Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
Egeknek uro! Zéto! Te vogy. ^Zé»qi_ ^ IHl a fekete csudol Hogy mer« a szemem elé kerülni. hiszen te holott vogy. Még o csata elején többen is láttak lebukni a léről. , mennyire szíven ütik meglepődött ura lett «nevei. Ha nem látta vitézkedését, GÁRDONYI GÉZA: ■ ■ ~y \-tfcr .**■■■> J: • . ./ Zukker úr utódai Ä LÁTHATATLAN EMBER 2 -4, Kpnroapnvvalf Képregény váltó iái: CS.; HORVÁTH TIBOR, KORCSMARQSPAl A legénynek *gy ropko pillonolro megakad a sxtiM o Wktndtnt •!ébe libbenő Diwisión. „ügyön- csak megszépültI" — gondolja .»« léiét ^ Eressz mór. tel ügy ugrassz a nyakamba, mintha . . . Vigyázhatnál jobban a híred re.^fl W Tűz vaui... Tűz van!... — rohan kétségbeesve, segítségért kiabálva Zukker úr, az edényboltos. De mire eloltották a lángokat, csak kormos romhalmaz, kiégett falak maraduk. A Biztosító Társaság pedig fizetett. Amikor azonban már nyolcadszor száguldozott ..tüzet" kiabálva, gyanússá vált a dolog, és leleplezték Zukker úrat. Kiderült, hogy mindig akkor égett a ház, araikor az üzlet éppen csődbe került. Mint tűzkárosultnak csak csekély Összeggel kellett kártalanítania hitelezőit, a biztosítótól kapott pénz pedig elég volt alaptőkének az új üzlethez. Korában csak „örökmécsesnek" hívták, talán 6 volt úgy három évtizede a biztosítási csalók prototípusa. Azóta is többen próbálták utánozni, nemlétező, vagy szándékosan okozott károkért nagy pénzeket felvenni. Az anekdotának is beillő Igaz történetet az Állami Biztosítóban mesélték el munkatársunknak, hozzátéve, hogy manapság is akadnak cifra esetek. Egy fővárosi mérnök néhány éve megpróbált egy kis ügyeskedéssel nagy pénzt csinálni. Külföldi útján olcsón megvásárolt egy kocsit, melynek „csak” az alváza, meg a karosszériája görbült kérdő - jellé, minthogy ezt a kocsit a gyár ütközési próbára használta, vagyis teljes sebességgel vezette egy másik kocsiba, hogy felmérhesse ellenállóképességét, szilárdságát, A ravasz mérnök helyrepofozta, majd mikor az egyik útja során „véletlenül” hátulról nekiütközött egy másik autó, nem várta meg a baleseti járőrt, hanem sürgősen tovább- állt. Néhány nap múlva aztán 60 ezer forintos kárigényt nyújtott be „új kocsijának a tönkretétele miatt”. Bebizonyította, hogy görbe az egész alváz, hibás a karosszéria. Miután a kocsi papírjai szerint Új volt, már majdnem megtévesztette az Állami Biztosítót is. A szakembereknek azonban feltűnt, hogy az általuk rekonstruált kis karambol nem okozhatott ilyen jelentős — 60 ezer forintos — kárt. A vámigazolásokból azután hamar kiderült a „turpisság” és sürgősen, önként lemondott a mérnök úr ä 60 ezerről A közelmúltban egy jólszi- tuált orvos magángyűjteményéből kiállításra kölcsönzött néhány képet és ezekre biztosítást kötött. A képek haza- szállítás közben megrongálódtak. Emberünk komoly dilemma előtt állt: mit szeressen jobban, a festményeket, vagy a pénzt? Hosszas önvias- kodás után végül is szerényen a pénzt választotta. Bejelentette, hogy az értékes műért 20 ezer forint kártérítést kér. A biztosító megvizsgáltatta a festményt a Szépművészeti Múzeumban. „Régi ismerős” válaszolták a szakértők, már restauráltuk egyszer, és akftwis rosszul sikerült. Különben áfem jelentős alkotás. Jó állapotban sem ér 2—3 ezer forintnál többet. Újabban sok autós „mesterkedik”. Ugyanis a CASCO biztosítás kifizetésének egyik kizáró oka, az ittas vezetés. Ezért időnként előfordul, hogy mire kiér a baleseti járőr, hogy felvegye a jegyzőkönyvet, több „tanú” is igazolja, hogy a sofőr tényleg ivott, de a baleset után. Ilyenkor bonyolult laboratóriumi vizsgálattal, de mégis kiderítik, hogy mikor került a szervezetbe az alkohol. Évente több, mint egymillió esetben fizet a- biztosító. Alapelve: akinek jár, annak fizet. Akinek nem jár, az hiába is próbálkozik, mert a biztosító „Angyalai”: mérnökök, igazságügyi szakértők, s más szakemberek, ezeregy trükköt ismernek és a legtöbb esetben még a szerencse sem segít a csalóknak. Mint például Zukker úr mai hűséges követőjének sem. Nemrégiben egy papírüzletben leltároztak. Felírták a boltban található anyagokat és másnapra halasztották a kiértékelést. Az üzletvezető már a leltár alatt félt, mert tudta, jelentős hiányt fognak megállapítani. Félelmében mindent egy lapra tett fel. Miután együttesen elhagyták az üzletet, az utcán hirtelen a fejéhez kapott: „Jaj, égve felejtettem a villanyt” — és visszaszaladt. Csak éppen nem a villanyt oltotta el, hanem a polcot gyújtotta fel. Oly gyorsan lángolt fel a papír, hogy a tűz még a bolt közelében találta a leltározó bizottságot. Villámgyors beavatkozással megfékezték a tüzet, de így is jelentős anyagi kár keletkezett. S micsoda büntetése a sorsnak: a leltári ívek sértetlenek maradtak. így derült fény a 15 ezer forintos hiányra. Következmény: bűnvádi eljárás és természetesen a kártérítés összegét is a gyújtogatónak kellett megfizetnie. REGÖS ISTVÁN ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦•<»»»»»♦♦»♦♦♦»♦♦♦♦♦»+♦♦♦♦♦♦♦♦»♦+»+ 11 Tanner fölkereste Mullinst, és elbeszélgetett vele. Megtudta tőle, hogy egy ideig ő is rendőr volt, jó megfigyelőképességét a rendőrségi kiképzésnek köszönheti. A fiatal őrmester következő útja a téglagyárba vezetett. A csomag csakugyan ott volt a mondott helyen. Tanner megtalálta benne az öregasszony néhány ruhadarabját és egy aláírt csekkjét. Emmst, a lakbérbeszedőt letartóztatták, Tanner azonban, feletteseinek nagy meglepetésére — nem hagyta abba a nyomozást. Gyanúsnak talált néhány körülményt. Miért lépett ki Mullins a rendőrség szolgálatából? Miért csak a jutalom kitűzése után jelentkezett? Nem szándékosan került-e a csekk a csomagba, hogy a gyanút Emmsre terelje? Titokban átkutatta Mullins lakását, és az egyik sarokban egy kőműveskalapácsot és egy pár fűzős csizmát talált: az egyik lábbeliből hiányzott a fűző. összehasonlította a fűzőt és a csomagot övező zsinórt. Egyformák voltak. A törvényszéki orvos megállapította, hogy a kalapács feje pontosan beleillik az öregasszony koponyáján ütött lékbe. Nyilvánvaló, hogy a gyilkosságot Mullins követte el, azután pedig, hogy a nyomravezetőnek járó jutalmat is megkaparintsa. ördögi ravaszsággal egy ártatlan embert mártott be. * Mullins körömszakadtáig tagadott, de végül is megtört a bizonyítékok súlya alatt. Emmst persze szabadon bocsátották. AZ ELSŐ VASÜTI GYILKOSSÁG Tanner egyre feljebb kapaszkodott a ranglétrán. Négy évvel a stepney-i gyilkosság után már felügyelő volt, egy újabb bravúrral, az első vasúti gyilkosság tettesének kinyomozásával és letartóztatásával pedig még nagyobb hírnévre tett szert. Az áldozat egy Briggs nevű kereskedő volt. Gyilkosa Bow és Hackney Wick között végzett vele, egy első osztályú vasúti kocsi fülkéjében. Aranyórája és aranykeretes szemüvege eltűnt. Tanner azonnal a nyakába vette Londont, sorra fölkereste az ékszerészeket és zálogháztulajdonosokat. Egy ékszerésznél rá is akadt a tettes nyomára. Az ékszerész elmondta, hogy a kérdéses napon valóban járt nála egy tagbaszakadt férfi és arany óraláncát elcserélte néhány olcsóbb ékszerért. Nevét sajnos nem tudja. Tanner tovább kutatott és egy zálogosnál majdnem felkiáltott örömében. Megtudta a csereberélő ember nevét: Franz Muller. A rendőrök azonban .hiába kapták meg a gyilkos nevét és személyleírását,, Muller már nem volt a városban. Tanner áttanulmányozta a hajótársaságok utasjegyzékét. Egy Amerika felé tartó vitorlás utasainak névsorán végre felfedezte a keresett nevet Lóhalálában rohant a Scotland Yardra és beszámolt^ főnökének kutatása eredményéről. — Késő, Tanner — tárta szét karját a főnöke. — Muller túl nagy egérutat nyert. — Utánautazok — heveskedett Tanner, majd sietve hozzáfűzte: Természetesen, ha ön is beleegyezik, uram. ■ Még aznap jegyet váltott egy gyorsjáratú gőzösre, és három héttel előbb ért New Yorkba, mint Muller. Amikor a vitorlás megjelent a láthatáron, már ott állt a kikötőben. Arra se adott időt Mullernek, hogy a partra tegye a lábát, még a hajón letartóztatta. — Tegye föl a kalapját és kövessen — parancsolt rá. Muller zavartan forgatta kalapját hatalmas mancsában, aztán vállat vonva a fejébe nyomta. A kalap éppen, hogy csak befedte a feje búbját. — Persze, hogy kicsi — mosolyodott el Tanner —, és azt is tudom, hogy miért. Azért, mert amikor a vonatról leugrott, a nagy sietségben Briggs kalapját kapta fel. Muller nem volt hajlandó beismerni tettét. Még akkor is váltig hangoztatta ártatlanságát, amikor a bíróság a bizonyítékok alapján halálra ítélte. Csak a bitófa alatt tört meg, amikor a hóhér a nyakára illesztette a kötelet. AZ IGAZSÁG ELŐBB-UTÓBB KITUDÓDIK Múltak az évek, a Scotland Yard erősödött. London és Anglia polgárai belátták, hogy szükség van a detektívekre. Az 1870-es években teljes polgárjogot nyert a nyomozószolgálat. Ezeknek az éveknek leghíresebb bűnügye a Somerset grófságban történt. A környékén holtan találták a földbirtokos Kent család legfiatalabb tagját, egy kisfiút
