« számosán a közeljövőben, — amikor a húsz évvel ezelőtt végzett növendékek találkozó­ja lesz. Szerencsés véletlen, hogy ép­pen látogatásunk napján volt a képesítő vizsgák utolsó nap­ja. Itt találkoztunk azzal a három Tolna megyei jelölttel, akik azóta boldog tulajdonosai az oklevélnek: Nanhalt Kata­lin, Pócza Ildikó és Wagner Annamária azóta már hazatér­tek. Velük beszélgettünk az inté­zetről, Szegedről, az itt töltött két évről, s arról, hogy a kap­csolatok további sorsa mi lesz? Mindhárman rajongva be­szélnek Alma Materükről és Szegedről, a nagyon szép vá­rosról. Boldogan jönnek ide vissza bármikor, de azért mindhárman nagyon várták a tartós hazatérést és a kineve­zések birtokában a munkát, otthon... Mint ezt Boruzs Mihályné, az intézet igazgatója elmondot­ta, a végzős növendékek bú­csúja nem végbúcsú. Idősza­konként meglátogatják a már gyakorló védőnőket^ az intézet tanárai, a szerzett tapasztala­tok birtokában alakul mind gyakorlatibbá a képzés. Jó érzés volt hallgatni, hogy az ország két védőnőképző intéze­te közül az egyiknek a vezető­je elismeréssel szól Tolna me­lyéről, s azt vallja, nemcsak liivatástudó fiatal lányokat kapnak tőlünk, hanem sok se­gítséget is. Egyébként az inté­M it tudunk róla innen a Dunán és mit tud­nak a Tiszán túliak? A kérdés föltevése idő­szerű. Manapság nálunk az emberek ezere külföldi utakról, világjárásról álmodik, de meny­nyire ismerjük hazánk szép tájait, történelmi múl­tú és nagy városait? Ha egyszer ilyen vizsgázta­tás kezdődne, úgy véljük, sokan kényszerülnének „osztályismétlésre” honismeretből. A szegedi szabadtéri játékok sok bel- és kül­földi látogatót vonzanak évek óta az Alföld Ti- sza-parti fővárosába. Elmentünk Ide ml is, de nem azért, hogy a teljesség Igényével mutassuk be Szegedet, hanem inkább azért, hogy kedvet csi­náljunk a játékok kínálta ismerkedéshez. Érde­mes Szeged múltjáról és jelenéről többet tudni, mint amennyit az átlagember tud. Ehhez azon­ban elengedhetetlen a személyes megjelenés... zet tanári és nevelő karában van Tolna megyei; Szabó Er­zsébet Pakson volt védőnő, in­nen hívta meg nevelőnek az intézmény. Az ország minden megyéjé­ből évente átlagosan 252 hall­gatója van a védőnőképzőnek. A két évfolyamon 6—7 Tolna megyei védőnőjelölt tanul. Mire ezek a sorok napvilá­got látnak, az intézet már el­néptelenedik egy hónapra. A nyári szünidő itt is legalább olyan várvavárt időszak, mint bármely más tanintézetünk­ben... Ipari vásár 1969 A Szegedi Ipari Vásár sor­rendben immár a huszonne­gyedik, de a várost csak „hi- rösségéről” ismerő látogatót még mindig meglepi. A régi emlékek belénk gyökereztek és a városnév hallatán előbb támadnak gondolattársításaink a paprikával, vagy a szalámi­val, mint az iparral. Az ipari vásárnak azonban jó helye van itt, hiszen Szegeden az ipari foglalkoztatottak száma felül jár a harmincötezren. Kő­olajtermelő, Kőolajfúró, Ken­derfeldolgozó Vállalat műkö­dik a városban, ezenkívül ci­pőgyár, gumigyár, ruhagyár, kábelgyár és Húsipari Vállalat, nem felejtve ki természetesen a sorból a Paprikafeldolgozó Vállalatot sem. A vásár elhelyezése rendkí­vül ötletes. A Horváth Mihály és Deák Ferenc utcák három­szögében, kollégiumi és más középületekben kapott helyet a kiállítók harminckét csoportja.' Ottjártunk idején volt a jugo­szláv kiállítók napja. Szegednek testvérvárosa Szabadka és innen, valamint a Vajdaságból hat élel­miszeripari, három fémipari, nyolc textilipari és három más válla­lat jött el termékeivel. Részt vettünk a jugoszlávok sajtófo­gadásán, ahol megtudtuk, hogy már addig, vagyis július 25-e, péntekig, komoly üzletkötésekre került sor köztük és magyar cégek között. Kereskedni természetesen tudni kell. Az érdeklődők ép­pen ezért enyhén fanyalogva vették tudomásul, hogy példá­ul a Balatonkenesei Sirály Ktsz pompásnál pombájabb_po- lyeszter testű motoros- és vitor­láscsónakjai mellé összesen és együttvéve egyetlen prospek­tust tudott felmutatni, azt is angol nyelven és azt sem le­hetett elvinni. Nem kevésbé riasztónak tűnt a Kiskundo­rozsmai Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat „propagandája”, mely juhtenyésztési gépeit és felszereléseit hat hónapnál rö- videbb idő alatt nem képes szállítani. Szekszárdi kiállítóval egy- gyel találkoztunk a vásáron, a Vasipari Vállalattal, mely olaj­kályháival szerepelt a Vidia gyűjtőnevet viselő kiállító te­remben. A kapott felvilágosí­tás szerint üzletet nem kötöt­tek, sőt nem is szándékoztak. Csupán termékeik bemutatá­sára jöttek a vásárra, ami szin­tén lehet egy álláspont, csak kétséges, hogy a legjobb-e? A huszonötödik Szegedi Ipa­ri Vásárt már új helyen nyit­ják meg jövőre, ha minden mai elképzelés valóra válik. A mind pedig derék négylábú barátainkat megviselte. Ilyen csöndes kutyakiállítást viszont aligha jegyzett valaha is kró­nikás. A Dóm-téren Ottjártunkkor búcsúzott a kijevi balettegyüttes Aszaf- jev: a „Bahcsiszeráji szökőkút” előadásával. A neves szovjet balettegyüttes látványos, a nagyméretű színpad lehetősé­geit gazdag fantáziával kihasz­náló előadása igen sok érdek­lődőt vonzott: zsúfolásig telt - nézőtér előtt tartották utolsó szegedi előadásukat. Aszafjev megkapó szépségű balettje a táncművészetükről híres szovjet művészek tolmá­csolásában igazi „szabadtéri” élmény volt. Szombaton a szegedi ifjúsági találkozó résztvevői töltötték meg a nézőteret, ők Kodály Zoltán: Háry Jánosát élvezhet­ték végig. Tudósításunk megje­lenésekor már folynak a kö­vetkező — talán a legnagyobb érdeklődéssel várt bemutató — a „Carmen” próbái. __ A szegediek Szekszárdró! — őszintén szólva én csak a távolsági autóbusz feliratá­ból következtettem, hogy nem ■ lehet olyan messze tőlünk... — Nem nehéz válaszolni, most érettségiztem : Babits Mi­hály abban a városban szüle­tett. A Duna mentén fekszik. — Hozhatott volna egy de- mizsonnal, abból a híres szek­szárdiból. Fehér borunk ne­künk is van, nem is rossz, a vörösért viszont irigylem ma­gukat. — Nagyon kis város lehet. Tényleg, megyeszékhely? Igen, persze, Zaláé ugye? — A szabadtérin most ment a Háry János, annak van valami köze Szekszárdhoz, de ezt ne vegye készpénznek. — Azt tudom, hogy az is egy város, de nem lehet tér­kép az ember feje. — Pocsék hely. Én ugyan csak átutaztam rajta, de még büntetésből sem élnék ott. Alig kétszáz kilométerre élünk egymástól, még a mi tá­volságfogalmaink szerint sem messze. Mégis, úgy látszik sok­a vásárolt. „vásárváros” egy hatalmas alu­minium csarnok lesz, egyben önmaga bemutatója is, mert a konstrukció új és magyar. A csarnokot, mely fűthető lesz, a budapesti út mellett szándé­kozlak felépíteni, olyasformán, hogy az télen más célra — például sportesemények megrendezésére — is alkalmas legyen. Csöndes kiállítás... Úgy szólva, ahogy már a sze­gediek is csak ritkán szólnak: „— Nem ötté mög a kutya a melegöt.” Ámbátor ez, kivéte­lesen nem is volt olyan nagy baj. így legalább kevesebb ku­tyakomédia játszódhatott azon a kiállításon, amelyen még a kutyák is szerepet kaptak az idei fesztivál gazdag és válto­zatos programjában. ............... S zeged, negyedízben rende­zett kutyakiállítést. Kihasznál­va a vetélkedés lehetőségét, közel négyszáz négylábú kitű­nőség vonult föl 27-én a zsűri előtt, ezt megelőzően pedig szombaton este az ifjúsági "kar­nevál színpompás és vidám menetében. Negyvennégy féle faj kiváló egyedei jelentek meg a kiállításon; a hazai eb­tenyésztők mellett külföldiek is részt vettek az eseményen. Megyénkből egy tacskópár szerepelt a szegedi kutyakiállí­táson. Tulajdonosuk, Bryson Zsuzsanna méltán büszke lehet az eredményre. A Grimasz de Thur névre hallgató szuka „ki­tűnő”, párja Gyirpóthy Fikonkó „úr” pedig „nagyon jó” mi­nősítést kapott. Mindkét okle­vél bronzéremmel ér föl. Bár a kiállítás remekül szervezett volt, a kánikulai yaeónvm mind a öa-ydílrot A Szekszárdi Vasipari Vállalat „csendes sarka"

Next

/
Oldalképek
Tartalom