Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

A bútorok minősége ii. Kiss Ferenc műbútoraszta­los hat éve dolgozik a Népbolt Vállalatnál, azóta végzi a hi­bás bútorok javítását. Véle­ménye éppen ezért mérték­adó. Elmondja, hogy ez idő alatt a bútorszállítás semmit sem javult. A vasút ugyan­úgy szállít, mint régen. Ez az „ugyanúgy” pedig gyakorlati­lag azt jelenti, hogy néha a vagonban érkezett bútorok hatvan-hetven százaléka szo­rul javításra. A legtöbb sérülés nyilván­valóan tolatás közben kelet­kezik. Hiába tüntetik fel a ko­csin és a fuvarlevélen, hogy kíméletesen kezelendő a szál­lítmány, mert kényes bútor van a kocsiban, ezt többnyire figyelmen kívül hagyják. Nin­csenek speciális bútorszállító vagonok, olyan kocsiba is ke­rül bútor, amit élőállat szállí­tására is felhasználnak. A va­gon oldalában az állatok meg­kötéséhez karikák vannak fel­erősítve. Egy erősebb lökésnél a szekrények nekiütődnek a kocsioldalnak és a karika né­ha tenyérnyi lyukat is tör a szekrényoldalon. Törnek a lá­bak, az ajtók. Június 24-én érkezett egy húsz Varia-szekrényből álló szállítmány a győri Cardo Bú­torgyárból. Csaknem mind­egyiknek el volt törve egy-két lába. Néhánynál még a lábak rögzítésére szolgáló keret is eltört. Csak ennél az egy szál­lítmánynál negyvenkilenc munkaóra kellett a javításhoz. Többek közt huszonnégy lábat, 136 csapot kellett pótolni. A július 7-i szállítmánynál negyvennégy szekrényláb sé­rült meg. Egy ugyancsak győ­ri kilenc garnitúra C—6-os há­lószobabútor-szállítmány csak­nem teljesen összetörve érke­zett. Leszakadt ajtók, kitört lábak javításával, pótlásával három hétig kellett dolgoznia a vállalat asztalosának. Ha győri vagonról kap érte­sítést az áruház, már előre fél­nek. Okkal, hiszen inkább ki­vétel az épségben megérkezett szállítmány, mint a törött. Persze, nemcsak Győrből jönnek szállítás közben megsé­rült bútorok. Előfordul, hogy a vagon beázik. Az egyik — a napokban érkezett kárpitozott garnitúrákból álló szállít­mánynál öt fotelnek a huzata és fényezése ment tönkre be­ázás miatt. A vállalat kénytelen mind­egyik bútorszaküzletében egy­két műbútorasztalost állandó­an foglalkoztatni a szállítás közben megsérült bútorok ja­vításával. És e téren nincs változás már évek óta. Pedig lehetne. Először is: nem minden sé­rülés vezethető vissza durva tolatásra, vagy fékezésre. Csak a javítóműhelyben derül ki, hogy mi a sérülés valódi oka, A bútornak ugyanis el kell bírnia, el kell viselnie bizo­nyos fokú igénybevételt a szál­lításnál. Ha egyszer a lakásba, a helyére került, a szerkezetet már komolyabb megterhelés nem éri, a bútornak azonban olyannak kell lennie, hogy szállítani, emelgetni, lépcsőn felvinni is lehessen. Néha egy — szállítás közben szétesett — bútorról megállapítja a szakember, hogy az előírtnál kevesebb helyen erősítették össze. A csapok egyszerűen ki­csúsznak a helyükből, mert nem voltak kellően enyvezve. Az esetek többségében azon­ban még a legjobban, leggon­dosabban előkészített bútor is összetörik a vagonban, ha a vasútnál nem vigyáznak rá. Ilyenkor, ha a vagon felnyi­tásakor már megállapítható a sérülés, jegyzőkönyv készül, a BÚTORÉRT a MÁV-val ren­dezi a kártérítést. Sok esetben azonban a vagon felnyitásakor nem állapítható meg a törés. Előfordul, hogy hullámpapír­ba csomagolt bútor érkezik. A törés, zúzódás rejtve marad mindaddig, amíg a raktárba szállítás után kicsomagolják — esetleg egy-két hét múlva a bútort. Ez már nehezebb eset. Az azonban bíztató, hogy a szállítás közbeni sérülések kö­vetkeztében keletkezett károk nem a vásárlót sújtják. A ke­reskedelem műbútorasztalosai kiválóan képzett szakemberek, néha bűvészmutatványnak is beillik, ahogy a sérült bútort kijavítják. Előfordult már, hogy a bútorosztály vezetője sem tudta megállapítani, hogy a fényezett szekrényoldal hol volt beszakadva, annyira sike­rült eltüntetni a sérülés nyo­mait. Ha pedig a megsérült oldal, vagy ajtó, vagy lábazat- keret nem javítható, újat kér­nek a gyártól, amely soron kí­vül szállít. A szállítás közbeni sérülé­seket, töréseket azonban lehet­ne csökkenteni. Elsősorban az­zal, hogy a vasút kíméleteseb­ben bánjon a bútorszállítmá­nyokkal. Ezenkívül, gondosab­ban kellene csomagolni, be­rakni a vagonba. Sokat segíte­ne az a megoldás is, hogy ha az olyan szekrényeket, ame­lyeknek a lábazati része — lá­bak és a keret — csak néhány facsavarral van összeerősítve, nem szerelnék teljesen össze a gyárban, hanem a lábakat, esetleg az alsó keretet külön csomagolnák. Ez esetben sok „lábtöréstől” lehetne megkí­mélni a bútorokat. A törések, beszakadások egyik oka az, hogy a pozdorjalemez szek­rényoldalakon csak vékony, alig egymilliméteres színfurnér van. Ha alatta keresztirány­ban is lenne még egy vakfur­nér, a szekrény jobban kibír­ná a vasúti szállítást, nem tör­ne el, szakadna be olyan köny- nyen. A legjobb megoldás azonban kétségtelenül az lenné, amire már — elvétve bár — akad példa. Bútorszállítás a vasút kikapcsolásával. Teherautóval, esetleg speciális bútorszállító autóval a gyártól a boltig, il­letve raktárig, sőt, a kereske­delem diszponálására a ter­melőüzemtől a vásárló lakásá­ra. Néhány hónappal ezelőtt kell'emes meglepetés érte az Otthon Áruház bútor szakem­bereit. Drezdából kaptak egy szállítmány importbútort. Az áru nem vasúton érkezett, ha­nem különleges, bútorszállító kamionnal. A gépkocsivezető jelentkezett a bútorosztály ve­zetőjénél, megkérdezte, hova vigye a bútort. Majd amikor beállt a raktár elé, megnyitott egy szelepet, valahonnét fü­tyülve jött ki a sürített leve­gő és ezután kinyitotta a ka­mion ajtaját. Kirakták a bú­tort, habár a szekrényeken, he­verőkön nem volt semmi cso­magolás, egy karcolást sem ta­láltak egyiken sem. Olyan ál­lapotban érkezett a bútor, ahogy egy-két nappal előbb a drezdai gyárban berakták. A kamion belseje ugyanis pár­názva volt és a sürített levegő akadályozta meg, hogy a bú- tnr-vr n '■mi-: — és bizonyára nem mindenütt sima — úton a kocsi oldaiunoz verődjenek. Kétségtelen, hogy a bútor- szállításnak ez a jövője. Amíg azonban ez nálunk is megva­lósítható lesz, lehetne egyet- mást tenni a — mint ahogy az eddigiekből is látható — bú­tortörések, sérülések megelő­zésére. Ahhoz, hogy a vásárló kifo­gástalan minőségű bútort kap­jon, nem a szállítás problémá­it kell elsősorban megoldani, hiszen az így keletkezett sérü­léseket kijavítják. Változtatni kellene az átvétel rendszerén, a garanciális javítás szerveze­tén. Erről szól holnapi cik­künk. JANTNER JANOS INGYENES művezetőképző tanfolyamra jelentkezhetnek kőműves és ács szakmunkások. I Kőműves szakmunkásképző tanfolyamra betanított kőművesek és kőművesek mellett dolgozó segédmun­kások. Építőipari gépkezelőképző tanfolyamra pedig férfi és női segédmunkások. A tanfolvam ideje alatt jó kereseti lehetőséget bizto­sítunk. Fizetjük az idénypótlékot, különélési pótlékot, családi pótlékot, szerszámhasználati díjat és utazási hozzájárulást. Biztosítjuk a munkaruhát, ebédet, és munkásszállót. 44 órás munkahét. Minden héten szabad szombat. I Érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoz­tatót a megfelelő tanfolyam közlésével. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, Kecskemét, Klapka, utca 34 (2731 Kukoricakása: 3.10 A dombóvári Alkotmány Tsz irodájának bejáratánál árlap lóg a kapu fölött: takarmánybúza 3, kukoricakása 3,10, karfiol 3,60, paprika 22. . ., stb. Jó hosszú a lista. Az árusítás ott történik az ud­varon, egy átalakított garázsban. A TÜZÉP-től vásárolta a szö­vetkezet ezt a garázst, ideiglenes megoldásként. Ha beválik a rög­tönzött piac, állandósítják egész évre. A jelek szerint nagyon is be­válik. Nemcsak tsz-tagok vásá­rolhatnak itt, és ezt hamar föl­fedezte a dombóvári lakosság. Az áru mindig friss. Mellék­üzemági tevékenységnek ekkora sikere még kevés helyen volt. Az egyik napi bevétel a közel­múltban 3270 forint volt. A ku­koricakását, vagyis a megdarált kukoricát épp úgy veszik, mint a zöldségféléket. A nyitva tartás­ban is a lakosság igényeihez igazodnak a tsz-ben: az árusítás reggel és az esti órákban törté­nik. A szövetkezet vezetői azt mond­ják: nem üzlet, hanem a lakos­ság jobb ellátása. A Söripari Vállalat napi tevékenysége... A Söripari Vállalat szekszárdi kirendeltsége a megye, Dunaújváros, valamint Dunaföldvár közvetítésével még Fe­jér megye egy részét is ellátja. A pécsi Pannónia Sörgyár rekonstrukciójának befejezéséig még Szigetvárra is szállít havonta egyezerötszáz hektolitert. A sörgyártól tankkocsikkal leszállított sör átfejtés, hűtés után a palackozó gépsorra kerül. Horváth Kálmánná ellen­őrzése mellett, amit képünk is ábrázol, tölti be az automa­ta töltőgép a sört az üvegekbe, utána zárelemmel látja eL. A gépsoron tovább haladva a lezárt palackok gépi címké­zését végzi Simon Lőrincné címkéző. Figyeli egyben a gé­pi munkafolyamatok pontos munkavégzését, azon palacko­kat amelyen hiányosságot észlel a szalagról leemeli. A két műszakban dolgozó üzem napi termelése küencven- százezer üveg. Az üvegpalackok ládázása után szállítószalagon kerül a sör a hűtött raktárba. Máté János tároló az ide juttatott ládá- zotL sör elhelyezését végzi. Innét kerül kiszállításra a Vendéglátóipari Vállalat, Nép holt, földművesszövetkezetek boltegységei és italboltjai részére. Foto: Tóth Iván.

Next

/
Oldalképek
Tartalom